Új Kelet, 1995. július (2. évfolyam, 152-177. szám)

1995-07-14 / 163. szám

UJ KELET

Labdarúgás

1995. június 14., péntek

Szezonvégi mérleg * Szezonvégi mérleg * Szezonvégi mérleg

11

Tizenhárom hét: koplalás az ellenfeleknek

Suller Só megyei I. osztály 7. Nyírkárász 34 16 7 11 55-48 55

Jó évet zárt a Nyírkárász együttese. A karásziak az őszi szezonban biztos középcsapatnak számítottak, megszerzett 21 pontjukkal a 9. helyet bérelték ki maguknak a téli szünetre. Akkor még bizonyára ők sem gondolták, mi vár rájuk a tavasszal. Jávor Pál mester fiai fantasztikus sorozatot produkáltak, sorozatban 13 alkalommal nem találtak legyőzőre, ha valamely csapat a karásziakkal találta szembe magát, annak jobb volt, ha előre lemondott a pontokról, a karászi „kalandot” még a bajnok Bakta sem úszhatta meg. Sokáig tartotta ötödik helyét a csapat, majd a közvetlen hajrában megmakacsolta magát, és így két helyet rontott az év végi bizonyítványán. Bár emiatt Ragány Ferenc szakosztályvezető és a többiek sem szomorkodnak túlságosan...

— A középmezőnyt néztük ki magunknak a tavaly őszi rajt előtt — kezdte mondókáját Ragány Ferenc. — A múlt nyáron távozott tőlünk Badar, jött viszont ifjabb Jávor Pál, Kovács, Bilovári, Vida és Virtás. Világos, hogy erősödtünk, de idő kellett ahhoz, hogy ezekből a játékosokból harcias, ütőképes, lendületes — hiszen ilyenre vágytunk — csapat formálódjon. Az őszi szezonban rapszodikusan muzsikáltunk, csak fokozatosan, idővel lendült játékba a legénység, azt hiszem, ennek hátterében éppen az imént említett okok vannak.

—A télen, illetve a tavasz elején aztán jó pár játékos igazolt el vagy dőlt ki a sorból. man ■ ->n

— Elvileg meggyengültünk, hiszen elment Jávor, Bilovári, Kovács, Kontra, Ráczra pedig sérülése miatt nem számíthattunk. A felkészülés során igyekeztünk olyan magasabb osztályú ellenfeleket választani, amelyek gyorsaságra, harciasságra ösztönzi a gárdát. Félig-meddig új csapatot kellett építenünk, az érkezőket, a középpályás Dudás Istvánt, és a beállós Kapin Miklóst „bele kellett gyúrnunk” a gépezetbe. Ez sikerült is.

— A tavaszi rajtnál az igen jó játékerőt képviselő Vásáros- namény ellen egy döntetlen következett, annál nagyobb veszteség volt, hogy a csapat motorját, Fecskut kiállították, és öt meccsre eltiltották.

— Fecsku valóban húzóember, érdekes viszont, hogy amikor nélkülöznünk kellett, akkor sem jöttünk zavarba. Igaz, hogy a második fordulóban Záhonyban simán kikaptunk, de a következő összecsapáson megkezdtük 13 fordulón át tartó veretlenségi sorozatunkat. A megyei első osztályban ilyet még sohasem sikerült produkálnunk, miként a végső hetedik helyezés — mellyel természetesen elégedettek vagyunk

— is példátlan a klub történetében. Ez a menetelés sokáig emlékezetes marad, talán leginkább a baktai meccs vésődött az emlékezetünkbe, ugyanis a bajnok otthonában 1-0-ra győzni tudtunk. A végére viszont kiengedett a társaság, jött két hazai vereség az Újfehértó és a Nagyhalász elleni találkozókon. Sajnos rengeteg helyzetet kihagytunk, ez egyébként egész éves produkciónkra jellemző volt, főleg, ha itthon fociztunk.

— A tavasz folyamán 34 pontot „gyűjtögetett" az együttes. A pályán mit vehettek észre ebből az ellenfelek?

— Igyekeztünk zárt védekezésből gyors támadásokat vezetni a széleken és lendületesen, sokat futva játszani, amihez nem hibádzott a megfelelő erőnlét. Kulcsszerep jutott ebben Fecs- kunak, aki úgy szerzett 18 gólt és lett ezzel gólkirályunk, hogy lapok miatt 13 meccsen nem lépett pályára.

