Új Kelet, 1995. július (2. évfolyam, 152-177. szám)
1995-07-17 / 165. szám
Megyénk életéből / Csendes átalakulás vagy összeomlás? Lebeg a Keletvíz Rt. A tervek szerint ma tartja közgyűlését a Keletvíz Rt. Lehet, hogy ez lesz az utolsó közgyűlés a vállalat életében, mert megszűnik anélkül, hogy jogilag egyáltalán létezett volna. A kiakalult helyzetről és jövőről kérdeztem a gyűlés előtt Hegedűs Antalt, a részvénytársaság igazgatóságának elnökét. — Nem tartok időszerűnek most egy átfogó elemzést adni az rt.-ről — hárította el a kérdést Hegedűs úr. — A társulás sorsa azonban szükségessé teszi, hogy tájékoztassák a lakosságot, mert alapvető önkormányzati feladatot: a lakosság egészséges ivóvízzel való ellátását biztosítja. — Ezek ellenére mégis elmondható, hogy a tagönkormányzatok nagy része nem tekinti magáénak a céget, szinte semmilyen áldozatra nem képes a pénzügyi helyzet stabilizálásának érdekében. Úgy nyilatkoznak, hogy nem hajlandóak a jövőben ezzel a szervezettel működtetni víziközműveiket. Ezeket a nyilatkozatokat mindenképpen jelzésértékűnek kell tekinteni, sürgősen rendezni kell a jogi, vagyoni helyzetet. —- Miben nyilvánult meg az együttműködés hiánya? — Volt egy döntő momentum ebben az évben, az április húszadikai közgyűlésen. Az igazgatóság kérte a vízdíjak emelését, de a polgármesterek egy vezető személy társaságunkat hátrányosan értintő üzelmei miatt, meg a tisztázatlan jogi, gazdasági körülmények okán nem szavazták meg a díjemelést. — A polgármestereknek gondolniuk kell a népszerűségükre is. — A díjemelés elmaradása esetén csődhelyzetbe juthat a cég, és akkor félő, hogy a külső szolgáltatók szüntetik meg az energiaszolgáltatást, ami végső soron az ivóvízellátás és a szennyvízelvezetés leállításához vezethet. Ez tehát nem népszerűségi kérdés, aki így fogja fel, a pillanatnyi hatás érdekében hozzájárul ezeknek a fontos szolgáltatásoknak az ellehetetlenüléséhez. A közműveket működtetni kell, ami kiadásokkal jár, és ennek a bevételi oldalát csak a szükséges emelésekkel lehet elérni, akármeny- nyire kellemetlen is. Gazdasági számítások bizonyítják, hogy ezzel a közgyűléssel megbélyegződön a Keletvíz Rt. sorsa, mert a harmadik negyedévben csődhelyzet alakulhat ki. —Akkor elég közeli az összeomlás. — Remélem, erre nem kerül sor, mert minden komolyan, felelősen gondolkodó embernek, aki döntési pozícióban van, a csendes átalakulás mellett kellene döntenie. —- Úgy tűnik, hogy eddig az önkormányzatok saját magukat hozták kellemetlen helyzetbe. — Ha a közgyűlés úgy dönt, hogy a Keletvíz Rt. kimondja megszűnését, akkor a vízellátást és a szennyvízelvezetést önállóan egyik település sem tudja megoldani ráfizetés nélkül, mert a fajlagos költségek egyes helyeken igen magasak lehetnek. Abban az esetben is, ha az üzemigazgatóságokhoz kapcsolódva válnak ki települések, komoly nehézségek lehetnek, mert az oszthatatlan közös vagyon csak hosszú idő alatt tőkésíthető, viszont a közműveket működtetni kell, a költségvetési nehézségekkel küszködő önkormányzatok peHegedüs Antal dig képtelenek lesznek megvenni egy több milliós gépet. —A felelősségüket felismerve dönthetnek-e úgy a polgár- mesterek, hogy nem szüntetik meg a Keletvíz Rt.