Új Kelet, 1995. július (2. évfolyam, 152-177. szám)
1995-07-15 / 164. szám
12 1995. július 15., szombat Mezőgazdaság UJ KELET Amerikai kukoricabogár A megyei növényegészségügyi és talajvédelmi állomáson Sallai Pál igazgató a kezembe nyomott egy szórólapot, és csüggedt lemondással megjegyezte: — Ez itt az amerikai kukoricabogár — majd hozzátette: —, sajnos, már nemcsak a képen díszeleg e kimondottan kártékony rovar, hanem Szerbiából erősen közelít déli határunkhoz, így előbb- utóbb személyes tapasztalatokat is szerezhetünk róla. A Diabrotica v. virgifera LeConte (amerikai kukoricabogár) kukoricát károsító rovarfajt 1992-ben találták meg Belgrád környékén. A lárvák kevésbé mozgékonyak, maguk a bogarak viszont igen jól repülnek, terjedési irányuk elsősorban északi és keleti. Mivel a kukoricabogarak teljes felszámolása e régióban a jelenlegi állapotok miatt lehetetlen, ezért az európai kukoricatermesztő országoknak mindent meg kell tenni a kártevő terjedésének lassítása érdekében. A rovar elsősorban a kukoricát károsítja, a lárvák a gyökérzeten, az imágók (a kifejlett szárnyas rovarok) pedig a leveleken és a bibeszálon táplálkoznak. A lárvák a gyökereket károsítják. Berágják magukat a gyökérszövetbe. A kukorica gyökérzetén a járatok tipikus tünetnek számítanak, bár ezt más kártevő is előidézheti. Az imágók az áttelelő tojásokat a talaj felső 15 centiméterébe, a kukoricanövény tövéhez rakják. A kikelő imágók felkeresik a kukoricanövényeket, és a leveleken, illetve a bibeszálon táplálkoznak. A lárva apró, ráncos testű, sárgásfehér színű, a fejtok barna, hossza 10—18 mm. A kifejlett rovar apró, 5-6 cm hosszú, a test alapszíne halvány zöldessárga. A kukoricabogár elleni védekezés Eszak-Amerika kukoricatermelő vidékének legfontosabb problémája. A burgonyabogárhoz hasonlóan drága az ellene való védekezés. Az utóbbi időben nálunk is nagy riadalmat keltett kukoricakáro- sítóról dr. Eke István, a Földművelésügyi Minisztérium Agrárkömyezet-gazdálkodási és Növényvédelmi Főosztály veze-tőjének véleményét is megkérdeztük, amikor a közelmúltban Nyíregyházán járt. — Valóban riadalmat keltett, hiszen kifejezetten kártékony rovarról van szó, amely természetesen már felkerült a karanténlistára. Az Európában 1992-től ismert amerikai kukoricabogár Szerbiából indult „hódító útjára”, s ennyi idő elegendő volt mintegy 400 ezer hektár terület megfertőzésére. Évente 30 kilométeres sebességgel halad tovább, s már elérte a Vajdaságot. Az ellene való védekezést nehezíti a térségben állandósult háborúskodás. Jelenleg Horvátország határától 10, Romániától 80, Magyarország déli határától 100 kilométer távolságra található. Románia területéről várhatjuk az érkezését. A Fruska Gora-hegy ugyanis útját állja, s ezt megkerülve halad tovább. Vannak megfelelő készítmények ellene, de minden valószínűség szerint a kukoricacsövekben számolni kell a fellépésével. Adott körülmények között legfontosabb a monokultúrák elkerülése, teljes kiiktatása, a megfelelő fajták kiválasztása és a megfelelő technológia alkalmazása. Az integrált növényvédelmi stratégia a kártevő-populáció előrejelzésétől, a gazdasági küszöbértékek betartásától és a különböző védekezési módszerek együttes alkalmazásától függ. Ha a kártevő megtelepedett, a legfontosabb cél terjedésének lefékezése