Új Kelet, 1995. július (2. évfolyam, 152-177. szám)

1995-07-18 / 166. szám

4 1995. július 18., kedd Kárpátalja UJ KELET Az ukrán is kisebbség! Leonyid Kucsma első évéről vést, az olcsó és viszonylag jó A múlt héten Szverdlovszk megyei bankárok, üzletembe­rek, vállalkozók látogattak Kárpátaljára. Céljuk a kapcso­latteremtés, és az együttműkö­dés lehetőségeinek vizsgálata volt. A hír így önmagában nem különösebben érdekes, hisz az utóbbi időben külföldről és belföldről egyaránt sokan érdeklődnek a kárpátaljai gaz­dasági lehetőségek iránt. Ami­ért mégis figyelmet érdemel a tény: a vendégek többsége uk­rán nemzetisegű volt. A cso­port tagjaként itt tartózkodott Nvikolaj Taranyenko is, aki az Ukránok Uráli Asszociációjá­nak az elnöke. Az üzleti lehe­tőségeken túl Taranyenko urat nagyon érdekelte a helyi ki­sebbségek helyzete. Informá­ciószerzés céljából járt a me­gyei tanács nemzetiségi, mig­rációs és vallásügyi főosz­tályán, találkozott a Magyar Értelmiségiek Kárpátaljai Kö­zösségének vezetőivel. Engem természetesen az ér­dekelt, hogyan élnek a nemzeti kisebbségek az Urál vidékén. Ezzel kapcsolatos kérdéseim­re kértem választ az asszociá­ció elnökétől. — Milyen nemzetiségek kép­viselői élnek Jekatyerina- burgban, illetve Szverdlovszk megyében? — A városban és a megyé­ben tizenöt kisebbségi szerve­zet működik. Önálló egyesüle­tük van az ukránokon kívül a tatároknak, a baskíroknak, a görögöknek, a zsidóknak... — Hány ukrán él a megyé­ben? — Mintegy nyolcvanezer. Viszont Oroszországban húsz­milliónyira tehető a számuk, s ilymódon az ország harmadik legnépesebb nemzetisége. Per­sze megjegyzendő, hogy az ukránság körében igen nagy­méretű az asszimiláció. Ennek fő oka a két nyelv — az ukrán és az orosz — közti közelség, illetve az, hogy Oroszország­ban az ukránság, nagy száma ellenére, eléggé szétszórtan él, intézmény-, oktatási rendsze­rének kialakulása ugyancsak kezdeti stádiumban van. Hogy egy példát mondjak: csupán 1993-ban alakult meg az Oroszországi Ukránok Egye­sülete. Nincs ukrán tannyelvű iskola sem, csupán húsz gye­rek tanulja vasárnapi iskola keretében anyanyelvét, nemze­te történelmét. Nem tévedés, a nyelvet is tanulniuk kell, hisz — az idősebbeket leszámítva — nagyon kevesen tudnak már ukránul. — Hogyan viszonyulnak a hivatalos szervek a nemzetisé­gekhez? — Választások előtt odafi­gyelnek a véleményünkre, gondjainkra, de általában nem igazán vesznek tudomást a problémáinkról. —Ilyen körülmények közt mi lehet egy kisebbségi szervezet célja, feladata? —- Szövetségünknek 120 tagja van. Fő célunknak az tart­juk, hogy megteremtsük az anyanyelv, az ukrán kultúra ápolásának lehetőségeit azok számára, akik ezt még igény­lik. Ezáltal talán sikerül egy olyan közösséget is kialakíta­nunk, melynek tagjai nem sza­kadnak el teljesen egykori ha­zájuktól. — Kapnak-e valamilyen se­gítséget az anyaországtól? — Kapcsolatunk van az uk­ránokat tömörítő világszerve­zettel, jelentősebb támogatás­ra azonban nem számítunk, ilyenre igazából nem is tartunk igényt. — Alkalma volt megismer­kedni a kárpátaljai kisebbsé­gek életével, milyen