Új Kelet, 1995. június (2. évfolyam, 127-151. szám)
1995-06-07 / 132. szám
Csenger UJ KELET ■■ jr 4 U J KELET Csengerben Életrevalók Országos vetélkedő volt a közelmúltban, hogy melyik iskola a legegészségesebb. Az Életrevaló plusz elnevezésű versenyen részt vettek a csengeri diákok is. A Gulácsi Lívia és Varga Marianna vezényelte határszéli csapat harmadik lett az országos megmérettetésen. A Bátorterenyén lezajlott vetélkedőt a tévé is rögzítette, és felvételről közvetítette. A dobogós helyezésért a húszfős csengeri csapat egy évre elegendő vitamin plusz tablettát kapott. Amerikai és nyugati piacra készül a cipő a csengeri Juhász-Seibel gyárban Fotó: Aradi Balogh Attila Kompon állva A csengeri komp békésen pihen a Szamos szelíd vizén. Pedig ez a békés folyó 25 évvel ezelőtt hatalmas tömeggé duzzadva, féktelen haraggal pusztított házakat, falvakat. Víztükre most sima, a nap erős sugarait pajkosan szórja szét. A komp hídját engedem le vízszintesre — kezdi beszélgetésünket Papp Árpád kompos. A vízállásnak megfelelően kell szabályozni. Még nem állítom be végleges helyére, mert áradás várható. — Kapnak erről előrejelzést? — Nem kapunk mi semmit sem. Jön az úgyis. Tapasztalatból tudjuk már, hogy május vége, június eleje az áradások időszaka. Június közepétől szeptember végéig nem sokat változik. — Mindig komp közlekedett Csenger és Komlódtótfalu között? — Nem. Híd állt itt, amit a hetvenes árvíz után lebontottak. — Miért kellett lebontani? — Nem mondhatom, vagyis nem akarom mondani. Nem akarok én bajt magamnak. Szóval... azért nem lehetett megmenteni, mert nem is akarták. Állítólag nem bírta a terhelést. Persze én nem vagyok műszaki ember. Gyalogos, kerékpáros forgalomra azért maradhatott volna. —Mennyien és miért járnak komppal? — Sok csengerinek van részarány tulajdona vagy kárpótlási földje Komlódtófaluban, és ők gyakran járnak át földjeiket művelni. Mások a határhoz igyekeznek, vagy onnan jönnek gyalogosan, kerékpárral. — Mennyivel közelebb így a határ? — Legalább hat kilométerrel, de ha körbemegy az új úton, akár tízzel is. Félóránként indulunk. Ketten váltjuk egymást Kocsis Sándorral. Egyik nap ő, másik nap én. A május végi, június eleji kánikula ismét aszályos nyár közeledtét jelzi. Az önkormányzati törvény szerint a lakosság egészséges ivóvízzel való ellátása a helyi közigazgatás feladata. A Keletvíz Rt. csengeri kirendeltségének vezetőjét, Szabó Attilát arról kérdeztem, lesz-e a kisvárosban elegendő ivóvíz a nyáron. — Mintegy 6500 lakos vízellátásáról kell gondoskodnunk. Ez közel 1600 egyéni fogyasztót, és 82 közületet jelent. Nyolcvankét közkifolyón lehet az utcáról is elvinni a vizet. Havi átlagban 25 ezer köbméter éltető „nedű” fogy el, ami aktív fogyasztásra utal. — Fizeti-e mindenki a fogyasztási díjat? — Köbméterenként negyvenhét forint plusz áfa a vízdíj. A közületi fogyasztók nem tartoznak, a lakossági felhasználók közül azonban a cigány családok többsége tartozik, van aki hónapok óta. — Tervezik-e, hogy az aszályos időszak bekövetkeztével fogyasztási korlátozást vezetnek be? — A víz eladó, van belőle elég, nem érdekünk és nem is szükséges a korlátozás. Három kútról történik az ellátás, ezek együttes szűrhető kapacitása napi 1500 köbméter, ami majdnem kétszerese a mostani igénynek. — Újabban sok panasz van a vízminőségre, a tisztaságra. — Gondolom, ezt nem a mi városunkra vonatkoztatja, hanem országos tapasztalatot említ. Nálunk ’93-ban adták át a legmodernebb kétrétegű szűréses víztisztítót, amelybe baktériumot semlegesítő gépeket is beépítettek. Tíz év Csenger szolgálatában Mit jelent a népjóléti intézmény a város és térségének életében, erről kezdtük beszélgetésünket dr. Ardai Andrással az intézmény vezetőjével. — Nem népszerűségből lett az