és hatásának lehetőség szerinti késleltetése. Fontos tehát, hogy fokozott figyelemmel kísérjék, különösen júliusban és augusztusban, a tömeges imágórajzás idején a kukoricásokat. A kukorica bajuszán táplálkozó, mászkáló gyanús bogarakat gyűjtsék be, és keressék fel azonnal a helyileg illetékes megyei növényegészségügyi és talajvédelmi állomás (Nyíregyháza, Kótaji út 33. Tel.: 313-711) szakembereit konzultáció céljából. Nincs réz... ...uram, nincs az egész országban — keseregtek az Agritek Rt. nyíregyházi kirendeltségén a gazdák, réz alatt a réztartalmú növényvédő szereket értve. Boray Nándor kirendeltségvezető a sajnálkozást csak megerősíteni tudta: valóban hiánycikkről van szó, az termelők percenként keresnek bennünket. Az oroszok akkora mennyiséget adnának, amennyit a nagyforgalmazók nem tudnak felvásárolni, s ennek a minősége sem kielégítő, a nyugati országok meg nem készültek fel. Réz van, csak nekünk nincs... A kirendeltségvezető elmondta, hogy forgalmazásukat korábban június végéig lebonyolították, nyáron szinte semmit sem adtak el. A mostani akciós árak alkalmazásával ugyancsak megnőtt a termékeik iránti kereslet. A termesztési kedvről a kirendeltségvezető elmondta, hogy idén sokan foglalkoznak uborkával, paradicsommal és paprikával. Az alma virágát elvitte a fagy, ahol van, ott érdemes mindent megtenni a minőség megvédésére, mert jó ára lesz. Megyénk mezőgazdasága ma Sok kihasználatlan kapacitás „Szabolcs-Szatmár-Bereg megye gazdaságát ma is és a múltban is az agrárjelleg határozta meg. Lakosságának megélhetése évszázadokon át a természeti erőforrásokhoz kötődött. Ásványi vagyonnal ugyan nem rendelkezik, de igen változatos termőtalaja, vízkészlete ma is jelentős. A közelmúltban beállt változások, valamint a belső támogatási rendszer leépítésének folyamatossága az átlagosnál is kedvezőtlenebbül érintették a megye élelmiszergazdaságát” — számol be megyénkről a megyei fejlesztési ügynökség megbízásából készült tanulmány, mely a megye gazdaság- fejlesztési programjának menedzseléséhez kapcsolódik, annak a koncepciónak az első fázisaként, melynek célja egy gazdasági és társadalmi helyzetkép feltárása. Ennek az élelmiszergazdaságról szóló részét a nyíregyházi mezőgazdasági főiskolán készítették Dr. Galó Miklós vezetésével, akitől a következőket tudtam meg: — Az anyag a kormány elé fog kerülni, ahol megyénket tárgyalni fogják. Az általunk végzett munka az élelmiszer- gazdaság egészét öleli át. Visz- szatekint a múltra, mérlegelve a pozitívumokat és a negatívumokat egyaránt, rámutatva többek közt arra, hogy a hátrányos helyzet ledolgozásában ez a megye mit tett. Elemeztük az ágazati termelést, a nagyüzemi termelés integrációs szerepét, az egyéni érdekeltségi rendszer alakulását. így, amikor a nagyüzemeken belül bevezették az egyéni érdekeltségi rendszert, a különböző vállalkozási formákat, mint a PMK-kat. A kilencvenes évek utáni időszakot részletesen vizsgáltuk a mezőgazdasági feltételrendszeren keresztül. Ezt tettük a temészeti feltételek alakulása és a gazdasági rendszer szemszögéből. Az előbbinél nyilván elemezni kellett a termőhelyet, mint háromkompo- nensű rendszert. Ezen belül is az éghajlati, a talaj-és domborzati viszonyokat, az optimális termőhelyeket ugyanis a közgazdasági körülményekkel összefüggésben