tapaszta­latokkal, véleménnyel utazik haza? — Ami a legszembetűnőbb, itt a kisebbségek jóval szo­rosában kötődnek hagyomá­nyaikhoz, nemzetiségükhöz, mint nálunk. Jó látni, hogy vannak a nemzeti kisebbségek nyelvén megjelenő újságok, folyóiratok, könyvek. Megol­dott az oktatás kérdése. Azt is tapasztaltam, hogy a nemzeti­ségi érdekvédelmi szervezetek igen aktívan kapcsolódnak be a közéletbe. Ebben egyébként — véleményem szerint — a magyarok járnak az élen. A kapcsolatfelvétel megtörtént. Remélem, a jövőben ennek lesz folytatása úgy gazdasági, mint más területeken. Úgy vé­lem, a kisebbségeknek, bármi­lyen nemzethez is tartozzanak, s éljenek bárhol, joguk van nemzeti létük megéléséhez, kultúrájuk ápolásához, anya­nyelvűk védelméhez — az uk­ránoknak ott, az Urálban, a magyaroknak itt, Kárpátalján. Horváth Sándor A kárpátaljai lakosság szem­szögéből nézve nem hozott ér­demi változást Leonyid Kucs­ma elnökségének első éve - vélekedett Tóth Mihály, az uk­rán parlament egyetlen magyar képviselője az MTI-nek a hét végén adott exkluzív interjújá­ban. Tóth Mihály - aki a beregszászi választókörzet független jelöltjeként indult és került be tavaly tavasszal a Legfelsőbb Tanácsba - úgy íté­li meg, hogy a kárpátaljai re­formok folyamatában törés kö­vetkezett be az elnök-, és a helyhatósági választások után. Addig egy elég erős alulról jövő kezdeményezés érvénye­sült. A cél a szabad gazdasági övezet kialakítása, és a megyei autonómia elérése volt. Ezek a kérdések azóta lekerültek a napirendről. A helyi hatalmak­kal is az történt, hogy lénye­gében elfordultak választási platformjuktól. Kucsma is csak kezdetben támogatta az orosz nyelv használatát, illetve a ré­giók önállósodási törekvéseit, ma már kizárólag az ukrán nyelvről, az egységes ukrán nemzetről, és a centralizáció­ról lehet hallani.- Durva leszek, de ki kell, hogy mondjam: itt olyan haza- fiságról van szó, amely akkor születik meg, amikor valaki vezető szerephez jut. A válasz­tási ígéretektől valamennyire persze minden országban eltér a gyakorlat, de Ukrajnában több esetben 180 fokos irány­váltás történt. Ez számomra érthetetlen - mondta Tóth Mi­hály. A képviselő emlékezte­tett rá: Kucsma Kravcsukkal szemben azt hangoztatta, hogy közeledni kell Oroszország­hoz, és biztosítani kell a haló­dó nagyvállalatok működését. Ezek a jelszavak hoztak neki hatalmas szavazóbázist a Krímben, délen és keleten. De Kárpátalján egyszerűen nem volt fogadókészség erre a prog­ramra. Tóth Mihály szerint első­sorban ellentmondásosság jel­lemezte az eltelt egy esztendőt. Egyfelől céltudatosan meghir­dettek egy reformprogramot, amelyet egyébként nyilvános­ságra sem hoztak. Másfelől viszont a gazdasági váltás elég lassan és bizonytalanul indult el. Mindenképpen kedvező je­lenség, hogy egyre több nyo­ma lelhető fel a piacgazdaság­ra való áttérésnek. Ukrajna leg­több vidékén kínálati piac ala­kult ki a korábbi hiánypiac he­lyén. Például ma már nincsen üzemanyaghiány. Ami Budapesten kapható, azt Kijevben is meg lehet ven­ni. Az ukrán főváros a szolgál­tatások választékában sem ma­rad el. A negatívumok Ukraj- na-szerte tapasztalhatók: az üzemek döntő hányada műkö­désképtelen, a lakosság mun­kával szerzett jövedelmének forrásai nem fejlődnek. A szo­ciális szférában visszalépés történt, a reáljövedelmek csök­kentek, miközben az árak a vi­lágszínvonalra, sőt még egyes esetekben magasabbra szök­tek. Az elmúlt hónapok pénzügyi stabilizációjának az elszegé­nyedés fokozódása volt az ára. Kárpátaljának a reformfolya­mat megtörése miatt sem sike­rült kihasználnia a régió elő­nyeit: a kedvező földrajzi fek­Kárpátalja azon részein — az ungvári, a beregszászi, a nagyszőlősi és a munkácsi já­rásban —, ahol a magyarság egy tömbben él, az iskolahá­lózat elfogadható, nincs külö­nösebb akadálya annak, hogy a gyerekek anyanyelvükön ta­nuljanak. Más a helyzet vi­szont egyes nyelvszigeteken. A rahói, a gyertyánligeti és a kőrösmezői magyarok hosszú ideig teljesen meg voltak foszt­va az anyanyelvű oktatás lehetőségétől. Mára annyiban változott a helyzet, hogy több helyen fakultatív órák kereté­ben az e vidéken élő gyerekek is elsajátíthatják anyanyelvűk, irodalmuk, a magyar nemzet történelmének alapjait. Tény, ez csupán részmegoldás, de a semminél mégis több. Megfosztott az anyanyelvi oktatás lehetőségétől a 3500 huszti magyar is. Ők viszont a helyzet megoldásának radiká­lisabb, célravezetőbb módját választották. Magyar tannyel­vű iskola megnyitását szorgal­mazzák. A jelenlegi helyzetről kértem tájékoztatást Udut Sán­dortól, a KMKSZ huszti szer­vezetének elnökétől, aki a he­lyi magyarság egyik szer­vezője, szószólója. —Milyen stádiumban van az iskola szervezése? — Nagyon remélem, hogy immáron befejező szakaszá­ban. Beadvánnyal fordultunk a járási tanácshoz, s — előzetes információink szerint — egy­munkaerőt. Tóth Mihály az Ukrajnával szemben esetleg bevezetésre kerülő vízum- kényszer kapcsán elmondta: értetlenül áll a döntés előtt. - Ez csak negatív következmé­nyekkel járhat a térségben élők számára. A vízumkényszer nem lehet orvosság a bűnözés és a feketekereskedelem ellen, a maffiózók így is, úgy is át­jutnak az egyik országból a másikba. Nekik a vízum nem akadály, a tisztességes állam­polgár számára viszont, aki esetleg komoly üzleti kapcso­latokat épített ki, átjárhatatlan­ná válik a határ - vélte Tóth Mihály. két héten belül ügyünk pozitív elbírálást nyer. — Milyen iskolát szeretné­nek nyitni? — Egyelőre kilencosztályos általános iskolára gondolunk. Ha minden a tervek szerint halad, akkor szeptemberben két osztállyal megindulhat az oktatás, ugyanis mintegy negy­ven, 6 és 7 éves gyermek szü­lei döntöttek úgy, hogy a ma­gyar iskolát választják. Az óvoda magyar csoporjába járó gyerekek számából ítélve, később mindig lenne egy osz­tálynyi elsős. —Jelenleg Kárpátalja-szer- te pedagógushiány van. Kik tanítanának az új intézmény­ben? — Ez a probléma nálunk megoldott. Egyetemi végzett­séggel rendelkező pedagógu­sok jelezték, vállalják az okta­tást. — Lesz-e megfelelő épület? — Reményeink szerint ez a kérdés is heteken belül meg­oldódik. Úgy tűnik, Técső és Visk után Huszton is lesz magyar tannyelvű iskola. Remélhető­leg a célegyenesben nem tör­ténik semmi rossz, ez a tanin­tézmény