Új Kelet, 1995. július (2. évfolyam, 152-177. szám)
1995-07-17 / 165. szám
8 1995. július 17., hétfő KÖNYVESPOLC Kultúra UJ KELET Felnőttek között is sikeresek Kulimár János: Véremben oldódnak Aratott a Szabolcs A merész vállalkozó mindig kitalál valamit. Kulimár János nemcsak sikeres vállalkozó, hanem csupaszív ember is. Ezt még tetézi azzal, hogy az irodalom s a művészetek más ágai mellett elkötelezett. Elkötelezett úgy is, mint alkotó. Verseket, novellákat ír, s értő módon mutat be tehetséges pályatársakat. A fentiek mellett szívügye még a labdarúgás. Sokáig maga is aktívan sportolt, majd játékvezető lett. Ma is aktív sportvezető, a teremlabdarúgás elismert személyisége megyénkben. A kötete, a Véremben oldódnak című, rendhagyó. Az előszóban Hargitai János, a Jurányi TIT Centrum igazgatója — egykori kiváló kapus — a kötet irodalmi része mellett méltatja a bátor kezdeményezést, azt, hogy sportolók is bekerültek a kötetbe. Az előszó után Kulimár János közel ötven versét olvashatjuk Borítékolt lépés címmel. Nehéz megrendülés nélkül olvasni e költeményeket, hiszen méltó emléket állít Mester Attilának, akinek angyalszárnyakat fest az idő, s valahol más dimenzióban jár a tőle elválaszthatatlan hegedűjével. A következő nagy halottja a szerzőnek Rat kő József, kinek az égi szava a tanyákra hull, ki úgy hagyott itt minket, hogy minden szavát a szívünkbe égette be. A kötet többi verse szépen, szelíden szól Magyarországról s a kisebb hazáról, megyénkről. Az Alkony a Tiszán címűben a táj harmóniája mellett a közeledő alkony víztükrén táncol a muzsika, hiszen a harmatos réteken tücsök hegedül, és az ősfűzekben dudorász a szél. A Barangolásban együtt lépkedünk a szerzővel a barna őszben a délceg nyírek alatt, hiszen a mi vérünkben is ott van az ezeréves vándorösztön. Ezt a versciklust a szerző két lírai érzékenységű novellával bontja meg. Az Apolló küldötteiben a pamasszuson megváltozott világot mutatja be, hiszen az édesszavú nimfák és a „csillagsugarakon lecsorgó múzsák elhagyott forrásai elapadtak, s az ármánykodás rontja meg a béke ligetének harmóniáját”. A Találkozás cíután már más lesz. Még fölpa- rázslik mindkettőjükben a szenvedély, de a lány papíron közölt szakítása a holnap magányát és a pillanatnyi kilátásta- lanságot is tükrözi. A könyv második fejezete „Volt egyszer egy csapat”. Nyíregyházán egyszer tényleg volt első osztályú labdarúgócsapat. E csapatjátékosairól és segítőiről rajzol színes portrékat Kulimár János. A kapus Buús Györgyről, aki később edzőként tevékenykedett vagy a fiatalabb, tehetséges játékosnemzedék tagjai közül Eszenyi Dénesről, aki Belgiumban a Mechelen játékosa lett. Bűcs Zsolt életútja sem kevésbé kacs- karingós, hiszen a szatmári kis községből, Rozsályból egészen Malaysiáig vitt az útja. Még két kapus, Rabcsák János és Hargitai János szerepel e részben, valamint Dajka László, bár őt mint a megye teremlabdarúgásának az atyját ismerik leginkább az olvasók. Őket olyan csatárok követik, mint Vágó Zoltán, a „gólvágó” vagy Cze- czeli Károly, a kapusok réme. Ugyancsak helyet kapnak e fejezetben a játékvezetők, valamint Suba Ernő, aki a futás szerelmese. A könyv harmadik fejezetében, a Könyvekről szeretettel című részben olyan írók, költők könyveiről olvashatunk, akik valamilyen formában kapcsolatban állnak a Váci Mihály Irodalmi Körrel. Vagy a Rím Könyvkiadó adta ki a könyvüket, vagy az antológiában szerepeltette őket. így olvashatunk a beregi táj követéről, Péter Etáról, a szabolcsi tájat Madár János képviseli, de olvashatunk Mester Attila kötetéről, a Gondjaidra bízva című megyei irodalmi antológiáról is. A kötet zárófejezetében Golopi epizódok címmel egy nagyszerű kezdeményezésnek lehetünk a tanúi. A golopi vár ugyanis a Vayaké volt, s