Új Kelet, 1995. július (2. évfolyam, 152-177. szám)

1995-07-11 / 160. szám

Megyénk életéből UJ KELET Rigófütty a Csendesen indult a tiszai nyár Dombrádon. Július első hétvégéjére beköszöntöütt az igazi nyár. A napi maximum hőmérséklet most már tartósan 30 fok felett van, és éjszaká­ra sem csökken 20 fok alá. Arra voltunk kíváncsiak, hogyan indult a szezon a Tisza partján. Papírhajón Megyénk egyik legismer­tebb üdülőhelyére, Dombrádra látogattunk, ahol még egy át­lagos hétköznaptól is csende­sebb kép fogadott bennünket. Az utóbbi napok esőzései kö­vetkeztében olyan magasan állt a víz, hogy szinte eltűnt a parti föveny. A hullámok a vaslépcső alsó fokát csapdos- ták. A szőke Tisza a sok hor­dalék miatt sötétszürke és za­varos volt. A parton jobbára csak napozókat találtunk, ke­vesen mártóztak meg a pisz­kosnak tűnő vízben. Idilli természet A strand szélén éppen tábort bontott egy népes kis csapat. A gyerekek és a felnőttek szaksze­rű mozdulatokkal hajtogatták a sátrakat, kötözték a csomago­kat, készülődtek a vízreszállás- hoz. A csoport közepén egy fürdőnadrágos férfi rövid és pontos utasításokkal irányította a munkálatokat. Le sem tagad­hatta volna, hogy pedagógus. Gartner István tanár úr, a bu­dapesti Kerek utcai általános iskola leendő igazgatója most mint túravezető hozta el a gye­rekeket a főváros zajából a sok­kal csöndesebb Felső-Tisza vi­dékére. — Mi késztette önöket arra, hogy ilyen messzire jöjjenek nyaralni? — Én is a folyó szerelmese vagyok, már 10 éve járom a Tiszát. Minden évben elhozom tanítványaimat, hogy a nagy­város füstös levegőjéből — ha csak egy rövid időre is — ki­szabaduljanak ebbe az idilli természetbe. — Hogyan jött létre ez a túra? — Vízitúra-vezetői enge­déllyel rendelkezem, és már több éves tapasztalatom van ezen a téren. Hagyományosan Tiszabecsnél szállunk vízre, és Tokajig tart az út. Az idén jú­nius végén indultunk a kéthe­tes túrára. A huszonnégy gye­reket öt felnőtt kíséri a nem éppen veszélytelen úton. Tel­jesen önköltséges alapon szer­vezzük, főzünk magunknak, az alapanyagokat boltban vesszük meg. — Ón már régi túrázó. Mik a tapasztalatai? — A nomád életmód adja az ilyen nyaralások valódi vará­zsát. Tetszik ez a csönd, de mi, felnőttek jobban élvezzük, mint a gyerekek. Nekünk, fővárosi embereknek szokat­lan, hogy mennyire segítőké­szek az itt élő emberek. Nem tetszik azonban, hogy már ezt a szép környezetet is kezdik tönkretenni. Vízi veszélyek Olyan területek tűnnek el, amelyek még 5 éve is őstermé­szetnek számítottak. A határ­tól Gergelyiugomyáig nagyon tiszta a víz. Másfél-két méter mélyen is jól le lehet látni az aljára. A Szamos csatlakozása után megváltozik az egész, rengeteg hordalékot hoz magá­val. A kajakosokra és a kenu­sokra komoly veszélyt jelente­nek a motorcsónakosok. Fiatal suhancok, a víziközlekedés elemi szabályait is felrúgva, túlságosan közel merészked­nek hajóinkhoz. Jó lenne, ha a vízirendészet néhanapján ellenőrizné őket. — Eljönnek jövőre is? — Aki egyszer megízlelte a Tisza-part varázsát, az a követ­kező évben is eljön. Az első években a szülők nehezen en­gedték a gyerekeket, mert fél­tették őket. Az eltelt évek alatt tapasztalhatták, hogy épség­ben, egészségben viszünk haza mindenkit. Kurtább szezon A dombrádi strand legismer­tebb szórakozóhelye a csárda. Az első nyári hétvége forgal­máról kérdeztük Gégény Sán­dor