Új Kelet, 1995. június (2. évfolyam, 127-151. szám)

1995-06-27 / 148. szám

1995. június 27., kedd Lakás-otthon UJ KELET F észekrakók-lakberendezők Amikor nekiültem, hogy papírra vessem soraimat, hir­telen arra gondoltam, mennyi­vel könnyebb a madaraknak fészket rakni, mint nekünk, embereknek egy lakást beren­dezni. A bútorok és egyéb la­kásfelszerelési cikkek ára egy­re feljebb szökik, és a véko­nyabb pénztárcájúaknak nem­igen futja 300-400 ezer forin­tos szekrénysorra. Hogy meny­nyiből lehet berendezni egy kétszobás lakást, annak felmé­résére tettünk egy kísérletet, olcsóbb és drágább árfekvé­sekkel. Kezdjük talán a gye­rekszobával. Szerényebb ke­retek közt gondolkodva egy ifjúsági szekrénysor íróasztal­lal 35-45 ezer forint, a pólyá­­zós gyermekágy 23 ezer, a heverő 15-17 ezer, a szőnyeg 10-13 ezer, a csillár 2-3 ezer forint. Vastagabb pénztárcával ez a következőképpen alakul: a szekrénysor 80 ezer, a gye­rekágy 37 ezer, a heverő 40- 50 ezer, a szőnyeg 60-70 ezer, a csillár 15-20 ezer forint. Nézzük meg ugyanilyen fel­osztásban, mi és mennyiért kerül a nagyobbik szobába: az alacsonyabb árfekvésű szek­rénysor 65-70 ezer, a francia­ágy 35 ezer, az ülőgarnitúra 35 ezer, a padlószőnyeg négyzet­­métere 2000 forint, a szőnyeg 22-25 ezer, a csillár 12-13 ezer, az állólámpa 30-40 ezer forint. Ugyanez tehetősebb kivitelben súlyos ezresekkel kerül többe, így például a szekrénysor 200- 400 ezer, a franciaágy 80-100 ezer, az ülőgarnitúra 180-270 ezer, a szőnyeg 80-100 ezer, a csillár 30-40 ezer forint. Ezenkívül hátravan még a konyha és az étkező, amit szin­tén be kell rendeznünk. Egy konyhaszekrény olcsóbb kivi­telben 54-56 ezer, kicsit drá­gábban 178-340 ezer forint. Ha az étkezőbe egy asztalt te­szünk hat székkel szekrény nélkül, annak ára 40 ezer fo­rint körül mozog, ugyanez szekrénnyel és kicsit „pofásab­­ban” már 370-400 ezer forin­tig is felmehet. Ide csillárt 10, illetve 20 ezer forintért talá­lunk. Komoly és elegáns. Talán ez illik legjobban erre az ebédlőgarnitúrára Nagymama szekrénye A bútortervezők a meg­mondhatói, hogy a régi, míves darabok soha nem mennek ki a divatból. Hiába hódítanak új és újabb formák, technikák, a nagymama szekrénye, a déd­nagymama komódja, vagy a még régebbi családtagok meg­maradt bútorai ma is a lakás ékességei maradtak. Mert a fát helyettesítő mű­anyagok korában igazán szíve­sen rámolunk egy nehéz tölgy, tágas szekrénybe, egy faragott, díszes szekreterbe, és szívesen ülünk kényelmesen egy csupa­­puhaság fotelbe. Különösen becsben tarthatjuk, ha igazi stílbútor maradt ránk, egy ko­rabeli rokokó asztalka, egy re­neszánsz tükör, netalántán egy barokk étkező. De még a szá­zadfordulós, század eleji, úgy­nevezett utánzott stílbútorok­nak is megnőtt a becsületük. Ma már legalább nyolcvan-, kilencvenévesek. Újabb divat az 1700-as, 1800-as bútorkönyvek rajzai alapján eredeti anyagból (fá­ból) és eredeti díszítménnyel, kisipari munkával, de nagyipa­ri környezetben készített be­rendezési darabok használata. Nyugaton azt is kitalálták, hogy miközben a formát meg­őrzik, a szekrények belsejét, polcait, férőhelyeit a mai igé­nyekhez alakítják. Egy antik, testes parasztasz­talt nyugodtan körülülhetünk egyszerű formájú, mai székek­kel, ám még jobb, ha sikerül szereznünk egy stílusos padot. néhány faragott támlájú széket. Az ilyen együttes aztán bátran lehet a nappali dísze, amely mellett kellemes kávézni, be­szélgetni, s ha az asztal meg­felel a család méreteinek, ebé­delni, vacsorázni is. Aki még nem fedezte fel a családban megmaradt régi bú­torokat, itt