Új Kelet, 1995. június (2. évfolyam, 127-151. szám)

1995-06-22 / 144. szám

í Az Új Kelet Tiszalökön (4—5. oldal) Egészségünkről (11. oldal) Horn Gyula visszavonta nyilatkozatát Horn Gyula miniszterelnök szerdán délután az MTI-hez eljuttatott közleményben tudatta: üzenettel fordult a Süddeutsche Zeitung szerkesztőségéhez, kérve, hogy tekint­sék visszavontnak a vele készült és május 23-án megjelent interjú két mondatát. Rövid magyarázatában a miniszterel­nök azzal indokolja kérését: a Magyar Országgyűlés június 20-i ülésén az ellenzéki pártok cáfolták, hogy közük lenne szélsőséges, fajgyűlölő mozgalmakhoz, és elhatárolódtak azoktól. Megítélése szerint ez reményt ad arra, hogy a jövőben szükség esetén együtt lépjenek fel az ilyen moz­galmakkal szemben. Tiltakozások a csomag ellen A honoráriumok 44 száza­lékos társadalombiztosítási járulékáról szóló törvény al­kotmányellenességének megállapítását kérve fordult szerdán az Alkotmánybíró­sághoz harminchárom, a kul­turális szférában tevékeny­kedő szervezet. Az Értelmi Fogyatékosok Országos Ér­dekvédelmi Szövetsége ugyancsak az Alkotmánybí­rósághoz fordult, mert sérel­mesnek és diszkriminatívnak tartja a stabilizációs törvény­­csomagnak azt az intézkedé­sét, amely szerint az értelmi fogyatékost megillető fel­emelt családi pótlék a neve­lőszülőnél és az intézetben elhelyezett fogyatékosoknak jár alanyi jogon, a családban nevelkedőknek nem. Gazdasági fórum — Ha a kormány cselek­vési programja ötvöződik egy olyan gazdasági, politi­kai programmal, amely meg­mutatja, hogy hová akarunk eljutni a világban térben és időben, akkor van esélyünk rá, hogy az ezredfordulóra egy modem Magyarországot teremtsünk — mondta Such­­man Tamás privatizációs miniszter vitaindító elő­adásában a Magyar Gyáripa­rosok Országos Szövetsége által szervezett gazdasági fórumon. A szerdán Buda­pesten rendezett fórumon, amelynek fő témája a priva­tizáció volt, a pártok gazda­sági szakértői, a munkaadói és munkavállalói érdekkép­viseletek vezetői, valamint az üzleti és pénzügyi élet személyiségei vettek részt. Árvízvédelmi szemle Árvízvédelmi szemlét tar­tott szerdán Lotz Károly köz­lekedési, hírközlési és víz­ügyi miniszter a Sziget­­újfalu-Csepel közötti védvo­nalon, megszemlélve a töl­téserősítési munkálatokat. ErrSfa KHVM sajtóosztálya tájékoztatta az MTI-t. Az érintett területen az egy négy­zetkilométerre eső nemzeti vagyon értéke eléri a 165 millió forintot. így egy eset­leges gátszakadás legalább 18 millió forint kárt okozna négyzetkilométerenként. A töltés-megerősítési munkála­tok befejezését követően a 75 kilométer hosszú töltés bizto­san védi majd a Csepel-szi­­getet az áradástól. Gyermektragédia Győrött A Kossuth Lajos Ipari Szakközépiskola sporttele­pén játszottak óvónők fel­ügyeletével a Péterfy Sándor utcai óvodások. Két kisgye­rek ugrókötele beleakadt a kézilabdakapu faszerkezeté­be. Az óvodások megpróbál­ták kiszabadítani a kötelet, a nem kellően rögzített kapu a rángatás következtében el­dőlt, és maga alá temette H. K. 6 éves kisgyereket, aki a helyszínen életét vesztette. Kupadöntők <­Szabad Föld Kupa Nyírmeggyes—Lajoskomárom 4-l(4-0) Magyar Kupa Ferencváros—Vác 4-3(l-3) A szabolcsi csapat mérkőzéséről a 14. oldalon számolunk be. A tengizi helyzet rendeződik Luxuskörülmények a sivatagban Nagy értékű munkagépek ebek harmincadján... Cser­benhagyott vagyonok... kifi­zetetlen munkabérek... em­bertelen munkakörülmények stb. Egy időben csak ilyen és ehhez hasonló címekkel lehe­tett Tengizről, az ott dolgozó magyar szakemberekről és az őket alkalmazó Kemév Rt.-ről hallani, olvasni. Idő­közben megkezdődött a vál­lalat felszámolása. Az ezen munkálatot végző cég egyik munkatársa, dr. Bornemisza Lajos a közelmúltban Ten­­gizben járt, s tapasztalatai­ról, illetve a felszámolás je­lenlegi állásáról beszámolt lapunknak. — A Kemév Rt. felszámolá­sával kapcsolatban ott kezde­ném, hogy a külföldön dolgo­zókat a vállalat még tavaly má­jus-június hónapokban haza­rendelte, és a munkaviszonyu­kat megszüntette. Ott maradt rengeteg munkagép, eszköz, amelyek nyilvántartási értéke maghaladja a 15 millió forintot. Kimentem Tengizbe, hogy a helyszínen megvizsgáljam, mi van ezekkel a berendezésekkel, illetve milyen módon lehetne áruba bocsátani azokat. A vizsgálódás eredményé­vel, azaz a végével kezdeném. Egy kamionszállítmány fuvar­­költsége oda 850 ezer, a vissz­­fuvar ára 450 ezer forint. Két kísérő kollégám — akik közül az egyik ott dolgozott koráb­ban művezetőként — segítsé­gével megállapítottuk, hogy nincs ott olyan berendezés, amely — egy kamionba berak­va, hazaszállítva és értékesít­ve — „megtérítené” a fuvart! Az ott lévő termelőeszközöket három kategóriába lehet sorol­ni. Az egyik csoportba azok tartoznak, amik már nincsenek meg, a másikba azok, amelyek használhatatlanok, a harmadik csoportot képezik az értéke­síthető berendezések. Az elő­zetes várakozással ellentétben nagyon kedvező tapasztalato­kat szereztem: a Kemév veze­tése a lehetőségeihez képest mindent megtett a berendezé­sek tárolásáért. A volt központi telephelyen egy lezárt épület­ben voltak a vagyoni eszközök elhelyezve, de sajnos onnan szinte mindent elraboltak. Az épületeket feltörve és kifoszt­va találtuk. Minimális az ott maradt értékesíthető gépi berendezé­sek száma. Az ott működő magyar kft.-vei tárgyalásokat folytattam az eszközök magas jutalékkal való bizományosi értékesítésével kapcsolatosan, ami sikerére nagyon kevés esé­lyünk van. Szeptember máso­dik felében megpróbálok velük alkut kötni, hogy egy részét kifizessék. Meglátogattuk a volt kemé­­ves dolgozókat is, akiknek nagy része a magyar kft.-nél tovább dolgozik. Mintegy 100- an vannak ott, akiknek nagy része Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei. Azt tapasztaltuk, hogy 40—50 fokos hőségben dol­goznak kemény, feszített mun­katempóban. Tágas, három­ágyas, légkondicionált szobák­ban laknak, magyar szakácsok főznek rájuk, és ami fontos, nagyon nagy hangsúlyt fek­tetnek a vendéglátók a higé­­niára. A Kemév felszámolása során a dolgozók járandóságát — három részletben ugyan, de — sikerült kifizetni. Bérrel nem tartozik a cég a munkásoknak, de végkielégítésekkel