üzletvezetőt. — Mennyire elégedett a be­vétellel? — Az elmúlt év hasonló idő­szakához viszonyítva 30—40 százalékkal kevesebb vendég fordult meg éttermünkben. En­nek nemcsak az időjárás az oka, hanem egyszerűen nincs pén­zük az embereknek. Többnyire csak hétvégi strandolok vannak, hosszabb időre nem nagyon jönnek. Az idén hat hétre rövi­dül a szezon. Nem tett jót a forgalmunknak a nemrégiben át­adott új Tisza-híd sem. Akik ed­dig átutazók voltak, és betértek hozzánk, most elkerülnek minket. —Mire számít ezen a nyáron? — Ettől csak jobbra. Ha be­köszönt a kánikula és a mun­kahelyeken elkezdődnek a sza­badságolások, talán hozzánk is többen ellátogatnak. A partszakasz legnagyobb épületegyüttese a Dunapack Rt. nyíregyházi gyárának üdülője. A cölöplábakon álló kis fahá­zak ideális szállást nyújtanak a családosán pihenni vágyók­nak. Négy személynek egy hét­re csak 2400 forintba kerül egy bungaló bérleti díja. Hamvas Sándorné ötéves bérleti szerző­dést kötött a tulajdonossal, az idei a harmadik esztendő. Egy éve már írtunk arról, hogy állandó feszültségforrást jelent az üdülő és a csárdában működő diszkó szomszédsága. Az ország más üdülőövezetei­ben is gondot okoz, hogy amíg egyesek pihenni vágynak, ad­dig mások a hangosabb szóra­kozást részesítik előnyben. Ráadásul itt a legszélső faház­tól alig ötven méterre van a szórakozóhely. Az üdülő veze­tőjét arról kérdeztük, mi vál­tozott az előző évekhez képest. Csendháborítás hajnalig Nem sokat javult a helyzet. Talán annyival lett jobb, hogy az idén (eddig) csak a pénteki és szombati napokon zavarnak bennünket. De tartok tőle, hogy forgalmuk növekedésével hét­köznapokon is rendeznek majd zenés programokat. Hogy ne tudjunk maradéktalanul örülni, mostanában már hajnali két óra helyett négyig szól a zene. De még egy órába telik, amíg tel­jesen elcsendesedik a környék. Sörösüvegeket csapkodnak a földhöz, ordítoznak és kultúrá­latlanul viselkednek. Úgy tu­dom, hogy a környéken máshol már megoldották ezt a kérdést, sehol nem engedik éjfélnél to­vább szólni a hangos zenét. Csak mi vagyunk ilyen „szeren­csés” helyzetben. Itt zömében családok üdülnek, és nem ve­szik jó néven, ha reggelig re­zegnek a falak és az ablakok. Képzelje csak el, nálunk min­den héten csütörtökről péntek­re van a tumusváltás, a vendé­gek már így rögtön az első két éjszaka ízelítőt kapnak a Tisza- parti nyaralás örömeiből. Az idén is nem egy család vasár­nap reggel összepakolt, és ha­zautazott aludni. Míg korábban évről évre voltak visszatérő ven­dégek, akik előre foglalták le a faházakat, addig az idén ez nem jellemző. A pihenni vágyók in­kább rigófüttyöt vagy békaku- ruttyolást hallgatnának, és nem ugyanazt a monoton ritmust. — A Papírhajó Egyesület megvan még? — Igen. Jelenleg is itt tárol­ják a sporteszközeiket (kajak, kenu, vízibicikli), itt van a stégjük is. A sportegyesület tagjait kedvezmények illetik meg, gyakorlatilag alig kell fi­zetniük valamit. Külföldi érdeklődők — Bár még a szerződési időszaknak csak a fele telt el, de várható, hogy a papírgyár el akarja majd adni ezt az üdülőt. Önök megvennék? —Valószínűleg érdekelni fog bennünket. Reméljük, hogy el­sőként nekünk ajánlják fel meg­vételre. Ha saját tulajdonunk len­ne, mi is biztosan másképp ké­szülnénk a szezonra. A német utazási irodák nagyon érdeklőd­nek irántunk. Jó feltételeket tud­nánk nyújtani a motorcsónakos