Új Kelet, 1995. július (2. évfolyam, 152-177. szám)
1995-07-03 / 153. szám
Megyénk életéből 5 UJ KELET 1995. július 3., hétfő Amit tudni illik az önkéntes biztosítórendszerekről Az önsegélyező pénztár lehetséges szolgáltatásai A keresetveszteség miatti segélyezés egyik nagy csoportjába a munkanélküliek pénzbeni és természetbeni támogatása tartozik. A pénzbeni támogatás lehet járadékszerű ellátás, illetve egy összegben, a munkanélkülivé válással egyidejűleg kifizetendő segély. Járadékfizetés esetén célszerű a segélykifizetést valamely időszakra korlátozni. A feltételek megállapítása, illetve az időszak behatárolásánál mindenképpen a mielőbbi munkába állást javasolt A bal oldali képen Kiss Áron püspök, a jobb oldalin fia, ifjabb Kiss Áron szobra Porcsalmán. Fotók: Aradi Balogh Attila Az ismétlődő eső sem riasztotta el nemrégiben a több száz emlékezőt, hogy részt vegyen Porcsalmán idősebb és ifjabb Kiss Áron emlékünnepségén és a két kiemelkedő személyiség köztéri szobrának felavatásán. Ünnepi istentisztelettel kezdődött az ünnepség, melyen dr. Kocsis Elemér református püspök hirdetett igét. Utána a templomkertben elhelyezett, az idősebb Kiss Áron egykori püspököt ábrázoló ülőalakos, majd az iskola előtt elhelyezett, az ifjabb Kiss Áront ábrázoló mellszobor felavatása következett. Avatóbeszédében Fehér Zoltán polgármester elmondta, hogy emlékezni és emlékeztető szobrot avatni gyűltek össze a szatmárik, a Szamos-parti Porcsalma lakói és vendégei. Emlékezni településük szülöttjére, dr. Kiss Áronra, a tanítók tanítójára. Arra a Kiss Áronra, aki gyermekfejjel magába szívta a szatmárvidéki emberek nyíltszívűségét, állandó jobbra, többre törekvését, de az itteni emberek ku- rucos nyakasságát is. „Az értől az óceánig” jutott, mert a nádfedeles „paloták” világából európai jelentőségű pedagógiai műhelyekig vezetett útja. Munkásságával nemcsak kortársainak volt iránytűje, hanem számos nemzedéknek. Bár az apa, idősebb Kiss Áron, nem porcsalmai születésű, családi gyökerei ehhez a vidékhez kötik, és a most rá emlékező település népe azért állít szobrot az ő emlékének is, mert több mint harminc évig szolgálta lelki- pásztorként Porcsalmát, és innen lett az egyházkerület püspöke 77 évesen. Sebestyén Sándor szobrászművész két alkotása most már üzenetet hagy az utókornak, hogy mit kell tudatosan felvállalnunk és továbbvinnünk az utókornak. Az avatóbeszéd után koszorúzás következett, majd Kiss Áron-emlékplakettet adtak át. Törpekapa Mielőtt nekivágtam az útnak, otthon alaposan ki leltem okítva. Könnyű legyen, ne álljanak ki szálkák belőle, ne legyen túl vastag, legyen egyenes, és az ára ne legyen több 200 forintnál. Csak a hosszúságáról nem ejtettünk szót. Ez lett a vesztem. Elindultam, benyitottam, és megkérdeztem. Megmutatták. Volt sok fajta, de nekem speciálisan olyan kellett. Nem csigázom tovább az olvasót, kapanyélre vágytam. Nagy rakás ismeretlen rendeltetésű farúd között volt is három belőle. Az egyik görcsös volt. a másik görbe, a harmadik majdnem jó. És mindössze 195 forint. Egy kicsit szálkás, de azt le lehet csiszolni — gondoltam, és megvettem. Hazavittem, és büszkén bemutattam szerzeményemet. Valóban passzolt is minden, mindössze annyi malőr történt, hogy 30-40 centivel rövidebb volt a többi kapánknál. Valami nem stimmel. Ilyen rövid legfeljebb egy kiadós baltanyél lehet, annak viszont más a kiképzése. Ez határozottan kapanyél, de legfeljebb 140 centiméter körüli gyerekek használhatják anélkül kétrét görnyednének. Direkt nekik gyártanák? Ezt nem tartom valószínűnek. A megoldás más lehet: 1. Ez a magyar szabvány. (Nagyon remélem, hogy nem ez.) 2. A vállalkozó öt kapán spórol így egyet. (30x5 cm annyi, mint másfél méter, vagyis egy „normál” kapanyél) 3. Mégiscsak gyerekeknek csinálták. (Akkor miért nem játékboltban árulják?!) 