Új Kelet, 1995. június (2. évfolyam, 127-151. szám)

1995-06-29 / 150. szám

UJ KELET Labdarúgás 1995. június 29., csütörtök15 Dudás a sényői „csárdában” Szikszói Mihály „vénségére” újra az NB II-ben kergetheti a labdát. Mikor a jeles hátvéd a nyolcvanas években virágcso­korral kezében búcsút intett a Nyíregyházának, nem tartotta volna egészen beszámíthatónak azt az embert, aki azt állítja: „fogsz te még a másodosztály­ban futballozni”. Nos, most már csak elhatározásán múlik, hogy valóra váljon a korábban hihetetlennek tűnő, el nem hangzott jóslat. Sényőn nagyot fordult a világ, a csapat soha nem látott magaslatokba emel­kedett, s a hírek szerint Szikszai is vállalja a kihívást, bár sokan kételkedtek ebben. Minderről az újonnan avan­zsált szakosztályelnök, Tóth Sándor tájékoztatta lapunkat, egyéb, szinte még meleg, friss információk kíséretében. Javá­ban fáradoznak ugyanis az erő­sítési tervek tető alá hozásán, íme, az első fecskék máris meg­érkeztek az együtteshez. Arról, hogy Jávor Pál kétéves szerző­dést szentesített aláírásával, az elmúlt héten közöltünk rövid beszámolót. Nem ő az egyedü­li azonban, aki Kisvárdáról Sényőre csábult. Dudás Zoltán hasonlóképpen cselekedett, a középpályás szintúgy két esz­tendőre kötelezte el magát új klubjához. Krasznai Attila szerdától tekinthető a keret tagjának, miután a csatár var­gabetűvel, Nyírbátoron ke­resztül Mátészalka érintésével — ahol kölcsönjátékosként szerepelt — csatlakozik a Rubóczki-teamhez. Ezzel nem zárult le a lista, hiszen a veze­tők kapus után járnak, a tár­gyalások folyamatban vannak. Az ózdi Herczeg jövetele is felmerült, a harmadosztályban tizennyolc gólt lőtt támadóért viszont Németországból is be­jelentkeztek kecsegtető aján­lattal. A régiek közül Majchrovics foglalkozik a távozás gondola­tával, úgy tudni, Újfehértó vagy a megyei első osztály újonca, Demecser lehet az esetleges kérő. Miközben a játékosokjú­­lius tizedikéig szabadságukat töltik, péntektől kezdetét veszi az NB II-ben szabványosított „ketrec” építése a pálya körül. Két méter húsz centi magassá­gú kerítés övezi majd a gyepet, a bajnoki nyitányra pedig elké­szül az emeletes klubház, alsó szintjén az öltözőkkel, társalgó­val, a tetején páhollyal. A kis­­padokkal átelleni oldalon lelá­tó ácsolása van beütemezve a munkálatok folytatásakor. Pénteken este a szponzorokat látják vendégül, a leendő támo­gatók előtt is nyitva áll az ajtó, ismervén az örökbecsű mon­dást: ki a kicsit nem becsüli, a nagyot nem érdemli. Koncz Tibor A játékvezetők megbeszélésén hallottuk Pihenni fog az „ütögetős” kapus Hétfőn utoljára gyülekeztek a labdarúgó-játékvezetők, hogy megvitassák az utolsó forduló történéseit. A társaság azonban igencsak foghíjas volt, hiszen többen a Jonatán Kupa mérkő­zésein működtek közre, ezért ők a megbeszélésen nem tud­tak részt venni. A szó mindjárt az elején a félbeszakadt Nyír­­lugos—Tarpa összecsapásra terelődött. Ambrus László, a játékvezetői bizottság elnöke a következőket mondta el a mér­kőzésen történtekről. — Tomasovszki játékvezető vezette a találkozót, és az ő sze­mélye biztosíték volt arra, hogy minden rendben menjen, és ami történt, az nem az ő hibája. Egy nyírlugosi játékos a 40. perc­ben, miután a kiállítás sorsára jutott arcon köpte Tomasovszki Zoltánt, így ő teljesen jogosan véget vetett a mérkőzésnek. A lefújás jogosságát Domokos János, a hazaiak edzője is elis­merte, majd kijelentette, hogy ezzel a csapattal