— Majd amikor visszatért, például öthetes eltiltása után, pár perc elteltével gólt rúgott. Ha egy kissé higgadtabb, még nagyobb hasznára lehetett volna az együttesnek. A többiek egyébként mennyire voltak fegyelmezettek?

— Van egy-két forrófejű srác a társaságban, de — és ez fontos

— az edzői utasításokat ők is végrehajtották.

— Kik tetszettek leginkább a vezetésnek?

— Az egész csapat sikere az elért hetedik hely, nem volt olyan, aki csalódást keltett, egyénileg különösen nem is emelnék ki senkit. A kapuban Tóth J. megállta a helyét, a védelem — főleg az utolsó mérkőzéseken — összehozott egy pár gólt, a középpálya Czető vezérletével vitézkedett, Fecskuról pedig már volt szó...

—Együtt marad-e ez az ígéretes gárda?

— Sajnos nem. Jávor Pál edző munkájával maximálisan elégedettek vagyunk, de egyéb elfoglaltságai miatt nem tudja tovább vállalni posztját. Az ő helyén a jövőben a Bp. Honvédőt is megjárt Simon Zoltán fog tevékenykedni játékosedzőként, aki — bízunk benne — összefogja majd a legénységet. Kulcsemberek távoznak: Fecsku, Vida és Virtás is. Igyekszünk őket pótolni, Kozma Zs., Bombera L. és Nádasi I. nálunk fogja folytatni, és még két-három további jelölttel is kapcsolatban állunk...

Csiky Nándor

Győzelem a bajnok ellen, vereség a kiesőtől

NB III, Tisza-csoport 9. Rakamaz 30 12

Melyik Rakamaz az igazi? — írtuk a csapatról bő két hónappal ezelőtt. A cím egy furcsa kettősségre utalt: az eredmények nem jöttek (illetve jöttek, de milyenek?), holott az edzéseken minden úgy ment, akár a karikacsapás. Az együttesnél — amely az elmúlt .években sorozatban szép sikereket ért el az NB Ill-ban — az idén valami megtört, a játék akadozott, az ősz végén a tizedik hely lett a legénység „jutalma”. A tavasz nagy részében aztán folytatódott a gyengélkedés, és az igazi okot kutatva a csapat vezetői csak széttárni tudták a kezüket. Majd mint derült égből a villámcsapás, jött két bravúros győzelem (idegenben tanították móresre a bajnokot), és hogy tökéletes legyen a „zűrzavar”, a végén megint kiábrándító vereség következett.

— Az őszi szereplésünk is elmaradt a várttól, előzetesen jobbra számítottunk, és az a csapat akkor még többre is volt hivatott — magyarázta Veigli Géza, a volt rakamazi vezetőedző (hiszen az új bajnokságban már Kiss Miklós fogja vezetni a gárdát). Elvégre itt volt Adámszki, Tóth L., Lehoczki, Barczi, valóban úgy nézett ki, hogy sikerrel fog járni a társaság. Ami nagyon érdekes — ez az ősz jellemző vonása —, hogy az erősebb csapatok ellen mindig jó teljesítményt nyújtottunk, de volt miből merítenünk, mert fizikálisán kifogástalanul állt a legénység, továbbá a technikai felkészültségünk miatt sem kellett szégyenkeznünk. Ezzel szemben a gyengék ellen rendre elcsúsztunk. Az őszi kezdet borzasztó volt, négy meccsből két pontot szereztünk. Adámszki eltiltása miatt nem léphetett pályára, becsúszott egy-két vereség, és érez7 11 47-43 43

tem az öltözőhangulaton, hogy a többiek nem hiszik, nélküle sikerülhet. Mikor ő visszatért, fontos gólokat szerzett, el is indultunk felfelé. így hát páholyban éreztük magunkat, ez elég volt ahhoz, hogy a leggyengébbek ellen is elvérezzünk. Fordulópont volt a 12. meccsre. Akkor kikaptunk, és kulcsjátékosokat vesztettünk el. Talán ennek a következménye, hogy hazai pályán szenvedtünk vereséget a Vámospércstől, amely véleményem szerint a csoport egyik leggyengébb együttese. Ha ez a meccs megvan, a negyedik helyen zárjuk az őszt, annyira tömör volt a mezőny. Sőt, a Vámospércstől tavasszal is kikaptunk, ezzel a két győzelemmel harmadik lehetett volna a végén a csapat. Nem hiszem, hogy ez elvonta volna a figyelmet a hibákról, mert a bajnokság folyamán igencsak elégedetlen voltam a játékkal, és helyenként a hozzáállással is.

