Új Kelet, 1995. július (2. évfolyam, 152-177. szám)
1995-07-14 / 163. szám
Külföld-belföld 4 1995. július 14., péntek mnen-onnan Indonéz tiltakozás Indonéziában az atomfegyver-ellenes mozgalom résztvevői csütörtökön rövid időre eltorlaszolták Jakartában a francia nagykövetség bejáratát, tiltakozásul amiatt, hogy Franciaország a Csendesóceán déli térségében atomkísérleteinek felújítását tervezi —jelenti a Reuter. A mintegy harminc, emberi koponyát formázó álarcot viselő tiltakozó feliratos táblákat állított fel az épület bejárata előtt, és mintegy három órán át várakozott a nagykövetre. Amikor Tierry de Beauce nagykövet a munkaidő kezdetekor az épület elé érkezett, a tiltakozók megakadályozták, hogy gépkocsijával behajtson a diplomáciai képviseletre. Követelték, hogy még az épület előtt, azaz indonéz felségterületen kezdjen tárgyalásokat velük, és hallgassa meg panaszukat. Bár a nagykövet nem szállt ki a kocsiból, és nem bocsátkozott tárgyalásokba a tiltakozókkal, a megmozdulás résztvevői végül is önként távoztak a helyszínről. Szóvivőjük kijelentette, hogy céljukat így is elérték, azaz sikerült egy időre megállítaniuk a francia nagykövet gépkocsiját. Az indonéz hatóságok senkit sem vettek őrizetbe közülük. Az atomkísérletek felújítására vonatkozó francia tervek bejelentése óta Jakartában ez volt a második hasonló tiltakozó megmozdulás. Karadzic Srebrenicáról Radovan Karadzic, a boszniai szerbek vezetője szerda este kijelentette, hogy Srebrenica, a kelet-boszniai muzulmán területi beékelődés soha többé nem lesz az ENSZ biztonsági övezete. — Ha a világszervezet megpróbálja erővel visszaállítani ezt a státust, ez a háború kezdetét fogja jelenteni közte és a szerbek között! — mondta Palában a boszniai szerb televíziónak adott interjúban a szerb vezető, amelyről az ITAR-TASZSZ számolt be. Karadzic kijelentette, hogy bárki támadja is meg, a szerb hadsereg szilárdan fog védekezni. — A fenyegetőzéssel a nemzetek közössége csak tovább rontja a helyzetet Boszniában — szögezte le Karadzic. Szerinte össze kell hívni egy új boszniai béke- konferenciát, és el kell törölni a szerb népre kirótt szankciókat. Ellenkező esetben a szerbek úgymond kevésbé engedékenyek lesznek, és a válság rendezéséről folytatandó jövőbeni tárgyalásokon a frontokon kialakult valóságos erőviszonyokból fognak kiindulni. Karadzic felszólította a másik kelet-boszniai területi beékelődés Zepa muzulmánjait, hogy tegyék le a fegyvert, a boszniai kormánykatonák pedig távozzanak a városból. —Többé nem fogjuk megengedni, hogy az ENSZ úgynevezett védett övezeteit a muzulmánok felvonulási terepnek használják a boszniai szerb lakosság elleni terrorista merényletekhez! — tette hozzá. Megérkeztek az első menekültek A boszniai kormány fennhatósága alá eső területre kísértek szerdán holland ENSZ-katonák mintegy 3000 muzulmánt a boszniai szer- bek által elfoglalt srebrenicai területi beékelődésből. Ezt jelentette a Reuter a holland védelmi minisztérium szóvivőjére hivatkozva. A holland szóvivő közölte, hogy a menekülteket a Sreb- renicától 50 kilométernyire nyugatra fekvő Kladanjba kísérték. Köztük van 88 sebesült is, akiket T uzlába visznek gyógykezelésre, egy ot-' tani norvég ENSZ-orvosi ellátóhelyre. Gary Coward ENSZ-szóvivő szerint a menekültek gyalogszerrel lépték át a frontvonalat, s ezután a boszniai kormány és az ENSZ Oltalmazási Erőinek autóbuszai vették fel őket. A szóvivő azt is közölte, hogy újabb hat holland kéksisakost ejtettek túszul a boszniai szerbek a beékelődés északi részén lévő állásaikban, és onnan Bratunacba vitték őket. Ezzel a szerb fogságban lévő holland béke- fenntartók száma 48-ra emelkedett. A boszniai kormány rádiója azt jelentette, hogy hozzávetőleg 1000 nő és gyermek érkezett Kladanjba. Az Orvosok Határok Nélkül (MSF) nevű nemzetközi szervezet képviselője Belgrádban arról számolt be, hogy a boszniai szer- bek számos családot szétszakítottak, a fiatal férfiakat elkülönítették, azzal a gyanúval, hogy esetleg ellenük harcoltak, tehát háborús bűnösök, s őket nem engedték távozni az elfoglalt területről. UJ KELET A miniszterelnök legutóbbi nyilatkozataiból „Van programunk az országrész fejlesztésére” A miniszterelnök