Új Kelet, 1995. július (2. évfolyam, 152-177. szám)
1995-07-11 / 160. szám
Megyénk életéből UJ KELET Rigófütty a Csendesen indult a tiszai nyár Dombrádon. Július első hétvégéjére beköszöntöütt az igazi nyár. A napi maximum hőmérséklet most már tartósan 30 fok felett van, és éjszakára sem csökken 20 fok alá. Arra voltunk kíváncsiak, hogyan indult a szezon a Tisza partján. Papírhajón Megyénk egyik legismertebb üdülőhelyére, Dombrádra látogattunk, ahol még egy átlagos hétköznaptól is csendesebb kép fogadott bennünket. Az utóbbi napok esőzései következtében olyan magasan állt a víz, hogy szinte eltűnt a parti föveny. A hullámok a vaslépcső alsó fokát csapdos- ták. A szőke Tisza a sok hordalék miatt sötétszürke és zavaros volt. A parton jobbára csak napozókat találtunk, kevesen mártóztak meg a piszkosnak tűnő vízben. Idilli természet A strand szélén éppen tábort bontott egy népes kis csapat. A gyerekek és a felnőttek szakszerű mozdulatokkal hajtogatták a sátrakat, kötözték a csomagokat, készülődtek a vízreszállás- hoz. A csoport közepén egy fürdőnadrágos férfi rövid és pontos utasításokkal irányította a munkálatokat. Le sem tagadhatta volna, hogy pedagógus. Gartner István tanár úr, a budapesti Kerek utcai általános iskola leendő igazgatója most mint túravezető hozta el a gyerekeket a főváros zajából a sokkal csöndesebb Felső-Tisza vidékére. — Mi késztette önöket arra, hogy ilyen messzire jöjjenek nyaralni? — Én is a folyó szerelmese vagyok, már 10 éve járom a Tiszát. Minden évben elhozom tanítványaimat, hogy a nagyváros füstös levegőjéből — ha csak egy rövid időre is — kiszabaduljanak ebbe az idilli természetbe. — Hogyan jött létre ez a túra? — Vízitúra-vezetői engedéllyel rendelkezem, és már több éves tapasztalatom van ezen a téren. Hagyományosan Tiszabecsnél szállunk vízre, és Tokajig tart az út. Az idén június végén indultunk a kéthetes túrára. A huszonnégy gyereket öt felnőtt kíséri a nem éppen veszélytelen úton. Teljesen önköltséges alapon szervezzük, főzünk magunknak, az alapanyagokat boltban vesszük meg. — Ón már régi túrázó. Mik a tapasztalatai? — A nomád életmód adja az ilyen nyaralások valódi varázsát. Tetszik ez a csönd, de mi, felnőttek jobban élvezzük, mint a gyerekek. Nekünk, fővárosi embereknek szokatlan, hogy mennyire segítőkészek az itt élő emberek. Nem tetszik azonban, hogy már ezt a szép környezetet is kezdik tönkretenni. Vízi veszélyek Olyan területek tűnnek el, amelyek még 5 éve is őstermészetnek számítottak. A határtól Gergelyiugomyáig nagyon tiszta a víz. Másfél-két méter mélyen is jól le lehet látni az aljára. A Szamos csatlakozása után megváltozik az egész, rengeteg hordalékot hoz magával. A kajakosokra és a kenusokra komoly veszélyt jelentenek a motorcsónakosok. Fiatal suhancok, a víziközlekedés elemi szabályait is felrúgva, túlságosan közel merészkednek hajóinkhoz. Jó lenne, ha a vízirendészet néhanapján ellenőrizné őket. — Eljönnek jövőre is? — Aki egyszer megízlelte a Tisza-part varázsát, az a következő évben is eljön. Az első években a szülők nehezen engedték a gyerekeket, mert féltették őket. Az eltelt évek alatt tapasztalhatták, hogy épségben, egészségben viszünk haza mindenkit. Kurtább szezon A dombrádi strand legismertebb szórakozóhelye a csárda. Az első nyári hétvége forgalmáról kérdeztük Gégény Sándor