vízitúrázók számára. (Talán meg lehetne találni az ésszerű komp­romisszumot, hogy azok is jól érezzék magukat, akik pihenni szeretnének, és azok is, akik disz­kózni vágynak. Ennek érdekében a helyi polgármesteri hivatal tehetne a legtöbbet—a szerző.) —Sch— Vízirend A folyókon való közlekedést mindig komoly szabályok tartották kordában. Adódott ez abból, hogy a hajós, a csónakos, az igazi víziturista tudta: ez veszélyes üzem. Csak a rend, a kölcsönös tisztelet, az egymásra ügyelés, a fegyelem biztosítja a tökéletes biztonságot. Azaz a tökélete­set nem, mert a folyó mindig tartogathat meglepetést, ami ellen nincs minden esetben védelem. De rend volt, a víz- reszállónak ismernie kellett a vízi közlekedés írott szabá­lyait és íratlan erkölcsét. Múlt időben írtam a bevezetőt, és ennek jó oka van. A folyókon, elsősorban a Tiszán ennek a rendnek vége. Nem a hivatásos hajóssal, nem a halásszal, nem a szakszerűen tú­rázóval van a baj. Ók még konzervatívok, hisznek a szabá­lyokban, a rendben. De ki mindenki más szabadult rá a vi­zekre! A hőbörgő motorcsónakosok, a jetskivel rohangáló, a vizet nem ismerő és tisztelő vadevezős. Mit sem tudnak rendről. Nem ismerik az alapvető törvényeket és szokáso­kat. Életükben nem tettek vízijártassági próbát. Sokan még le sem vizsgáztatták járművüket. És főleg nem törődnek az­zal, hogy mások is vannak a vízben, a parton, a kijelölt fürdőhelyen. Elég egy hétvégét a naményi Tisza-parton tölteni, és ki­derül, a helyzet igencsak rossz. De szólhatnék Tiszalökről, Dombrádról és Tivadarról is, ott sem különbözik a vízivilág. Pedig lehetne rendet tenni. Kijelölhető a jetskik számára engedélyezett hely. A vízirendőrség ellenőrizhetné, hogyan tartják be a szabályokat a strandok, a csónakosok mellett a motorcsónakosok. Léphetnének az önkormányzatok, akik­nek kötelességük lenne az is, hogy a strandjaikon fürdőzők, partjaikon pihenők élvezhessék a csendet és biztonságot. A szezon most kezdődik. Van idő lépni. Mert ha nem, úgy várhatjuk a baleseti jelentéseket. Hallgathatjuk, hogy né­hány hőbörgő miatt miért ürülnek ki a partszakaszok. És ami szintén nem mellékes: a Tisza csodálatos partjai, a ter­mészet felkínált szépségei fölött a motorok terrorja lesz az úr. És ezzel meglőjük a nagy öngólt. Mert ugyan ki akar a városi zajból vízparti hangzavarba menni? (bürget) 1995. július 11., kedd Lányok szokatlan szerepkörben , a versenyhorgász A kedves, csinos, mosoly­gós lányból árad a nőiesség. Ahogy mozdul, beszél, aho­gyan ül, mintha egy képes magazinból lépett volna elő. Szinte hihetetlen, milyen „férfias” foglalatosságokat űz kedvtelésből szabad idejében. Szűcs Éva más, mint a többi­ek. O ugyanis versenyhor­gász, és a papával vadászni is eljár. Igaz, nem lő, csak hajt, de ezt sem kell lebecsül­ni, nem könnyű szakma. Há­romévesen kezdett horgászni, ma a tizenkilencediket tapos­sa, és már az országos hor­gászbajnokságot is megjárta, versenyzője vagy. Mikor let- Tavaly érettségizett az Esze tél egyesületi tag? Tamás Gimnáziumban Máté- —Hároméves koromban, szálkán, majd a Kossuth La- és azóta folyamatosan tag jós Tudományegyetemre je- vagyok! lentkezett angol szakra. Ak- — A horgászcsapatokban kor nem sikerült bejutnia, de kötelezően lennie kell egy nem az a fajta, aki csak úgy hölgynek is. Gyakran csak feladja. Könnyen kötélnek azért ültetnek be egy