Új Kelet, 1995. július (2. évfolyam, 152-177. szám)

1995-07-11 / 160. szám

UJ KELET Bokrost is megelőzve Tornyospálca 1995. július 11., kedd Tornyospálca község legfontosabb adatai A lakosság létszáma: 2619 fő. A település területe: 4366 ha. Lakások száma: 900. Házior­vosok száma: 1 fő. Védőnők száma: 2 fő. Időskorúak napközi otthona: 1 db. Idősek otthona lakóinak száma: 21 fő. Óvodák száma: 3. Óvodai férőhelyek száma: 129. Általános iskolák száma: 1. Általános iskolások létszáma: 313. Regisztrált munkanélküliek száma: 89. Élelmi­szerüzletek száma: 12. Ruházati üzletek száma: 6. Gyógyszertárak száma:!. Könyvtár, művelődési ház, postahivatal, takarékszövetkezet, sportpálya, köztemető-ravatalozó, tejbegyűjtő, bor- és gyümölcs szeszfőzde: 1-1. Vállalkozások száma: 6. Hagyomány már a munka 5 Orgoványi Balázs az elmúlt év decemberétől tölti be a pol­gármesteri tisztséget Tornyos- pálcán. A választópolgárok bi­zalmát munkájával, magatartá­sával érdemelte ki. A falu napi eseményeiről, örömeiről és problémáiról kérdeztük a köz­ség első emberét. — Megelőztük a Bokros­csomagot — mondta a polgár- mester. — Szomorú verseny- futás ez, sajnos nem láttunk más megoldást. Megvontuk a dolgozók étkezési hozzájárulá­sát, napközis csoportokat von­tunk össze, a túlórákat meg­szüntettük, és óvodát zártunk be. Sajnos pedagógusok elbo­csátására is sor kerülhet. — Ezek népszerűtlen intéz­kedések. .. — Szerencsénkre elfogadta a lakosság is és a pedagógusok A faluban is vállalkoznak A régi felvásárlótelep helyé­re egy kft. költözött, az Elmer- Ciklo Tread, amely polietilén raktározásával és értékesítésé­vel foglalkozik. Oroszország­ból érkezik az áru, a széles vágány szerencsére a közelben van, nincs szükség tengelyát­szerelésre a szállításhoz. — Tornyospálca kedvező helyzetben van a széles vágány miatt — mondta Nagy László a cég vámügyvezetője — Az anyavállalat Budapesten van. a többi vállalkozástól eltérően ők nem akarják a bevételt ki­vinni a megyéből. A tervek szerint hamarosan egy kamion- parkoló is épül, hiszen napon­ta nyolcvan teherautó is meg­fordul itt és ez nehezíti a közlekekedést. Rövid időn be­lül egy vámáru raktárral is bővül majd a telep. — Mit készítenek az itt tárolt polietilénből? — Különböző minőségűek vannak, amelyeket mi osztá­lyozunk és csomagolunk. Azu­tán szállítatjuk a meghatáro­zott helyekre, eddig főként Olaszországba, Németország­ba, Macedóniába továbbítot­tuk. A minőségtől függően fó­liák, csövek, és még sok más tárgy készítésére használják. A kft. négy éve jött létre, s az­óta negyven ember dolgozik itt, a környező településeket fi­gyelembe véve, ez egy menő vállalkozás. A Puma-Wood Kft. nem sportszerek gyártásával foglal­kozik, bár a nevéből sokan erre következtetnek, ez az oka a té­ves telefonhívásoknak is. A cé­get két magyar és egy svéd vál­lalkozó alapította fafeldolgo­zói és kereskedelmi célzattal. — Egy éve kezdtük a beru­házást — mondta Tóth Elemér, a cég műszaki vezetője. — Ha­marosan negyven ember ve­heti fel a munkát. A fa szállí­tásával és beszerzésével sajnos gondok vannak, Ukrajnából kis mennyiséget hozhatunk Szlo­vákiában pedig nincs elég pénz a kitermelésre. Egy nagyobb vállalat már rendelkezik kiter­jedt üzlethálózattal, de mi saj­nos nem, és a vámhatároknál is problémák adódhatnak. A svéd résztulajdonosnak Olasz­is. Tisztában vannak azzal, hogy nem tehetünk másképp, ezek az intézkedések a szük­ségszerűség következményei. Ha ezeket nem alkotjuk meg, akkor élni sem tudunk, olyan szűkös a költségvetés. A meg­szorítás ésszerű határokon be­lül mozog, ügyeltünk arra, hogy mindez ne menjen a szín­vonal rovására. Szeretnénk az iskolát bővíteni, jelenleg nem egy épületben folyik az okta­tás, és ez sok kényelmetlenség­gel jár. A közútakat is javítani kell. A középületeink nagyon országban van ismeretsége, ő talán tud a behozatalban segí­teni, de mire olyan messziről ideér a fa, sokat veszít a minőségéből. — Mit készítenek a fából, mire van igény?