-t? — A közgyűlés határozata a döntő. Ilyen értelmű lépés esetén az lenne a fontos, hogy ne lebegjen tovább a részvénytársaság. Ennek jogi feltétele, hogy megtörténjen a cégbírósági bejegyzés. Gazdasági követelmény, hogy a bevételek fedezzék a kiáramló költségeket. Nincs azonban értelme az erőltetett egyben tartásnak, csak a józan ész diktálta egyben maradásnak. Azon is érdemes elgondolkodni a közgyűlésben szavazó polgármestereknek, hogy miként kell azt értelmezni, hogy vagyonhoz jutnak a szétválás esetén. Aradi Balogh Attila Erről is döntenek: a vásárosnaményi üzemviteli épület Lakásfoglalók a Dózsa György utcán Négy-négy gyermekkel az utcára? Éktelen bűz fogad, amikor szombat délelőtt befordulok a Nyíregyháza belvárosában lévő Dózsa György utca 6. szám alatti vaskapun. Piszkos, mocskos bejáró vezet az udvarra. Nagy darab, könyökéig olajos, fekete göndör hajú cigány ember ül szemben a bejárattal, egy fapecu előtt, sámlin, az udvar bal oldalán, és elmélyülten turkál különböző drótok, alkatrészek között. Alig néz fel jöt- tömre. Amikor arról kérdezem, hogy hova költöztek be a lakás- foglalók, csak bök egyet az udvar jobb oldalon lévő sáros, kiskertes rész felé. A ház udvarának északi részén két ajtó van egymástól nem messze, kifeszített spárgán frissen mosott kopott, elhasznált ruhák száradnak. Az egykor szebb időket megélt jobb oldali lakás nemrégiben még az öregek napközi otthona volt... Most a falai között és a szomszédban illegális lakásfoglalók élnek, akiket, könnyen elképzelhető, hogy másfél hónap múlva a nyíregyházi önkormányzat megbízásából egy őrző-védő kft. rak ki az utcára. Andok József né barátságosan fogad. Igaz, csak úgy árad belőle a szó, amikor a lakás belsejében, a kisebbik szobában helyet foglalok egy pámá- zatlan fotelban. Nincs nagy piszok. Szolid rendetlenség van némi porral. — Most fogok takarítani — szabadkozik, amikor látja, hogy körülnézek. A bizonytalanság, az egyik napról a másik élés rányomja bélyegét életük minden pillanatára. A nagy szobában az elnyűtt ággyal szemben régi televízió jelentheti az egyetlen megfizethető szórakozást számukra. Üres üvegeknek, alkoholnak, cigarettának nyomát sem látom. Igaz, élelemnek sem...;— Hetedik hónapja lakok itt, négy gyermekem van. A legfiatalabb hat hónapos, míg a legidősebb tízéves — ismertet meg családi helyzetével a gyors beszédű, 27 éves Krisztina asszony. — A Dózsa György utca 41. szám alatt laktam korábban, ahonnan a volt élettársam ki akart pakolni a Guszevbe. Egyszerűen önkényesen elcserélte a családján belül a két lakást. Kértem az önkormányzatot, hogy visszakaphassam a lakásomat, mert négy gyermekemmel nem akartam a Guszevbe menni. Az ön- kormányzat meg is ígérte nekem, hogy segít rajtunk, mert a Dózsa György utca 41-et le akarják bontani. Visszaköltözni nem tudok, mert a volt élettársam rokonai a mai napig ott laknak. Jelenleg is pereskedünk az élettársammal, mert az ő családja „bántalmazott és fenyegetett”. — Nyolcéves lakásigénylésem van bent a városnál. A Dózsa György utcán szoba- konyhás lakásban éltünk, de én a négy gyermekemmel nem olyat érdemiek. Ezt a mostani lakást kényszerhelyzetben törtem fel, mert nem volt hova