Új Kelet, 1995. július (2. évfolyam, 152-177. szám)

1995-07-12 / 161. szám

UJ KELET Utánpótlásfoci Nagy halászi sikerek Sport 1995. július 12., szerda 13 Helia-D XIII. Ifjúsági Atlétikai Európa-bajnokság Tűzijáték és lézershow a megnyitón Pontosan két hét múlva, július 26-án este nyolc órakor kerül sor az ifi Eb megnyitójára. Az ünnepség megszervezésével, a műsor összeállításával a szervezőbizottság Balázsiné Batta Klá­rát, a tanárképző főiskola testnevelés tanszékének adjunktu­sát bízta meg. Az általa vezetett csoport nem csak a megnyi­tóért felel, hanem ők készítik elő az ünnepélyes eredményhir­detéseket és a záróünnepséget is. Balázsinétól arról érdek­lődtünk, milyen látványosságra számíthatnak azok, akik az ünnepélyes megnyitóra kilátogatnak. XIII. Ifjúsági Atlétikai Európa-Bajnokság c^VtjCiícjjliáza, 1QQ5- júfiui. 27-30. Múlt hét csütörtökön került sor az ifjúsági megyei első osz­tályú labdarugó bajnokságban aranyérmet szerzett nagyhalá­szi csapat érmeinek és a baj­nokság megnyerésével járó ku­pának az átadására. Szoboszlai Ottó. Nagyhalász polgármestere az érmek kiosz­tása előtt rövid beszédet tartott. Örömét fejezte ki, hogy a csa­pat olyan teljesítménnyel és eredménnyel rukkolt ki, amely az elmúlt időszakra nem igazán volt jellemző. Dicsérte a fiúk kitartását, fegyelmezettségét és a többi csapat számára is pél­damutató magatartásukat. Vé­gül. de nem utolsó sorban is­mételten gratulált mindnyájuk­nak, és sok sikert kívánt továb­bi pályafutásukhoz. —Értékelje röviden a csapat idei évi teljesítményét! — kér­tem az ünneplés végén Ballai Mihály edzőt. — Először is köszönetemet szeretném kifejezni mindazok­nak a szurkolóknak, akik bíz­tak a csapatban. Bíztak ben­nünk és remélték, hogy a sze­zon végén méltó helyen fejez­zük be a bajnokságot mind az első csapattal, mind pedig az ifikkel. De hogy a kérésre vá­laszoljak, ősszel úgy indultunk neki a szezonnak, hogy meg­nyerjük a bajnokságot. Ehhez a csapat tulajdonképpen adott volt, mert együtt maradtak a fiúk, és szerencsére a feltételek is megvoltak. Amin változtat­ni kellett, az az edzésmódszer volt. Én ugyanis a szezon kezedetekor lettem a csapat edzője. Nagyobb hangsúlyt fektettem a gyorsaság és a tech­nika fejlesztésére. Rengeteget gyakoroltattam mind egyéni­leg, mind pedig a csapattal a különböző taktikai feladatokat. Ennek köszönhetően folyama­tosan jöttek a jó eredmények, sorra nyertük a meccseket. Az egész szezonban mindössze kétszer kaptunk ki, és négyszer játszottunk döntetlent. Össze­sen 84 pontot gyűjtöttünk an­nak ellenére is, hogy hat pon­tot levontak tőlünk eltiltott já­tékosok szerepeltetése miatt. A gólkülönbségünk is rendkívül imponáló, a 143 rúgott góllal szemben mindössze 19 a kapott gólok száma. — Kik voltak a legnagyobb vetélytársak? — Baktalórántháza és Nyír­kárász. Mindkét csapat ellen bizonyítottuk, hogy mi va­gyunk a jobbak. A nyírkará­sziakat itthon és idegenben egyaránt megvertük, Bakta el­len itthon győztünk, idegenben pedig pontosztozkodásra került sor. —Hányadik helyen végeztek ősszel? — Mindvégig elsők voltunk. Egyetlen egyszer kerültünk le a dobogó legfelső fokáról, amikor is levonták tőlünk a büntetőpontokat, de a kö­vetkező fordulóban már újra az élen álltunk. Az utolsó for­duló előtt egy pont volt a kü­lönbség a mi javunkra azzal a Nyírkárásszal szemben, akihez utaznunk kellett. Rendkívül nagy volt a tét, hiszen mind­két csapat tisztában volt vele, aki nyerni tud, az nyeri a