felesé- állt, vállalta, hogy beszél ma- get vagy anyóst a horgászok gáról, időt szakít rám. Ezt a közé, hogy fogják a botot, és gesztust különösen annak tűk- így meglegyen a létszám. rében kell értékelnem, hogy — Nemrégen voltunk egy éppen felvételijére készül, ami versenyen, ott két nő volt kemény hajtást jelent. A diák összesen. Beszélgettem ve- mellett ráadásul a horgász is lük, és mondták, hogy hű, hát izgalomban van, mert a felvé- ők csak azért ültek be, mert teli után néhány nappal ren- be kellett ülni, különben dezik az országos horgász csa- semmi kedvük nincsen hoz- patbajnokságot, amelyen ő is zá. Ezt, szerintem, nem lehet részt vesz. (A beszélgetés ezt így csinálni. A horgászathoz megelőzően készült.) is elhivatottság kell. —Mikor vettél először hor- —Mióta versenyzel? gászbotot a kezedbe? — Hat-hét éve. Nem min­— Hároméves voltam, den évben egyformán, tavaly amikor a papa mellett elkezd- például csak egy versenyen tem horgászni. Vajára jártam, voltam. mivel ott volt telkünk. Úgy -— A fiúk hogy reagálnak neveltek, mint egy fiút — arra amit csinálsz? mondja nevetve. — Papa va- — Meglepődnek, mert ez dászik is, hajtásokra, fácán- nem olyan dolog, amit minden és nyúlvadászatra, na meg második lány csinál, de ha va- őzvadászatra mentem vele. lami eredményt elérek, akkor — Hogyan fér össze a női- büszkék rám. A legtöbben még ességgel az, hogy kihúzod a most sem tudják, hogy én hor- vízből a halat, és ki kell ven- gászok, csak a szűk baráti kör. ni a szájából a horgot? — Mi lesz később? Jön egy — Nem tudom, de vala- férj, gyerekek, a család. Abba­hogy megragad ez a dolog, hagyod a versenyzést vagy in- Van olyan hobbihorgász, aki kább a családot is rászoktatod? csak ül a csónakban, és várja — Nem tudom, hogy lesz, a nagy halat. Oké, nagyon rit- de szeretném tovább folytat­kán én is szoktam nagy halra ni. Ami a családot illeti, horgászni, de inkább a kiseb- erőltetni nem szabad, nem is beket szeretem, azokat gyor- akarom, de ha úgy látom, sabban meg lehet fogni. hogy akarják, elviszem őket. — Említetted, hogy a Szat- Talán ők is megszeretik. márvidéki Horgász Egyesület Dojcsák Tibor Éva Levél Állam bácsinak Drága Bátyám! Itt a nyár, piszok nagy me­leg van — hogy kevésbé mű­velt rokonaim szavaival éljek. Azt hittük, hogy elmegy sza­badságra, és nagyon sajnál­juk, hogy ez nem sikerült ön­nek. Információink szerint kapott egy olyan csoma­got, melyre az volt írva, hogy „ vissza a feladóhoz”. Azt nem értjük, mi, együgyű falusi ro­konok (én kivétel vagyok, mert én aztán értem), hogy az ócska csomag miatt miért kell felrúgni az előre terve­zett nyári programját. Mi is a csomag miatt nem megyünk nyaralni (itt szeret­ném átadni az asszony meg a gyerekek jókívánságát), mert minden pénzünk abban a cso­magban volt. Egy gyenge pil­lanatában rávehetné Lajost, hogy küldje vissza. A csomag nem kell, csak a pénzünk. Megint voltam Eszter né- ném kocsmájában, ahol az orvos, a tanító meg néhány részeg ember azt mondta. ír­jam meg nyugodtan, hogy ne zavartassa magát a csomag miatt, menjen el nyugodtan nyaralni, csak ne Lajossal, mert még kitalálnak valami marhaságot. A családi taná­csot is szélnek eresztheti, ugyanis az történik, amit ön akar. Természetesen én ezt csak rutintalanságának tu­dom be, hiszen sohasem kor­mányzott még demokráciá­ban. Kellemes nyaralást kíván: a Jóska

Next

/
Oldalképek
Tartalom