Új Kelet, 1995. június (2. évfolyam, 127-151. szám)
1995-06-07 / 132. szám
8 1995. június 8., csütörtök Csenger UJ KELET •UUJ KELET CSENGÉKBEN A bajnokok Mi kell egy jó kosárlabdacsapathoz? A csengeri „recept” szerint egy jó tanár és másfél csapatra való lány. — Amikor iskolánkba került Osváth Sándor matematikatanár, negyedikes és ötödikes lányokat válogatott a kosárlabdajátékhoz, és elkezdtük az edzést — nyilatkozott csapatkapitányhoz illő alapossággal Apáti Szilvia, hetedikes tanuló. —Eredményesen telt a kezdés óta eltelt idő? — Két év alatt a megye legjobb hosarasai lettünk a ’82 után született korosztályban. Alig egy hónapja a nyíregyházi lányokat győztük le. Nagy volt az izgalom, mindenki a megyeszékhelyi tanulókat tartotta esélyesnek, de mi nagyon küzdöttünk, mert bizonyítani akartuk, hogy a csengeri lányok sem ügyetlenek. Rajtam kívül Molnár Lilla, Molnár Andrea, Juhos Krisztina, Tősér Tímea, Oláh Marianna, Varjasi Irén, Simon Zsófia, Szabó Viktória, Szabó Zsuzsanna, Ecsedf Edina, Sipos Barbara, Papp Krisztináéi Haj búk Ildikó voltak a csapat tagjai. Fizikusnak készül — A fizikakísérleteket érdekesnek tartja a nyolcadikos Apáti Péter. Effélével foglalkozik is otthon az első osztálytól fogva kitűnő tanulmányi eredménnyel most ballagó fiú. A megyei Kabay János Fizikaversenyen többször első helyezést ért el Peti, és ezt az eredményt a nyíregyházi lAídy Gimnáziumban is folytatni szeretné, ahol szeptemberben megkezdi tanulmányait. Szeretne fizikus lenni, hogy városának ezzel is hírnevet szerezzen. Sármelléken már egyszer Repült is Cessna 102-es gépen ifi. Nóta József, igaz, a kormányt a pilótával még ketten fogták. A fiatalembernek szakértőket megszégyenítő gyűjteménye van a repülés történetéről, technikájáról. Vaskos dossziéján felirat: Top secret! (Szigorúan titkos!) Ebben illusztrációkkal, rajzokkal szemléltetve szerepelnek többek között a magyar felségjelek, magyar légvédelmi repülők, a világ repülőinek kormányműködései, műszerfalak összetevői, nagyobb repülőgép anyahajók leírásai, szovjet repülőgépcsodák címen egy külön fejezet, műrepülő figurák, repülőkötelék-típusok. Ifj. Nótának újabban a harckocsikra is kiterjed a gyűjtése. A repüléssel kapcsolatban csak a sport és a gyűjtés szintjéig akar eljutni a csengeri fiú, mert egyébként jogásznak készül. Vélemények a városközpontról Az iskolát és a nemrég átadott önkormányzati éttermet formátlannak, istállónak, kacskaringós téglafalnak nevezték, egyszóval igen kemény kritikával illették a városlakók. A diákújságírók készítettek egy felmérést különböző életkorú és foglalkozású emberekkel, hogy ki hogyan vélekedik az ebédlő külleméről, belsejéről. A teszt értékelése közben kiderült, hogy a sast, delfint, kagylót formáló épületeket városunk szerves részének, a központ különleges építészeti stílusának tekintik. íme néhány a vélemények közül: Sáfár Judit, 8. osztályos tanuló: — Különleges és csodálatos környezetben van lehetőségünk tanulni, remélem, az utánunk következők is megőrzik ilyen tisztának az épületeket. Fábián Béla, általános iskolai tanár: — Különleges alakú épületek ezek, és nagyon szép látványt nyújtanak a Csengerbe látogatóknak. Sajnos nem minden funkciójában nyújtja a maximumot, mert például a teteje túl lecsapott, az északra eső tantermek túl sötétek. Bartha Gyula, református lelkész: — Az iskolát nagyon szépnek tartom. Praktikus, reprezentatív, a városközpont turisták által is megcsodált épülete a sportcsarnokkal és az étteremmel. Felépítésük javunkra növelte Csenger hírnevét bel- és külföldön. Petrányi Lajosné, nyugdíjas: — Szép, különleges épületek, bár eleinte kicsit furcsák voltak a kiugró tetők, gerendák és az egész Makovecz-stílus. A felsőbb szervek diktáltak Telek és kalap Június 26-án, László nap után egy nappal lesz nyolcvanöt éves Nagy László, egykori tanácselnök. A most is jó erőben lévő egykori vezető beosztású csengeri polgár gyümölcsfái permetezését hagyta abba, hogy megossza emlékei töredékét az újságíróval. — Az állami gazdaságban kertészként dolgoztam, amikor megválasztottak tanácselnöknek. Előtte egy évvel tanácstag lettem, de ’51-ben az elődöm elkövetett egy kis pénzügyi galibát, aztán eltávolították. így kerültem én a tanácselnöki székbe, ahonnan három év múlva leváltottak.