Új Kelet, 1995. június (2. évfolyam, 127-151. szám)
1995-06-07 / 132. szám
UJ KELET Megyénk életéből 1995. június 8., csütörtök5 Egyezmény Ukrajnával Gazdasági kamarákat! Dr. Eke István, a Földművelésügyi Minisztérium Agrárkörnyezet-gazdálkodási és Növényvédelmi Főosztály vezetője — a megye növényvédelmét irányító szakemberek továbbképzésén — május 24-én — előadást tartott a Mezőgazdasági Főiskolán. Dr. Eke István tagja volt annak a delegációnak, amely az elmúlt hét végén Horn Gyula miniszterelnök vezetésével Ukrajnában járt. A főosztályvezetőtől először a látogatásról érdeklődtünk. — Az egyezmény aláírását közel hároméves előkészítő munka előzte meg. A téma lényegében Ukrajna függetlenné válása óta napirenden volt. Hasonló egyezmény volt a korábbi Szovjetunióval, a két ország — Ukrajna és Magyarország — közötti egyezmény, az FM szemszögéből nézve, alapvető változást nem hozott, legfeljebb már jobban magán viseli a korszerűség jegyeit. A konstrukció egyébként is úgy épül fel, hogy van az alapegyezmény és annak melléklete. Ez utóbbi tartalmazza azt a (tiltó, karantén) listát, ami meghatározza a károkozókat, s melynek „gondozása” a továbbiakban már csupán szakmai, azaz miniszteri hatáskört igényel. Ukrajna ez évben lett tagja az EPPO-nak (a növényvédelem nemzetközi szervezete). A nemzetközi szervezet ajánlásokat ad a tagországok részére, de az abban megfogalmazott követelmények szinte törvényértékűek. Magyarország növényvédelmi szakembereinek elismertségét jelzi, hogy a négyévenként választott elnökök sorában már ketten is betöltötték ezt a funkciót. A GAP (egységes növényvédelmi rendszer) olyan piaci, egészségügyi szabályozás, amely nem tölthet be piacszabályozó szerepet, kifejezetten és kizárólag csakis a növényegészségügyi érdekeket, a termelést és ezen keresztül a termelő hosszú távú biztonságát szolgálja. —Az utóbbi időben nagy riadalmat keltett a kukorica számunkra eddig ismeretlen károsítója. — Igen, s nem véletlenül, hiszen kifejezetten kártékony károsítóról van szó, amely természetesen felkerült a karanténlistára. Az egy éve ismert kukoricakárosító Szerbiából indult „hódító útjára”, ennyi idő elegendő volt 400 ezer hektár terület megfertőzésére. Évente 30 kilométeres sebességgel halad tovább a kártevő, már elérte a Vajdaságot. Az ellene való védekezést nehezíti a térségben állandósult háborúskodás. A károsító jelenleg Horvátország határától 10, Romániától 80, Magyarország déli határától 100 kilométer távolságra található. Ez önmagában nem sok mindent jelent, nagy valószínűség szerint nem is Szerbia felől, hanem inkább Románia területéről „várhatjuk” az érkezését. A Fruska Gora-hegy ugyanis útját állja, s ezt megkerülve balról jobbra haladva vonul tovább. Vannak megfelelő készítmények ellene, de minden valószínűség szerint tudomásul kell venni azt a tényt, hogy a kukoricaövezetekben a fellépésével, az európai jelenlétével számolni kell. Az említett készítménnyel gyéríthető ugyan, de kiirtani nem lehet. Előbb meg kell próbálkoznunk minden más eszközzel megakadályozni terjedését, a kémiai szerek alkalmazása csak végszükség esetén jöhet szóba, mint minden egyéb kártevő esetében. Adott körülmények között a legfontosabb a monokultúrák elkerülése, a megfelelő fajta kiválasztása, és a megfelelő technológia alkalmazása. — A növényvédő szerek használatával az emberi szervezet is ki van téve a lassú mérgezésnek. A biotermékeké lenne hát a jövő? — A tudomány mai ismeretei szerint az alkalmazott növényvédő szereink miatt, mi fogyasztók, nem vagyunk kitéve mérgező hatások veszélyeinek. A biotermesztést nem szabadna abszolutizálnunk, az egyedüli üdvözítőnek kikiáltani, hiszen