Új Kelet, 1995. június (2. évfolyam, 127-151. szám)
1995-06-24 / 146. szám
U J KELET Megyénk életéből 1995. június 24., szombat5 Aukció a Vay Ádám Múzeu inban Vay Ádám Múzeum Baráti Köre Eltelt egy esztendő A Vay Ádám Múzeum Baráti Körének könyvkiadási tevékenysége: a Vay Ádám Múzeum alapításának 30. évfordulójára három kiadványt jelentettünk meg. Hiányt pótol a 30 éves a Vay Ádám Múzeum című könyvecske, mely vázlatosan megismerteti az olvasót a kastély, a Vay-család s a múzeum történetével, valamint kiállításvezetőként is szolgál. A könyvet Molnár Sándor állította össze. A Vántus István című kis füzetünkben Kiss Ernő emlékezik a vajai születésű, de Szegeden dolgozott zeneszerzőre.1 Legnagyobb lélegzetű kiadványunk az így múlék el tőlünk című irodalmi antológia, melyet Lászlóffy Csaba szerkesztett. A múzeumi gyűjtemény gyarapodása: valamennyi területen, így néprajzi, képzőművészeti, könyvtári s adattári részen gazdagodott gyűjteményünk. Ezeket egészíti ki a fotó-, videó- és hangtár bővülése is. Kiemelkedik a képzőművészeti anyag gazdagodása, melyet a nyári alkotótábor segített elő. Összességében 250 tárgy került beleltározásra. Ismeretterjesztés, egyéb rendezvények: az elmúlt időszakban tartott rendezvényeink szinte mindegyike kötődött a múzeumalapítás évfordulójához. ’94. október 8-án a jelzett kiadványainkon túl bemutattuk a vajai s az itt élő Tóth Zoltán Szemeid előtt című verseskötetét. Szintén az évfordulóhoz kapcsolódott az a vetélkedő, melyet megyénk általános iskolái részére hirdettünk meg, s témája a múzeum története volt. Felhívásunkra 32 csapat jelentkezett. Az első helyezett a Nyírbélteki Általános Iskola csapata lett, míg a különdíjat a Vajai Általános Iskola diákjai kapták. Az alkotóház működése: már a hetvenes években megfogalmazódott a gondolat, mely szerint alkotótábort kellene létesíteni Vaján, ezt 1994-ben megvalósítottuk. A művésztelep munkájába 12 festőművész kapcsolódott be. Érkeztek vendégek Erdélyből. Kárpátaljáról, az USA-ból és itthonról. A tábor művészeti vezetője Gaál András volt.” A Baráti Kör 1995. május 31 -én megtartott közgyűlésén történt meg az elkövetkező négy évre szóló vezetőségválasztás. Eszerint a Baráti Kör új vezetősége: Ficsor László elnök, Molnár Sándor titkár és a vezetőségi tagok: Tamási Margit. Sipos Géza, Tisza Sándor, Tóth Zoltán, ifj. Veress Zoltán. 1 Dojcsák Tibor Megjelent a Vay Ádám Múzeum Baráti Körének legfrissebb tájékoztatója. A szerzők a Kör elmúlt évben végzett tevékenységét mutatják be fotókkal illusztrálva. Idézet a bevezetőből: „egyik legfontosabb feladatunknak azt tarjuk, hogy visszatérjünk ahhoz a szelj lemiséghez, amely Molnár Mátyás idején jellemezte a múzeum munkáját. Nyilvánvaló, az út hosszú e cél megvalósítása felé, hisz építkezni jóval nehezebb, mint leépíteni, ugyanakkor az erős alapok könnyítik a munkavégzést.” Az Új Kelet a tájékoztatóból vett részletek segítségével próbál most az olvásók számára betekintést nyújtani a Baráti Kör munkájába, tevékenységébe. „A múzeum tudományos munkája: az 1993. évi szep| temberi tudományos ülésszak után az idén ismét tanácskozásra hívtuk a Rákóczi-korszak kutatóinak legjelesebb képviselőit abból az alkalomból, hogy múzeumunk 1994. októberében ünnepelte alapításának 30. évfordulóját. A konferencia a II. Rákóczi-kori tudományos ülésszak címet kapta. Kutyásaink nemzetközi versenyen Még két éve sincs, hogy a megyei polgári védelmi parancsnokság alárendeltségébe tartozó mentőosztag Nyíregyháza nevű kutyás sérült- és halottkereső alegysége megalakult, és szorgalmas felkészülésüknek köszönhetően már két alkalommal bizonyítottak sikeresen. Tavaly egy nemzetközi minősítő versenyen a megmérettetés közepette — a szervezők hibájából — derült ki, hogy a csapat kutyái nem érték el az előírt kort. Az osztag tagjai ennek ellenére a távot legyőzték, kivívva ezzel a hazai és