intézményünk népjóléti intézmény. Korábban jött létre, mint maga a minisztérium. A közösség jóléte egészségügyi és szociális vonatkozásban nem választható ketté. Ez egyben hitvallásom is. Konkrétan: nem elég egy idős beteget meggyógyítani, neki méltó egészséges lelki környezetet is biztosítani kell a gyógyulásához. Tehát az egészséget, mint fogalmat mindig úgy definiáljuk, hogy az egészség minden adott állapotban a testi, a lelki és a szociális dimenziónak a harmóniájából eredhet. Ennél fogva valójában az intézmény remélt egy népjólétet, ezért szeretnénk munkálkodni, hogy a jelen és a remélt jövő is minél egészségesebb legyen. Szatmárban ma ez sorskérdés. Persze nem csak az egészségügy, legalább ilyen fontos az oktatás, a megfelelő egészséges közéletben való részvétel. Az a dolog, amit mi életnek nevezünk. — A mai nappal éppen tíz éve, hogy Csengerben szolgál. Az elmúlt években élénken részt vett a város közéletében. Mintha visszahúzódott volna mostanában... — Annak, hogy a napi közéletből egy kicsit visszahúzódtam, több oka is van. Részint, mint a Szatmári Egyházmegye gondnoka, 72 gyülekezet dolgait kell intéznem. Másrészt, hogy az egészségügyi gazdálkodást minél hatékonyabban tudjuk végezni, beiratkoztam a Közgazdasági Egyetemre. Jelenleg az egészségügyi közgazdász szakon tanulok. Harmadsorban, az a meggyőződésem, hogy nekünk vállalni kell az evangélium naprakész, közéleti interpretálását is. Eltelt négy-öt év, és van már olyan új generáció, akik hadba tudnak lépni helyettünk. Tehát nem sértődésről, visszahúzódásról van szó, hanem egy tudatos második vonalba való kerülésről. Tudásomat, szeretetemet, hivatásomat bármikor tudom a köznek ajánlani. Azt is el kell mondanom, hogy nem mindenben az én időm ez a mai. Amikor túlságosan monetáris, karrierista irányt vesz egy közösség, akkor az ember nem szívesen van reflektorfényben. Azt hiszem, hogy a mai közéletünknek, gondolkodásunknak sokkal nyitottabbnak, toleránsabbnak kellene lennie. Összességében ma egy furcsa világot élünk. Ez egy apokaliptikus világ. Naponta villámlások történhetnének. Azt hiszem, egy puritán kersztény gondolkodás az mindig a szelídségre, az őszinteségre és a munkálkodásra irányítja az ember figyelmét. — Milyennek látja az orvos, aki egy kicsit a lélek orvosa is, a lakosság egészségi állapotát? — Mindig térségben gondolkodom. Szatmár nekem mindig reménységet és sok örömet jelentett. Olyan kihívást, amelynek folyamatosan meg kell felelni. És e tekintetben egy kicsit szomorú vagyok. Szatmár sajnos az utóbbi években lumpenizálódik. Ennek bizonyára több oka van. Szociológiai értelmezést is kellene ennek adni. Rengeteg feladat adódik. Szatmár népe jelentősen fogy, az elvándorlás miatt. A munkalehetőségek hiánya, az egzisztenciális bizonytalanság sok családot távozásra kényszerít. Intézményünk adatait vizsgálva az elmúlt évben közel tizennyolcezerből háromezerrel csökkent a lakosok száma. Elsősorban a Csenger környéki településekről vádnoroltak el. Ezt feltétlenül meg kell állítani! Nagyon fontos, hogy az egészségügy a kultúra az oktatás a közösség sorskérdése kell. hogy legyen. A szatmári emberek nem lehetnek másodrendű állampolgárok. El kell érni azt, hogy megfelelő módon és körülmények között valóban emberien tud-1995. június 8., csütörtök9 A belügyminiszter körlevele Több mint tíz éve tagja a helyi közigazgatásnak Kecskeméti Béla. A csengeri ÁFÉSZ egykori felvásárlási osztályvezetője, a leszázalékolt mezőgazdász ’82-ben lett tanácstag, majd két ciklus kitöltése után jött a '90-es demokratikus választás, amikor megválasztották helyi képviselőnek. Az elmúlt évben másodszor is rá adták a voksukat az itt lakók, sőt alpolgármesternek jelölték a decemberi választások után. Kecskeméti Béla — Mi a