a biotermesztés egyfajta technológiát és nem terméktípust jelent! A Föld lakóinak száma rohamosan nő, az élelmet a mind több üres has számára biztosítani kell, s erre a biotermesztés önmagában nem alkalmas. A hazai viszonyok között sincs ténylegesen megjelenő piaci igény e termékekre, ugyanis roppant drágák. A biotermesztéssel kapcsolatban: fontos lenne fajtát is váltani, az intenzív fajták legtöbbje nem felel meg e technológia követelményeinek. A biotermesztés kétségtelen előnyeit nagyon sok szélhámos is „hirdeti”, próféciájukkal jelentős extraprofitra szert téve. — Ön ma a gazdasági kamarákról tart előadást. Öszszefoglalná mondandóját? — A gazdasági kamaráknak a fejlett piacgazdaságú országokban hagyományosan nagy szerepük van. A magyar nemzetgazdaság korszerű piacgazdasággá történő alakulásához szükség van arra, hogy megfelelő szervezetek jöjjenek létre a gazdasággal összefüggő közfeladatok egy részének önigazgatás útján történő ellátására. Ezek a szervezetek a gazdasági kamarák, amelyek a gazdaság hatékony működéséhez elengedhetetlen intézményrendszer egyik fontos elemét jelentik. Létrehozásuk a kamarai törvény alapvető célja. Előadásomban az agrár, illetve a növényvédelmi kamara helyét, helyzetét kívánom megvilágítani. Megítélésem, hogy mindkettőre elengedhetetlenül szükség van. Lefler Kirándulás a világ végére... Víz és villany nélkül Kiscseretanyán Kiscseretanya közigazgatásilag Kállósemjénhez tartozik, gyakorlatilag azonban a senki földje. Elszórt félig romos házaiban mindössze három család lakik. Három család, hét ember él ott magányosan, dacolva a sokak számára alapvető komfort hiányával. Kiscseretanyán ugyanis nincs víz, nincs gáz, de még csak villany sincs. Kis-cseretanyára a postás sem jár. Sőt, madár is csak nagy ritkán. A tanyára csak többször elágazó, hullámvasúthoz hasonló poros kis utakon lehet eljutni. Öt-hatszori eltévedés és legalább ugyanennyi tudakozódás után érkeztünk meg végre úticé-lunkhoz. Kiszállva a kocsiból félve és meglehetősen hitetlenkedve néztünk egymásra kolléganőmmel. Próbáltuk elképzelni, hogyan lehet itt élni, de nem sikerült.Végül odasétáltunk az egyik, viszonylag jó állapotban lévő épülethez. Hamarosan előbukkant egy aszszony, majd nem sokkal utána egy férfi is. Rövid bemutatkozás és tapogatózó beszélgetés után sikerült csak szóra bírnunk Déri Ilonát. — Mióta élnek itt? - teszem fel akaratlanul is az első kérdést. —- Nagyon régen, 1970-ben költöztünk ide. A mostohaapámtól örököltük a házat. Nagyon szeretünk itt élni, jól megvagyunk. Itt nem zavar minket senki, csend van, nyugalom. — Többes számban beszélt. A családdal élnek itt? — A kislányommal és az élettársammal. — Milyen itt az élet? — Kellemes. Tündiké harmadik osztályos, Kállósemjénben tanul, ott is lakik kollégiumban. Mi meg napszámba járunk dolgozni, hogy kiegészítsük a családi pótlékot. Munka után sem szoktunk lustálkodni. Van egy 600 öles földünk, zöldséget, sárgarépát, meg ilyesmit ültettünk bele. Ami vetemény kell, megtermeljük magunknak. — A kicsi nem unatkozik itthon, amikor hétvégére hazahozzák? — A szomszédban van egy kisfiú, vele szokott játszani, vagy bevisszük Nagykállóba a barátnőjéhez. Amikor meg egyedül van itthon, sétál az erdőben. Virágot meg gombát szed. Mindig mondja, hogy ő sokkal jobban szeret itt élni, mint a kollégiumban. — Pedig itt elég spártaiak a körülmények... — Hát igen. Vizet a szomszédból hordunk, akkumulátorról megy a televízió meg a rádió és petróval világítunk. Gáz sincs, sparhelten főzünk. — Vásárolni hova járnak? — Kiskállóba vagy Nagykállóba. Amikor pedig visszük a gyereket Semjénbe, ott szerezzük be a szükséges dolgokat. — Nem is