Új Kelet, 1995. július (2. évfolyam, 152-177. szám)
1995-07-12 / 161. szám
1995. július 12., szerda Közelkép „Ezt a munkát szerettem” A Jósa András Megyei Kórház vezetői által folytatott aktív nyugdíjpolitika következtében négy nagyhírű megyénkén túl is emberileg és szakmailag is elismert osztályvezető főorvos kerül nyugdíjazásra. A velük készült interjúk közül elsőként dr. Szócska János főorvos úrral ismerkedhetünk meg. —Főorvos úr, akkor, amikor önt 25 évvel ezelőtt kinevezték osztályvezető főorvosnak a nyíregyházi Fül-orr-gégészeti osztályra, a már meglévő tapasztalatai mellett a budapesti klinikán megszerzett tudásával és ismereteivel bizonyára határtalan tervekkel és ambíciókkal kezdte el munkáját. Most amikor a nyugdíjazásakor visszatekint az elmúlt negyedszázadra, ön hogy gondolja. Mit tudott ezen tervekből itt Nyíregyházán megvalósítani, milyen eredményeket ért el? — Budapestről egy olyan osztályról kerültem ide, ahol egy kiváló mester tanítványa voltam. Krepuska István professzor egy világszerte ismert név volt, kiváló kapcsolatokkal. O mellette nagyon jól rá lehetett látni a szakma múltjára, jelenére, és jövőjére. Ennek köszönhetően is tapasztalt emberként pályázatam meg az osztályvezetői állást. Az volt a kezdetben egy mondatban összefoglalható tervem, vagy programom, hogy én ebben a megyében az itt lakók számára, amit én tudok, azt két kézi gyakorlatra fogom lefordítani. Én 25 év távlatából is azt hiszem, ez nem Volt egy rossz program és ezt nagyjából ha nem is teljességében, de sikerült megvalósítanom. Pedig nem volt könnyű, hiszen a helyi körülmények nehézségei, a társadalmi és gazdasági elmaradottság mellett kellett a szakmai tevékenységemet odáig fejlesztenem, hogy a meglévő különbségek a szakmai ellátás során megszűnjenek. Én úgy gondolom, hogy ez nagy részben sikerült, és most dacára minden hátrányos helyzetnek, most olyan osztályt fogok átadni, amely méltán lehet büszke eredményeire. Vezetésem alatt egy olyan sokoldalú szakorvosgárda nőtt fel az osztályon, amelyik képes a megyének a szakmai ellátását jóformán teljességében biztosítani. Rövidesen olyan körülmények lesznek biztosítva a komoly szakmai munkához, az újonnan átadandó épületben, amelyek európai színvonalon biztosítanak lehetőséget orvosaimnak a magas szintű munkához. Több élményt nyújtó alkalom adódik majd a munkában, hiszen ha egyszer jó körülmények között dolgozik az ember, és nem küszködik a hátráltató és nehezítő körülményekkel, akkor több élményt kap abból a munkából, amelyet szívesen végez. Megtudja önmagát valósítani a Néha kicsit magányosan telnek a napok. Ant a sok színes játék, képeskönyv, no és, persze, a kedves gondozónők feledtetik az apró emberkék gondjait. Felvételeink a Magdaléneum Református Gyermekotthonban készültek Fotó: CsoRo munka közben, és ebből olyan eredmények születhetnek, amelyek eredményei nemcsak az orvos és segítőit dicsérik, de javára válnak a betegeknek is. — Eljött a 25 év végén a búcsúzás ideje. A búcsúzás élményét, ha ezt lehet egyáltalán élménynek nevezni, miként éli meg, s ha visszatekint, hogy mit cselekedett, és mit szeretett volna még elérni, akkor ön mire gondol? — Én ezt a munkát valóban élveztem, és ebben a munkában jól éreztem magam. Azt hiszem, hogy a munkatársaim ebben a 25 évben mindig velem tartottak, csatlakozni tudtak hozzám. Munkám során két dolog is befolyásolt. Az egyik irodalmi, a másik egy személyes élmény volt. És hogy mik voltak ezek? Az irodalmi élményem Abe Kobo: A homok asszonya című műve volt. A mű legfőbb mondanivalója az volt, hogy ha egyszer valaki szeret munkálkodni, szeret dolgozni, mindegy milyen körülmények között