baj­nokságot is. Érthetően idege­sek voltunk mi is, az ellenfél is, de ez sem indokolta azt a kemény és nagyon durva játé­kot, amit már a mérkőzés ele­jén elkezdett az ellenfél. Egyik játékosunk nem sokkal a kez­dés után egy ütközést kö­vetően agyrázkódást, egy má­sik pedig lábszártörést szenve­dett. Ennek ellenére is sike­rült ellenfelünk fölé kereked­ni, 3-1-re megnyertük a mér­kőzést, és ezzel együtt a baj­nokságot is. — Kik voltak a csapat leg­jobbjai? — Minden játékos dicséretet érdemel, mert mindegyik ma­ximálisan végrehajtotta az uta­sításaimat, és mert mindegyik igyekezett a lehető legtöbbet kihozni magából. — Hogyan tovább? — A felkészülést sajnos már nem én irányítom. Felállt az új vezetőség, és engem mind ezideig nem keresett meg egyi­kük sem, úgy hogy azt kell hin­nem, nem számolnak rám a to­vábbiakban. Annyit azonban mondhatok, hogy nem szabad elengedni ezeket a fiúkat, és akkor nem lesz gondja a vá­rosnak az utánpótlással. Szeret­ném nekik és minden támoga­tónknak még egyszer megkö­szönni ezt a felejthetetlen évet. Az edző kissé szomorkás sza­vai után a mulatozó ifjakhoz fordultam. — Én örülök a legjobban a bajnokság megnyerésének, mert ez volt az utolsó szezonom az ifik között — mondja büsz­kén Honúth Csaba csapatka­pitány. — Sajnos a honvédség miatt nem tudtam minden meccsen ott lenni, de a fiúk nélkülem is remekül megállták a helyüket. Ez a jó eredmény azonban nem születhetett vol­na meg Ballai Mihály nélkül, aki összefogta, bátorította és lelkesítette a csapatot. Voltak olyan félidők, amikor nem ment a játék, de a szünetben kapott tanácsoknak és utasítá­soknak köszönhetően győz­tesen távoztunk a pályáról. És ez csak is neki köszönhető. Társaim nevében is köszönöm neki ezt a csodálatos évet. A csapatkapitány után egy újabb búcsúzó játékost fogtam ki Kovács Mihály személyében. — Már az idén is játszottam a felnőttek között, ezért keve­sebbet tudtam az ifikkel szere­pelni, de igyekeztem mindig kihúzni őket a bajból — tette hozzá huncut mosollyal. Na­gyon örülök az első helyezés­nek, mert ez az első, s egyben utolsó ifi bajnoki aranyérmen. Ezúton is szeretnék köszönetét mondani minden támogatónk­nak, az edzőnek, a játékostár­saimnak, na és persze a szur­kolóknak is, mert ez az arany­érem mindnyájunk érdeme. — Ha már a búcsúzokon van a sor, én se maradjak ki — szó­lított meg Kamarás József. — Társaimhoz hasonlóan, jövőre én is csak a felnőttek között fogok bizonyítani, de ezt a baj­noki aranyérmet mindig meg­őrzőm az emlékezetemben. Már csak azért is, mert az utol­só mérkőzésen agyrázkódást szenvedtem, és már a második percben le kellett cserélni, így csak utólag tudtam meg, hogy nyertünk. Ennek ellenére ugyanúgy örültem, mintha vé­gigjátszottam volna a mérkő­zést. Úri Mariann — A megnyitó elején a nézők az égen láthatnak érdekessége­ket. Ekkor ugyanis két repü­lőgép — magyar és angol nyel­vű üdvözlő felirattal — két ha­talmas transzparenst húz el a küzdőtér felett. Aztán a repülő­gépekből nyíregyházi és hajdú- szoboszlói ejtőernyősök ugra­nak majd ki, összesen tizen­hármán. Ok hozzák majd a zászlókat a megnyitóhoz. — Az ejtőernyősöknek sike­rűI majd az a manőver, hogy a focipályán landoljanak? — Nagyon remélem, de már elkezdték a gyakorlást, és július 24-én lesz egy főpróba is. Utá­na még három repülőgép húz el a stadion felett piros, fehér és zöld füstcsíkot húzva maga után. Ezután már a pályán zaj­lanak az események. A nyíregy­házi fúvószenekar és a