feladata az Önök városában az apolgármesternek? — Szükség szerint helyettesítem a polgármestert, hetente fogadóórát tartok, de a fő feladatom az etnikai kisebbséggel a kapcsolattartás, valamint a bizottsági üléseken a népjóléti, mezőgazdasági és vállalkozói bizottság koordinálása. —A napokban népszavazás mondta ki, hogy Szamosangyalos lakossága leválik Csengerről. Okoz-e ez Önöknek valamilyen problémát? — Pátyod biztatására történt ez az egész önállósodási törekvés. Ott felépítették a nagy iskolát, de nincs gyerek, jól jön, ha az Angyalosi tanulók is oda járnak, legalábbis ők így képzelik. Szamostatárfalva és Komlódtótfalu nem akar tőlünk elszakadni, de nem is ezek a függetlenségi elképzelések okozzák az igazi gondot városunkban. — Hanem...? — Nincs arról mit mondani, mert önmagáért beszél, hogy a ’95-ös költségvetést az önkormányzat 38 millió mínusszal hagyta jóvá. Ez olyan szorítás, amihez nem kell kommentár, az intézményeink további működtetését is nagyon megnehezíti ez a helyzet. Ráadásul Kuncze úr körlevelet írt az önkormányjanak itt élni. Ennek Csengerben több pozitív jelét tapasztalhattuk. Örülök, ha visszatekintek a tíz évre. Ez a Makovecz Imre által is adjuvált gondolkodás, ami itt Csengerben annak idején forradalmi volt. Megpróbáltuk itt úgy építeni a nemzetet — nem hivatkodva — elővéve azokat az ősi szatmári értékeket építészetben, gondolkodásban, hogy az itt élő ember ne szenvedjen identitászavarban. Számos jelét észleltem annak, hogy az emberek kezdték szégyellni azt, hogy szatmáriak. Az egészégzatoknak, hogy az iskoláknál és óvodáknál 15 százalékos létszámleépítést javasol. — Erre mit válaszoltak? — Mit lehet erre válaszolni, amikor pénzügyileg úgyis olyan helyzetet teremt a kormány, hogy ezt meg kell valósítani. Csak az lesz nehéz, hogy az érintettek megértsék, nem a képviselő-testület döntése ez. Mit mondjak, találkoztam ma olyan közalkalmazottal, aki nem köszönt, mert különböző találgatások vannak, ki megy, ki marad. — Van-e olyan beruházás, ami az előző ciklusból áthúzódott, és a kormányintézkedések miatt veszélyben a befejezés? — Az már biztos, hogy új beruházást nem lehet kezdeni, nem lesz olyan látványos fejlődés, mint az előző négy évben. Ami nagyon érzékenyen érint bennünket, az az, hogy a gimnáziumhoz nem tudunk új kollégiumot építeni. Nagyon lassan halad a telefonberuházás bővítése is, pedig a most megkezdett munkálatok a környező települések hírközlésbe bekapcsolását is megoldaná. — A jelenlegi körülmények között az alpolgármesteri tisztség sem irigylésre méltó, de van egy másik sok gonddal járó társadalmi megbízatása is. — A földrendező bizottság elnöke vagyok. A második licitálás még elég sok kellemetlenséget okozhat a városnak, mert legelő nélkül is maradhat, pedig még vannak jószágtartó gazdák. Még körülbelül négyszáz hektár földet árverezünk, és sajnos ebben benne lehet az a tíz hektár is, amit a város önkormányzati tulajdonba kért ipartelepítés céljából, valamint az a negyven hektár, amit önkormányzati legelőnek szerettünk volna megkapni. A földalapképzésnél már úgy volt, hogy a város tulajdona lesz ez a két terület, de a módosított törvény veszélyezteti ezt. ügyben is meg kell félelni számos kihívásnak. Ilyen a tuberkulózis elleni harc, ami ma sajnos ismét előtérbe került. Az utóbbi években a szatmári térségben megnövekedett. Az országos szint háromszorosa. Mi szeretnénk egy nagyon tisztességes alapellátást, konzíliumi szinttel megerősítve, jó kórházi háttérrel. Folyamatos feladatunk, hogy nagy szeretettel és empátiával forduljunk az idős korú lakosság gondja felé. Nem tudunk úgy jelent és jövőt építeni, ha a gyökerekkel méltóan nem foglalkozunk. A csengeri oldalakat írta: Varga Mariann, Kiss Dániel és Aradi Balogh Attila