4. Afrikai exportra készült, mégpedig speciálisan egy pigmeus törzsnek, ahol az átlagmagasság majdnem üti a 143 centimétert. 5. Nem is kapanyél. (Utóbbi tétel ellen szól, hogy a faragása és az eladó állítása és szállítólevele szerint is kapanyelet vettem.) Ezek közül aztán ki-ki kiválaszthatja a neki tetsző megoldást. Mindenesetre én visz- szaviszem szerzeményemet, és kicserélem mondjuk egy kocsirúdra. Tudják, amihez a lovakat kötik a szekér előtt. Hátha az kompatibilis a kapámmal. Dojcsák Tibor Lehet még felejteni is Három gyarmati lány úgy döntött, hogy visszaköltözik szülőhelyére. Könnyekkel, dühösítő gyerekkori emlékekkel, fájdalommal mentek el Fehérgyarmatról, és úgy jöttek vissza is, megfűszerezve jó adag bosszúsággal. A lányok ma már nagymamák, nyugdíjas éveik pihenésére készülnének, ha nem kellene saját jogos igényük érvényesítéséért küzdeniük. Ottjártamkor a három nővér egyike volt csak otthon, ő mondta el családja meghurcoltatásának rövid történetét. — A legidősebb testvérem Éva, utána következik Mária, majd harmadikként én — emlékezett Bakó Judit. — Édesapám intéző volt a nábrádi Botka-birtokon, és ez később bűnnek számított. Amikor az orosz front közeledett, édesanyámmal kimenekültünk Ausztriába. Nem tudtunk semmit édesapánkról, majd a Vöröskereszt segítségével kiderült, hogy amerikai fogságban van. Amikor egyesítették a családot, minden rokoni tanács ellenére fogtuk magunkat, és hazajöttünk Magyarországra. — Megbánták? — Egyáltalán nem. Megtehettük volna, hogy kinnmaradunk, de apám szerette a hazáját — ezt tessék szó szerint érteni —, és mi is ilyen szellemben nevelkedtünk. Visszaérkezésünk után édesapám eladott egy gyümölcsöst, és azon vett egy lakást. A három lánya nevére irattattá, de ez nem érdekelte az akkori hatóságokat, mert elvették a család feje felől a lakást, és a három gyereket a szülőkkel kényszerlakásba költöztették. Gyerekek voltunk, nem sokat értettünk az egészből, csak azt, hogy apánkat, anyánkat lökdösték, és mi sírtunk, mert tudtuk, hogy most valami nagyon rossz történik. Januárban kezdték az egészet, és még néhány januárban megismételték egy-egy újabb kényszerlakhely kijelölését. Fűtetlen szobákban, egymáshoz bújva védekeztünk a megfagyás ellen. Nagyon jó iskola volt, mert megtanultunk a semmiből is élni. — Meddig csinálták ezt? — Ötvenhat előtt pár évvel már enyhítettek a terroron. A forradalom idején jött egy Csö- pi nevű ávós, és azt mondta, hogy költözzünk vissza. Apám azt mondta, ha a hivatalos szervek írásban visszaadják, akkor megyünk csak. Még szerencse, hogy ez megtörtént, mert különben azt mondták volna, hogy erőszakkal vettük vissza. Hatvanháromban megint elvették a lakásunkat. Kiköltöztettek egy másik családot, és annak a helyére tettek minket, a mi lakásunkat meg odaadták másnak. Később visszamehettünk a saját házunkba, amit államosítottak, és ott lakhattunk fele részében, de megint nem volt a mienk. Évekkel ezelőtt nagy kegyesen megengedték, hogy mint állami lakást az általunk lakott felét megvegyük. —Mi lett a lányok sorsa ebben az örökös üldöztetésben? — Mindhárman elvégeztük a középiskolát, két nővérem férjhez ment, unokáik is vannak. Mindhárman nyugdíjasok vagyunk. Éva és én már visszaköltöztünk, Mária megvárja, amíg a férje nyugdíjba vonul, és akkor ők is hazatelepülnek. — Nem az lenne a természetes, hogy látni sem akarják Fehérgyarmatot, gyerekkoruk megkeserítőjét? — Laknak itt, és laktak is mindig jó emberek. Mi Ausztriából is hazajöttünk, mert itt éreztük jól magunkat. Szeretnénk visszakapni a régi földjeinket