Új Kelet, 1995. június (2. évfolyam, 127-151. szám)
1995-06-15 / 138. szám
UJ KELET Megyénk életéből 1995. június 15., csütörtök3 Lapszélen: A tizenhat millióról Amikor néhány nappal ezelőtt megkérdeztem Pető Ivánt,az SZDSZ elnökét, hogy mit szól Bokros Lajos 16 millió forintos végkielégítéséhez, a koalíciós párt elnöke nem örült igazán. Egyrészt az öszszeg nagysága riasztotta, másrészt a végkilégítés közismertté válásának módja bosszantotta. Azt hiszem, Pető Iván nincs egyedül. Százalékokban sem mérhető, hogy Magyarország lakosságának hányad része ért egyet ebben az ügyben Bokros Lajossal. Pénzügyminiszterünk gondolatmenete — a saját szemszögéből nézve — logikus. Banki vezetőként sokkal többet keresett, mint pénzügyminiszterként, így a végkielégítés tulajdonképpen a kiesett jövedelem pótlását szolgálja. Sajnos, engem ezzel a véleménnyel nem lehet meggyőzni. Először is azért, mert a banki fizetések irreálisan magasak, a valóságos értéktől lényegesen nagyobbak. Nem kellene etetni bennünket a nyugati bankárfizetésekkel, mert azokhoz csak akkor hasonlítsák magyar bankárok fizetését, ha az eredményességi mutatókban is felvesszük a versenyt, az egységnyi forgalomra jutó bankalkalmazottak számáról nem is beszélve. A bankokban dolgozó hadseregnyi alkalmazott átlagfizetése a hazai kereseti lista élvonalában található, a bankvezérek juttatása pedig az átlagember számára fantasztikusan nagyvonalú. Az eddigi banki eredményesség pedig konszolidáció néven ellenőrizhető az államháztartás „főkönyveiben”. A másik — egyre bosszantóbb — momentum az ügyben a pénzügyminiszter magatartása. Nem célszerű lemondással fenyegetőzni! Egyrészt mert eddig is csak fenyegetőzött (OTP-ügy), másrészt mert elődje is addig mondogatta, hogy lemond, míg el nem fogadták. Természetesen tudom a különbséget, hiszen a jelenlegi pénzügyminiszter háta mögött ott áll a miniszterelnök. Ettől még nem kisebbednek a tömegkommunikációs szarvashibák. Észre kellene venni, hogy egy országot érintő, drasztikus megszorító intézkedéscsomag fogadtatása válik tízmillió magyar számára antipatikussá, ellenszenvessé, hiteltelenné. Mert az emberek azt mondják: könnyű a Bokrosnak, hiszen ő megkapta a maga 16 millióját. Közben pedig az egyszerű állampolgárok és a pénzügyminiszter is elfeledkeznek a lényegről: évekig romlani fog az életszínvonal, mert talán ez az egyetlen járható út a számunkra. Hajdú István „Mi magyarázunk és tanítunk” /Csak épületet cserélnek Tegnapi lapszámunkban Takács Ferenccel, a nyíregyházi 5. Számú Általános Iskola igazgatójával beszélgettünk, ma pedig dr. Molnár Zoltánnak, a Krúdy Gyula Gimnázium igazgatójának véleményét tesszük közzé. A „hír” nem más, minthogy a két oktatási intézmény a közeljövőben helyet, épületet cserél, amelyet a tanulóilétszám-változás tett indokolttá. Az előbbi számára ugyanis nagynak bizonyul az egykor még túlzsúfolt iskola, az országos elismertségnek örvendő középiskola számára pedig szűkké váltak a kedves alma mater falai. Mindkét intézmény vezetése, tantestülete próbált megfelelő megoldást keresni: az általános iskoláét már ismerjük, most a Krúdyén a sor. Késő délutáni ottjártamkor az igazgató úr éppen a távozó érettségielnököt kísérte az iskola kapujáig, javában tart tehát az érettségi nagyüzem. — Igen — mondta szobájába visszatérve dr. Molnár Zoltán —, a héten még a szombat is be van ütemezve, a jövő hét keddjén fejeződik be a nagy megmérettetés időszaka. Intézményünket röviden bemutatva: 1969-ben kezdtük az akkor még „neve sem volt” gimnáziumban az oktatónevelő munkát, afféle első telepesként, a gépekkel feldúlt terület új lakóiként. Aztán később velünk együtt épültszépült a környék, az iskolára „ragasztott” Krúdy név előbb megszokottá, majd hivatalossá, s ma úgy érezzük, kiérdemeltté vált. Nálunk három éve működik hatosztályos gimnázium, így egy évfolyam négy — egy matematika tagozatos, egy hatosztályos és két általános tantervű — osztályból áll. Az iskola, amellett, hogy hagyományosan természettudományos beállítottságú, a humán tárgyakból is szép eredményeket ért el. A gimnáziumba kitűnő és