külföldi szakemberek elismerését és támogatását. Még egy hónapja sincs, hogy Kárpátalja polgárvédelmi parancsnoksága katasztrófa-felszámoló gyakorlatot tartott, amelyen a kis csapat is — több szabolcsi alegységgel — részt vett. Munkájukról a gyakorlás szervezői és a szemlélők dicsérettel nyilatkoztak. — Szombaton és vasárnap ismételten részt veszünk egy nemzetközi versenyen — tájékoztatta lapunkat Új teleki Mihány „csapatkapitány”. — Borsod megyében, erdős, hegyi terepen szállunk ringbe több külföldi ország majd száz csapatával. Nagyon bízunk abban — úgy érzem, mindent meg is tettünk érte — , hogy a csapatnak sikerül a nemzetközi minősítést megszereznie. A versenyszámok között szerepelnek — többek között — fegyelmezési, ügyességi gyakorlatok, és természetesen „sérültek és halottak” felkutatása is. Kutyáink azon kevesek közé tartoznak, amelyek a sikeres keresés eredményét nem ugatással jelzik. A nyakukba akasztott botot szájukba véve visszafutnak a gazdához, és megmutatják, hogy hol találhatjuk meg bajba jutott embertársunkat. KvZ Két választás után Polgármester asszonyok László Józsefné Az elmúlt hétvégén Magyarország tíz településén (köztük két megyénkben községben) tartottak időközi polgármester-választást. Nyírlövőn a két jelölt közötti szavazategyenlőség, Szabolcsbákán pedig a frissen megválasztott régi-ú j polgármester tragikus hirtelenséggel bekövetkezett halála miatt ismételték meg az önkormányzati választást. A törvény által előírt hat hónap leteltével, június 18-án járultak a szavazóuma elé a két község lakói, hogy leadják voksaikat a jelöltekre. Nyírlövőn már az elmúlt önkormányzati ciklusban is polgármesterkedő Nagy Károlynét, Szabolcsbákán pedig az elhunyt polgármester özvegyét, László Józsefnét választották a település első emberének. A két polgármester asszonyt az első munkanapok egyikén kerestük fel a hivatalokban. (Bár a beszélgetés nem egy helyen és nem egy időben történt, cikkünkben párhuzamosan szólaltattuk meg beszélgetőpartnereinket.) — Kérem, mutatkozzanak be röviden! Nagy Károlyné: — 46 éves nyírlövői lakos vagyok. Nős fiam és főiskolás lányom van, férjemet leszázalékolták. Üzemgazdász végzettségem van, polgármesterségem előtt és alatt is főkönyvelőként dolgoztam, csak ez évtől dolgozom főállásúként a hivatalban. László Józsefné: — Szabolcsbákán születtem 1952- ben. Férjemmel 22 évig éltünk boldog házasságban. A lányunk 20, a fiunk pedig 16 éves. Középfokú közgazdász végzettségem van, és felsőfokú mérlegképes könyvelői tanfolyamot végeztem. Korábban a helyi téeszben dolgoztam könyvelőként, belső ellenőrként. majd gazdasági vezető voltam. Az átalakulás óta tagja vagyok a szövetkezet igazgatótanácsának, és elnöke a földkiadó bizottságnak. —Milyen események előzték meg vasárnapi megválasztásukat ? Nagy Károlyné: — Az elmúlt önkormányzati ciklusban nem főállású polgármesterként irányítottam a község életéti Úgy gondoltam, végeztem olyan jól a munkámat, hogy ismételten felvállaljam a polgármesterséget, ezért négy másik jelölt kíséretében elindultam a decemberi választásokon. Akkor azonos számú szavazatot kaptam egy másik jelölttel, vagyis nem született döntés. Most azonban viszonylag fölényes győzelmet arattam. Ennek az lehet az oka, hogy akik akkor a másik három jelöltre adták le voksaikat, azok most mind rám szavaztak. László Józsefné:— Nagyon nehéz erről beszélnem még az eltelt fél év távlatából is. A férjem volt a polgármester az elmúlt négy évben, és munkáját mindenki megelégedésére végezte. Igyekezett minden adódó lehetőségből a maximumot kihozni, mindig segítőkész volt, mindenkinek segített, mindenki szerette. Nagyon sok terve és célja volt még, többek között ezért is indult a decemberi választásokon, amelyet 75 százalékos szavazati aránnyal nyert meg. Másnap egészen estig a győzelmet ünnepeltük, késő este azonban a férjem hirtelen