vágynak el innen? — Egyelőre nem. Munkalehetőség úgy sincs sehol, nem tudnánk miből fizetni a számlákat. Itt meg a petróleumon kívül semmit nem kell fizetnünk. Igaz, az meg nagyon drága, 200 forint egy üveggel, és csak két estére elég. Télen többe kerül, mint a rendes villany. —A semjéni polgármester úr azt mondta, hogy egyedül élnek itt, de Ön szomszédokat emlegetett... — Nemrégiben költöztek ide Bitiből. Szerintem be sincsenek jelentkezve. A másik oldalunkon pedig egy idős néni él, ő is nemrégiben jött. Őt ne is keressék, úgysem fog előjönni a házból. Nem áll az szóba senkivel, nagyon magányosan és zárkózottan él. De a szomszédék biztosan itthon vannak, menjenek el hozzájuk nyugodtan. Megköszönve az értékes információkat felkerekedtünk meglátogatni Elek Jánost és nejét. Éppen a ház előtt sziesztáztak, beszédbe elegyedtünk. — Úgy hallottuk, nem régóta laknak itt.. — Már két éve. Azelőtt Biliben laktunk albérletben, aztán amikor meghalt az édesanyám, kiköltöztünk ide — meséli a férj. — Miért? — Nem volt pénzünk lakásra, ezért meg nem kellett fizetni, örököltük. — Biriben minden kényelem megvolt, itt meg szinte semmi. Nem szokatlan ez a helyzet? — Szokatlannak szokatlan,de hát nem tudunk mit tenni. Mást nincs miből fizetni. — Munkanélküliek? — Igen, ráadásul a feleségem még segélyt sem kap, mert nemrégiben hagyta ott a munkahelyét. — Ó hagyta ott? Nem volt ez egy kicsit luxus? — Nem jószántamból tettem — veszi át a szót az asszony. — Tudja, a férjem nagyon beteg volt, be kellett feküdnie a kórházba, hogy megműtsék. Utána meg itthon ápoltam éjjel-nappal. Most meg itt állunk mind a ketten munka nélkül. Napszámba szoktam eljárni Nagykállóba vagy Biribe, mert abból a kis segélyből, amit az uram után kapunk, nem lehetne megélni. De az az igazság, hogy már nagyon nehezen tudom megtenni azt a hosszú utat még biciklivel is. — Mennyit fizetnek egy napért? — Óránként 80 forintot. Úgyhogy, ha ledolgozok naponta tíz órát, 800 forintot hozok haza. Itthon aztán következik a kerti munka. — Állatot nem tartanak? — Csak egy japán kakasunk van, de szeretnénk csirkét is venni. — Disznót? — Drága nagyon. Etetni sem tudnánk. Az ember örül, ha magának jut ebből a kevés pénzből. Ráadásúl a gyermek is nagyon beteges, a gyógyszer meg olyan sokba kerül. Lehetetlen mindent kifizetni... Úri Mariann A lencsevégre kapott három faóriásnak természetvédelmi és harcászati szempontból is különös jelentősége van. Hogy jön össze a kettő? A következőképpen. Egyrészt környezetvédelmi szempontból felbecsülhetetlen értékűek, másrészt harcászati, tüzérségi térképeken is tájékozódási pontként szerepelnek a paposi platánok. Kép és szöveg: Dojcsák Nőni fog a tartozás A TITÁSZ Rt. ibrányi kirendeltségén járva megtudtuk, hogy négyszáz körüli fogyasztó tartozik, így a hátralék összege másfélmillió forintra rúg már. Az irodába jövő ügyfelek hangulata, érthető okokból, feszült, de durvaság még nem történt. Általában arra hivatkoznak, akik fizetési felszólítást és figyelmeztetést kapnak, hogy nem érkezett még meg a nyugdíj, a munkanélküli vagy a szociális segély. Ilyen esetekben haladékot kémek az adósok, és kapnak is. Díjhátralék esetén kétszeri felszólítás után leszerelik a villanyórát, kizárják a fogyasztót a szolgáltatásból. Erre ritkán kerül sor, addig rendezik a számlát az adósok, hiszen tudják, hogy az óra visszakötésének borsos ára van. A néhány villanyóra leszerelésekor tetlegességre nem került sor, viszont kiabálás előfordult. Az ügyfélszolgálaton tartanak attól, hogy az energia árának további emelése, az általános életszínvonal romlása miatt növekszik kintlévőségük, és azok behajtása egyre nehezebb lesz.