menni. A testvérem itt lakik a tömbházban, és egy látogatáskor észrevettük, hogy ennek a másfél szobás lakásnak az ablakán nincs függöny, majd meggyőződtünk arról is, hogy valóban üresek a helyiségek, és beköltöztünk. A beköltözés után már másnap elmentem az önkormányzathoz, és ott megígérték: addig maradhatok, amíg nem tudnak a részemre egy lakást kiutalni. Jártam a vagyonügynökségnél is, és megállapodtunk abban, hogy egy ideig még itt lakhatok. Méltányos gyesen vagyok, szakképzettségem nincs. Fogalmam sincs, mihez kezdek a négy gyermekemmel, ha az utcára kerülök — mondja elkeseredetten, majd hozzáteszi: — Nézzen körül: semmi nem volt itt. A vizet és a villanyt a saját költségemen kötötték vissza. Kértem az önkormányzatot, hogy a víz- és a villanydíjat hadd fizessem, de nem engedték. Ez a 44 négyzetméteres lakás is egészségfelen, salétro- mos a plafon. Édesanyámék kisebb lakásban élnek, mint ez, a kilakoltatás után oda nem mehetünk. Bemegyek az ön- kormányzatra, és megpróbálok újból segítséget kérni. Egyébként a kilakoltatás után nem marad más, mint az utca... A volt öregek napközi otthonát Banu Zsuzsanna és négy gyermeke lakja. Hamar kiderül, hogy ők a tippet a szomszéd- asszonytól kapták, annál is inkább, mert Krisztina új élettársa Banu Zsuzsanna öccse. A kőfolyosón nincs kosz. A szobákban is viszonylagos rend uralkodik. Bár azt meg kell hagyni, hogy azt a kevés ruhát, bútort és egyéb tárgyat, ami a tulajdonukban van, nehéz lenne szétszórni. — Január tizediké óta lakunk itt. A Guszevban laktunk, de a Viola utca 12. szám alatt nem tudtunk megmaradni. Szinte el 1995. július 17., hétfő 3 Amit tudni illik az önkéntes biztosító rendszerekről Pénztáralapítás Az emberek önállóan és önkét társulhatnak ilyen pénztárak létrehozására.A legfontosabb, hogy a törvényadta feltételeket betartva alkossák meg a pénztár alaptörvényét, az alapszabályt. Az alapítás előkészületei Az alapításhoz célszerű vagy a munkáltató, vagy a munkahelyen működő érdek- védelmi szerv, kedvező esetben mindkettő közreműködésének megnyerése. Itt már célszerű bevonni olyan tanácsadó céget, amely az okmányok megszerkesztésében kellő ismeretekkel rendelkezik. A munkáltató például megelőlegezheti vagy megfinanszírozhatja az alapítás költségeit, mert ha támogatja a pénztártagokat a pénztáron keresztül, a társadalombiztosításijárulékmentesség miatt már az első évben megtérül számára a pénztáralapítás. Az érdekvédelmi szerv szervezetével tájékoztathatja a munkavállalókat e lehetőségről. Az üzemi tanácsban vagy a munkahelyi tanácsban való részvételével egy esetleges béralku kibontakozásakor kompromisszumos javaslatot tehet a pénztáralapításról a munkáltatónak, amely jelentős közterhek miatt amúgy is érzékeny a bérköltségek emelkedésére. Ezzel az érdekvédelmi szervezetek kedvezőbb pozícióba kerülnek. A pénztáralapításhoz legalább 15 természetes személy egyező akarata szükséges, akik egy időpontban és helyen, a közgyűlésen elfogadják magukra nézve kötelezőnek az előtte általuk megismert alapszabályt, és folyamatosan teljesítik az önkéntesen vállalt tagdíjfizetési kötelezettséget, Az előkészületek idején sorra kell venni a leendő pénztártagokat, hogy