— Ne szaladjunk annyira előre. Itt volt a tavaszi felkészülés, amely szebb folytatásra engedett kövekteztetni.

—Bizony, jól indult a tavasz. Kezdem azzal, hogy „vissza- szállt” Szász Simon, aki levette a terhet a váltunkról, hogy a játékosok gondjait megoldjuk. Új fiúk érkeztek, Kapusztyin, Búzás, Szobonya, Thúróczi, papíron tehát erősödtünk, még akkor is, ha elment egy kitűnő hármas: Adámszki, Lehoczki, Tóth L. A edzőmeccseken remek formát mutattunk, hozzáállás, játék, eredményesség tekintetében is. Joggal remélte mindenki, hogy szép tavasz elé nézünk. Akkor az 1-5. helyezés valamelyikét tűztük ki célul. Az eredmény ismert, úgy lettünk kilencedikek, hogy a pontvadászat második felében csak körülbelül 49 százalékos teljesítményt nyújtottunk.

—Elkényelmesedett a társaság ?

— Komolyan felmerül ennek lehetősége, például az első tavaszi meccsen döntetlent értünk el, azonban a tüzet már nem tapasztaltam. Utána is akadozott a játék, kevés lehetőséget tudtunk kialakítani a kapu előtt, nem éreztem a gólokat a fiúkban. De legalább négy meccsen szereztünk nyolc pontot, és feltornáztuk magunkat a 4. helyre. Itt kellett volna még egy lapáttal rátennünk, de az ugyancsak gyenge — végül kiesett — BEVSC elleni vereséggel megkezdődött vesszőfutásunk. Emberelőnyös helyzetet, tizenegyest nem tudtuk kihasználni: megingott az önbizalmunk. Sorozatban jöttek a meglepő vereségek, ekkor már hátrafelé kezdtünk kacsintgatni a tabellán.

— Önök is értetlenül álltak a fejlemények előtt, mert a csapat hajtott (darált), a pontok meg csak nem jöttek.

— Én hiányoltam azt, ami a Rakamazra korábban jellemző volt. A rakamazi csapat mindig a technikás, rövidpasszos játé, jkQt, a támadószellemet helyezte előtérbe, és rengeteg gólt rúgott. Ez utóbbiban talán nem maradtunk el nagyon, de tömérdek gólt kaptunk, nem is tudom, mikor kapott a Rakamaz a korábbi bajnokságokban ennyi találatot. Lyukas, nehézkes volt a hátsó sor, a középpályások elfelejtettek védekezni, produkciónk könnyen kiismerhető volt, amit előre megbeszéltünk, abból a küzdőtéren a világon semmi sem köszönt vissza. Pedig az edzésen mindent megcsináltak, de úgy látszott, már nem hallgatnak rám, ezért is gondoltam, hogy jövőre egy kicsit a háttérbe húzódok.

— Volt itt még azért egy Sényő, vagy egy Szerencs elleni találkozó is, amelyeken nagyszerű győzelmeket aratott a rakamazi sereg.

— Sényőn meg tudtuk zavarni a hazaiakat, ehhez kellett Adámszki becserélése, Búzás rutinja. Helyzeteket alakítottunk ki, ezeket belőttük, korábban ezt hiányoltam.

— Fordulópont volt ez, hiszen azelőtt esélytelen volt az együttes a bravúrra, pláne idegenben.

— Igen, a sényői meccs után javultunk, az utolsó hat mérkőzésen négyszer diadalmaskodtunk, igaz, megtehettük volna ezt többször is. Megjelent a fantázia a játékunkban, a Szerencset igazi álomjátékkal 5-0-ra vertük úgy, hogy volt még vagy 15 ziccerünk. Ez volt a tavasz csúcsa, viszont egy fordulóval előtte Nyírbátorban kikaptunk 5-0-ra. Nem tudom hova tenni azt, hogy egy csapat az egyik héten a spiccen van, a másikon a padlón.

—Gond lehetett, hogy nem volt igazi irányítója az együttesnek.

— Ez igaz. Nem volt egy egyéniség, aki fazont adjon a legénységnek. Ha egy páran felvették a ritmust, mindenki igyekezett felzárkózni, ha gyengék voltunk, mindeni gyenge volt. Összegezve: az gárda elbízta magát a felkészülés során, nem volt igazi irányítónk, nehézkes volt a védelmünk, és kifogásolható a koncentrációnk. Sokszor egymásra mutogattunk, és volt olyan játékos, aki nem ütötte meg a szintet. Természetesen magamat sem akarom mentegetni, én is vétettem szakmai hibákat, de nem alapvetőeket, ilyeneket mindenki elkövethet.