igen. Énnek a vagyoni fedezete'már megvan, a vagyon értékesíté­se után kerülhet sor a végki­elégítés kifizetésére. Ezt prog­nosztizálni nem lehet, mert nagyon lassú folyamat a va­gyonértékesítés. Két-három milliós ingatlanok értékesíté­sére sor kerülhet, de a nagy értékűeket gyakorlatilag lehe­tetlen eladni. A végkielégítés összege 35 millió forint, s ameddig annak legalább a fe­lét nem sikerül összeszedni, addig lehetetlen rendezni ezt a „számlát”. A tapasztalatom azt mondat­ja velem, hogy a negatív fel­hang a Tengizben szerzett egészségkárosodásokról, a sugárbetegségekről rengeteg valós alapot nélkülöz. Ugyan­úgy élnek ott emberek, ott is vannak városok. Az kérdem én, hogy egy sivatag széli olajmezőn hol van sugárzás? Ha a kazahokra nem hat sem­mi ártalom, akkor a magyarok­ra miért? A korábbi hazatérők leszázalékolása nem lehet ki­zárólagosan Tengiz bűne! Ilyen esetek egy átlagos ma­gyar vállalatnál sokkal na­gyobb arányban előfordulnak. Jó lenne, ha mindenki csak akkor alkotna véleményt, mi­után személyesen megtapasz­talta az ottani körülményeket. A hétköznapi ember a kivonulásról Két nappal ezelőtt az ellen­zéki pártok látványos kivo­nulását láthattuk a TV-Hír­­adóban. Embereket kérdez­tünk meg arról, hogy mi a vé­leményük Horn Gyula Süddeutsche Zeitung-beli nyilatkozatáról, illetve ho­gyan ítélik meg a kisgazdák, a Fidesz-MPP és az MDF képviselőinek az újságcikkre tett reagálását. Bódi János szabadúszó (Kis­­várda): — Hóm Gyulának elő­ször itthon kellett volna a pár­tokkal megbeszélni, megvitatni a véleményét, és csak utána nyi­latkozni. Senki sem teregeti ki a szennyesét, ő miért tette? A problémákat inkább takargatni kellene, mint kijelenteni. Nincs hitelünk a világ szemében, ezu­tán még ennyi sem lesz. A mi­niszterelnököt még egy nyomorult szendvicsre sem hív­ták meg, amikor vendégségbe ment, azt sem érdemelte ki! Varga Arcm és felesége: — Nem tudjuk, hogy Hóm Gyu­lának mi volt ezzel a célja, de mielőtt nyilatkozik, rendbe te­hetné az ország dolgait. Bizo­nyítsa be feltételezéseit, ha pedig erre képtelen, akkor a nyilvánosság előtt kérjen elné­zést. Igaz, ha ezt megteszi, áZ is kevés. Amit elrontott, nehéz már kijavítani. Máshol, más országokban is vannak problé­mák, de belügynek számíta­nak, és nem tud róluk senki. Pali bácsi kőművesmester Kisvárdáról: — Ki tudja, hogy igaza van-e a miniszterelnöknek vagy nincs?! Szerintem ezért nem kellett volna még kivonul­ni. A fene sem tudja, hogy mi­lyen dolgok mennek ott. Nekünk, munkásoknak nincs időnk arra, hogy figyeljük a politikát. Min­denesetre nem volt szép, hogy ilyen dolog történt. Meg kellett volna ezt beszélni. Nagy Béla polgármester (Szabolcsveresmart): — Nem a politikát, hanem a gazdasá­got kellene előtérbe helyezni, ez mindennél fontosabb. Hajói élünk, anyagi nehézségeink nincsenek, akkor mit érdekel engem, hogyan vélekednek országunkról mások! Még mindig a személyes dolgok — és nem a közösségi érdekek — vannak előtérbe helyezve. Azt mondják, hogy van pénz ebben az országban, csak nem odajut belőle, ahová kellene.

Next

/
Oldalképek
Tartalom