mazso- rettek érkeznek zeneszóval. Be­vonulnak az országok küldött­ségei a pályára, és ezután a ze­nekar eljátssza a Himnuszt. Utá­na következnek az ünnepi be­szédek, és kivonulnak az atlé­ták. Ekkor a pályán felállított színpadon következik egy rövid, de látványos műsor. A Nyírség Táncegyüttes, a Ritmo tánccso­port és a főiskolás lányok tánca következik. Majd szalaggyakor­latot láthatnak a nézők. Aztán a Nyírségi sakktorna A nagy hőség megviseli a nyírségi sakktorna részt­vevőit. A százhatvan fős mezőnyből már csak négy százszázalékos játékost ta­lálható. A negyedik forduló után Mészáros András (Eger), Bereczki István (Érd). Korpás Zoltán (NYH Start SE) és Hibján Tamás (Nyíregyháza) egyébként még a keddi játéknapon is sokan gratuláltak Mihalkó Józsefnek, aki a torna leg­erősebb játékosa az ukrán Okhotnik Vlagyimir nemzet­közi mester ellen győzött. A élmezőny állása a negyedik forduló után: Nemzetközi FIDE csoport: 1. Mészáros András (Eger) 4 pont, 2-6. Mester Gyula (Debrecen), Dovzsik Jurik (ukrán), Fél­egyházi László (Debrecen), Negulesku Adorján (ro­mán), Kozakov Mikhail (uk­rán). A csoport: 1. Bereczki Ist­ván (Érd), 4 p. 2. Korpás Zoltán (NYH Start) 4 p„ 3- 5. Hagymási János (Alkalo­ida SE), Molnár János (Zá­honyi VSC), Bánszki Gábor (Alkaloida SE), 3.5, 3.5 p. B. csoport: 1. Hibján Ta­más (Nyíregyháza) 4 p., 2­3. Asztalos András (NYH Vízügy), Kiss Balázs (Új­szász SE), 3.5 p. C. gyermekcsoport, 6 f.: 1. Boros István (Nagyhalász), 4,5 p., 2. Szőke Tamás (NYH víügy) 4. p. mazsorettek is elbúcsúznak egy bemutatóval. —Addigra már valószínűleg besötétedik. Nem fogja ez za­varni a műsort? — A színpad természetesen meg lesz világítva. Végezetül kialszik minden fény, s a sze­mek újra az égre tekinthetnek. Egy fergeteges tűzijáték és lézershow következik, miköz­ben zene szól majd a hangszó­rókból. Akik már megszokták a Nyírségi Őszökön megtartott tűzijátékokat, most hasonlóban gyönyörködhetnek, de mon­dom, ezúttal lézerfényeket is láthatnak. — Az eredményhirdetések hogyan zajlanak majd? —Ezek természetesen a szo­kásos protokoll szerint, a négy nemzet viadalán már hallhatták azokat a zenéket, amik a díjki­osztásokra hívják fel a figyel­met. A lányok, akik a díjakat behozzák, gyönyörű formaru­hát kapnak. — Nem fordulhat elő, hogy valamelyik nemzet himnuszát vagy zászlaját elcserélik? — Természetesen arra külön gonddal készülünk, hogy ne le­gyen ilyen malőr. Már kaptunk egy CD-t, amin minden nemzet himnusza megtalálható, illetve a Népstadion és Intézményei készítik a zászlókat, mind­egyikből több is szükséges, hi­szen holtverseny is kialakulhat, illetve egy országból többen is dobogóra kerülhetnek. — Az utolsó versenynapon, vasárnap összesen tizenhétszer szólítják a dobogóhoz az érme­seket. Nem okoz majd gondot a pályán zajló versenyek bonyo­lításában ez a csúcsforgalom? — Az országos utánpótlás­bajnokságon egy nap ötven- egynéhány eredményhirdetés is volt. A nemzetközi versenyen összesen harminchatszor. Azo­kat is sikerült zökkenőmen­tesen lebonyolítani. Igaz, most egy-egy ceremónia hosszabb lesz, hisz több nyelven is kö­szöntik a győzteseket, és a him­nuszok is elhangzanak majd. A távolugrókra kell nagyon fi­gyelnünk, hogy őket ne nagyon zavarjuk. csak néha. A pályán elhelyezett kijelzőtáblát ugyanis sokszor eltakarták a versenyzők szere­léseit kosárban szállító fiatalok, ami bizony komoly bosszúsá­got jelentett. A másik gond az ügyességi számokban az ered­ményközlés. Minden