dolgozhat, lehet gödörben, kerülhet kényszerű körülmények közé, akkor is tud alkotni, lehet bármilyen körülmények között hasznosan munkálkodni. Ez az irodalmi élmény is befolyásolt munkámban. A másik egy személyes élményem volt, ami megint csak jellemző arra, hogy a körülmények vagy megkönnyítik vagy pedig megnehezítik az ember munkáját. Az egyik jól képzett belgyógyász kollégámat a fővárosi kórházból kivezényelték körzeti orvosnak, s mikor érdeklődtem munkájának nehézségei felől azt válaszolta: — Higgyem el, nagyon nehéz a körzeti orvos munkája. — Elképedtem, vajon mi lehet egy jól képzett belgyógyásznak nehéz a körzeti munkában. O azt válaszolta: — „a biciklizés”. Ez a kijelentés viccesen hangzott, de ebben sok minden benne volt, hiszen mindenkivel szemben, aki gyorsabb járművel dolgozik, annak kerékpárral nehezebb eljutni ugyanoda. Az én munkámra lefordítva az előbbi viccses gondolatot, sokkal többet kellett dolgozni ezen az osztályon mindannyiuknak, hogy elérjük ugyanazon szintet, amit igazán úgy értékeltek, hogy ez az osztály a fül-orr-gégészeti szakma élén áll. Ez nem az én saját érdemem, hanem ez mindazon munkatársam érdeme is, akik velem tartottak, akik beleadták ugyanazon indulataikat és törekvéseiket, mint jómagam. Ok voltak, akik ugyanúgy tudtak örülni az előrelépéseknek, mint én magam is. Úgy gondolom, amit én most itt hátrahagyok az az övék lesz, és ők tudják folytatni azt a munkát, amit együtt elkezdtünk. Ebben a megyében garantáltan biztosított a magas színvonalú és teljes fül-orr-gégészeti szakmai ellátás. Tassy Tamás Ügyelet A doktornő egyedül volt. Kint jó idő, az udvaron nyüzsögtek a látogatók. Az asszisztens a szomszéd szobában, de most nem volt kedve beszélgetni vele, mint ahogy tévézni és olvasni sem. Ilyenkor kimozdulni is csak pár percre lehet. Ügyelet. A tudat, hogy kezdő, hogy csak magára számíthat, ha valami nehéz eset adódik, csak erősebbé tette azt, amit most érzett. Kedvesen csengő gyerekhangra kapta fel a fejét. — Szia! — Szia — válaszolta zavartan, ahogy felemelte a fejét, és megpillantotta a kisfiút. — Te vagy itt a doktor néni? — lügen — meglepve nézte a kis látogatót. Hat- hét éves lehetett. Barna haja kócosán lógott a szemébe. Arca maszatos, pólója egyszerű, néhány kisebb pecséttel, szóval piszkos volt, akárcsak a nadrágja, és a cipőcs- kéjén is látni lehetett, hogy illik az utcacsemete öltözékéhez. — Ezt hoztam neked — mondta éneklő hangján, és kezében a levelet a doktornő felé nyújtotta. — Nekem? — Igen, neked! Koszos kis ujjainak nyoV ma ott maradt a fehér borítékon, ahogy átadta a levelet. A doktornő elmosolyodott, ahogy elvette tőle. — És ki küldi ezt nekem? —Nem mondhatom meg. Azt mondta , tudni fogod. —És mást nem mondott? — kérdezte a kisfiút, miközben kinyitotta és elolvasta a levelet. Ennyi idő épp elég volt rá, mert rövid levél volt, csak három szó az egész: nagyon, nagyon szeretlek! — Hát azt mondta, hogy meggyógyítunk egy doktor nénit. — Nocsak! És hogyan? — Hát a levéllel! Azt mondta, ha olvasod a levelet, és elmosolyodsz, akkor meggyógyítunk. — Hát... köszönöm! Szereted a csokit? — Mhm — bólintott. ■— Akkor várj egy kicsit! Tessék, ez a tiéd! —Köszönöm!