sötét szemüvegen át látja a világot Az elmúlt hétvégi, Hajdú-Bi- har megyei falunap kapcsán Horn Gyula miniszterelnök több ízben nyilatkozott a sajtónak. Interjúinak azon részére térünk most vissza, amelyek megyénkre vonatkoznak, illetve a keleti régió felzárkóztatásával kapcsolatosak. Ezenkívül arra kértük a miniszterelnök urat, hogy alkosson véleményt a kormány egyéves gazdaság- politikájáról. — Az ország keleti régiója a leszakadástól fél. Van-e a kormánynak a térség fejlesztésére vonatkozó programja? — Magyarország keleti régiójában az infrastruktúra fejlesztését véli az egyik legfontosabb feladatának a kormány. A fejlett közmű- és úthálózat ugyanis vonzza, serkenti a vállalkozásokat, a gazdasági fejlődést. Elsősorban a gázellátásra gondolok, ezt szolgálja a bihari, a szabolcsi, valamint a zempléni gázprogram. A kiemelt területek közé tartozik a távközlési és a közúthálózat fejlesztése. Nagyon fontosnak tartom ebből a szempontból, hogy Ukrajnával egyre jobbak a kapcsolataink, és hogy a külpolitikai sikereket a határ két oldalán élők immár konkrét gazdasági eredményként is megélhetik. Szép eredmény a Záhony és térsége vállalkozási övezet létesítése, de hasonlóan fontos az új határátkelő is. Az elmúlt években számos kormányhatározat próbálta segíteni a térség felzárkózását. Sajnos mára végérvényesen le kellett vonnunk a következtetést, hogy a térségi feladatoknak nincs valós felelőse, így a célok többsége nem valósulhatott meg. Nem helyes az, ha a kormány próbálkozik olyan tevékenységekkel, amelyek helyben célszerűbben elláthatók. Éppen ezért a területfejlesztésről szóló törvény tervezete a középszintű intézményrendszer kiépítésére tesz javaslatot, amely új alapokra fekteti a térség fejlesztési programjának kezelését. A törvényjavaslat még júliusban a kormány elé kerül. — A szabolcsi emberek a mezőgazdaságból élnek. Hall- hatnánk-e az agrárágazat támogatásának néhány új eleméről? — Ami a mezőgazdaság rövid távú támogatását illeti, éppen a kormány legutóbbi ülésén határoztunk erről. Intézkedéseink lényege, hogy az állattartók kamattámogatásért pályázhatnak a szarvasmarha-, a sertés-, a juh- és a baromfitenyésztést szolgáló beruházásaikhoz. Az ilyen irányú fejlesztések némelyikéhez vissza nem térítendő támogatás is nyújtható. Térségünk az utóbbi időben Európa egyik legszárazabb régiójává vált. Ezért például az öntözés rendszere, a regionális vízgazdálkodás meghatározó szerepet játszik a zöldség- és gyümölcstermesztés modernizálásában. E területen például várhatók kormányzati támogatások, amelyek a vízdíjat vagy a berendezések beszerzését érinthetik. A tervezett mező- gazdasági támogatások természetesen úgy oszlanak majd meg, hogy az ország keleti térsége is elégedett legyen. — Miniszterelnök úr! Hogyan értékeli Ön azt a tényt, hogy már négy eredeti minisztere nincs a kormányban? — Ez a demokrácia velejárója. Egy miniszter kivételével én egyiket sem szólítottam fel a távozásra. Nem tudták vállalni a népszerűtlen intézkedéseket. Ebben nincs semmi rendkívüli. Nézzék meg a nyugati kormányokat, szinte hetente alakulnak át. Ez százszor jobb, mintha valaki akarata ellenére van a kormányban, vagy pedig ha egy kormány összetétele mozdíthatatlan lenne. Ha valaki nem tudja vállalni a döntést, jobb tőle megválni, mint halogatni a kérdést. — Milyen gazdaságpolitikát igyekszik megvalósítani? — Én nem hiszem, hogy lenne liberális, neoliberális vagy konzervatív gazdaságpolitika. Én abban hiszek, hogy van egy gyakorlatias szemléletű gazdasági program, aminek a válság- kezelés és az átalakulás-menedzselés a lényege. Itt nagyon figyelembe kell venni a belső adottságainkat, örökségünket, amit az elmúlt években kaptunk, és figyelembe kell venni a külső tényezőket. Azokhoz kell igazodni, azok alapján kell politizálni. Én ezt nem tekintem liberálisnak. Mert azt, hogy a pénzügyi stabilizációra szükség van, nemcsak a liberálisok és a baloldaliak vallják, hanem a jobboldaliak is. Módszerek, eszközök tekintetében vannak eltérések, de ezek sem ideológiai jellegűek. — Nem félő, hogy ezzel a gazdaságpolitikával a szélsőjobb malmára hajtja a vizet? — Mondja meg nekem valaki, hogy a jobboldali populiz- mus mi jobbat ajánl. Az számomra nem megoldás — ami elhangzott a parlamentben —, hogy mindent és azonnal meg kell oldani. Ilyen politika és ilyen politikus sem volt soha. Annak meg különösen nem örülök, hogy megjelennek ilyen nacionalista, magyarkodó hangok, mert ez olyan veszéllyel jár, hogy szétzilálja itt, a Kárpát-medencében erősödő kapcsolatainkat, és az már nagyon súlyos veszélyeket jelentene Magyarország számára.