Új Kelet, 1995. június (2. évfolyam, 127-151. szám)

1995-06-28 / 149. szám

starti* U J KELET Megyénk életéből „v, 1995. június 28., szerda Kalandvágyó fiatalok a diákokért Három országon át: Indiába India a csodák és a titkok vi­lága. India a sokszínű vallás tarka forgataga. India a rádzsák mesés gazdagságú földje. Észa­kon a fenséges Himalája, délről az óceán öleli körül termékeny tájait. Sok ember álmodozik róla, de csak keveseknek ada­tik meg, hogy megtapasztalják az ottani életet, hogy belesza­golhassanak a monszunszelek szárnyán terjedő keleti illatok­ba. A nyíregyházi Tóth Péter azon szerencsések közé tarto­zik, akik már egyszer belekós­tolhattak India varázsába. Meg­­igézte, rabjává tette. Elmesélte igénybevételével teszik meg a kitűzött utat. Elképzeléseik szerint élmé­nyeiket minél több emberrel — érdeklődőkkel, diákokkal — meg szeretnék osztani, amit a tv-s kollégáik segítségével visznek véghez. Ők egy 14 ré­szes, esetenként 20 perces — előre lekötött hazai és külföldi sugárzású — filmet forgatnak az embert próbáló túráról. Ugyanis a vállalkozó kedvű fi­atalok célja az, hogy a négy ország színes vallási szokásait, az iszlám, a hindu és a budd­hizmus gyökereit megkeressék. AZSIA TORÖKO. ARAL-TÓ BALHAS - TÓ Dogubayazit \ Iszfahán taaepofa Zahedan Sprinagar Manali Amritsar/ Lahore PAKISZTÁN HINDUSTANI -FSZ. Bombay AFRIKA Mysore barátainak élményeit, amely olyannyira életszerű volt, hogy eltervezték: elmennek az élő misztikum világába, az elefán­tok országába. Heten — közöttük egy orvos­sal, egy autószerelővel, három, az indiai kultúrában jártas ta­nácsadóval és két televíziós munkatárssal — vállalkoztak a július 10—20-a között induló több mint hetvennapos expedí­cióra. Két lehetséges változat­ban gondolták végig a nem mindennapi — négy országon: Törökországon, Iránon, Pakisz­tánon és Indián áthaladó — ki­rándulást. Ameny-nyiben si­kerrel járnak a tárgyalásaik, akkor az egész utat terepjárók segítségével járják be, ha ez nem sikerül, akkor viszont Isz­tambulig repülővel, s majd on­nan a lehetőségekhez képest tö­megközlekedési eszközök a múlt jeles emlékeit felkutas­sák, a népszokások változásait feltárják, és mindezt egy okta­tási célra is jól alkalmazható útifilmként a nagyközönség rendelkezésére bocsássák. A kirándulásuk már most is Sokakat érdekel, csupán — senki sem tudja, miért — a szponzorokat nem. Pedig az utazás célja különleges, egye­dülálló, az eredménye sokré­tűen hasznosítható, és minimá­lis a költségigénye: alig halad­ja meg az 1000 dollárt. De — mint ahogyan Tóth Péter, a szervezők egyike vallotta — ha lesz segítség, ha nem, ők akkor is véghezviszik a tervü­ket, mert az elképzelésüket jó­nak tartják, és sokan igényt is tartanak az egzotikus doku­mentumfilmekre. —vip— — Mégis, melyik ajtón lehet kimenni? Fotó: Fekete Tibor Eltűnt a veszteség Lakások szövetkezetben A nyíregyházi lakásszövet­kezetnél nemrégiben meg­tartott küldöttgyűlésen a szövetkezet vezetősége szá­mot adott a pénzügyi jöve­delmi és vagyoni helyzetről. Az előzményekhez tartozik, hogy pár évvel ezelőtt az or­szág legnagyobb lakásszö­vetkezete volt a nyíregyhá­zi. Az újlakásépítés terén az élenjártak, de a garázsépí­tési tevékenységük is meg­határozó volt. Aztán mint­ha elvágták volna. Meg­szűnt az építés, és olyan mértékű adósság gyűlt össze, hogy közel álltak a csődhöz. Négy évvel ezelőtt új feje­zet kezdődött a szövetkezet életében. A több mint ötezer