-—Milyen volt a Rákosi-rendszerben tanácselnöknek lenni? — Flálátlan feladat, mert a beszolgáltatást meg kellett csinálni. A felsőbb szervek határozatát végre kellett hajtani, még akkor is, ha nem lett tőle népszerű az ember. A gazdák, akikből kulákot csináltak, nem néztek rám jó szemmel, ezért ’56-ban még el is mentem a faluból Tunyogmatolcsra a rokonomhoz, mert egy Barcsai nevű ember szólt, hogy nagyon emlegetik a nevemet a helybéli szervezkedők. — Gondolom, '56-ra elfogyott az emberek türelme. — Elfogyhatott volna előbb is, de helyette felakasztották a tyúkot a fára, és ráírták, ez a büntetése, mert nem teljesítette tojási kötelezettségét. Amikor pedig elmentünk Tisztaberekre egy megyei felsőbb emberrel, annyit szóltak hozzá az emberek: „Az előadó elvtárs megivott két liter vizet amióta figyelem, hogy nem kellett mennie pisilni?” Tudja, amíg ilyem emberek lesznek az or, szágban, itt csinálhatnak mindent, amit akarnak. Három gyereket akartunk Nagy eseményre készültek ottjártamkor a Mezei családnál. Mezei Gyuláné Sípos Anna a nagyobbik lánya segítségével tésztát gyúrt és vagdalt a legidősebb gyerek ballagására, aki ebből az alkalomból még horgászni is elmehetett a Szamosra. A férj épphogy hazajött a postáról, ahol dolgozik, ezért a felesége lett a család szószólója. — Budapesti születésű vagyok, és azt sem tudtam, hol van Csenger, amíg egy idevalósi lánnyal össze nem barátkoztam a pesti munkahelyemen. O hívott meg ide egy lakodalomra, ahol megismerkedtem a fiútestvérével, aki egy év múlva a férjem lett. — Ennek tizenhat éve. Hogyan alakult azóta az életük? — Úgy terveztük, hogy három gyerekünk lesz, mert az már egy egészséges család. Aztán mégis öt gyerekkel ajándékozott meg a sors, és ennek következtében én nem tudtam elhelyezkedni, a férjem meg maradt a postánál, ahol húsz éve dolgozik. Ok heten voltak testvérek, mi hárman. Nekünk a nagy család nem gond, hanem öröm. Főleg az ünnepi egy Ottlétek jelentenek boldogságot, még a gondok ellenére is. Drága a ruha, az oktatás, az étkezés, a mindennapi létünk. Zoltán tizenöt éves, most megy tovább tanulni a szálkái szakmunkásképzőbe. Erika tizenhárom, Anikó tizenkettő, Gyula nyolcéves, ők általános iskolába járnak, Andi négyéves, óvodás. Az egy főre eső jövedelem a családban alig nyolcezer forint. Napközibe nem tudnak járni a gyerekek, legtöbbször a kirándulásokról is lemaradnak, mert mostanában is fejenként ötezer forintért mehettek volna Zánkára kirándulni, de arra sem volt pénzünk. — Az önkormányzattól nem kérnek segítséget? — Kértünk, de nem kaptunk. Lehet, hogy kérés nélkül is adhatnának, ha figyelnének arra, hogy öt A képről magyar gyerek egészséges fejlődéséről van szó. Nem volt még a család így, együtt kirándulni, mert a posta adna ugyan beutalót, de nem tudjuk a hozzájárulást kifizetni. — Mivel tudják kiegészíteni a családi jövedelmet? — Van hízónk, baromfink, most akarunk kocát tartani, mert nem vehetjük az ötszáz forintos húst a boltból. Szerencsére a nagyszülők, a karácsonyfa alá minden évben odatesznek egy-egy pár cipőt, néhány ruhadarabot. — Miért én panaszkodjak, keressem az igazságot? — fortyant fel Halász Sándomé, amikor az újságíró megjelent. — Miért nem a fiatalok harcolnak már a jogaikért? Nem a bennfekvéstől nétüAH mi így ki öregen is, hanem attól, hogy a tűző napon kapáltunk, aztán rohanás haza, mert jön a csorda, a három tehenünkkel. A munkát nem irigylik tőlünk, csak a 14 ezer forint nyugdíjat, amit ketten kapunk, de azt nem nézik, hogy most is ki vagyunk pirosodva a vérnyomástól. De mond el te ember, hogy mi a bajunk, ne foglalkozz te azzal, ami nem tartozik rád, mert még megjárjuk, sok itt a hatalmasság! — Nem kalap alatt kell itt dolgozni, mert abból vannak most az országban bajok — vette át a szót Halász Sándor nyugdíjas gazda. — Százharminc marhának tizenhárom hold legelő van, hát hogy lehet így jószágot tartani?! Valamikor három csorda is volt Csengerben, meg ménes, de nem lesz itt már lassan semmi. De nem is az az én bajom, hanem hogy kalap alatt intézik itt a telkeket is. Amikor oda akartam adni a pulyámnak a földecskét, aminek a részét amikor anyám meghalt, kifizettem a testvéremnek, kiderült, hogy mérnökileg meg tanácsilag nincs rendben a dolog. Már rajta a kavics a telken, de nem lehet építeni, mert a múltkorában felmentem a tanácselnök úrhoz, és azt mondta: mérnökileg nincs rendben, sőt árvízkor még a töltés sem ott volt, ahol most. hiányzik a tizenöt éves Zoltán