üzletvezetőt. — Mennyire elégedett a bevétellel? — Az elmúlt év hasonló időszakához viszonyítva 30—40 százalékkal kevesebb vendég fordult meg éttermünkben. Ennek nemcsak az időjárás az oka, hanem egyszerűen nincs pénzük az embereknek. Többnyire csak hétvégi strandolok vannak, hosszabb időre nem nagyon jönnek. Az idén hat hétre rövidül a szezon. Nem tett jót a forgalmunknak a nemrégiben átadott új Tisza-híd sem. Akik eddig átutazók voltak, és betértek hozzánk, most elkerülnek minket. —Mire számít ezen a nyáron? — Ettől csak jobbra. Ha beköszönt a kánikula és a munkahelyeken elkezdődnek a szabadságolások, talán hozzánk is többen ellátogatnak. A partszakasz legnagyobb épületegyüttese a Dunapack Rt. nyíregyházi gyárának üdülője. A cölöplábakon álló kis faházak ideális szállást nyújtanak a családosán pihenni vágyóknak. Négy személynek egy hétre csak 2400 forintba kerül egy bungaló bérleti díja. Hamvas Sándorné ötéves bérleti szerződést kötött a tulajdonossal, az idei a harmadik esztendő. Egy éve már írtunk arról, hogy állandó feszültségforrást jelent az üdülő és a csárdában működő diszkó szomszédsága. Az ország más üdülőövezeteiben is gondot okoz, hogy amíg egyesek pihenni vágynak, addig mások a hangosabb szórakozást részesítik előnyben. Ráadásul itt a legszélső faháztól alig ötven méterre van a szórakozóhely. Az üdülő vezetőjét arról kérdeztük, mi változott az előző évekhez képest. Csendháborítás hajnalig Nem sokat javult a helyzet. Talán annyival lett jobb, hogy az idén (eddig) csak a pénteki és szombati napokon zavarnak bennünket. De tartok tőle, hogy forgalmuk növekedésével hétköznapokon is rendeznek majd zenés programokat. Hogy ne tudjunk maradéktalanul örülni, mostanában már hajnali két óra helyett négyig szól a zene. De még egy órába telik, amíg teljesen elcsendesedik a környék. Sörösüvegeket csapkodnak a földhöz, ordítoznak és kultúrálatlanul viselkednek. Úgy tudom, hogy a környéken máshol már megoldották ezt a kérdést, sehol nem engedik éjfélnél tovább szólni a hangos zenét. Csak mi vagyunk ilyen „szerencsés” helyzetben. Itt zömében családok üdülnek, és nem veszik jó néven, ha reggelig rezegnek a falak és az ablakok. Képzelje csak el, nálunk minden héten csütörtökről péntekre van a tumusváltás, a vendégek már így rögtön az első két éjszaka ízelítőt kapnak a Tisza- parti nyaralás örömeiből. Az idén is nem egy család vasárnap reggel összepakolt, és hazautazott aludni. Míg korábban évről évre voltak visszatérő vendégek, akik előre foglalták le a faházakat, addig az idén ez nem jellemző. A pihenni vágyók inkább rigófüttyöt vagy békaku- ruttyolást hallgatnának, és nem ugyanazt a monoton ritmust. — A Papírhajó Egyesület megvan még? — Igen. Jelenleg is itt tárolják a sporteszközeiket (kajak, kenu, vízibicikli), itt van a stégjük is. A sportegyesület tagjait kedvezmények illetik meg, gyakorlatilag alig kell fizetniük valamit. Külföldi érdeklődők — Bár még a szerződési időszaknak csak a fele telt el, de várható, hogy a papírgyár el akarja majd adni ezt az üdülőt. Önök megvennék? —Valószínűleg érdekelni fog bennünket. Reméljük, hogy elsőként nekünk ajánlják fel megvételre. Ha saját tulajdonunk lenne, mi is biztosan másképp készülnénk a szezonra. A német utazási irodák nagyon érdeklődnek irántunk. Jó feltételeket tudnánk nyújtani a motorcsónakos