ő nem foglal­kozik tovább. A fegyelmi bi­zottság csütörtökön hoz döntést a vétkes labdarúgó ügyében. Ezek után valószínűsíthető, hogy a három pontot Tarpa együttese kapja, de ez nem lesz elég neki a bennmaradáshoz. A gyűlésen játékvezetői debütálá­sokról is szó esett, megtudtuk, hogy Hajdó Attila az NB Il-es keretbe juthat, Resán Tibor pe­dig a hétvégén először vezetett megyei I. os; yú mérkőzést, a Kemecse— jfehértó össze­csapást, méghozzá kitűnően. A gyűlésen kifejezetten viharos témák is előkerültek. Ficze játékvezető arról számolt be, hogy a Levelek—Vásárosna­­mény mérkőzésen jól bekezd­­tek a küzdő felek, hiszen négy perc elteltével már kétszer is megnézhették, hogy milyen sárga lapja van. Aztán lecsen­desedett a kezdeti hév, és nor­mális kerékvágásban folytató­dott a küzdelem. Nem úgy, mint az NB III-as BÉVSC— Encs (3-2) összecsapáson, ahol szabolcsi játékvezetők diri­gáltak. A vendég encsieket fa­natikus és — talán jobb kife­jezés — botrányra éhes szurko­lótáboruk elkísérte a borsodi fővárosba. Az encsi hálóőr már a meccs alatt sem bírt magával, többet reklamált Szlomoniczki játékvezetőnél, mint védett. Ő ugyanis látni vélte a saját ka­pujából, hogy a túloldalon 3-4 tizenegyest nem adtak meg csa­pata javára. Ezért az „agilis” kapus többször megfenyegette a bírót, és verést helyezett kilá­tásba. A lefújást követően a nézők beözönlöttek a pályára és — bár Szlomoniczkit célozták — Tasi partjelzőt hátba vágták. A „futballszurkolók” ennyivel nem érték be, az öltözőbe siető bírói hármas nyomába eredtek, és aki nem volt elég fürge, azt leköpték. A kapus sem hagy­hatta annyiban a dolgot, végül csak sikerült meglöknie — még ha megvernie nem is — Szlo­moniczki játékvezetőt. Mint az NB III-as versenybizottságtól megtudtuk, a kapuvédő esetét csütörtökön tárgyalják, és va­lószínű, hogy „kiadós pihenés” vár rá. Csiky Nándor Egy félbeszakadt meccs visszhangjai Tarpán már semmi sem segít(?) A megyei I. osztályú labda­rúgó-bajnokság utolsó forduló­jában félbeszakadt a Nyírlu­­gos—Tarpa mérkőzés, mert az egyik hazai játékos leköpte a játékvezetőt. Mai számunkban az érintett csapatok vezetői és a játékvezetői bizottság véle­ményét (A játékvezetők meg­beszélésén hallottuk című írá­sunkban) olvashatják. Domo­kos János, a nyírlugosi edző na­gyon letörten nyilatkozott. — Először is azt szeretném elmondani, hogy nagyon sajná­lom a történteket. Mindenkitől, a játékvezetőktől, a nézőktől, a csapat vezetésétől elnézést ké­rek játékosom viselkedéséért, amiért én is szégyelem magam. Úgy küldtem ki a fiúkat a pá­lyára, hogy kizárólag sportsze­rű eszközökkel harcoljanak és ne foglalkozzanak a játékveze­téssel. A mérkőzés jól indult a számunkra, hiszen már a 9. percben vezettünk. Sajnos egyik játékosom, Sinka Zsolt idegesen játszott, szinte folya­matosan veszekedett a bíróval. Már a 20. percben le akartam cserélni, de nem tudtam, mert két cserejátékosom sérült volt. Aztán a 40.percben Sinka egy szabálytalanságért és szövegért jogosan pirosat kapott, mire ő leköpte a játékvezetőt. Indokolt volt a mérkőzés félbeszakítása. Én edzői pályámon nem arra esküdtem, hogy a játékvezetők ellen harcoljak, játékosomat ezért a tettéért elítélem. Sajná­lom azt is, hogy kiestünk, a lugosi közönség jobbat érde­melt volna. Guti Béla tarpai szakosztály­­vezető is az együttes kiesésén kesergett: — Jól felkészültünk a meccs­re, mindent egy lapra tettünk fel. A lugosi vezető gól után kiegyenlítettünk, kapujának