a millecen- tenáriumra szeretnék a várat felújítani, s ott irodalmi, képző- művészeti, gyerek- és olvasótáborokat szervezni. Az elmúlt év augusztusában már ennek a jegyében tartottak itt rendezvényt, amelynek az idén is lesz folytatása. A könyvet a Rím Kiadó adta ki, sdr. Katona Béla lektorálta. műben Éva, az örök nő kap he- Budaházi István lyet, aki egy felejthetetlen nyár ------ -----Kö zös éneklés a mátészalkai 9. sz. oviban Fotó: Szamosi István A kis táncosok a fesztivál felvonulásán A művészeti együttesek tagjai a vakáció ellenére nem nyaralással töltik az idejüket. Végre van lehetőségük arra, hogy meghívásoknak tegyenek eleget, és fesztiválokon, versenyeken vegyenek részt. A Szabolcs Táncegyüttes nemrégiben tért haza Szlovákiából, vezetőjükkel, Gucsa Sándorral beszélgettünk. — Tulajdonképpen felnőtteknek rendezett fesztiválon léptünk fel az ifjúsági korosztályba illő csoportunkkal. Ennek ellenére fiatalságunkkal nemcsak meglepetetést szereztünk, de nagy sikert is arattunk. A felnőttek között nem egyszerű dolog helyt állni. A lakóhelyünknek megfelelően szatmári táncokat mutatottunk be, továbbá somogyi kariká- zót, rábaközi táncokat, valamint új koreográfiánkat, a délalföldi táncokat. Megkaptuk Kassa város fődíját és egy meghívást is a következő évi rendezvényre. A CIOFF is képviseltette magát a fesztiválon, kiválasztottak néhány csoportot, akiket további fellépésekre hívnak. Eszerint esélyünk vannak arra, hogy egy év múlva Hollandiába utazunk. — Említetted, hogy „fiatalok” vagytok. Milyen korú tagjai vannak a Szabolcs Tánc- együttesnek? — Az ötödik osztályosoktól a huszonkét évesekig gyakorolnak és szerepelnek a táncos lábú ifjak. Nagyobb részük középiskolás. Sajnos a korábbi években nem volt rendszeres az utánpótlástagok nevelése, elsősorban dolgozók kerültek hozzánk, akik a folyamatos és fárasztó próbákat munka mellett már nem tudták vállalni. Ez érthető, ha este tíz óráig tart a gyakorlás, akkor gondot okoz a kora reggeli munkakezdés. Ez a gondunk megoldódik lassan, ugyanis a 10-es Számú Általános Iskolában oktatok néptáncot, és a gyerekek érdeklődnek a nagyegyüttes iránt. — Milyen volt a fesztivál? — Két napot töltöttünk Kassán, a nemzetközi találkozón, és ugyanennyi időt Razlavicán, ahol —- úgymond — határtalálkozón vettünk részt. Itt volt menettáncverseny és felvonulás, egyik este önálló esti műsorral léptünk fel. Miközben Szlovákiában szerepeltek, a táncegyüttes „öregjei” a Sóstói Múzeumfaluban léptek fel egy osztrák—magyar cég közönsége előtt. — Milyen programokat terveztek a nyár hátralévő részére? — Augusztus elején műsort adunk a miskolci expó zárórendezvényén, azután Ófehér- tóra indulunk, ahol megtartjuk a saját edzőtáborunkat a helyi általános iskola tornatermében. Ideális a környezet, ugyanis elég zárt ahhoz, hogy időnk nagy részét munkával és gyakorlással töltsük. Ilyenkor kemény alapozásra kerül sor, ez a két hét alkalmas arra, hogy egy egész év anyagát előkészítsük, új koreográfiákat tanuljunk meg. Egy napra meghívjuk a szülőket is, közös játékokat, versenyeket rendezünk, birkagulyást főzünk. Az edzőtábor után Mátészalkán veszünk részt egy megyei bemutatón. Kozma Ibolya A nyírturai műemléktemplom Kövek komoly titkai Már általános iskolás korában arról álmodozott Szűcs Csilla, hogy földrajztanár lesz. A történelemtanár csak a múltat ismeri, a megtörtént eseményeket, de a föld kövei titkokat rejtenek, ezeket szeretné vallatóra fogni a most harmadikos földrajz— rajz szakos főiskolai hallgató. Lakásukban valóságos kőtár van, amiben megtalálható a szfalarittól a paleniten keresztül a kalcitig sok ritkaság. Gyűjteményéből még főiskolájának is adományozott. Kínába szeretne eljutni, mert ott sok érdekessége van a föld őstörténetének. Van