vízitúrázók számára. (Talán meg lehetne találni az ésszerű kompromisszumot, hogy azok is jól érezzék magukat, akik pihenni szeretnének, és azok is, akik diszkózni vágynak. Ennek érdekében a helyi polgármesteri hivatal tehetne a legtöbbet—a szerző.) —Sch— Vízirend A folyókon való közlekedést mindig komoly szabályok tartották kordában. Adódott ez abból, hogy a hajós, a csónakos, az igazi víziturista tudta: ez veszélyes üzem. Csak a rend, a kölcsönös tisztelet, az egymásra ügyelés, a fegyelem biztosítja a tökéletes biztonságot. Azaz a tökéleteset nem, mert a folyó mindig tartogathat meglepetést, ami ellen nincs minden esetben védelem. De rend volt, a víz- reszállónak ismernie kellett a vízi közlekedés írott szabályait és íratlan erkölcsét. Múlt időben írtam a bevezetőt, és ennek jó oka van. A folyókon, elsősorban a Tiszán ennek a rendnek vége. Nem a hivatásos hajóssal, nem a halásszal, nem a szakszerűen túrázóval van a baj. Ók még konzervatívok, hisznek a szabályokban, a rendben. De ki mindenki más szabadult rá a vizekre! A hőbörgő motorcsónakosok, a jetskivel rohangáló, a vizet nem ismerő és tisztelő vadevezős. Mit sem tudnak rendről. Nem ismerik az alapvető törvényeket és szokásokat. Életükben nem tettek vízijártassági próbát. Sokan még le sem vizsgáztatták járművüket. És főleg nem törődnek azzal, hogy mások is vannak a vízben, a parton, a kijelölt fürdőhelyen. Elég egy hétvégét a naményi Tisza-parton tölteni, és kiderül, a helyzet igencsak rossz. De szólhatnék Tiszalökről, Dombrádról és Tivadarról is, ott sem különbözik a vízivilág. Pedig lehetne rendet tenni. Kijelölhető a jetskik számára engedélyezett hely. A vízirendőrség ellenőrizhetné, hogyan tartják be a szabályokat a strandok, a csónakosok mellett a motorcsónakosok. Léphetnének az önkormányzatok, akiknek kötelességük lenne az is, hogy a strandjaikon fürdőzők, partjaikon pihenők élvezhessék a csendet és biztonságot. A szezon most kezdődik. Van idő lépni. Mert ha nem, úgy várhatjuk a baleseti jelentéseket. Hallgathatjuk, hogy néhány hőbörgő miatt miért ürülnek ki a partszakaszok. És ami szintén nem mellékes: a Tisza csodálatos partjai, a természet felkínált szépségei fölött a motorok terrorja lesz az úr. És ezzel meglőjük a nagy öngólt. Mert ugyan ki akar a városi zajból vízparti hangzavarba menni? (bürget) 1995. július 11., kedd Lányok szokatlan szerepkörben , a versenyhorgász A kedves, csinos, mosolygós lányból árad a nőiesség. Ahogy mozdul, beszél, ahogyan ül, mintha egy képes magazinból lépett volna elő. Szinte hihetetlen, milyen „férfias” foglalatosságokat űz kedvtelésből szabad idejében. Szűcs Éva más, mint a többiek. O ugyanis versenyhorgász, és a papával vadászni is eljár. Igaz, nem lő, csak hajt, de ezt sem kell lebecsülni, nem könnyű szakma. Háromévesen kezdett horgászni, ma a tizenkilencediket tapossa, és már az országos horgászbajnokságot is megjárta, versenyzője vagy. Mikor let- Tavaly érettségizett az Esze tél egyesületi tag? Tamás Gimnáziumban Máté- —Hároméves koromban, szálkán, majd a Kossuth La- és azóta folyamatosan tag jós Tudományegyetemre je- vagyok! lentkezett angol szakra. Ak- — A horgászcsapatokban kor nem sikerült bejutnia, de kötelezően lennie kell egy nem az a fajta, aki csak úgy hölgynek is. Gyakran csak feladja. Könnyen kötélnek azért ültetnek be egy