közülük kik lennének a legalkalmasabbak, hogy megválasztásra kerüljenek a pénztár legalább háromfős igazgató- tanácsba és a felügyelő bizottságba. Ugyancsak végig kell gondolni, hogy ki legyen a fenti testületek elnöke. A kollektívát, mivel elsősorban munkahelyi kezdeményezésre alakulnak pénztárak, fel kell mérni abból a szempontból. hogy vajon hányán lépnek be a pénztárba, hogy az összes munka ne zudúljon erra a két testületre. Mérlegelni kell, hogy ezért kell-e ügyvezető igazgatót foglalkoztatni. Nam utolsósorban meg kell fontolni, hogy az így funkciót vállalók díjazása miként történjék. Az alakuló közgyűlés: Az alakuló közgyűlésen fogadják el az alapszabályt, a gazdálkodási, pénzügyi tervet. A közgyűlésen határoznak a költségek viseléséről, a működés kihelyezéséről. A pénztár nyilvántartásba vétele, tevékenységi engedély megszerzése: Elviekben innentől a pénztár működésre kész, a tevékenységből eredő haszonért és kötelezettségekért a pénztár vezető tisztségviselői a felelősek. A pénztár tevékenysége akkor emelkedik jogerőre, ha a pénztár tevékenységét a Pénztárfelügyelet engedélyezte. Az előzmények végzésében a pénztártagokon kívül az érdekvédelmi szervezeteknek munkáltatóknak lehet meghatározó szerepe. kellett menekülni onnan — ismertet meg a helyzetével a jó erőben lévő, harmincöt éves, egyébként ötgyermekes asz- szony. Ugyanis — mint kiderült — egy lányának már élettársa van. — Ez egy ötszobás lakás, ahol most lakunk. Két-három éve üresen állt, és én beköltöztem. Én is voltam az önkormányzatnál és a vagyonügynökségnél, de nem mondták, hogy ki kell költöznünk, csak az adatainkat vették fel. Kérdésemre az volt a válasz: „Majd az illetékesek eldöntik”. Kilenc éve be van adva a lakásigénylésem. Sírva könyörögtem, hogy legalább egy szoba-konyhás lakást kapjak, amivel a Guszevból ki tudok keveredni. Tizennégy évesen szült a lányom. Semmi úton-módon nem kaptam lakást. — A munkaviszonyom ’93 decemberében megszűnt. Becsülettel dolgoztam a kórházban tizenegy évet. Meg voltak velem elégedve, de egyrészt leépítés volt a kisegítő személyzetben — tálaló voltam —, másrészt az új főnökséggel nem jöttem ki. Nagyon szívesen visszamennék az egészségügybe dolgozni. Nem kerülöm a munkát, szeptember elsejétől a 110-es kollégiumába megyek a mosodába dolgozni, amikor a kollégisták megjönnek. Addig családi pótlékből élünk, ami ennivalóra sem futja. Tizenegy- ezer-nyolcszáz forintból nem lehet megélni. Tudtuk, hogy innen ki kell menni, de azt nem, hogy mikor. Mi is csak az utcára mehetünk. Nincs senki, aki befogadna bennünket... Gyorsan igyekeznék kifelé, de a nagydarab cigány ember megállít. Mutatja a bűz okát, és hogy hiába szólnak a házkezelőnek, azok a fülük botját sem mozgatják. Nem tisztítják ki a csatornát — állítja indulatosan. Egy fekete rajkó a hangos beszédre odaperdül, és tágra nyílt szemmel kérdezi: — A bácsi tényleg újságíró? — Igen — válaszolom némiképp megnyugodva, hogy nem kell a szennyvíz körüli panasz- áradatra figyelnem. — És ezután jobb lesz számunkra itt lakni? — kérdez ismét, némiképp bizakodva. — Nem ígérhetem — felelem. És gyorsan, szemlesütve távozok. Nem kicsit mások helyett is szégyenkezve. Száraz Attila