szegeztük ellenfelünket. A 40. percben kitörő játékosunkat, Szabó Józsefet Sinka Zsolt el­kaszálta, majd azt reklamálta. hogy miért kapott lapot. A játékvezető kiállította, erre a lugosi focista leköpte a bírót. Egyértelmű, hogy félbe kellett szakítani a meccset. A három pontot valószínűleg megkap­juk, de így sem tudunk megka­paszkodni az élvonalban. Na­gyon sajnálom, hogy több kie­sőjelölt gárda nem teljesen tisz­ta körülmények között fejezte be a bajnokságot, és ez nagy­ban hozzájárult kiesésünkhöz. Most, az utolsó fordulóban pél­dául telefonösszeköttetés volt Nyírlugos és riválisunk, Leve­lek között. Ahogy Leveleken megtudták, hogy félbeszakadt a meccsünk és minden bi­zonnyal mi kapjunk a 3 pontot, ők is tudták, hogy feltétlenül győzniük kell... Győztek is. (Szerkesztőségünk véleménye szerint a levelekiek „kíváncsi­ságában" nincs semmi kivetni­való, hiszen a telefonösszeköt­tetést nem tiltják, ebben nincs semmi sportszerűtlen.) XVII. Jonatán Kupa Egy ezüst itthon maradt Szerdán utolsó játéknapjához érkezett a Jonatán Kupa, kiala­kultak a végső helyezések. A délelőtt folyamán a „vigaszág” találkozói zajlottak, ezeken a csoportmérkőzéseken gyen­gébben szerepelt csapatok meccseitek az ötödik-nyolca­dik helyért, és még szépíthet­tek produkciójukon. Szintén délelőtt rendezték a bronz­meccseket, ezeknek Levelek adott otthont, a kicsiknél Hon­ka, a nagyoknál a Magyar C válogatott diadalmaskodott. Aztán fél 12-től minden szem a Vasutas-pályára szegeződött, ugyanis következtek a döntők. A kicsik csoportjában az FC Kosice mérte össze erejét a Milan-mezes Debreceni Olasz Focisulival. Sokáig nem szüle­tett találat, majd a második já­tékrészben a kassai Forgács szerezte meg övéinek a veze­tést, és mint később kiderült, ez az egyetlen gól a végső siker­hez is elég volt. A két döntő közötti szünetben egy tigrist is láthattak a nézők, na persze, nem igazit (a torna egyik szponzorának jelképe ez), de azért érdekes színfolt volt. A nagyok fináléjában a nyíregy­háziak is érdekelve voltak, hi­szen Mirgai László együttese, az NYSI találkozott a torna ta­lán legnagyobb esélyesével, a Kazincbarcikával. A mérkő­zésen FIFA-játékvezetők diri­gáltak, Vágner László vezetett, Nagy L. és Cserna pedig a segítői voltak. Szó, ami szó, nem hoztak szerencsét az NYSI- nek, a barcikaiak mindjárt az elején egy jogos tizenegyessel vezetéshez jutottak. A nyíregy­házi lehetőségek kimaradtak, egyszer pont a kapufa hárított, majd a második félidőben a borsodiak kihasználták az NYSI védelmi megingásait és Mogyoródi, Kovács, Fekete góljaival 3-0 arányban nyertek. Fél háromkor elérkezett a nagy pillanat, sor került az ered­ményhirdetésre. A részt vevő gárdák — ugyanúgy, mint a nyitónapon — felsorakoztak a pályán. A rendezők —Németh Károly főszervező beszélt a csapatokhoz — ismertették az együttesek végső helyezéseit, átadták a díjakat, az aranyérmes együttesek nyakába Felberman Endre, Nyíregyháza alpolgár­mestere, a torna fővédnöke akasztotta a legértékesebb ér­meket. Arra is fény derült, hogy ki lett a torna gólkirálya, leg­jobb játékosa, legügyesebb ka­pusa. Az eredményhirdetés után egyes csapatok maradtak a Magyarország—Románia if­júsági válogatott mérkőzésre, míg másokat (mint páldául a hraniceieket) elszólította a tá­volság, és hazafelé vették az irányt. A Jonatán Kupa ünne­pélyes lezárása után Felberman Endrét kérdeztük benyomásai­ról. — A megnyitón voltam je­len, akkor egy