felesé- állt, vállalta, hogy beszél ma- get vagy anyóst a horgászok gáról, időt szakít rám. Ezt a közé, hogy fogják a botot, és gesztust különösen annak tűk- így meglegyen a létszám. rében kell értékelnem, hogy — Nemrégen voltunk egy éppen felvételijére készül, ami versenyen, ott két nő volt kemény hajtást jelent. A diák összesen. Beszélgettem ve- mellett ráadásul a horgász is lük, és mondták, hogy hű, hát izgalomban van, mert a felvé- ők csak azért ültek be, mert teli után néhány nappal ren- be kellett ülni, különben dezik az országos horgász csa- semmi kedvük nincsen hoz- patbajnokságot, amelyen ő is zá. Ezt, szerintem, nem lehet részt vesz. (A beszélgetés ezt így csinálni. A horgászathoz megelőzően készült.) is elhivatottság kell. —Mikor vettél először hor- —Mióta versenyzel? gászbotot a kezedbe? — Hat-hét éve. Nem min— Hároméves voltam, den évben egyformán, tavaly amikor a papa mellett elkezd- például csak egy versenyen tem horgászni. Vajára jártam, voltam. mivel ott volt telkünk. Úgy -— A fiúk hogy reagálnak neveltek, mint egy fiút — arra amit csinálsz? mondja nevetve. — Papa va- — Meglepődnek, mert ez dászik is, hajtásokra, fácán- nem olyan dolog, amit minden és nyúlvadászatra, na meg második lány csinál, de ha va- őzvadászatra mentem vele. lami eredményt elérek, akkor — Hogyan fér össze a női- büszkék rám. A legtöbben még ességgel az, hogy kihúzod a most sem tudják, hogy én hor- vízből a halat, és ki kell ven- gászok, csak a szűk baráti kör. ni a szájából a horgot? — Mi lesz később? Jön egy — Nem tudom, de vala- férj, gyerekek, a család. Abbahogy megragad ez a dolog, hagyod a versenyzést vagy in- Van olyan hobbihorgász, aki kább a családot is rászoktatod? csak ül a csónakban, és várja — Nem tudom, hogy lesz, a nagy halat. Oké, nagyon rit- de szeretném tovább folytatkán én is szoktam nagy halra ni. Ami a családot illeti, horgászni, de inkább a kiseb- erőltetni nem szabad, nem is beket szeretem, azokat gyor- akarom, de ha úgy látom, sabban meg lehet fogni. hogy akarják, elviszem őket. — Említetted, hogy a Szat- Talán ők is megszeretik. márvidéki Horgász Egyesület Dojcsák Tibor Éva Levél Állam bácsinak Drága Bátyám! Itt a nyár, piszok nagy meleg van — hogy kevésbé művelt rokonaim szavaival éljek. Azt hittük, hogy elmegy szabadságra, és nagyon sajnáljuk, hogy ez nem sikerült önnek. Információink szerint kapott egy olyan csomagot, melyre az volt írva, hogy „ vissza a feladóhoz”. Azt nem értjük, mi, együgyű falusi rokonok (én kivétel vagyok, mert én aztán értem), hogy az ócska csomag miatt miért kell felrúgni az előre tervezett nyári programját. Mi is a csomag miatt nem megyünk nyaralni (itt szeretném átadni az asszony meg a gyerekek jókívánságát), mert minden pénzünk abban a csomagban volt. Egy gyenge pillanatában rávehetné Lajost, hogy küldje vissza. A csomag nem kell, csak a pénzünk. Megint voltam Eszter né- ném kocsmájában, ahol az orvos, a tanító meg néhány részeg ember azt mondta. írjam meg nyugodtan, hogy ne zavartassa magát a csomag miatt, menjen el nyugodtan nyaralni, csak ne Lajossal, mert még kitalálnak valami marhaságot. A családi tanácsot is szélnek eresztheti, ugyanis az történik, amit ön akar. Természetesen én ezt csak rutintalanságának tudom be, hiszen sohasem kormányzott még demokráciában. Kellemes nyaralást kíván: a Jóska