egy másik hely, ahova még szívesen elmenne a főiskolás lány, ez pedig Egyiptom. Ez a másik választott szakjával, a rajzzal függ össze A fáraók korának festményei, grafikái, szobrai, építészete nagyon értékes művészi emlékei az emberiségnek. Ha ezeket tanulmányozhatná Csilla, akkor már bizonyíthatná önmaga számára is, hogy érdemes volt negyedikes gimnazistaként ezt a szakot választani. Aradi Balogh Attila A református templomba vezető nyugati bejáratot késő gótikus kapuzat emeli ki, amely 1488-ban készült. A négyszintes nyugati torony klasszicista stílusú, 1821—1833 között épült a korábbi fatorony helyett. Kétszázhúsz ülőhelye klasszicista faragású. A 28 méter magas toronyban három harang foglal helyet. Szűcs Tibor, a nyírturai református gyülekezet lelkésze elmondta, hogy a templom tető- szerkezetének átépítési munkálatai folynak. — Hogyan sikerült ehhez az anyagiakat megteremteni? Az idén 90 eve született József Attila születésnapja körül csendes volt az őt s költészetét ünneplők hangja, a megem- lékezők száma. Elmaradt a hivatalos megemlékezés, ami talán egyrészt jó is, mert legalább nem emelik fel és dobják el aztán, mint elhasznált tárgyat rendszerváltásonként a pillanatemberek. Pedig ideje lenne már a szakmabelieknek rendet rakni József Attila költészete körül. Politikamentesen, világnézeti elfogultságok nélkül. Mert nagyon sok még a fehér folt, a feltáratlan adat, érdemes lenne velük foglalkozni. Ezt bizonyítja a most megjelent könyv is, amely által talán szélesebb képet fogunk tudni — A teljes felújítási összeg nem áll a rendelkezésünkre. Elkészült Budapesten a templom munkálatainak költségvetése, ami 7,5 millió forintot tesz ki. Pénzszűke miatt a teljes felújítást csak 3—5 éves ütemterv alapján tudjuk megvalósítani. — A gyülekezet és a község lakossága hogyan segíti a tervek megvalósítását? — A nyírturai református egyház és gyülekezet, a Bethes- da Református Nőszövetség, továbbá az önkormányzat jótékonysági bált rendezett a templom újjáépítésére szerveződő alapítvány javára. A község laalkotni a költőről. Ezek a dokumentumok egyszer már (1942- ben) megjelentek: Négyszemközt József Attilával címmel. Erről azonban sokáig sémit sem tudtunk, s a szerző hagyatékáról sem, mivel azok a könyvtárak zárolt anyagához tartoztak. Bányai László szerzőről tudni kell, hogy József Jolán élettársa és férje volt. Az 1942-ben megjelent memoárja nem aratott osztatlan sikert. Az irodalomtörténészek akkor már — lelkiismeretfurdalásuk révén — a költő körül mítoszokat igyekeztek teremteni. A Rákosi- korszakban pedig egyoldalúan beskatulyázva, a rendszer szájíze szerint változtatták meg a József Attila-i képet. kossága örömmel adakozott, a helyi emberek 1,5 millió forinttal támogatták a felújítást. Ez volt a helyreállítási terv első fázisa. A pénz sajnos elfogyott! ígéreteket kaptunk a helyi és a megyei önkormányzattól, bízunk a Műemlék Felügyelőség és az egyéb támogatók segítségében is. —Ha rendeződnek a templom dolgai, mi lesz a további cél? — Tervem egy egyház- és falutörténeti szobamúzeum berendezése. A megvalósításig, azt hiszem, még sok idő telik el. Ambrus Attila A most megjelent Hét év József Attila közelében című kötetben nagyon sok részt olvashatunk a memoárból. Családi levelezések ezek, amelyekből kiviláglik a József-testvérek nem mindennapi élete. Sokat tudhatunk meg a költőről is, aki a Bányai által közölt levelek által lesz a szemünkben még hitelesebb, még emberibb. Bányai szavaival élve: „De hát fontoljuk csak meg — kivétel nélkül valamennyiünknek, kik e földön járunk —, szükségünk van megértésre és bocsánatra.” A könyv a Magvető Kiadó gondozásában látott napvilágot 1995-ben. Budaházi István Hét év József Attila közelében Bányai László hagyatékából
