Új Kelet, 1995. július (2. évfolyam, 152-177. szám)

1995-07-17 / 165. szám

8 1995. július 17., hétfő KÖNYVESPOLC Kultúra UJ KELET Felnőttek között is sikeresek Kulimár János: Véremben oldódnak Aratott a Szabolcs A merész vállalkozó mindig kitalál valamit. Kulimár János nemcsak sikeres vállalkozó, hanem csupaszív ember is. Ezt még tetézi azzal, hogy az iro­dalom s a művészetek más ágai mellett elkötelezett. Elkötele­zett úgy is, mint alkotó. Verse­ket, novellákat ír, s értő módon mutat be tehetséges pályatársa­kat. A fentiek mellett szívügye még a labdarúgás. Sokáig maga is aktívan sportolt, majd játék­vezető lett. Ma is aktív sport­vezető, a teremlabdarúgás elis­mert személyisége megyénk­ben. A kötete, a Véremben oldód­nak című, rendhagyó. Az elő­szóban Hargitai János, a Jurá­nyi TIT Centrum igazgatója — egykori kiváló kapus — a kö­tet irodalmi része mellett mél­tatja a bátor kezdeményezést, azt, hogy sportolók is bekerül­tek a kötetbe. Az előszó után Kulimár Já­nos közel ötven versét olvashat­juk Borítékolt lépés címmel. Nehéz megrendülés nélkül ol­vasni e költeményeket, hiszen méltó emléket állít Mester At­tilának, akinek angyalszárnya­kat fest az idő, s valahol más dimenzióban jár a tőle elvá­laszthatatlan hegedűjével. A következő nagy halottja a szerzőnek Rat kő József, kinek az égi szava a tanyákra hull, ki úgy hagyott itt minket, hogy minden szavát a szívünkbe égette be. A kötet többi verse szépen, szelíden szól Magya­rországról s a kisebb hazáról, megyénkről. Az Alkony a Ti­szán címűben a táj harmóniája mellett a közeledő alkony víz­tükrén táncol a muzsika, hiszen a harmatos réteken tücsök he­gedül, és az ősfűzekben dudor­ász a szél. A Barangolásban együtt lépkedünk a szerzővel a barna őszben a délceg nyírek alatt, hiszen a mi vérünkben is ott van az ezeréves vándorösz­tön. Ezt a versciklust a szerző két lírai érzékenységű novellá­val bontja meg. Az Apolló kül­dötteiben a pamasszuson meg­változott világot mutatja be, hiszen az édesszavú nimfák és a „csillagsugarakon lecsorgó múzsák elhagyott forrásai el­apadtak, s az ármánykodás rontja meg a béke ligetének harmóniáját”. A Találkozás cí­után már más lesz. Még fölpa- rázslik mindkettőjükben a szen­vedély, de a lány papíron kö­zölt szakítása a holnap magá­nyát és a pillanatnyi kilátásta- lanságot is tükrözi. A könyv második fejezete „Volt egyszer egy csapat”. Nyíregyházán egyszer tényleg volt első osztályú labdarúgó­csapat. E csapatjátékosairól és segítőiről rajzol színes portré­kat Kulimár János. A kapus Buús Györgyről, aki később edzőként tevékenykedett vagy a fiatalabb, tehetséges játékos­nemzedék tagjai közül Eszenyi Dénesről, aki Belgiumban a Mechelen játékosa lett. Bűcs Zsolt életútja sem kevésbé kacs- karingós, hiszen a szatmári kis községből, Rozsályból egészen Malaysiáig vitt az útja. Még két kapus, Rabcsák János és Har­gitai János szerepel e részben, valamint Dajka László, bár őt mint a megye teremlabdarúgá­sának az atyját ismerik legin­kább az olvasók. Őket olyan csatárok követik, mint Vágó Zoltán, a „gólvágó” vagy Cze- czeli Károly, a kapusok réme. Ugyancsak helyet kapnak e fe­jezetben a játékvezetők, vala­mint Suba Ernő, aki a futás sze­relmese. A könyv harmadik fejezeté­ben, a Könyvekről szeretettel című részben olyan írók, költők könyveiről olvashatunk, akik valamilyen formában kapcso­latban állnak a Váci Mihály Iro­dalmi Körrel. Vagy a Rím Könyvkiadó adta ki a könyvü­ket, vagy az antológiában sze­repeltette őket. így olvashatunk a beregi táj követéről, Péter Etáról, a szabolcsi tájat Madár János képviseli, de olvashatunk Mester Attila kötetéről, a Gond­jaidra bízva című megyei iro­dalmi antológiáról is. A kötet zárófejezetében Golopi epizó­dok címmel egy nagyszerű kez­deményezésnek lehetünk a ta­núi. A golopi vár ugyanis a Vayaké volt, s a