—Egyénileg hogyan értékelte a játékosait?

— Én adtam egy osztályzatot nekik, és ők is maguknak. Ezek megegyeztek, hibáikat tehát elismerték. Az átlagok zömmel 4,5 és 5 között voltak. A kilencedik hellyel nem vagyok elégedett, de nem érdemeltünk jobbat. Mindenkitől többet vártam, kiemelni senkit sem lehet. Komoly vérfrissítés várható a gárdánál.

Csiky Nándor

Megyei II. osztály

Nyírmeggyes

A Szabad Föld Kupában szépen szerepelt a nyírmeggyesi csapat, de a bajnokságban nem sikerült az, amit elterveztek. Az 1994-95-ös szezon előtt a magasabb osztályba kerülést tűzték ki célul, de végül csak negyedik hely sikerült.

Szép Árpádot, a labdarúgószakosztály vezetőjét kérdeztem, hogy kudarcnak tekinti-e az elért eredményt.

— Nem rossz a negyedik hely, de szerettünk volna feljutni az első osztályba. Sorozatban sérültek meg a játékosok, és nem mindig sikerült az elképzelt összeállításban pályára lépnünk. A hazai meccseken annyi pontot veszítettünk, hogy még a dobogóra sem jutottunk fel, pedig az anyagi háttere biztosított a jobb szereplésnek.

— Kit tudna kiemelni személy szerint a játékosok közül?

— Ez csapatmunka. A dicséret vagy az elmarasztalás egyformán vonatkozik mindenkire. Talán a két ékünket, Szelihovot és Barcsait tudnám kiemelni. Ők egyformán lőtték a gólokat. Rajtuk kívül a szintén ukrán Igor Kravcsenkó játszott még átlagon felül, de ő is sokat volt sérült.

— Milyen átigazolási hírekkel tud szolgálni?

— Egyelőre nincs mozgás a játékoskeretben, és Vojtkó István marad az edző. Természetesen nekünk is vannak kiszemeltjeink, de erről még korai volna nyilatkozni. Esetleg annyit, hogy középpályán akarunk erősíteni, és megvannak az elképzeléseink.

— A Szabad Föld Kupa miatt önöknek tovább tartott a tavaszi szezon. Mikor kezdik a felkészülést?

— Július 18-án találkozik először a társaság, és heti négy edzéssel készülünk a bajnoki idényre. Az edzőmeccsek még nincsenek lekötve, de mindenképp magasabb osztálybeli csapatokkal akarunk megmérkőzni.

— Milyen tervekkel vágnak neki az 1995-96-os évadnak?

— Továbbra is a dobogó a cél, ebbe belefér az első hely

is. A kevésbé sikeres idényünk ellenére sem mondunk le a feljutás reményéről.

da felkészülését az őszi idényre. Sajnos Kaszab István, az eddigi játékosedző nem vállalta tovább az edzősködést, így most ideiglenes megoldást kellett találnunk. Vágó vezeti most a gyakorlást, és remélem, egy-két napon belül megoldjuk ezt.a problémát. Igazolásra nem nagyon tudunk gondolni, a legnagyobb erősítésnek az számít, hogy együtt tudjuk tartani a gárdát Egyedül Ónodi távozik, ő Kemecsére tart.

A héten még csak egy edzés van naponta, de a jövő héttől már napközis rendszerre térünk át. Délelőtt Harangodon futunk és erősítünk, délután pedig a pályán folytatjuk. Közben a strandon lehet lazítani is.

—Tudhatnánk valami közelebbit az új edző személyéről?

— Amíg nem egyeztünk meg, addig nem akarok erről beszélni, de elképzelhető, hogy továbbra is játékos-edzőnk lesz. Sajnos nem tudunk főállású edzőt megfizetni.

— Talán Vágóval tárgyalnak a továbbiakról?

—Nem, nem erről van szó, ő szívesen segít a klubon, ha szükséges, de hosszabb időre nem akarja az edzősködést vállalni.

Az elmúlt napokban —- Nagykálló kivételével — már mindegyik NB III-as csapat felkészüléséről írtunk. Sajnos eddig a nagykállói vezetőket nem sikerült elérnünk. Csütörtökön délelőtt csörgött a telefonunk, és Orosz János szakosztályvezető keresett minket.

— Tudom, hogy már többször kerestek — kezdte a beszélgetést —, de az elmúlt napokban rengeteg elintéznivalónk akadt a csapattal kapcsolatban. Szerdán elkezdte a gár-