—szólt lehajtott fejjel, ahogy a gyerekek szokták, majd felnézett a doktornőre. — Tényleg meggyógyultál? — Tényleg. — Akkor jó — eltipegett az ajtóhoz, visszanézett, és éneklő hangján elköszönt. — Szia! — Szia... Piszkos cipőcskéjének nyomait maga után hagyta a padlón... UJ KELET Perselyrablástól bokatörésig Mottó: A nagyváros alszik... Sok férfi és nő éjjel is azért dolgozik, hogy ez az álom békés és nyugodt legyen. A benzinkutas A baleseti sebész Nagy Zoltán (21 éves). —Miért választotta ezt a munkát? — Építőgépész-technikusi végzettségem van, ma már minden kútnál követelmény az érettségi, engem elsősorban a kedvező munkaidőbeosztás vonzott, hiszen három nap munkát három szabadnap követ, és nekem ez nagyon megfelel. —A pénz nem motiválta? — Ha valaki azt hiszi, hogy úgy van mint régen, a benzinkutasság egy jól fizető állás, az téved. A benzinárak magasak, a technika ide is betört, valamennyi kiadott deciliter üzemanyag a komputerbe kerül, és a vendégek sem szórják a borravalót. — Mennyiben más az éjszaka, mint a nappal? — A szolgáltatásokat tekintve semmiben. Ugyanúgy nyitva a Dr. File György (35 éves) — Baleseti sebészet... Az embernek a szirénázó mentőautó jut eszébe. — Hát igen, valóban, itt, a megyei kórházban található a sürgősségi betegfelvételi részleg, és mi vagyunk a fronton, ha lehet így mondani. — Az állandó készenlét nem okoz semmiféle stresszt? — Az igazság az, hogy bizonyos értelemben hozzá lehet szokni (persze az állandó feszültség megvan), általában négy orvos van egy teamben egy-egy szolgálati ciklusban, a segítőszemélyzet, a nővérek nagyszerűen felkészült szakemberek, így megfelelő önbizalommal vállaljuk a mindennapok kihívásait. —Az a tény, hogy több orvos is ügyel egyszerre, azt is jelenti, hogy van valamiféle feladatmegosztás? — Igen, mindenki specializálódik bizonyos területekre, de még így is rendkívül széleskörű A baleseti sebészet állandó szállítói a mentők shop, készítünk melegszendvicset, kínálunk hűtött italokat, pótoljuk az elszakadt ékszíjakat, cseréljük az olajat stb., mint nappal. Annyiban más talán, hogy azért lényegesen kisebb a forgalom, így van idő az árufeltöltés- re, takarításra. — Kikből tevődnek össze az éjszakai vendégek? — Sokféle van, átutazók, kamionok, de sokan —- elkerülendő a nappali tömeget — éjszaka mossák le autójukat a kézimosón. — Nem félnek? Hisz itt nagy értékek vannak. — Félni nem félünk, ketten vagyunk a kútnál, van egy biztonsági őr is, és a szemünket nyitva tartjuk. Ennek ellenére például nemrégiben feltörték a kézimosó perselyét, és elvitték a benne lévő bevételt. — Mi színesíti az éjszakai csendet, vannak-e mozgalmas pillanatok? — Ha mozgalmas nem is, de például most is érdekes, hogy három osztrák kamionos is itt éjszakázik a parkolóban, nemzeti vállalatuk benzinkútját választva találka- és pihenőhelyül. Tisztálkodnak, esznek, beszélgetnek, felkészülnek a nagy utazásra az ismeretlenbe (Ukrajna felé vették az irányt). szakmai ismeretekre van szükség. Itt sokszor azonnal kell dönteni, ha szükséges operálni is, ez rendkívül nagy felelősség. — Másak-e az éjszakai esetek, mint a nappaliak? — Általánosítani nem mernék, de a válaszom mégis igen. Nappal háztartási, munkavégzés közben keletkezett balesetek, közlekedési sérülések vannak túlsúlyban, éjszaka pedig, hát igen... Sokszor az újságban a rendőrségi hírek között olvasott erőszakos cselekedetek szereplőinek kalandja is itt ér véget. — Sok sérült kerül ide? — Negyven-hatvan beteget hoznak be egy-egy ügyelet idején, sokat közülük az éjszakai órákban. Látja, erre a beszélgetésre is egy bokatörés és egy kisebb operáció között tudtunk csak időt szakítani. — A baleseti sebészek kiemelkedően jól keresnek? — Korántsem, az óriási felelősséggel egyáltalán nem áll arányban az érte járó bér, hiszen egy 14 órás ügyelethez álig kétezer forint bruttó jövedelem tartozik, ez kevesebb, mint egy kőműves napszáma. — Szívesen csinálja? — Már egyetemista koromtól „műtétes szakma” után vágytam, és ez teljesült. Az állandó stressz, az örökös készenlét megfelelő ellentétpárja az a katarzis, amelyet egy sikeres műtét után érzek.