is, de sajnos az nagyon nehezen megy, mert ez a licitálási törvény nagyon ellenünk dolgozik. Ragaszkodunk az apánk által telepített gyümölcsöshöz, de sajnos az állami gazdaság még mindig a markában tartja. Aradi Balogh Attila >' S '< V gi állapotának romlása miatt eredeti munkakörében, rehabilitációs intézkedés nélkül, teljes értékű munkavégzésre tartósan alkalmatlanná vált, de öregségi, rokkantsági vagy baleseti rokkantsági nyugdíjban, öregségi vagy munkaképtelenségi járadékban nem részesül. A megváltozott munkaképességű dolgozók foglalkoztatásáról, átképzés támogatásáról, a munkaképességgel összefüggésben előállt jövedelemkiesés pótlásáról is intézkedik a jogszabály. A leírtakból következik, hogy az önsegélyező pénztár a fentieken túlmenő juttatásokat, támogatásokat célozhat meg. Ez a támogatás megnyilvánulhat egy rendszeres jövedelemkiegészítésben — ez esetben pénzbeni segély formájában. A pénztár létrehozhat rehabilitációs munkavégzésre alkalmas munkahelyeket is — ebben az esetben természetbeni juttatásként jelenik meg a pénztártag ellátása. A rehabilitációs foglalkoztatók létrehozását, üzemeltetését és fenntartását célszerű közös feladatként kezelni vagy az adott munkáltatóval, vagy területi pénztár esetében az adott terület önkormányzati szerveivel. Vámosok összecsapása ösztönözni. A korlátlan ideig fizetendő járadék, ha az csak a munkanélküliséghez kötődik, a tagot nem teszi érdekeltté a mielőbbi munkába állásban, viszont kimerítheti a pénztár anyagi forrásait. A munkanélküliek támogatásának természetbeni formája lehet az oktatásuk, illetve munkába állásuk egyéb módon történő segítése. Az oktatásnak elsősorban az átképzésre kell irányulnia. Az oktatás lehet ingyenes vagy kedvezményes a tag számára. Oktatási támogatás esetén nem kell feltétlenül önálló intézményeket működtetnie a pénztárnak, hiszen szolgáltatásait egyéb oktatási bázisokkal együttműködve is biztosíthatja. Elősegíthetik a pénztárak munkanélkülivé vált tagjaik elhgelyezkedését egy információs adatbázis létrehozásával és működtetésével. Ez gyakorlatilag munkaerő-közvetítést jelent, amit az országos munkaerő-közvetítő szervezetekkel és a helyi munkáltatókkal együttműködve lehet végezni. A pénztár szolgáltatásai között előfordulhat az egyes lehetőségek konbinációja is. A legszerencsésebb és egyben a legnagyobb védelmet is jelenti az oktatás és a munkaerő-közvetítés összekapcsolása. A megváltozott munkaképességűek támogatása a másik jelentős szolgáltatási forma. Ennek szabályozását az Egészségügyi és a Pénzügyminisztérium együttes rendelete szabályozza. Megváltozott munkaképességű az az ember, aki egészséImmár sokéves hagyomány- nyá vált a csapi és a záhonyi vámhivatalok közötti jó kapcsolatok révén évente megrendezendő labdarúgó-mérkőzés. Idén is sor került a baráti találkozóra. Az apropót az ukrán vámszervek megalakulásának évfordulója adta. A mérkőzésre Munkácson, a műszergyár stadionjában került sor. S bár korábban az volt a megszokott, hogy a találkozókon a barátság volt a győztes, most ezzel felhagyva, a csapi vámosok 6-0 arányban legyőzték záhonyi kollégáikat. Persze ez ä baráti kapcsolatokon nem ejtett csorbát. Sőt, a találkozó lehetőséget adott arra, hogy a két vámhivatal vezetői, Czap István és csapi kollégája, Jurij Vorobej— akit azóta leváltottak — megvitassák a problémákat. A rendezvényen megjelent Lupkovics György, a Vám- és Pénzügyőrség Hajdú-Bihar és Szabolcs- Szatmár-Bereg Megyei Parancsnoksága parancsnokhelyettese is. Balogh Csaba Czap István (balra), a záhonyi vámhivatal parancsnoka és a csapi vámhivatal főnöke, Jurij Voroboj jól megértették egymást, az utóbbi kitűnően beszél magyarul Szoboravatás Porcsalmán