az ideje, hogy most megtegye. Érdemes rá áldoz­ni, szakemberrel kiegészíttet­ni, felfényesíttetni, s valami­lyen mai funkciót találni neki. Ez bizonyára nem lesz nehéz, hiszen a régi bútorokat úgy ter­vezték, hogy legyen bennük férőhely, megfelelő mélység­gel, magassággal. Meglátják, egy régi bútorral könnyen megváltoztathatják a lakás ké­pét — az egész család örömé­re. Virág a falon A szobát barátságossá, meghitté, otthonosabbá te­szik a képek a falon. Érté­kes festményekre, művészi alkotásokra nem mindenki­nek telik, a silány mázolmá­­nyok, giccses képek pedig lehangolok, ízlésrontók. Számos jó megoldás kínál­kozik, például a szép, szí­nes nyomat. A virágképek megunhatatlanok, meg­nyugtatók, jó rájuk nézni, üdék, tavaszt varázsolnak a szobába, szemet gyönyör­­ködtetők a színek. Három kép lakályosabbá teszi a szobát. Különböző elrende­zések lehetségesek: vízszin­tesen, egymás mellett, füg­gőlegesen, egymás alatt, együtt vagy külön-külön akaszthatok fel, a bútorok elhelyezésének és a szabad falterületnek megfelelően. Egyirányú fény Az elektromosság felhasz­nálásával előállított mester­séges fény drága, a természe­tes fény viszont pótolhatat­lan, kincset ér! Ezért le­hetőleg az utóbbit használ­juk, amihez nagyszerű talál­mány az üvegezett ablak. Hiszen a fényt szinte mara­déktalanul átengedi, a hőt viszont (feltéve, hogy kettős az üvegezés) kint vagy bent tartja. Ám az üvegezett ablaknak van egy hibája is, nemcsak bejön rajta a fény, de ki is megy, nemcsak kilátni az ab­lakon, de be is. Ha viszont a belátást redőnnyel, füg­gönnyel, katedrál-üvegezés­­sel akadályozzák meg, csök­ken a beáramló természetes fény mennyisége is. Praktikus és korszerű vi­szont a polarizált tükörfólia, amit nagyon egyszerűen le­het a sima ablaküvegre ra­gasztani. A polarizált fólia a befele haladó fénynek gya­korlatilag nem áll útjába, azt csaknem teljesen átengedi, a kifele hatót azonban vissza­tartja, mondhatni visszatük­rözi. Belülről kifelé tehát úgy ki­látni, mintha el lenne húzva a függöny, a befele tekintő vi­szont mintha tükörbe nézne: mem a helyiség belsejét, ha­nem önmagát látja az ablak­üvegben. Különösen föld­szinti helyiségekben vagy a függőfolyosókra néző abla­­kokon-ajtókon praktikus* Úgy erősíthető fel, mint a kisimításhoz üvegre illesztett celofán, azaz a tiszta üveg­táblát be kell vizezni, s a méretre vágott fóliát középen az üvegre szorítva, a vizet alóla a szélek felé simítva (esetleg fotóhengerrel kiszo­rítva) lehet eltávolítani. Ezu­tán a fólia meglepően jól ta­pad majd az üvegen. F elületkezelés A belső építészeti munkák­hoz lehetőség szerint stílu­sukhoz és jellegükhöz alkal­mazkodó anyagokat használ­­junk. A kereskedelemben kapható anyagok csak egy része alkalmas felületkezelés nélküli beépítésre. A legtöbb gyártó és kereskedő cég nyers színben, némelyikük pedig kész, pácolt felülettel kínál­ja az anyagot eladásra. Ebből adódóan az azokkal együtt beépítendő — kész elemként nem kapható — gerendaré­szek vagy pallódeszkák felü­leteit az előregyártott eleme­kével még össze kell hangol­ni. A homokfúvotthoz hason­ló felület elérésére a fúrógép­be fogott kefebetéttel a fa­rostok hosszirányában mun­kálják meg a kezelendő ele­meket mindaddig, amíg a megfelelően plasztikus felü­letet elérik. Ugyanígy kell el­járni a gerendák, konzolok látható vágáséleinek fejpro­filjainál is. A felületeket ki­kefélve finom dörzspapírral enyhén átdörzsölik, míg a kiálló farostok el nem tűnnek. A ciklingelt felület elérésé­re az előzetesen simára gya­lult elemet a nagyobb gyalu­­val utólag hosszirányban is megmunkálják. Ajánlatos először a deszkán próbagya­­lulást végezni. A fogazott, profilozott gerendakonzol­­végeket nem kell gyalulni, ezeket ehelyett inkább drót­­kefézzük, hogy az erezetük szebb legyen. Az égetett vagy lángkezelt felületeket úgy készítik, hogy először drótkefézik, majd benzinlámpával égetik az elemeket. A lángot nem merőlegesen, hanem a faros­tok mentén oldalról, rézsutosan vezetik a felületre. Aki „saját­kezűig” égetett megmunká­lásra törekszik, célszerű, ha először hulladék deszkadara­bon kísérletezik. Ennél a mun­kafolyamatnál minden köny­­nyen égő és gyúlékony tárgyat távol kell- tartani. A vésett vagy faragott felü­leteket manapság már többnyi­re géppel munkálják meg. Megfelelő érzékkel ezt a gép­pel kialakított textúrát kézi­­szerszámmal is lehet utánozni. A nehezen kezelhető szekrece helyett kanalas vésővel vagy hántolókéssel lehet kifaragni a felületre jellemző „berakodá­sokat”. Ami a felület színezé­sét illeti, azt pácolással vagy impregnálással magunk szab­juk meg. Javasolható, hogy a szín- és anyagválasztás előtt kérjék ki szakember vélemé­nyét. aki hasznos tanácsokat adhat a kivitelezést illetően. Ügyeljünk- arra, hogy a gyártó cég pácra és impregnálóra írt utasításait pontosan tartsuk be. Ezek általában felhasználásra kész folyadék alakjában kapha­tók. A színezett folyadékot minden esetben ecsettel hord­juk fel. Rövid felszívási idő után a felesleges folyadékot száraz ecsettel vagy szivacs se­gítségével oszlassuk, illetve tá­volítsuk el. Kétrétegű pácolás esetén előfordulhat, hogy a második réteg felhordása után nem az elképzelt árnyalatú a felület. A valóságos árnyalat csak megfelelő száradás után állapítható meg. Helyes, ha minden páctónushoz először próbapácolást végzünk. Tud­nunk kell, hogy minden páctó­nus világosabbá, illetve erő­sebbé, mélyebbé tehető. A pác­anyag vásárlásakor figyelembe kell venni a pácolandó fa faj­táját, felületminőségét, to­vábbá a pácolandó felület nagyságát. Felbolyhosított, érdes felületek lényegesen több pácanyagot igényelnek, és valamivel sötétebbek is lesznek a vártnál. A víztar­talmú pácok a végső kezelés (puha ruhával való dörzsö­lés) után selymes fényűek lesznek, és így a lakkozás esetleg megtakarítható. Ha folyamatosan akarunk halad­ni a munkával, és a lakko­záshoz nem rendelkeznénk pormentes helyiséggel, le­hetőleg gyorsan száradó lak­kot alkalmazzunk. A lakko­zást az anyag alapos porta­lanítása előzi meg, ezt követi az alapozás. Ha ez megszá­radt, akkor a felületet csiszo­lófára helyezett finom dörzs­papírral könnyedén átdör­zsöljük. Ezzel egyúttal eltá­volítjuk azokat a finom fa­rostokat, melyek az alapozás során felegyenesedtek és megkeményedtek. A felüle­teknek a lakkozás előtt töké­letesen simának kell lenniük. A csiszolási port gondosan eltávolítjuk, majd a lakkot egyenletesen hosszú húzá­sokkal ecsettel, esetleg szó­rópisztollyal nem túl vasta­gon felhordjuk. Akinek meg­van hozá a kézügyessége, biztosan módot fog találni arra, hogy további díszíté­sekkel lássa el a faburkolat egyes elemeit. A betétek, kazetták, ajtók és bútorok felületei alkalmasak a festett díszítésre is. A festészet hí­vei indákkal, motívumokkal alakokkal bizonyíhatják kéz- j művességben való jártassá­gukat. Festékválasztás lakásfelújításhoz Lehetőség szerint mindig a legjobb minőségű fetéket hasz­náljuk, mert ezek tartósabbak, könnyen kezelhetők és hosszú távon olcsóbbak. Mindig hasz­náljunk alapozót, mert az alapzott festék tartósabb, mint a négyrétegű fedőfesték. A fes­tés általában nyolc évig is ki­tart, ha rendszeresen