ugró- és dobóhelyen működik egy me­chanikus tábla, azaz működne. Sajnos általában követhetetle­nek voltak az eredmények, mert a táblákat forgatók nem végezték gondosan a feladatu­kat. Vagy nem is forgatták az eredményjelzőt, vagy olyan gyorsan, hogy az követhetetlen volt. Márpedig a tribünnel el­lentétes oldalon lebonyolított ugrószámok esetében első­sorban a táblára hagyatkozha­tott az, aki követni akarta a verseny folyását. Tudomásul kell venni, hogy ilyen kicsiny­ségeken múlik, múlhat egy verseny szervezésének meg­ítélése. — A záróünnepségre milyen meglepetés készül? — Az szokásosan a jókedv és a ceremónia-mentesség je­gyében zajlik. A versenyzők, csapatok kötetlenül vonulnak be a pálya közepére, s fiatalos zenére táncolhatnak, búcsúz­hatnak a várostól. Este a Kos­suth téren utcabál zárja a prog­ramot. — Milyen érdekességre hív­ná még fel a figyelmet búcsú­zóul? — Inkább azt mondanám el, hogy remélem, minél többen el­jönnek két hét múlva látványos műsorunkat megtekinteni, s kedvet kapnak arra, hogy a ver­senyekre is kilátogassanak. A tűzijáték pedig jelzi azoknak a nyíregyházi polgároknak, akik nem lesznek ott, hogy elkez­dődött a Helia-D XIII. Ifjúsági Atlétikai Európa-bajnokság. A szállással, ellátással az egy­napos verseny vendégei elége­dettek voltak, de az Eb idején legalább négyszer ennyi részt­vevő lesz, akkor sokkal nagyobb terhelésre kell készülni. A sajtó információs ellátása is megoldott volt a verseny alatt, s mivel az Eb-n ezt még korszerű számítógépes rend­szer is segíti, így gyorsabb és pontosabb lehet. Ugyanakkor mindkét alkalommal „gond” volt az időjárással. Az első eset­ben az országos utánpótlás-baj­nokság harmadik napján esett az eső, míg a nemzetközi ver­senyen sütött a nap. Az eső az elkészült új tető ellenére az A lelátó nagyon sok ülését eláz­tatja, a nap délutánonként vé­gig szembe, a lelátóra tűz. Eze­ket nem elsősorban a kényel­metlenség miatt említem, ha­nem azért, mert ez a munkaesz­közök, számítógépek, monito­rok használatát nehezíti, netán meg is akadályozza. Ezek a be­rendezések nem nagyon vise­lik el, ha több órán keresztül rájuk süt a nap. Ha még mód van arra, hogy ezen változtas­son a szervezőbizottság—eset­leg napernyők elhelyezésével vagy valamilyen más módon —, és az nem jelentene túl nagy költséget, akkor megéri a be­fektetés, ugyanis az ideérkező újságírók legelőször is a mun­kafeltételeik alapján ítélik meg a rendezést. S az ő véleményük erősen befolyásolhatja a rende­zés végső osztályzatát. Az em­lített gondok ellenére a főpró­ba azt bizonyította, hogy jöhet a premier. A nagy halászi ifik (cikkünk a bal oldali hasábokon) Jöhet a premier! A Helia-D XIII. Ifjúsági At­létikai Európa-bajnokság szer­vezői túlvannak az utolsó fő­próbán is. Két nagy atlétikai rendezvényen vizsgázhattak a versenybírók, pályaépítők és a szervezők. Az első a háromna­pos magyar utánpótlásbajnok­ság, a második az egynapos nemzetek közötti ifjúsági via­dal. Utólag is megállapítható: szükség volt ezekre a próbák­ra, hisz sok tanulsággal szolgál­tak. A versenybírók működésére nem panaszkodtak a részt­vevők. Zsivótzky Gyula olimpi­ai bajnok kalapácsvető a dobó­számok bírói karáról azt nyilat­kozta, hogy bármelyik világ- versenyen megállnák a helyü­ket. Azért zavaró momentumok is akadtak a pályán. A futószá­mok időeredményei a Népsta­dionból kölcsönzött időmérő­berendezés digitális kijelzőjé­ről követhetőek voltak. Azaz

Next

/
Oldalképek
Tartalom