millecen- tenáriumra szeretnék a várat felújítani, s ott irodalmi, képző- művészeti, gyerek- és olvasó­táborokat szervezni. Az elmúlt év augusztusában már ennek a jegyében tartottak itt rendez­vényt, amelynek az idén is lesz folytatása. A könyvet a Rím Kiadó adta ki, sdr. Katona Béla lektorálta. műben Éva, az örök nő kap he- Budaházi István lyet, aki egy felejthetetlen nyár ------ -----­Kö zös éneklés a mátészalkai 9. sz. oviban Fotó: Szamosi István A kis táncosok a fesztivál felvonulásán A művészeti együttesek tag­jai a vakáció ellenére nem nya­ralással töltik az idejüket. Vég­re van lehetőségük arra, hogy meghívásoknak tegyenek ele­get, és fesztiválokon, versenye­ken vegyenek részt. A Szabolcs Táncegyüttes nemrégiben tért haza Szlovákiából, vezető­jükkel, Gucsa Sándorral be­szélgettünk. — Tulajdonképpen felnőt­teknek rendezett fesztiválon léptünk fel az ifjúsági korosz­tályba illő csoportunkkal. En­nek ellenére fiatalságunkkal nemcsak meglepetetést szerez­tünk, de nagy sikert is arattunk. A felnőttek között nem egy­szerű dolog helyt állni. A la­kóhelyünknek megfelelően szatmári táncokat mutatottunk be, továbbá somogyi kariká- zót, rábaközi táncokat, vala­mint új koreográfiánkat, a dél­alföldi táncokat. Megkaptuk Kassa város fődíját és egy meghívást is a következő évi rendezvényre. A CIOFF is képviseltette magát a fesztivá­lon, kiválasztottak néhány cso­portot, akiket további fellépé­sekre hívnak. Eszerint esé­lyünk vannak arra, hogy egy év múlva Hollandiába uta­zunk. — Említetted, hogy „fiata­lok” vagytok. Milyen korú tag­jai vannak a Szabolcs Tánc- együttesnek? — Az ötödik osztályosoktól a huszonkét évesekig gyakorol­nak és szerepelnek a táncos lábú ifjak. Nagyobb részük kö­zépiskolás. Sajnos a korábbi években nem volt rendszeres az utánpótlástagok nevelése, első­sorban dolgozók kerültek hoz­zánk, akik a folyamatos és fá­rasztó próbákat munka mellett már nem tudták vállalni. Ez érthető, ha este tíz óráig tart a gyakorlás, akkor gondot okoz a kora reggeli munkakezdés. Ez a gondunk megoldódik lassan, ugyanis a 10-es Számú Általá­nos Iskolában oktatok néptán­cot, és a gyerekek érdeklődnek a nagyegyüttes iránt. — Milyen volt a fesztivál? — Két napot töltöttünk Kas­sán, a nemzetközi találkozón, és ugyanennyi időt Razlavicán, ahol —- úgymond — határtalál­kozón vettünk részt. Itt volt menettáncverseny és felvonu­lás, egyik este önálló esti mű­sorral léptünk fel. Miközben Szlovákiában szerepeltek, a táncegyüttes „öregjei” a Sóstói Múzeumfaluban léptek fel egy osztrák—magyar cég közönsé­ge előtt. — Milyen programokat ter­veztek a nyár hátralévő részére? — Augusztus elején műsort adunk a miskolci expó záró­rendezvényén, azután Ófehér- tóra indulunk, ahol megtartjuk a saját edzőtáborunkat a helyi általános iskola tornatermében. Ideális a környezet, ugyanis elég zárt ahhoz, hogy időnk nagy részét munkával és gya­korlással töltsük. Ilyenkor ke­mény alapozásra kerül sor, ez a két hét alkalmas arra, hogy egy egész év anyagát előké­szítsük, új koreográfiákat ta­nuljunk meg. Egy napra meg­hívjuk a szülőket is, közös já­tékokat, versenyeket rende­zünk, birkagulyást főzünk. Az edzőtábor után Mátészalkán veszünk részt egy megyei be­mutatón. Kozma Ibolya A nyírturai műemléktemplom Kövek komoly titkai Már általános iskolás ko­rában arról álmodozott Szűcs Csilla, hogy földrajztanár lesz. A történelemtanár csak a múltat ismeri, a megtörtént eseményeket, de a föld kö­vei titkokat rejtenek, ezeket szeretné vallatóra fogni a most harmadikos földrajz— rajz szakos főiskolai hallga­tó. Lakásukban valóságos kő­tár van, amiben megtalálha­tó a szfalarittól a paleniten keresztül a kalcitig sok rit­kaság. Gyűjteményéből még főiskolájának is adományo­zott. Kínába szeretne eljut­ni, mert ott sok érdekessége van a föld őstörténetének. Van egy másik