összeesett. Elvesztette az eszméletét, és sajnos a gyors orvosi beavatkozás (éppen orvos barátaink voltak nálunk) sem tudott rajta segíteni. Két nappal később, december 14-én agyvérzésben meghalt. Elvesztettük őt, s ez nemcsak nekünk, a családjának, hanem az egész községnek nagyon fájdalmas. Talán az emberek iránta érzett tisztelete és szeretete eredményezte, hogy a temetést követő hetekben nagyon sokan felke-Nagy Károlyné restek és győzködtek, hogy jelöltessem magam. Kérték, vigyem tovább férjem munkáját és szellemiségét. Köztudott volt ugyanis, hogy mindvégig mellette álltam, segítettem őt tanácsaimmal, ötleteimmel. Hoszszas gondolkodás után döntöttem úgy, hogy megpróbálom. Az eredmény ismert: bizalmat kaptam a község lakosságától. Ezt ez úton is szeretném megköszönni minden egyes állampolgárnak. — Bár már csaknem a fele eltelt az idei évnek, mégis felteszem a kérdést: milyen terveik vannak ez évre? Nagy Károlyné: — Az előző testülethez képest csaknem teljesen kicserélődtek a tagok, a régiek közül mindössze ketten maradtak. Ez most egy nagyon jó összetételű csapat, tényleg nagyon együtt vagyunk. Eddigi döntéseinket beárnyékolta a tény, hogy csak megbízottként végeztem a munkámat, most azonban megnyugodva teljesen a feladatunkra tudunk majd koncentrálni. Bár sok minden hiányzik még a településen, mégis azt mondom: nagyjából rendben vagyunk. Az előző ciklusban ugyanis sokkal jobbak voltak a pénzügyi lehetőségeink, többet lehetett pályázni, és csaknem mindent meg tudtunk valósítani. Van víz-, vezetékesgáz- és úthálózatunk. Ennek ellenére, mint ahogy említettem is, sok elvégzendő feladat vár még ránk. Elsődleges célunk mindenképpen a működőképesség megtartása. Nagyobb beruházást egyébként sem tudnánk megvalósítani, mert ahhoz hitelt kellene felvenni. Félre ne értse, nem a kölcsön felvételétől ódzkodunk. Egyszerűen arról van szó, hogy nincs semmi olyan vagyonunk, amit a bankok elfogadnának fedezetként. Pedig jó és szükségszerű lenne az intézményekbe bevezetni a vezetékes gázt, és az útjaink állapota is kívánnivalót hagy maga után... László Józsefné: — Mindenképpen azt tartom szem előtt, hogy továbbra is megőrizzük függetlenségünket, és tovább fejlesszük a községet. Ebben az évben nagyobb beruházásra sajnos nem futja, mert tavaly hitelt vettünk fel az általános iskola megépítéséhez. Ennek a törlesztését nyögjük az idén, így most az az elsődleges, hogy működni tudjunk. Egyébiránt számos olyan elvégzendő feladat van, amelynek megvalósítása elsősorban nem a pénz függvénye, hanem a lakosság összefogására van szükség. Ilyen például a környezetünk rendbetétele, a parkosítás és még sorolhatnám...-—Hosszabb távú elképzelések? Nagy Károlyné: — Azt hiszem, hogy nem aktuális még erről beszélni. Persze tervezni kell, sőt muszáj, de beszélni még korai róla... László Józsefné: — Minden csakis a pénzügyi lehetőségeinktől függ. Befejezésre vár az iskolában a tornaterem, szük ségszerű a település- és vízrendezés, a csapadékvíz elvezetése, a mellékutak és a köztemető rendbehozatala, egy korszerű, a környezetvédelmi előírásoknak megfelelő szemétlerakóhely kialakítása. A főút mellé már régóta indokolt lenne a járda megépítése, és szeretnénk javítani a helyi tömegközlekedésen is, azaz szeretnénk elérni, hogy a Volán és a MÁV jobban összehangolják a buszok és a vonatok csatlakozását. Gondoltunk már helyi polgárőrség megalakítására is. Emellett egyéb szükségszerű dolgokkal is foglalkoznunk kell, például: az elesettek és az idősek rászorultsági alapon történő támogatása, a fiatalok első lakáshoz jutásának elősegítése, az ifjúság és a sport támogatása. Céljaink között szerepel természetesen a foglalkoztatás biztosítása. Szóval tervünk, elképzelésünk van bőven, már csak a pénz hiányzik hozzá... — Köszönjük a beszélgetést. Mindkettőjüknek sok sikert kívánunk az elkövetkező évek munkájához! Úri Mariam.