jeles tanulók kerülnek, a hatosztályos képzés pedig kimondottan a korán jelentkező tehetségek számára nyújt lehetőséget. Természetesen a négyosztályos képzésről sem mondhatunk le, az intézmény kialakult profilján belátható időn belül nem szándékozunk változtatni. Ez pedig azt jelenti, hogy jelenleg 16, hamarosan 18 tanulócsoport megfelelő elhelyezéséről kell gondoskodnunk. Egy osztály 36 tanulóból áll, a további létszámnövekedés a minőségi munka rovására menne. Az iskola alapvető célja a továbbtanulásra való felkészítés. Nagy jelentőséget tulajdonítunk az idegennyelv-oktatásnak, tanulóink többsége már másodikosként megszerezheti az egyik, s negyedikre a másik nyelvből is a középfokú nyelvvizsgát, amely az egyetemi felvételiknél óriási előnyt jelent. A tehetséggondozó körök, szakkörök szintén a sikeres felvételit hivatottak előkészíteni. Tantestületünk a „mi magyarázunk és tanítunk” metodikát vallja, s hiszi annak eredményességét. Az intézmény valóban kinőtte önmagát, a 13 tanterem kevés, egyre több helyiség viseli a „szükség” előnevet, mint szükségszertár, szükségtanterem stb. Már negyedik éve számítógépes programmal tudunk csak viszonylag megfelelő tantervet összeállítani. Nyilvánvalóvá vált, hogy lépnünk kell. Eredeti elképzeléseink szerint bővíteni kívántuk a jelenlegi épületet, a lapostető beázási gondjait megszüntette volna a tetőteres megoldás, amely egyben újabb tantermeket is jelentett volna. Az iskolánk egyik volt diákj a, Szabolcs iné Rezsőfi Ágnes építész — teljesen ingyen, az iskola iránti hűségből — erre el is készítette kiváló, mindannyiunknak tetsző építési tervét. Az elkészült, engedélyes terv mellé állt az országos pályáztatás során a város is, sajnos a szükséges pénzt nem sikerült előteremteni. Maradt megoldásnak a már ismert verzió, miszerint épületet cserélne a két oktatási intézmény. A tantestület mindezt, ha fájó szívvel is, de tudomásul vette. Az ügyben előreláthatóan a városi önkormányzat június 26-ai ülésén fog dönteni. A tanévzárón a tantestület felhatalmozott, hogy a tárgyalás során milyen konkrét elképzeléseket közvetítsek: a leromlott állapotú általános iskola felújításra szorul, s igényként merült fel, hogy az átalakításba, felújításba lehessen beleszólásunk, amely nem öncélúságot, hanem tanulóink érdekének szem előtt tartását jelentené — fejezte be mondandóját dr. Molnár Zoltán igazgató. Az igazgató úr kikísért. A gondosan ápolt parkot is egyik tanítványuk tervezte. A lapostető fölé viharfelhők tornyosultak, megszaporáztam hát lépteim, de visszapillantva még „megláthattam” a tervrajzon megálmodott Krúdy Gimnáziumot. Majd az igazgató úr szavai csendültek fülembe: — Csak épületet cserélünk, iskolát nem! Lefler György „A keleti piacokat már elveszítettük...” (Folytatás az 1. oldalról) Az élelmiszeripari szakágak egyre nehezebben tudnak betömi a nyugati piacra, bár a termeléscsökkenés szerencsére megállt, 1994-ben 3^1 százalékos növekedést is tapasztaltunk. A baromfi-, a zöldség- és gyümölcsfeldolgozásban exportnövekedés következett be. Az élelmiszeripar évente 2,5 milliárd dolláros exportra képes. Jelenleg Magyarországon más ágazat nem léphet ennek helyébe: Az élelmiszeripar 90 százaléka már privatizációra került, ebben a folyámatban a szakszervezetek érdemben nem tudtak fellépni. Mát nem mondhatjuk, hogy élelmiszeripari koncepció kidolgozására lenne szükség, hisz utolsó mohikánként állanak a magánosításra váró vállalatok. Ezekre már gyakorlatilag nem lehet átfogó koncepciót kidolgozni. Egyedi programokat kell alkotni érre a célra, ami figyelembe veszi az adott cégek körül kialakult gazdasági és versenyhelyzetet. Az új privatizációs törvény egyébként erről nem rendelkezik. Sokszor bíráltuk és kritizáltuk a mindenkori kormányt, de pozitívumot még most sem tudok mondani. Egy negatív Munkatörvénykönyv-tervezet került a parlamenti bizottságok elé. A sorozatos egyeztetések is sikertelenül záródtak, még az utóbbi időkben is jelentek meg olyan nyilatkozatok, melyek az MSZOSZ-t a munkavállalói érdekek elárulásával vádolják. Ez nem igaz, dé az sem, hogy az ÉT-n kívül