hely, aho­va még szívesen elmenne a főiskolás lány, ez pedig Egyiptom. Ez a másik vá­lasztott szakjával, a rajzzal függ össze A fáraók korá­nak festményei, grafikái, szobrai, építészete nagyon értékes művészi emlékei az emberiségnek. Ha ezeket tanulmányoz­hatná Csilla, akkor már bi­zonyíthatná önmaga számá­ra is, hogy érdemes volt ne­gyedikes gimnazistaként ezt a szakot választani. Aradi Balogh Attila A református templomba vezető nyugati bejáratot késő gótikus kapuzat emeli ki, amely 1488-ban készült. A négyszin­tes nyugati torony klasszicista stílusú, 1821—1833 között épült a korábbi fatorony helyett. Kétszázhúsz ülőhelye klasszi­cista faragású. A 28 méter ma­gas toronyban három harang foglal helyet. Szűcs Tibor, a nyírturai refor­mátus gyülekezet lelkésze el­mondta, hogy a templom tető- szerkezetének átépítési munká­latai folynak. — Hogyan sikerült ehhez az anyagiakat megteremteni? Az idén 90 eve született Jó­zsef Attila születésnapja körül csendes volt az őt s költészetét ünneplők hangja, a megem- lékezők száma. Elmaradt a hi­vatalos megemlékezés, ami ta­lán egyrészt jó is, mert legalább nem emelik fel és dobják el az­tán, mint elhasznált tárgyat rendszerváltásonként a pil­lanatemberek. Pedig ideje len­ne már a szakmabelieknek ren­det rakni József Attila költésze­te körül. Politikamentesen, vi­lágnézeti elfogultságok nélkül. Mert nagyon sok még a fehér folt, a feltáratlan adat, érdemes lenne velük foglalkozni. Ezt bizonyítja a most megje­lent könyv is, amely által talán szélesebb képet fogunk tudni — A teljes felújítási összeg nem áll a rendelkezésünkre. Elkészült Budapesten a temp­lom munkálatainak költségve­tése, ami 7,5 millió forintot tesz ki. Pénzszűke miatt a teljes fel­újítást csak 3—5 éves ütemterv alapján tudjuk megvalósítani. — A gyülekezet és a község lakossága hogyan segíti a ter­vek megvalósítását? — A nyírturai református egyház és gyülekezet, a Bethes- da Református Nőszövetség, továbbá az önkormányzat jóté­konysági bált rendezett a temp­lom újjáépítésére szerveződő alapítvány javára. A község la­alkotni a költőről. Ezek a doku­mentumok egyszer már (1942- ben) megjelentek: Négyszem­közt József Attilával címmel. Erről azonban sokáig sémit sem tudtunk, s a szerző hagyatéká­ról sem, mivel azok a könyvtá­rak zárolt anyagához tartoztak. Bányai László szerzőről tudni kell, hogy József Jolán élettár­sa és férje volt. Az 1942-ben megjelent memoárja nem ara­tott osztatlan sikert. Az iroda­lomtörténészek akkor már — lelkiismeretfurdalásuk révén — a költő körül mítoszokat igye­keztek teremteni. A Rákosi- korszakban pedig egyoldalúan beskatulyázva, a rendszer száj­íze szerint változtatták meg a József Attila-i képet. kossága örömmel adakozott, a helyi emberek 1,5 millió forint­tal támogatták a felújítást. Ez volt a helyreállítási terv első fázisa. A pénz sajnos elfogyott! ígéreteket kaptunk a helyi és a megyei önkormányzattól, bí­zunk a Műemlék Felügyelőség és az egyéb támogatók segítsé­gében is. —Ha rendeződnek a templom dolgai, mi lesz a további cél? — Tervem egy egyház- és fa­lutörténeti szobamúzeum beren­dezése. A megvalósításig, azt hiszem, még sok idő telik el. Ambrus Attila A most megjelent Hét év Jó­zsef Attila közelében című kö­tetben nagyon sok részt olvas­hatunk a memoárból. Családi levelezések ezek, amelyekből kiviláglik a József-testvérek nem mindennapi élete. Sokat tudhatunk meg a költőről is, aki a Bányai által közölt levelek által lesz a szemünkben még hitelesebb, még emberibb. Bá­nyai szavaival élve: „De hát fontoljuk csak meg — kivétel nélkül valamennyiünknek, kik e földön járunk —, szükségünk van megértésre és bocsánatra.” A könyv a Magvető Kiadó gondozásában látott napvilágot 1995-ben. Budaházi István Hét év József Attila közelében Bányai László hagyatékából

Next

/
Oldalképek
Tartalom