lakást, ezren felüli garázst és tulajdonosaikat nem lehetett magára hagyni. Bár 1992. június 30-ig volt lehetőség kiválni a szövetkezetből, amit 784 lakás tulajdonosa meg is tett. Azóta, kiválásra az új szövetkezeti törvény nem ad lehetőséget, így a mostani küldöttgyűlés a meg­maradt 5115 lakás és 1300 garázs üzemeltetésével, mű­ködtetésével és más, ezzel kapcsolatos lényeges kérdé­sekkel foglalkozott. — A lakóházak üzemelte­tésére és fenntartására az el­múlt évben 62,5 millió forin­tot költöttek. Ez kedvező, hi­szen az előirányzat 76,9 mil­lió forint volt. — hangzott el a küldöttgyűlés beszámolójá­ban. Lényeges eltérés a közüze­mi díjaknál volt. A 45,5 millió forintos tervvel szemben a tény­leges fogyaztás 34 millió volt. A különbség teljes egészében a víz- és csatornahasználatnál je­lentkezik, Ennek okai, hogy a mérőórák felszerelése komoly megtakarításokat eredménye­zett, és nem utolsósorban a díj­emelések további takarékos felhasználásra ösztönöztek. Jelentőségből adódóan külön foglalkozott a beszámoló a la­kóházak és garázsok tartozásai­val is. A kintlévőség elég szép summát tesz ki a 15 millió fo­rinttal — a hiányon 3152 tag osztozik. Ezen belül is a gará­­zsosok mínusza másfél millió forint, ami 796 tagot érint. A tar­tozások nagyság szerint elég ér­dekesen oszlanak meg. Tízezer forint feletti tartozása 334 főnek van. Ha ők fizetnének, az adós­ság 10 millió forinttal csökkene. A behajtást az is nehézzé teszi, hogy a többi hátralék 2818 adós között oszlik meg: egy főre át­lagban mindössze 1700 forint jut. így az elmúlt évben — a többszöri felszólításokat és egyenlegközlő leveleket köve­tően—700 tulajdonos ellen 8,5 millió forint fizetési meghagyást adtak ki bírói úton. A lakásszö­vetkezet hajlandó az egyezség­re, és a tartozások kamataiból adnak részben vagy egészben engedményt. A lakásszövetkezet szolgál­tató tevékenységét a javító-kar­bantartó részleg látja el. Az öt évvel ezelőtti 5,5 millió forint veszteség miatt itt is komoly szervezeti változások voltak, ami mostanra felszámolta a veszteségforrásokat. A 12 fős részleg 10 millió forintos bevé­teli tervét teljesítette. Az árbe­vétel közel 90 százaléka a tag­ságnak történő szolgáltatások­ból származik. Kedvezőtlen viszont az a tény — állapítja meg a beszámoló —, hogy a la­kóházak a felújításra és az ál­lóeszközök fenntartására 25,8 millió forintot fordítottak, és ebből a részleg csak 8,5 millió forint értékű munkát végzett. Érthetetlen, hogy a tagság ilyen nagyságú jövedelmet engedett át külső vállalkozóknak, ugyanis a szövetkezet biztosan olcsóbban végezte volna el azo­kat a munkákat. A múlt évben a szövetkezet valamennyi tevé­kenységére kiterjedő vizsgála­tot tartottak, és különféle taka­rékossági intézkedéseket tettek. Ennek köszönhető, hogy a la­kóházakat érintő — szövet­kezettől függő — hozzájárulás csak 8,7 százalékkal nőtt. Ez­zel szemben az elmúlt két év alatt az infláció 45 százalék­ra becsülhető. A szövetkezeti vagyon ala­kulásánál megállapítható, hogy múlt év december 31 -ig minden korábban keletkezett kötelezettséget rendezett a szövetkezet, a működé^ most már veszteségmentes. A légi jobb estben a vagyon továb­bi 7—8 millió forintal gyara­podhat. így a gazdálkodás hosszabb távra stabilizálódott — summázták a küldöttgyű­lés végén. A tanácskozás végén tiszt­újításra is sor került, mivel a korábbi vezetés — igazgató­ságé felügyeletbizottság — mandátuma lejárt. A válasz­tás után egyik testületben sem lett különösebb változás. A küldöttek hároméves időtartamra ismét Dr. Erdé­lyi Sándort választották meg az igazgatóság, és egyben a lakásszövetkezet elnökének. Az igazgatóság tagjai lettek Uh Béla és dr. Hargitai Gyu­la. (Ők korábban is tagjai vol­tak az igazgatóságnak.) A felügyelőbizottság elnökének ismét Dóka Vidort, tagjainak Szőke Sándort és Bodnár Jó­zsefet választották meg. (folytatjuk) FA. Útlevélvizsgálat a beregsurányi határátkelőnél Fotó: Bozsó Katalin Jutalom, foci, tánc • • ünnepeltek a lövészek A lövészek védőszentje, Szent László napján ünnepi ren­dezvényt tartottak tegnap Nyír­egyházán, a Magyar Honvéd­ség 65. Damjanich János Gé­pesített Lövész Dandár Előké­szítő Törzsénél. Az ünnepi ál­lománygyűlésen felovasták a III. Katonai Kerület parancsno­kának, Végh Ferenc vezérőr­nagy ünnepi köszöntőlevelét, majd Havasi Tibor ezredes, helyőrségparancsnok elismeré­seket adott át. Botos Antal zász­lós törzszászlóssá lépett elő. A törzs egy-egy tiszt, tiszthelyet­tes és közalkalmazott munka­társa pénzjutalom-elismerés­ben részesült. Hét sorkatona soron kívül szakaszvezetővé lépett elő, huszonnégyen pedig munkájuk elismeréseképpen jutalomszabadságukat tölthetik otthon. Az állománygyűlés után a Slip táncegyüttes szóra­koztatta a ünnepség részt­vevőit, majd a katonák a Nyír­egyházi Futball Club csapatá­val mérték össze — izgalmas küzdelemben — tudásukat. Az ünnepség a Sóstói Múzemfalu meglátogatásával ért véget. KvZ Partifecskék Lyuk hátán lyuk! — ponto­sabban egy partifecske-koló­­nia otthona. Fotós kollé­ganőm nem a Tiszán, magát csónakban ringatva kapta len­csevégre a nem mindennapi látványt, hanem nagyon is a szárazföldön, Nagykálló alatt, a benzinkúttal szembeni ho­mokfal hívta fel állandóan ex­ponálásra kész figyelmét. A partifecske kisebb ter­metű a többi fecskefajnál, és tollazatában a feketét a bar­na váltja fel. Életmódja egyébként csak annyiban különbözik a többi fecs­kéétől, hogy folyómedrek meredek partjába, vagy mint itt is, homokbányák falába vájja fél métert is meghala­dó fészekjáratait. Telepei rendszerint igen népesek. Ott kinn a homokfalat, s majd a már kész képet látva­elnézve, önkéntelenül is a lakó­telepünk zsúfoltsága ötlött eszembe. Micsoda hasonlóság! Egy tízemeletes lakóház meg­annyi ablakaként nézett rám a tömérdek lyuk, uram bocsá! — fészek. — Jé, hát akkor ez egy lakótelepi madár! — villant át agyamon az ornitológia eme felfedezése, avagy — mivel a dolog természeténél fogva in­nen is nézhető — én lennék egy partifecske ?! Négyzetméterre, négyzetcentiméterre vetítve testméretünk alapján nem sok­kal több jut a mi kis fészkünk­ben sem, mint az övékben. Sze­rencsénk viszont, hogy van lift. s nem kell az ablakon át be- s kirepülnünk. Bár még ezt is megérhetjük! A partifecskék a hideg beáll­ta előtt kénytelenek melegebb éghajlatra költözni. Mi mara­dunk, és fizetjük a fűtési díjat. De ha ennyire emelik, előbb­­utóbb mi is rákényszerülünk a költözésre. Igaz is, mi még nyá­ron is fizetjük a fűtési díjat. Kí­váncsi lennék egy partifecske véleményére, gondolom, elké­pedne: mintha az itt töltött nyá­ri időszakra Afrika fűtési alap­díjat követelne tőle! Biztosan csicserire állna a szája. Per­sze attól függ, hogy az illető fecske milyen parti: szocialis­ta- avagy kisgazdapárti. Min­denesetre a madarunk. Ok mennek, mi maradunk. Ennyiben. Fotó: Harascsák Anf/irían^

Next

/
Oldalképek
Tartalom