gondoz­zuk, ha a helyiségben nem do­hányzunk, és nem fűtünk nyi­tott kandallóval. A bevezető után pedig ejt­sünk néhány szót a festék ki­választásáról. Tudnunk kell, hogy különböző festékfajtákat különböztetünk, meg aszerint, hogy mit akarunk festeni. Nem minden festékfajta kapható minden színben. Számítsuk ki, hogy mennyi festékre lesz szükségünk, és ha színkeveré­ket használunk, egyszerre vegyük meg a hozzávalókat. Használjunk olyan festéket, ami nem csöpög, mert azzal könnyebb dolgozni, és keve­sebb festékréteget kell felvin­ni. Az ilyen festékeket nem szabad felkeverni, mert akkor folyékonnyá válnak, és csö­pögni kezdenek. A nem csöpö­gő diszperziós festékek külö­nösen alkalmasak mennyeze­tek, a nem csöpögő lakkfesté­kek pedig falfelületek festéké­re. Az univerzális alapzó a leg­több felületre alkalmas, kivé­ve a fát. Az alapozóanyagok a porózus felületek lekenésére szolgálnak, a sima felületek festéséhez pedig megfelelő alapot képeznek. Előfestésre akkor van szükség, ha lakkfes­tékkel dolgozunk, illetve, ha sötét alapot világosra akarunk festeni. Az előfeseték több szí­nezéket tartalmaz, mint a fedőlakk, s ezért kevesebb kell belőle. Az elő-és fedőfestékek színárnyalatai lehetőleg azo­nos színűek legyenek. Most pedig fussuk végig, milyen fes­tékfajtákat ismerünk, és ezek­ről mit kell tudnunk. Kezdjük talán a diszperziós festékekkel. Ezeket könnyű használni, mert gyorsan száradnak. Nedves he­lyiségben matt színt használ­junk, mert ezen a vízgőz ne­hezebben csapódik le. A disz­perziós festékek vízzel oldha­tók, így alkalmazásukkor nem keletkeznek káros oldószer­gőzök. Ezzel a festékkel vi­szont nem szabad fémet feste­ni, mert berozsdásodik. A diszperziós festéket min­dig csak vízzel hígítsuk! A műgyantafestékek nagyon tartósak, ezért elsősorban fa festésre alkalmasak. Az oldó­szer gőzei miatt csak nagyon jól szellőztethető helyiségben dolgozzunk. Festés előtt a fát védőanyaggal alapozzuk le, különben a fa igen sok festé­ket szív magába. A festéket műgyantaoldóval vagy háztar­tási benzinnel hígítsuk. A stukatúrfesték nagyon sűrű, így eltüntethetők vele a repedések és az egyenetlen fe­lületek. Jó textúrát kaphatunk, ha a festéket festőhengerrel visszük fel a falra. A stukatúr­­festékek bizonyos fajtáira fes­sünk rá még egyszer diszper­ziós festékkel. A zománc ütésálló és tartós festék. Igen alkalmas fűtő­testek és fémkeretek mázolá­sára. Ezt a festéket a műgyan­tafestékkel azonos módon kell használni. A tűzálló festékek olyan mű­anyag borítók impregnálására alkalmasak, amelyek enélkül a védőréteg nélkül gyúlékonyak lennének. Megfontolandó, hogy a lakás felújításakor nem célszerűbb-e ezeket a bútoro­kat kicserélni. Hogyan számítsuk ki, hogy mennyi festékre van szüksé­günk? Mérjük be a mennyezetek és falak felületeit, majd adjuk össze őket, inkább többet, mint kevesebbet számoljunk. A be­ugróhoz és az erkélyekhez to­vábbi festékmennyiség szüksé­ges. Az ajtók és az ablakok te­rületét, ha azok nem túl na­gyok, számoljuk bele a teljes területbe. Az ajtók és az abla­kok területét, ha azok nem túl nagyok, számoljuk bele a tel­jes területbe. Egy kisebb ablak­ra általában 2, közepesre 4, nagyra pedig 5 négyzetmétert számoljunk. Az olyan felület­re, amely erősen szívja a fes­téket, alapozás után még 2-3 rétegben előfestés szükséges. A tagolt felületeknél az első előfestés anyagát hígítóval vagy vízzel hígítsuk. Sötét alapnál többrétegű előfizetés szükséges, hogy az alapszínt valóban befedjük. A szükséges mennyiségekbe ezt is bele kell számolni.

Next

/
Oldalképek
Tartalom