-— Telefonoszlopokat fo­gunk gyártani, terveink szerint az Ericsson cégnek is dolgo­lerongyolódott állapotban, van­nak, szeretnénk minél előbb felújítani őket. A lakbéreket is felemeltük, a kishaszonbérleti szerződéseket felülbíráltuk. Évtizedek óta nem volt válto­zás ezekben az árakban, tulaj­donképpen más települések tarifáihoz igazítottuk azokat. Tavaly év végén alakult meg a kisebbségi önkormányzat, amely sok terhet levesz a vál- lunkról. A művelődési házat egy fiatal pár bérelte ki, remél­jük, hogy hamarosan progra­mokat szerveznek az ifjúság számára. Az épület eddig tüdőszűrés és véradás alkalmá­val volt kihasználva, reméljük, hogy ezután változik a helyzet. Az önkormányzatnak sajnos nincs arra pénze, hogy meg­felelően működtetni tudja, pe­dig igény lenne rá. zunk majd. Ez a fajta szabvány minőségi fát igényel, aminek nem könnyű a beszerzése. Fű­részüzemünk is van, továbbá gömbfaosztályozónk. A fa vé­delmére is be vagyunk rendez­kedve, a legkorszerűbb gépe­ket vásároltuk meg. Szinte tel­jesen kész vagyunk, csak a fára várunk. Miku Jánosnak már az édes­apja is gazdálkodó volt. Jelen­leg 80 hektár földet művelnek, amelyen főként alma van. de búzát rozsot, kukoricát, és ár­pát is termelnek.- Fárasztó lehet ilyen nagy területet megmunkálni...- Van hozzá felszerelésünk, egy kombájn, néhány erőgép. A falu gazdáival kölcsönösen segítjük egymást, de van egy alkalmazottunk is. Egész télen fent csüngünk a fán, a metszést ketten végezzük a fiammal.- Az idén milyen termés vár­ható?- A korábbinak csak a tize­de! Sajnos nagyon rosszul si­került, sok lefagyott. A keres­kedelem is rázós üzlet, az al­mát mindig nehéz volt eladni, de most a keleti piac rríegszű- nésével szinte teljesen lehetet­Lázasan folyik a munka a művelődési házban. Átalakí­tás, tatarozás, festés — szinte teljes felújítás. Az udvart sem hanyagolják el, rózsabokrok díszelegnek a kertben, a füves területen hamarosan játszótér készül. Két lelkes fiatal —Kormány Mária és Polgár Bertalan — álmuk megvalósításán fárado­zik. Néhány hete minden per­cüket a kultúrházban töltik. terveznek, kiviteleznek és to­vábbi ötleteken gondolkoz­nak. — Szeretnénk egy gyermek­centrumot létrehozni — mond­ta Mária. — Alkalmazni fo­gunk egy óvodapedagógus, aki a kisebbek számára szervez majd programokat. Szeretnénk színjátszókört is. A bárpulthoz melegkonyha készül, ilyen még nincs Tornyospálcán. Szalonnasütőhelyeket alakí­tunk ki, továbbá tollaslabda pályát, és helyet a pingpong asztalnak. A nagytermet úgy regdrága, ha összeszámolnánk nincs is hasznunk rajta. — Egyszerre kapjuk meg azt a kis pénzt - szólt közbe Ica néni, János bácsi felesége. - Jövedelem az nincs is rajta. Hagyomány már nekünk a munka. — Belénk nevelték a föld szeretetét, enélkül már élni sem tudnánk. — Van száz darab csirkénk, meg huszonöt libánk — foly­tatta Ica néni. Ezeket én gon­dozom. Nemrég nyugdíjaztak, eddig tanítottam az alsó négy osztályban. A végére bizony már elfáradtam, de most már sokkal nyugodtabb vagyok. — A tanévkezdés egybeesett az almaszedéssel. Hogyan si­került az iskolában és a kert­ben is megfelelni? — Az utolsó óra után ültem biciklire, és kikerekeztem a alakítjuk ki, hogy esküvőknek is helyet adjon, terveink sze­rint lesz menyasszonyiruha- kölcsönző is az épületen belül. Péntekenként tomboladiszkót fogunk rendezni, értékes nye­reményekkel. A hétvége más napjain sztárvendégeket hí­vunk majd. Tanfolyamok indí­tására helyiségeket adnánk bérbe, többen már azonnal jön­nének, csak lenne már kész az — Mikorra tervezik az át­adást? — Szombatra, természete­sen ünnepélyes keretek között. Addig még sok munka van hát­ra, de keményen dolgozunk. A község fiataljai is türelmetle­nül várják már az első ren­dezvényeket, hisz a