nem jut a beregszászi főiskola mostoha sorsára, ahol immáron a diákok befejezték az első évfolyamot, ám a nyír­egyházi tanárképző főiskola tagozataként működő intézet ukrajnai jogállása még mind­ig kérdéses. Harcias muzulmánok Az ukrajnai Zaporozsje vá­rosában csak néhány hete nyi­tották meg székházukat a helybéli muzulmánok, s a vallási célokra épült létesít­mény körül máris kitört a bot­rány. A biztonsági szolgálat emberei egy 400 000 dollá­ros sikkasztás ügyében kezd­tek nyomozást a vallási köz­pontot is felépíttető Haris cég ellen. A nyomozás során de­rült fény a zaporozsjei muzul­mánok egyéb csíny tevései re is. A házkutatások során fel­becsülhetetlen értékű XV. századbeli ikonok és más mű­kincsek kerültek elő, melyek feltételezhetően rablásokból származnak. Az iszlám ukrán követői rá­adásul nagyon harciasnak bi­zonyultak, az előkerült lőfegyverek és lőszerek leg­alábbis erre engednek követ­keztetni. B. Cs. Nem is létezik... Állok a Korjatovics téren. A piac környékén hömpö­lyög a tömeg. Talán ilyen lehet a perzsa vásár, csak valamivel kevesebb lommal, bóvlival és szeméttel. Szemétdomb — József At­tilád környék. Mellette egy bódében kenyeret árulnak... Kétségtelen: a vállalkozás robbanásszerű fejlődése leg­inkább a kereskedelemben és a vendéglátásban szembe­tűnő. Kocsmát nyit az egy­kori tanárorosz, a hajdani buszsofőr. Cigarettát, rágót, vodkát, miegymást árul a nyugdíjas és a siheder. Tej­felt, sajtot, kolbászt kínálnak Nyugat-Ukrajnából jött pia- colók. No és itt vannak az őstermelők. Igazán jó a fel­hozatal. Minden eladó. És ami meglepő — infláció ide, munkanélküliség oda — mindenre van vevő. Más kér­dés, hogy sokak kétheti fize­tésüket percek alatt költik el. Állok és számolok. Egy kiló hús, persze a legolcsóbb, valamicske zöldség, gyü­mölcs, krumpli — ez már egy milliócska. Ja, kell még kenyér, vaj, sajt, tejföl. Mlllónál vagyunk. Ha egyál­talán futja annyiból... Rengeteg az áru és az árus. Sok a vevő. Még több a néze­lődő. Szlovákiai busz érkezik. A turisták tucatjával veszik a li­teres vodkát, isszák az ott­honról hozott sört. Ja kérem, náluk feleannyiba kerül... Hangosak, jókedvűek. Nem csoda, ők itt igazi krőzusok- nak érezhetik magukat. Úgy is viselkednek. Folyik az üzlet. Fordul a korona kuponra. A piac tőzs­de és bank egyszerre. Zene szól. Egyszerre há­rom irányból is. Nagy itt az élet. Az igazi bazári hangu­lathoz már csak egy-két ki­kiáltó kellene. Koldusból van elég... Kartondobozokban meg­hozták a sört. Perceken be­lül ihatatlanul meleg lesz. (Nagy a hőség. A hatalmas marhacombok fölött legyek hadai.) Most kellene venni egy üveggel. Húszezerrel ol­csóbb itt, mint a csehókban. Tiszta nyereség. Osztok, szorzók — talán futja... Az árnyékba húzódok. A sör hűvös, kesernyés. Vagy félig van még a fiaskó, ami­kor leül velem szembe két 6- 7 éves forma gyerek. Az üve­get várják. Felhajtom a sört. Szedem a cókmókom, me­gyek. Az egyik fiúcska fel­kapja a hátrahagyott üveget, diadalmasan magasra emeli — mama —- kiáltja, s úgy mutatja a szerzeményt, mint­ha aranyat talált volna... Magyar iskola

Next

/
Oldalképek
Tartalom