érdemes elemezni. Az elemzések alapján a legnagyobb válsággóc Szabolcs- Szatmár-Bereg megye gazdasága, azon belül is a mezőgazdaság. Megnéztük például a különböző növénytermesztési ágazatok trendjeit, azt, hogy hogyan alakul a termelési terület és a termésátlag hosszú távon. Ez igen rossz tendenciát mutatott. Az a stratégia, amikor siránkozunk a kedvezőtlen helyzetünkön, az elkövetkező időszakban nem vezet eredményre. Inkább azt kell feltárni, hogy ennek a megyének milyen pozitívumai vannak, és erre építve kell a jövő képét meghatározni. Vizsgáltuk egy szakembergárdával a megye erős és gyenge pontjait, ennek tükrében a lehetőségeket és az esetleges veszélyeket. Vannak művelésre alkalmas földterületeink. A minőségük sok estben gyenge. A rendelkezésre álló munkaerő egyrészről jó, mert ha a piac igényelné a munkaintenzív ágazatok termelését, akkor ehhez lenne megfelelő számú ember. Viszont ha azt nézem, hogy mekkora a munkanélküliség, és az demoralizálólag hat, akkor hátrányként értelmezendő. További lehetőségek rejlenek a nagy hagyománnyal rendelkező tájjellegű áruk termelésében. Ezeknek azonban a régi hímevét vissza kell szereznünk. Ilyen például a szabolcsi alma, a burgonya, de mondhatnám a szilvát is. Régen nevezetesek voltak, csak valahol elrontottuk a piacát. Az éghajlati viszonyokat tekintve nálunk még mindig kisebb az aszály, mint az Alföldön. Felszíni és felszín alatti vízrétegből is több van, mint termelési tényező, előnyt jelent megléte. Pozitívumként említhető, hogy komolyabb környezetvédelmi problémánk még nem volt. Inkább helyi jelleggel fordulnak elő a környezettel kapcsolatos nehézségek. Ez vonatkozik mind a talajvízre, mind pedig a felszín felettiekre. Az előbbinél az infrastrukturális hiányosságok, míg az utóbbinál az eredési területről érkező szenyeződések okoznak gondot. A mezőgazdasági termékfeldolgozást elemezve megállapíthattuk, hogy van megfelelő kapacitásunk. Ez egy jól kiválasztott termékstruktúrával továbbra is versenyképes maradhat. Az állattenyésztésen belül a szatmári, beregi részeken a kérődzők tartása ismét jól jövedelmező lehet. Ennek az épületfeltételei adottak. Vannak, akik a három határ menti fekvésünkben látják a jövőt. Ez is inkább lehetőség, és nem előny, mivel eddig még nem tudtuk kihasználni. Kereskedelmi kapcsolatainkat tovább kell építenünk, tapasztalatainkat hasznosítani kell. Az erdőgazdálkodás racionalizálásának és a hozzá kapcsolódó egyéb tevékenységek felfuttatásának is jó perspektívája van, így a vadászatnak, vagy éppen a mostanában oly sokat emlegetett falusi turizmusnak. Emberek élhetnének meg a gyógynövénytermesztésből is. Gyenge pontunk a talajok rossz állapota, mivel az utóbbi időben tápanyag-visszapótlással gyakorlatilag nem foglalkoztunk. Zavaróan hat a mezőgazda- sági termelésre az is, hogy a tulajdoni viszonyok még mindig rendezetlenek. Az eszköz- állomány, a vagyon felaprózódott, felhasználása nem megoldott. Nagyon sok kapacitás kihasználatlan. Súlyos probléma a tőkeszegénység, és a rendkívül nagy mértékű jövedelem-differenciálódás. A megye mezőgazdasága nem tudja felvállalni a régi szerepkört. Nem képes rá, márcsak a foglalkoztatás szempontjából sem. Átmenetileg a bel- és külpiacon túlkínálat jelentkezik, ugyanakkor nem használjuk ki az adódó lehetőségeket. A verseny