közel­ben nem sok lehetőség van szórakozásra. Reméljük, hogy a környező települések ifjúsá­gát is ide tudjuk majd vonza­ni. — Jó munkát és sok sikert kívánunk! határba. Nem volt mit tenni valamiből meg kellett élni. Télen kipihentük a fizikai fá­radalmakat, nyáron meg a szel­lemit. A férjem az ÁFÉSZ-nél dolgozott, mint felvásárló. — A mezőgazdasági munka nagyon nehéz — veszi át a szót János bácsi. — Télen is, nyá­ron is végezni kell, nem lehet megállni, de ez a munka már benne van a vérünkben. Mi így születtünk, pedig még az idő­járás viszontagságainak is ki vagyunk téve. Ha most lennék fiatal, lehetséges, hogy nehe­zen merném elkezdeni. Ennek ellenére ajánlom az ifjúságnak a földmunkát, hiszen faluhe­lyen ez adja a megélhetés for­rását. Arra elég, hogy a hasát megtöltse az ember, később meg hátha alakul a helyzet annyira, hogy több is kikerül. Ennyiért is dolgoznék Tomyospálcai kirándu­lásunk alkalmával az óvo­dába tértünk be ebédelni. Kedves, mosolygós arcú dajka szolgálta fel szá­munkra a bablevest és a túrós csuszát. Ebéd után kellemesen elbeszélget­tünk, elmesélte, hogy alig huszonhét éves, de már két kisgyerek édesanyja. Meg­tudtuk, hogy korán árván maradt, és fiatalon ment férjhez. Szerződéssel dol­gozik az óvodában — már csak néhány napig, ugyan­is nincs más lehetőség, őt is elküldik. — Annyira szerettem itt dolgozni, a gyerekek kö­zött lenni. Ilyen munkahe­lyet biztosan nem találok többet — mondta Esikné Márta. — Igaz, hogy csak tizenegyezer forint a fize­tésem, de én ennyiért is el­dolgoznék itt. — Márta olyan szomorúsággal be­szélt, hogy az ember rög­tön arra gondol, hogyan segíthetne rajta. — A kö­zelmúltban a dajkaképzőt is elvégeztem, ezentúl több fizetést kapnék, de nincs honnan. — A polgármester azt mondta, hogy megelőzték a Bokros-csomagot. Saj­nos kényszerlépés volt, nem ítélhetjük el emiatt. Szűkös a költségvetés, kénytelenek óvodai cso­portokat megszüntetni, pe­dagógusokat elengedni. Értékes és munkára kész emberek válnak felesle­gessé. Hogy mi lesz a sor­suk? Talán jobb, ha nem is gondolunk rá. Az oldalt írta és szerkesz­tette Kozma Ibolya. A fotókat Bozsó Katalin készítette „Egy ember csak egyfélét...” A kitartó munka meghoz­za gyümölcsét - gondoltam, amikor Esik Andrással és csa­ládjával megismerkedtem. Bandi bácsi kétkezi munkás­ember volt, a vasúttól ment nyugdíjba. A tizenkét órás kemény munkával rendsze­rint nem ért véget a nap, a műszak tovább folytatódott - otthon.- Két hektár földünk van most is - mondta, miközben a kerten végigvezetett -, ku­koricát és gabonát termelünk. A kertben megvan minden, ami a háztartáshoz kell. Már krumpli is van rendesen a bokrok alatt, a meggy nagy része viszont lefagyott. Az időm nagy részét itt töltöm, vagy a sertésekkel. Van most huszonegy belőlük, pár kilós­tól a hárommázsásig. Az egyik koca most fiadzott több mint tíz kismalacot, bele is betegedett szegény, szoptat­ni se tudja a kicsinyeit. Meg­látszik rajtuk, hogy bébiéte­len, és nem anyatejen élnek, de majd csak helyrejönnek. Az anyjukat a feleségem gon­dozza, gyógyítgatja, orvo- sabb ő az orvosnál, tudja, hogy mire van szüksége. A malacokhoz éjszaka is fel kell kelni, nincs mit tenni, három­óránként etetni kell őket. Nyulakkal is foglalkozunk - mutat a fehér szőrű, piros sze­mű tapsifülesekre.- Eladásra?- Dehogyis, ide kerül va­lamennyi - paskol a hasára Bandi bácsi. - Adjak vagy kettőt? Az asszonynak két percig tart a nyúzás, úgy meg­szokta és begyakorolta már. Lassan egyedül maradunk, két fiút neveltünk, már van két unokánk, természetesen fiúk. Egy ember csak egyfé­lét... - mondta viccesen. - A kisebbik gyerek is hamarosan nősül, ha ő is elmegy, szinte üres lesz a ház, szerencse, hogy az unokák gyakran el­jönnek. len. A növényvédő szer is mé­Tervek, ötletek., remények épület! Átalakítás alatt az ifjúsági ház

Next

/
Oldalképek
Tartalom