félidőt tudtam megnézni, most pedig mindkét döntőt megtekintettem. A já­tékkal nem vagyok igazán megelégedve. Nem látok tuda­tos csapatjátékot a gyerekeknél, én leginkább ezt hiányolom. A szervezés számomra mintaérté­kű, hangulata van a tornának, a rendezőgárda fegyelmezett és figyelmes. Beszéltem a finnek­kel, a csehekkel, a szlovákok­kal, nagyon jól érzik magukat, tetszik nekik az ellátás, az el­helyezés. A szerdai eredmények: Kicsik, döntő: Kosice—Deb­receni Olasz focisuli 1-0, a har­madik helyért: Honka—NYSI 3-3 (11-esekkel a Honka győ­zött), az 5—8. helyért: Diós­győr—Fehérgyarmat 1 -0, Esz­tergom—Nagyhalász 2-0. Nagyok, döntő: Kazincbarci­ka—NYSI 3-0, a 3. helyért: Magyar C válogatott—Megyei C válogatott 5-1, az 5—8. he­lyért: Diósgyőr—Hranice 2-3, Rétköz—Marosvásárhely 3-0. A torna dobogósai: Kicsik: 1. Kosice, 2. Debre­ceni Olasz Focisuli, 3. Honka. Nagyok: 1. Kazincbarcika, 2. NYSI, 3. Magyar C válogatott. A győztesek mondták: Végső Gyula, a kicsik cso­portjában aranyérmet szerzett 1. FC Kosice edzője: — Már tíz éve járunk ide, így tudtuk, hogy milyen jó a szín­vonal és hogy mi vár ránk. Csa­patunk Szlovákiában meghatá­rozó játékerőt képvisel, terem­fociban szlovák bajnokok vol­tunk. Jól éreztük magunkat, és örömünket az első hely csak fokozta. Azt nem mondhatom, hogy egyértelműen győzni jöt­tünk, már csak azért sem, mert a három nap alatt lejátszott öt meccs igen megterhelő. Úgy­hogy a dobogó lebegett a sze­münk előtt, hogy ez lett a vége, ahhoz szerencse is kellett. Kádár Zsolt, a nagyok cso­portjában „aranyos” Kazinc­barcika trénere: — A torna szervezői nagyon lelkes, precíz és kemény mun­kát végeztek, köszönöm nekik a meghívást. Csak dicsérni tu­dom a rendezést. A színvona­lat jónak találtam, nekünk is kijött a lépés, jó játékkal és csak egy kapott góllal végeztünk az élen, amelyben már ideérkezé­­sünkkor is komolyan remény­kedtünk. A társaság kellemes napokat töltött itt, bár az idő az elején kissé komor volt, de az­tán kialakult. A nyíregyháziak itthon tartották az ezüstérmet Ifjúsági válogatottak mérkőzése Magyarország—Románia 0-1 (0-1) Nyíregyháza, 1000 néző. V.: Nagy L. Magyarország: Horváth — Frida, Stark, Bodnár, Sallai, Gálfy, Balogh (Dobi), Fehér, Varga, Madar, Dűli (Nagy Zs.). Edző: Ubrankovics Mihály. Románia: Mindileac — Ghidarlea (Bucur), Andone, Hulubei, Linkar, Gheara, Nita, Harap (Iordaca), Nagy (Mun­­teanu), Sava, Ionut (Barcavan). Edző: Teo Anghelihi. Kiállítva: Nita. 31. p.: Sava jó húszról lövés­re szánta el magát, a labdát a szél is megnyomta, és az a kis­sé kinn álló Horváth fölött a kapuba jutott. 0-1. A játék jobbára a két tizen­hatos között folyt, a magyar csapat főleg a hajrában sok lehetőséget elhibázott. A romá­nok alig-alig kerültek helyzet­be, de végül egy jól eltalált lö­véssel megszerezték a győ­zelmet. Ubrankovics Mihály: — Bal­­szerencsés meccs volt, lényege­sen többet birtokoluk a labdát, mégis kikaptunk. Csiky Nándor BŐRDÍSZMŰ ÁRU ÉRTÉKESÍTÉSÉHEZ ÜGYES, VÁLLALKOZÓ SZELLEMŰ MUNKATÁRSAKAT KERESÜNK. TERMÉKEINK: NŐI TÁSKÁK, PÉNZTÁRCÁK LEVÉLTÁRCÁK HÁTIZSÁKOK NŐI ÖVÉK, FÉRFI ÖVÉK Az elvitt áru ellenértékét ki kell fizetni, de ha visszahozza, visszafizetjük. A terjesztő komoly jutalékot kap, akár megélhetését is biztosíthatja, ha rendszeresen és hivatásszerűen foglalkozik az értékesítéssel! ANISICS BŐRDÍSZMŰ 4456 Tiszadob, Hunyadi u. 44. Telefon: 06-60/359-903

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom