Új Kelet, 1995. június (2. évfolyam, 127-151. szám)
1995-06-27 / 148. szám
1995. június 27., kedd Lakás-otthon UJ KELET F észekrakók-lakberendezők Amikor nekiültem, hogy papírra vessem soraimat, hirtelen arra gondoltam, mennyivel könnyebb a madaraknak fészket rakni, mint nekünk, embereknek egy lakást berendezni. A bútorok és egyéb lakásfelszerelési cikkek ára egyre feljebb szökik, és a vékonyabb pénztárcájúaknak nemigen futja 300-400 ezer forintos szekrénysorra. Hogy menynyiből lehet berendezni egy kétszobás lakást, annak felmérésére tettünk egy kísérletet, olcsóbb és drágább árfekvésekkel. Kezdjük talán a gyerekszobával. Szerényebb keretek közt gondolkodva egy ifjúsági szekrénysor íróasztallal 35-45 ezer forint, a pólyázós gyermekágy 23 ezer, a heverő 15-17 ezer, a szőnyeg 10-13 ezer, a csillár 2-3 ezer forint. Vastagabb pénztárcával ez a következőképpen alakul: a szekrénysor 80 ezer, a gyerekágy 37 ezer, a heverő 40- 50 ezer, a szőnyeg 60-70 ezer, a csillár 15-20 ezer forint. Nézzük meg ugyanilyen felosztásban, mi és mennyiért kerül a nagyobbik szobába: az alacsonyabb árfekvésű szekrénysor 65-70 ezer, a franciaágy 35 ezer, az ülőgarnitúra 35 ezer, a padlószőnyeg négyzetmétere 2000 forint, a szőnyeg 22-25 ezer, a csillár 12-13 ezer, az állólámpa 30-40 ezer forint. Ugyanez tehetősebb kivitelben súlyos ezresekkel kerül többe, így például a szekrénysor 200- 400 ezer, a franciaágy 80-100 ezer, az ülőgarnitúra 180-270 ezer, a szőnyeg 80-100 ezer, a csillár 30-40 ezer forint. Ezenkívül hátravan még a konyha és az étkező, amit szintén be kell rendeznünk. Egy konyhaszekrény olcsóbb kivitelben 54-56 ezer, kicsit drágábban 178-340 ezer forint. Ha az étkezőbe egy asztalt teszünk hat székkel szekrény nélkül, annak ára 40 ezer forint körül mozog, ugyanez szekrénnyel és kicsit „pofásabban” már 370-400 ezer forintig is felmehet. Ide csillárt 10, illetve 20 ezer forintért találunk. Komoly és elegáns. Talán ez illik legjobban erre az ebédlőgarnitúrára Nagymama szekrénye A bútortervezők a megmondhatói, hogy a régi, míves darabok soha nem mennek ki a divatból. Hiába hódítanak új és újabb formák, technikák, a nagymama szekrénye, a dédnagymama komódja, vagy a még régebbi családtagok megmaradt bútorai ma is a lakás ékességei maradtak. Mert a fát helyettesítő műanyagok korában igazán szívesen rámolunk egy nehéz tölgy, tágas szekrénybe, egy faragott, díszes szekreterbe, és szívesen ülünk kényelmesen egy csupapuhaság fotelbe. Különösen becsben tarthatjuk, ha igazi stílbútor maradt ránk, egy korabeli rokokó asztalka, egy reneszánsz tükör, netalántán egy barokk étkező. De még a századfordulós, század eleji, úgynevezett utánzott stílbútoroknak is megnőtt a becsületük. Ma már legalább nyolcvan-, kilencvenévesek. Újabb divat az 1700-as, 1800-as bútorkönyvek rajzai alapján eredeti anyagból (fából) és eredeti díszítménnyel, kisipari munkával, de nagyipari környezetben készített berendezési darabok használata. Nyugaton azt is kitalálták, hogy miközben a formát megőrzik, a szekrények belsejét, polcait, férőhelyeit a mai igényekhez alakítják. Egy antik, testes parasztasztalt nyugodtan körülülhetünk egyszerű formájú, mai székekkel, ám még jobb, ha sikerül szereznünk egy stílusos padot. néhány faragott támlájú széket. Az ilyen együttes aztán bátran lehet a nappali dísze, amely mellett kellemes kávézni, beszélgetni, s ha az asztal megfelel a család méreteinek, ebédelni, vacsorázni is. Aki még nem fedezte fel a családban megmaradt régi bútorokat, itt az ideje, hogy most megtegye. Érdemes rá áldozni, szakemberrel kiegészíttetni, felfényesíttetni, s valamilyen mai funkciót találni neki. Ez bizonyára nem lesz nehéz, hiszen a régi bútorokat úgy tervezték, hogy legyen bennük férőhely, megfelelő mélységgel, magassággal. Meglátják, egy régi bútorral könnyen megváltoztathatják a lakás képét — az egész család örömére. Virág a falon A szobát barátságossá, meghitté, otthonosabbá teszik a képek a falon. Értékes festményekre, művészi alkotásokra nem mindenkinek telik, a silány mázolmányok, giccses képek pedig lehangolok, ízlésrontók. Számos jó megoldás kínálkozik, például a szép, színes nyomat. A virágképek megunhatatlanok, megnyugtatók, jó rájuk nézni, üdék, tavaszt varázsolnak a szobába, szemet gyönyörködtetők a színek. Három kép lakályosabbá teszi a szobát. Különböző elrendezések lehetségesek: vízszintesen, egymás mellett, függőlegesen, egymás alatt, együtt vagy külön-külön akaszthatok fel, a bútorok elhelyezésének és a szabad falterületnek megfelelően. Egyirányú fény Az elektromosság felhasználásával előállított mesterséges fény drága, a természetes fény viszont pótolhatatlan, kincset ér! Ezért lehetőleg az utóbbit használjuk, amihez nagyszerű találmány az üvegezett ablak. Hiszen a fényt szinte maradéktalanul átengedi, a hőt viszont (feltéve, hogy kettős az üvegezés) kint vagy bent tartja. Ám az üvegezett ablaknak van egy hibája is, nemcsak bejön rajta a fény, de ki is megy, nemcsak kilátni az ablakon, de be is. Ha viszont a belátást redőnnyel, függönnyel, katedrál-üvegezéssel akadályozzák meg, csökken a beáramló természetes fény mennyisége is. Praktikus és korszerű viszont a polarizált tükörfólia, amit nagyon egyszerűen lehet a sima ablaküvegre ragasztani. A polarizált fólia a befele haladó fénynek gyakorlatilag nem áll útjába, azt csaknem teljesen átengedi, a kifele hatót azonban visszatartja, mondhatni visszatükrözi. Belülről kifelé tehát úgy kilátni, mintha el lenne húzva a függöny, a befele tekintő viszont mintha tükörbe nézne: mem a helyiség belsejét, hanem önmagát látja az ablaküvegben. Különösen földszinti helyiségekben vagy a függőfolyosókra néző ablakokon-ajtókon praktikus* Úgy erősíthető fel, mint a kisimításhoz üvegre illesztett celofán, azaz a tiszta üvegtáblát be kell vizezni, s a méretre vágott fóliát középen az üvegre szorítva, a vizet alóla a szélek felé simítva (esetleg fotóhengerrel kiszorítva) lehet eltávolítani. Ezután a fólia meglepően jól tapad majd az üvegen. F elületkezelés A belső építészeti munkákhoz lehetőség szerint stílusukhoz és jellegükhöz alkalmazkodó anyagokat használjunk. A kereskedelemben kapható anyagok csak egy része alkalmas felületkezelés nélküli beépítésre. A legtöbb gyártó és kereskedő cég nyers színben, némelyikük pedig kész, pácolt felülettel kínálja az anyagot eladásra. Ebből adódóan az azokkal együtt beépítendő — kész elemként nem kapható — gerendarészek vagy pallódeszkák felületeit az előregyártott elemekével még össze kell hangolni. A homokfúvotthoz hasonló felület elérésére a fúrógépbe fogott kefebetéttel a farostok hosszirányában munkálják meg a kezelendő elemeket mindaddig, amíg a megfelelően plasztikus felületet elérik. Ugyanígy kell eljárni a gerendák, konzolok látható vágáséleinek fejprofiljainál is. A felületeket kikefélve finom dörzspapírral enyhén átdörzsölik, míg a kiálló farostok el nem tűnnek. A ciklingelt felület elérésére az előzetesen simára gyalult elemet a nagyobb gyaluval utólag hosszirányban is megmunkálják. Ajánlatos először a deszkán próbagyalulást végezni. A fogazott, profilozott gerendakonzolvégeket nem kell gyalulni, ezeket ehelyett inkább drótkefézzük, hogy az erezetük szebb legyen. Az égetett vagy lángkezelt felületeket úgy készítik, hogy először drótkefézik, majd benzinlámpával égetik az elemeket. A lángot nem merőlegesen, hanem a farostok mentén oldalról, rézsutosan vezetik a felületre. Aki „sajátkezűig” égetett megmunkálásra törekszik, célszerű, ha először hulladék deszkadarabon kísérletezik. Ennél a munkafolyamatnál minden könynyen égő és gyúlékony tárgyat távol kell- tartani. A vésett vagy faragott felületeket manapság már többnyire géppel munkálják meg. Megfelelő érzékkel ezt a géppel kialakított textúrát kéziszerszámmal is lehet utánozni. A nehezen kezelhető szekrece helyett kanalas vésővel vagy hántolókéssel lehet kifaragni a felületre jellemző „berakodásokat”. Ami a felület színezését illeti, azt pácolással vagy impregnálással magunk szabjuk meg. Javasolható, hogy a szín- és anyagválasztás előtt kérjék ki szakember véleményét. aki hasznos tanácsokat adhat a kivitelezést illetően. Ügyeljünk- arra, hogy a gyártó cég pácra és impregnálóra írt utasításait pontosan tartsuk be. Ezek általában felhasználásra kész folyadék alakjában kaphatók. A színezett folyadékot minden esetben ecsettel hordjuk fel. Rövid felszívási idő után a felesleges folyadékot száraz ecsettel vagy szivacs segítségével oszlassuk, illetve távolítsuk el. Kétrétegű pácolás esetén előfordulhat, hogy a második réteg felhordása után nem az elképzelt árnyalatú a felület. A valóságos árnyalat csak megfelelő száradás után állapítható meg. Helyes, ha minden páctónushoz először próbapácolást végzünk. Tudnunk kell, hogy minden páctónus világosabbá, illetve erősebbé, mélyebbé tehető. A pácanyag vásárlásakor figyelembe kell venni a pácolandó fa fajtáját, felületminőségét, továbbá a pácolandó felület nagyságát. Felbolyhosított, érdes felületek lényegesen több pácanyagot igényelnek, és valamivel sötétebbek is lesznek a vártnál. A víztartalmú pácok a végső kezelés (puha ruhával való dörzsölés) után selymes fényűek lesznek, és így a lakkozás esetleg megtakarítható. Ha folyamatosan akarunk haladni a munkával, és a lakkozáshoz nem rendelkeznénk pormentes helyiséggel, lehetőleg gyorsan száradó lakkot alkalmazzunk. A lakkozást az anyag alapos portalanítása előzi meg, ezt követi az alapozás. Ha ez megszáradt, akkor a felületet csiszolófára helyezett finom dörzspapírral könnyedén átdörzsöljük. Ezzel egyúttal eltávolítjuk azokat a finom farostokat, melyek az alapozás során felegyenesedtek és megkeményedtek. A felületeknek a lakkozás előtt tökéletesen simának kell lenniük. A csiszolási port gondosan eltávolítjuk, majd a lakkot egyenletesen hosszú húzásokkal ecsettel, esetleg szórópisztollyal nem túl vastagon felhordjuk. Akinek megvan hozá a kézügyessége, biztosan módot fog találni arra, hogy további díszítésekkel lássa el a faburkolat egyes elemeit. A betétek, kazetták, ajtók és bútorok felületei alkalmasak a festett díszítésre is. A festészet hívei indákkal, motívumokkal alakokkal bizonyíhatják kéz- j művességben való jártasságukat. Festékválasztás lakásfelújításhoz Lehetőség szerint mindig a legjobb minőségű fetéket használjuk, mert ezek tartósabbak, könnyen kezelhetők és hosszú távon olcsóbbak. Mindig használjunk alapozót, mert az alapzott festék tartósabb, mint a négyrétegű fedőfesték. A festés általában nyolc évig is kitart, ha rendszeresen gondozzuk, ha a helyiségben nem dohányzunk, és nem fűtünk nyitott kandallóval. A bevezető után pedig ejtsünk néhány szót a festék kiválasztásáról. Tudnunk kell, hogy különböző festékfajtákat különböztetünk, meg aszerint, hogy mit akarunk festeni. Nem minden festékfajta kapható minden színben. Számítsuk ki, hogy mennyi festékre lesz szükségünk, és ha színkeveréket használunk, egyszerre vegyük meg a hozzávalókat. Használjunk olyan festéket, ami nem csöpög, mert azzal könnyebb dolgozni, és kevesebb festékréteget kell felvinni. Az ilyen festékeket nem szabad felkeverni, mert akkor folyékonnyá válnak, és csöpögni kezdenek. A nem csöpögő diszperziós festékek különösen alkalmasak mennyezetek, a nem csöpögő lakkfestékek pedig falfelületek festékére. Az univerzális alapzó a legtöbb felületre alkalmas, kivéve a fát. Az alapozóanyagok a porózus felületek lekenésére szolgálnak, a sima felületek festéséhez pedig megfelelő alapot képeznek. Előfestésre akkor van szükség, ha lakkfestékkel dolgozunk, illetve, ha sötét alapot világosra akarunk festeni. Az előfeseték több színezéket tartalmaz, mint a fedőlakk, s ezért kevesebb kell belőle. Az elő-és fedőfestékek színárnyalatai lehetőleg azonos színűek legyenek. Most pedig fussuk végig, milyen festékfajtákat ismerünk, és ezekről mit kell tudnunk. Kezdjük talán a diszperziós festékekkel. Ezeket könnyű használni, mert gyorsan száradnak. Nedves helyiségben matt színt használjunk, mert ezen a vízgőz nehezebben csapódik le. A diszperziós festékek vízzel oldhatók, így alkalmazásukkor nem keletkeznek káros oldószergőzök. Ezzel a festékkel viszont nem szabad fémet festeni, mert berozsdásodik. A diszperziós festéket mindig csak vízzel hígítsuk! A műgyantafestékek nagyon tartósak, ezért elsősorban fa festésre alkalmasak. Az oldószer gőzei miatt csak nagyon jól szellőztethető helyiségben dolgozzunk. Festés előtt a fát védőanyaggal alapozzuk le, különben a fa igen sok festéket szív magába. A festéket műgyantaoldóval vagy háztartási benzinnel hígítsuk. A stukatúrfesték nagyon sűrű, így eltüntethetők vele a repedések és az egyenetlen felületek. Jó textúrát kaphatunk, ha a festéket festőhengerrel visszük fel a falra. A stukatúrfestékek bizonyos fajtáira fessünk rá még egyszer diszperziós festékkel. A zománc ütésálló és tartós festék. Igen alkalmas fűtőtestek és fémkeretek mázolására. Ezt a festéket a műgyantafestékkel azonos módon kell használni. A tűzálló festékek olyan műanyag borítók impregnálására alkalmasak, amelyek enélkül a védőréteg nélkül gyúlékonyak lennének. Megfontolandó, hogy a lakás felújításakor nem célszerűbb-e ezeket a bútorokat kicserélni. Hogyan számítsuk ki, hogy mennyi festékre van szükségünk? Mérjük be a mennyezetek és falak felületeit, majd adjuk össze őket, inkább többet, mint kevesebbet számoljunk. A beugróhoz és az erkélyekhez további festékmennyiség szükséges. Az ajtók és az ablakok területét, ha azok nem túl nagyok, számoljuk bele a teljes területbe. Az ajtók és az ablakok területét, ha azok nem túl nagyok, számoljuk bele a teljes területbe. Egy kisebb ablakra általában 2, közepesre 4, nagyra pedig 5 négyzetmétert számoljunk. Az olyan felületre, amely erősen szívja a festéket, alapozás után még 2-3 rétegben előfestés szükséges. A tagolt felületeknél az első előfestés anyagát hígítóval vagy vízzel hígítsuk. Sötét alapnál többrétegű előfizetés szükséges, hogy az alapszínt valóban befedjük. A szükséges mennyiségekbe ezt is bele kell számolni.