-— A miniszterelnök úr most is úgy érzi, hogy vissza kellett vonnia a Süddeutsche Zeitungnak adott nyilatkozatát? — Mivel elhatárolódtak az ellenzéki pártok attól, hogy ők bármiféle szélsőséges csoportosulást támogatnak, ez nekem elegendő ok volt, hogy visszavonjam kijelentésemet. Nyilvánvaló, hogy ezentúl mindenki nagyítóval fogja nézni, hogy valóban támogatnak-e parlamenti pártok szélsőséges jobboldali csoportosulásokat. Az mindenképpen hasznos, hogy felhívtuk egy olyan jelenségre a figyelmet, amely az európai normák egyik legfontosabbika, hiszen mindenhol a kormányok és a parlamentek feladatául szabják meg az Európa-parla- mentben és az Európai Unióban, hogy fel kell venni a szélsőségesjelenségekkel szemben a küzdelmet. Fekete Tibor A Léthatáron Alapítvány létminimum-számításai A Léthatáron Alapítvány a Soros Alapítvány támogatásával nyilvánosságra hozta létminimum-számításai eredményét az 1995. július 1-jei árakon számolva. Közlését csütörtökön kérte az Országos Sajtószolgálattól. Családtípus családtagonként összesen egy főre Egyedülálló nő 28 253 Ft 28 253 Ft Nyugdíjas nő 22 602 Ft 22 602 Ft Egyedülálló férfi 27 883 Ft 27 883 Ft Nyugdíjas férfi 22 306 forint 22 306 Ft Anya+1 gyerek 22 912 Ft+17 378 Ft 40 290 Ft 20 154 Ft Házaspár 22 543 Ft+22 912 Ft 45 455 Ft 22 728 Ft Nyugd. házaspár 18 034 Ft+18 330 Ft 36 364 Ft 18 182 Ft Házaspár+1 gyerek 21 076 Ft+21 446 Ft+ + 16 911 Ft 58 443 Ft 19 478 Ft Anya+2 gyerek 21 446 Ft+2x 15 911 Ft 53 268 Ft 17 756 Ft Házaspár+2 gyerek 20 578 Ft+20 948 Ft+ +2x15 413 Ft 72 352 Ft 18 088 Ft Házaspár+3 gyerek 20 257 Ft+20 627 Ft+ +3x15 093 Ft 86 163 Ft 17 233 Ft Az elmúlt hónapban a négytagú családok egy főre jutó létminimuma 359 forinttal (1,98 százalékkal) nőtt. Ezzel elérte, sőt valamviel meghaladta a 18 ezer forintot. A májusi élelmiszer-áremelkedéssel szemben most a lakásra fordított költségek növekedtek a legjobban (3,18 százalékkal). Az ebben a hónapban vizsgált nyolc kerület közül a XXII. kerület bizonyult a legdrágábbnak, itt a létminimum szintű megélhetés majdnem ezer forinttal kerül többe, mint a legolcsóbbnak talál XXI. kerületben. Az áremelkedés mértéke viszont a IV. kerületben volt a legnagyobb (4,4 százalék, azaz 749 forint). A 18 ezer forintos egy főre jutó létminimum-szint éppen háromszorosa az 1990 szeptemberében mért 6 ezer forintnak. Nem a forint inflálódása a legmegdöbbentőbb azonban, hanem az „átlagos” családok élet- színvonalá- nak romlása. Ha egy 1990- es családban mindkét szülő átlagkeresetet vitt haza (2x11992 forint) és két családi pótlékot kaptak (2x2200 forint), összjövedelmük még több mint 18 százalékkal az akkori létminimum szintje fölött volt, a középrétegbe sorolhatták magukat. Igaz, életszínvonaluk az előző évhez képest már ekkor is csökkent, de csak 1993-ban süllyedtek valamivel a létminimum szintje alá. Mára az ilyen családok elszegényedését kell konstatáltunk: a két nettó átlagkereset (47 262 forint) és a két családi pótlék (6500 forint) mindössze létminimumuk 81,8 százalékát fedezi. Helyzetük romlása 1990-hez képest közel 40 százalékos. A gyerekes családok fellélegeztek, amikor az Alkotmány- bíróság felkészülési időt hagyott számukra az alanyi jogú családi pótlék megszüntetéséig. A juttatás megmaradása fölötti öröm eltakarja azt a tényt, hogy a családok négyötöde az új konstrukció szerint is jogosult lenne rá, azonban éppen a szegények, a létminimum szintjén élők egyre kevésbé támaszkodhatnak a családi pótlékra: míg 1990-ben a létminimum szintjén élő négytagú családokban a gyerekek megélhetésének mintegy 37 százalékára nyújtott fedezetet, Napjainkban ez az arány egyötödnél is kevesebb, alig 18 százalék. Egyébként az a véleményünk, hogy az életbenma- radáshoz minden magyar állampolgárnak legyen joga.