eközben éleződik, minőségi és egyben olcsó terméket várnak el a kereskedők. Az olcsóság persze relatív. Olyan áron kell árulnunk, mint amit a piac még hajlandó megfizetni. Ennél egy fillérrel sem olcsóbban. Ha viszont összevetjük az adottságainkat más megyékével, akkor nem biztos, hogy a mi tervünk versenyképes lesz. Nem a mezőgazdaság, az ipar vagy a kereskedelem külön- külön történő erősítése a cél, hanem azok együttes előrevi- tele. Fedeles Imre Uborkát csak a szerződőktől Felvásárlás az EKO-nál Az EKO-nál — az egykori konzervgyárnál — érdeklődtünk a szezonális felvásárlási és gyártási lehetőségekről. Dé- csi Tibor termelési igazgató elmondta, hogy befejező-dött a zöldborsó feldolgozása. Négyezer tonna nyersanyagot vásároltak fel, s ebből hétmillió dobozos és üveges terméket gyártottak le, amellyel sikerült a betervezett mennyiséget hozniuk. A borsószezon — az esőzések és az azokat követő hirtelen meleg beállta miatt — az elmúlt évihez viszonyítva mintegy tíz nappal megrövidült. Jelenleg még tart a meggy felvásárlása, ám csak minimális mennyiség érkezik hozzájuk. Az idei esztendő csekély termést produkált ebből a gyümölcsből, a tavaszi faggyal elment a meggy is. A felvásárlási ár: 100—115 forint/kg, az úgynevezett apró meggyet 60 forint/kg-ért veszik át a kft. fel- vásárlási telepén, illetve a településeket járó felvásárlóik. A nyersanyagból magvazott meggyet készítenek. Július 12-től lehet vinni a termelőknek a sárgabarackot, az őszibarackot, valamint a nyári almát. Ezek árai az előbbiek sorrendjében: 100 Ft/kg, 50 Ft/kg és 20 Ft/kg, valamennyiből korlátlan mennyiséget vesznek át. Az uborka felvásárlása július 2-án kezdődött, napi 100— 110 tonna mennyiséget fogadnak a korábban tervezett napi 60 tonnával szemben. Uborkából igen bő a termés, ezért is duplázták meg a felvásárlási mennyiséget. A legtöbb kistermelő bánatára csakis a szerződőktől veszik át az árut, így sokan nem tudnak mit kezdeni a megtermelt zöldséggel. A fel- vásárlási ár: a 6—9 cm-es 35 Ft/kg, a 9—12 cm-es 17 Ft/kg. Összesen mintegy 3 ezer tonnát dolgoznak fel. Az elmúlt évitől egy héttel korábban, már július 17-től megkezdik a csemegekukorica átvételét a nagyüzemi termelőktől, mintegy 12 ezer tonna ínyencség kerül 16 millió úgynevezett 1/2-es dobozba. Július végén indul a paradicsom felvásárlása, majd a paprika következik, mondhatni: a nagy lecsószezon. Kérdésünkre Décsi Tibor elmondta, hogy valóban importáltak különböző nyersanyagokat külföldről, így például szamócát Lengyelországból (mintegy 60 tonnát). Nálunk ebből kevés termett, e kedvelt gyümölcsnek óriásit esett a termelési kultúrája az utóbbi időben. A lengyel termék mindent bekalkulálva is olcsóbb, és emellett még jobb minőségű is, mint a mienk. Ugyancsak vásároltak sárga- és őszibarackvelőt Chiléből, sűrített paradicsomot az előbbin kívül Portugáliából. Az EKO Kft. termékei 90 százalékban exportra kerülnek, elsősorban a FÁK országaiba, az almasűrítmény viszont 100 százalékban a nyugati piacon kell el. A kft. ebben az évben mintegy 10 millió forintot adott támogatásként a termelőknek, elsősorban a kordonos uborka termesztéséhez, valamint a csemegekukorica-vetőmag finanszírozására. A támogatáshoz főleg az öntözhetők, a nagy területtel rendelkezők juthattak, a kisemberek ettől is elestek.