zajlottak a megegyezések. Az már viszont igen, hogy egyes szakszervezeti konföderációk kivonultak erről a tárgyalásról. A kormány hozzáállása végül kedvezőnek bizonyult, ugyanis úgy határozott, hogy ha a munkavállalók és a munkaadók megegyeznek, akkor nem támaszt akadályt. *Az éz évi üzémitáríács-választásoknak igazán nagy tptje vök. A< választásokon már túl vagyunk, de a következményein még nem. A szakszervezeti vagyon szétosztását ennek alapján kell elvégezni. Az előzetes adatok alapján az élelmezés területén az MSZOSZ-hez tartozó szakszervezetek 95 százalékos arányban nyerték el a kollégák támogatását. A Liga 3,23, a Munkástanácsok 1,47 százalékot szereztek. Gyakorlatilag ez alapján kell megosztoznunk a szakszervezeti vagyonon, ami jelenleg — az EROSZ esetén — egy székházat és két üdülőt jelent. Nagy kérdés, hogy hány szakszervezeti konföderáció működik ma ' Magyürórs'zágOh. * Az élétrni- 1 szeripari ágazatban magunkón kívül más szervezetekkel nem találkoztunk. Sok problémát okoz nekünk, sok vád ér minket amiatt, hogy valamikor az MSZOSZ és az MSZP kapcsolatban voltak, még akkor is, ha ez nem a szakszervezeteken keresztül történt. Kozma Ibolya Júliustól professzionálisan Kárpátok Eurorégió Pénteken Debrecenben tanácskozik a Kárpátok Eurorégió magyarországi képviselete — tudtuk még Albert Lászlótól, a szervezet IESW-összekötőjétől. — A megbeszélésen. Jász-Nagykun-Szolnok, Hajdú-Biha'r, SZabolcs-Szatmár-Berég, Heves és Borsod- Abaúj-Zemplén megyei önkormányzatának elnökei, valamint Debrecen, Nyíregyháza, Eger és Miskolc megyei jogú városainak polgármesterei vesznek részt. Az ülésre meghívták azt a három jelöltet is, akik a hamarosan Debrecenből Ukrajnába települő titkárság menedzseri állására pályáztak. Elképzeléseik ismeretében döntés születik arról, hogy a testület a Régió Tanács jú,niu$ 19-ei ülésére mely pályázót javasolja a menedzseri'székbé, a döntés jövő héten hétfőn születik meg. A Kárpátok Eurorégió július 1-jétől professzionális alapokon működik, ezért a tanácskozás résztvevői személyi és pénzügyi kérdésekben döntenek. KvZ 'uTj ji f!! ifiOM- ßd! p vcvnj . Várják a jelentkezőket a Tóktfckóban (Részletek az 5. oldalon^ Foto:' Harascsák Annamária Még mindig a Sóstóról Még az ősszel tanulmány készült Nyíregyháza-Sóstó fejlesztésére. Februárban hiánypótlásra visszaadta a Vállalkozás Fejlesztési Alapítvány, aminek bírálatát tegnap tartották. A kiegészítő anyag véleményezése során megállapították, hogy formailag jól sikerült, de kevés gyakorlati megvalósítási ötletet lehetett belőle meríteni — tudtuk meg Giba Tamástól, Nyíregyháza alpolgármesterétől. — Sch —------------------------------Csomópontok Nyíregyházán (Folytatás az 1. oldalról) Az örökösföldi lakók közül az elmúlt évek során többen panaszkodtak a Szalag utcai buszvégállomásra, mert a környékbeliek nyugalmát zavarja a buszok hajnali indítása, akárcsak az ezzel járó kömyezetszenynyezés. A tervek szerint a buszvégállomás átkerül a Szalag utca végére, az ott található üres területre. Szintén elkészültek a tervek a temető melletti csomópont korrekciójára. Mint ismeretes, a Jósavárosból a reggeli órákban nagyon nehéz megközelíteni a városközpontot, különösen a Krúdy Gyula út és a Ferenc körút között vannak torlódások. Ennek a szakasznak a szélesítésekor az út alá kerülnek az elektromos kis- és nagyfeszültségű kábelek, és ennek . a kihelyezési költsége 7 millió ' forint. A csomóponti korrekció összköltsége 15 millió forint. A költségvetésből ötmillió forintot terveztünk erre. Én jobbnak látom, ha egyelőre a temetői csomópont korrekciójával nem foglalkozunk, hanem az útalaptól kapott 10 millió forintos támogatást kiegészítve, az ötmillió forintot átcsoportosítva megépítjük a Korányi—Pazonyi utakat összekötő utat. A csomópont korrekciójára a következő ütemben kerülne sor. Egyébként az elkerülő út megépítése is segítené a jósavárosiak és a Korányi úton a városközpontba indulók gondját, hiszen a Pazonyi útra átmenve is megközelíthető a város — mondta a közlekedési témákról nyújtott tájékoztatója végén Felbermann Endre. _jo... SzárazAttila
