Új Kelet, 1995. június (2. évfolyam, 127-151. szám)
1995-06-22 / 144. szám
í Az Új Kelet Tiszalökön (4—5. oldal) Egészségünkről (11. oldal) Horn Gyula visszavonta nyilatkozatát Horn Gyula miniszterelnök szerdán délután az MTI-hez eljuttatott közleményben tudatta: üzenettel fordult a Süddeutsche Zeitung szerkesztőségéhez, kérve, hogy tekintsék visszavontnak a vele készült és május 23-án megjelent interjú két mondatát. Rövid magyarázatában a miniszterelnök azzal indokolja kérését: a Magyar Országgyűlés június 20-i ülésén az ellenzéki pártok cáfolták, hogy közük lenne szélsőséges, fajgyűlölő mozgalmakhoz, és elhatárolódtak azoktól. Megítélése szerint ez reményt ad arra, hogy a jövőben szükség esetén együtt lépjenek fel az ilyen mozgalmakkal szemben. Tiltakozások a csomag ellen A honoráriumok 44 százalékos társadalombiztosítási járulékáról szóló törvény alkotmányellenességének megállapítását kérve fordult szerdán az Alkotmánybírósághoz harminchárom, a kulturális szférában tevékenykedő szervezet. Az Értelmi Fogyatékosok Országos Érdekvédelmi Szövetsége ugyancsak az Alkotmánybírósághoz fordult, mert sérelmesnek és diszkriminatívnak tartja a stabilizációs törvénycsomagnak azt az intézkedését, amely szerint az értelmi fogyatékost megillető felemelt családi pótlék a nevelőszülőnél és az intézetben elhelyezett fogyatékosoknak jár alanyi jogon, a családban nevelkedőknek nem. Gazdasági fórum — Ha a kormány cselekvési programja ötvöződik egy olyan gazdasági, politikai programmal, amely megmutatja, hogy hová akarunk eljutni a világban térben és időben, akkor van esélyünk rá, hogy az ezredfordulóra egy modem Magyarországot teremtsünk — mondta Suchman Tamás privatizációs miniszter vitaindító előadásában a Magyar Gyáriparosok Országos Szövetsége által szervezett gazdasági fórumon. A szerdán Budapesten rendezett fórumon, amelynek fő témája a privatizáció volt, a pártok gazdasági szakértői, a munkaadói és munkavállalói érdekképviseletek vezetői, valamint az üzleti és pénzügyi élet személyiségei vettek részt. Árvízvédelmi szemle Árvízvédelmi szemlét tartott szerdán Lotz Károly közlekedési, hírközlési és vízügyi miniszter a Szigetújfalu-Csepel közötti védvonalon, megszemlélve a töltéserősítési munkálatokat. ErrSfa KHVM sajtóosztálya tájékoztatta az MTI-t. Az érintett területen az egy négyzetkilométerre eső nemzeti vagyon értéke eléri a 165 millió forintot. így egy esetleges gátszakadás legalább 18 millió forint kárt okozna négyzetkilométerenként. A töltés-megerősítési munkálatok befejezését követően a 75 kilométer hosszú töltés biztosan védi majd a Csepel-szigetet az áradástól. Gyermektragédia Győrött A Kossuth Lajos Ipari Szakközépiskola sporttelepén játszottak óvónők felügyeletével a Péterfy Sándor utcai óvodások. Két kisgyerek ugrókötele beleakadt a kézilabdakapu faszerkezetébe. Az óvodások megpróbálták kiszabadítani a kötelet, a nem kellően rögzített kapu a rángatás következtében eldőlt, és maga alá temette H. K. 6 éves kisgyereket, aki a helyszínen életét vesztette. Kupadöntők <Szabad Föld Kupa Nyírmeggyes—Lajoskomárom 4-l(4-0) Magyar Kupa Ferencváros—Vác 4-3(l-3) A szabolcsi csapat mérkőzéséről a 14. oldalon számolunk be. A tengizi helyzet rendeződik Luxuskörülmények a sivatagban Nagy értékű munkagépek ebek harmincadján... Cserbenhagyott vagyonok... kifizetetlen munkabérek... embertelen munkakörülmények stb. Egy időben csak ilyen és ehhez hasonló címekkel lehetett Tengizről, az ott dolgozó magyar szakemberekről és az őket alkalmazó Kemév Rt.-ről hallani, olvasni. Időközben megkezdődött a vállalat felszámolása. Az ezen munkálatot végző cég egyik munkatársa, dr. Bornemisza Lajos a közelmúltban Tengizben járt, s tapasztalatairól, illetve a felszámolás jelenlegi állásáról beszámolt lapunknak. — A Kemév Rt. felszámolásával kapcsolatban ott kezdeném, hogy a külföldön dolgozókat a vállalat még tavaly május-június hónapokban hazarendelte, és a munkaviszonyukat megszüntette. Ott maradt rengeteg munkagép, eszköz, amelyek nyilvántartási értéke maghaladja a 15 millió forintot. Kimentem Tengizbe, hogy a helyszínen megvizsgáljam, mi van ezekkel a berendezésekkel, illetve milyen módon lehetne áruba bocsátani azokat. A vizsgálódás eredményével, azaz a végével kezdeném. Egy kamionszállítmány fuvarköltsége oda 850 ezer, a visszfuvar ára 450 ezer forint. Két kísérő kollégám — akik közül az egyik ott dolgozott korábban művezetőként — segítségével megállapítottuk, hogy nincs ott olyan berendezés, amely — egy kamionba berakva, hazaszállítva és értékesítve — „megtérítené” a fuvart! Az ott lévő termelőeszközöket három kategóriába lehet sorolni. Az egyik csoportba azok tartoznak, amik már nincsenek meg, a másikba azok, amelyek használhatatlanok, a harmadik csoportot képezik az értékesíthető berendezések. Az előzetes várakozással ellentétben nagyon kedvező tapasztalatokat szereztem: a Kemév vezetése a lehetőségeihez képest mindent megtett a berendezések tárolásáért. A volt központi telephelyen egy lezárt épületben voltak a vagyoni eszközök elhelyezve, de sajnos onnan szinte mindent elraboltak. Az épületeket feltörve és kifosztva találtuk. Minimális az ott maradt értékesíthető gépi berendezések száma. Az ott működő magyar kft.-vei tárgyalásokat folytattam az eszközök magas jutalékkal való bizományosi értékesítésével kapcsolatosan, ami sikerére nagyon kevés esélyünk van. Szeptember második felében megpróbálok velük alkut kötni, hogy egy részét kifizessék. Meglátogattuk a volt keméves dolgozókat is, akiknek nagy része a magyar kft.-nél tovább dolgozik. Mintegy 100- an vannak ott, akiknek nagy része Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei. Azt tapasztaltuk, hogy 40—50 fokos hőségben dolgoznak kemény, feszített munkatempóban. Tágas, háromágyas, légkondicionált szobákban laknak, magyar szakácsok főznek rájuk, és ami fontos, nagyon nagy hangsúlyt fektetnek a vendéglátók a higéniára. A Kemév felszámolása során a dolgozók járandóságát — három részletben ugyan, de — sikerült kifizetni. Bérrel nem tartozik a cég a munkásoknak, de végkielégítésekkel igen. Énnek a vagyoni fedezete'már megvan, a vagyon értékesítése után kerülhet sor a végkielégítés kifizetésére. Ezt prognosztizálni nem lehet, mert nagyon lassú folyamat a vagyonértékesítés. Két-három milliós ingatlanok értékesítésére sor kerülhet, de a nagy értékűeket gyakorlatilag lehetetlen eladni. A végkielégítés összege 35 millió forint, s ameddig annak legalább a felét nem sikerül összeszedni, addig lehetetlen rendezni ezt a „számlát”. A tapasztalatom azt mondatja velem, hogy a negatív felhang a Tengizben szerzett egészségkárosodásokról, a sugárbetegségekről rengeteg valós alapot nélkülöz. Ugyanúgy élnek ott emberek, ott is vannak városok. Az kérdem én, hogy egy sivatag széli olajmezőn hol van sugárzás? Ha a kazahokra nem hat semmi ártalom, akkor a magyarokra miért? A korábbi hazatérők leszázalékolása nem lehet kizárólagosan Tengiz bűne! Ilyen esetek egy átlagos magyar vállalatnál sokkal nagyobb arányban előfordulnak. Jó lenne, ha mindenki csak akkor alkotna véleményt, miután személyesen megtapasztalta az ottani körülményeket. A hétköznapi ember a kivonulásról Két nappal ezelőtt az ellenzéki pártok látványos kivonulását láthattuk a TV-Híradóban. Embereket kérdeztünk meg arról, hogy mi a véleményük Horn Gyula Süddeutsche Zeitung-beli nyilatkozatáról, illetve hogyan ítélik meg a kisgazdák, a Fidesz-MPP és az MDF képviselőinek az újságcikkre tett reagálását. Bódi János szabadúszó (Kisvárda): — Hóm Gyulának először itthon kellett volna a pártokkal megbeszélni, megvitatni a véleményét, és csak utána nyilatkozni. Senki sem teregeti ki a szennyesét, ő miért tette? A problémákat inkább takargatni kellene, mint kijelenteni. Nincs hitelünk a világ szemében, ezután még ennyi sem lesz. A miniszterelnököt még egy nyomorult szendvicsre sem hívták meg, amikor vendégségbe ment, azt sem érdemelte ki! Varga Arcm és felesége: — Nem tudjuk, hogy Hóm Gyulának mi volt ezzel a célja, de mielőtt nyilatkozik, rendbe tehetné az ország dolgait. Bizonyítsa be feltételezéseit, ha pedig erre képtelen, akkor a nyilvánosság előtt kérjen elnézést. Igaz, ha ezt megteszi, áZ is kevés. Amit elrontott, nehéz már kijavítani. Máshol, más országokban is vannak problémák, de belügynek számítanak, és nem tud róluk senki. Pali bácsi kőművesmester Kisvárdáról: — Ki tudja, hogy igaza van-e a miniszterelnöknek vagy nincs?! Szerintem ezért nem kellett volna még kivonulni. A fene sem tudja, hogy milyen dolgok mennek ott. Nekünk, munkásoknak nincs időnk arra, hogy figyeljük a politikát. Mindenesetre nem volt szép, hogy ilyen dolog történt. Meg kellett volna ezt beszélni. Nagy Béla polgármester (Szabolcsveresmart): — Nem a politikát, hanem a gazdaságot kellene előtérbe helyezni, ez mindennél fontosabb. Hajói élünk, anyagi nehézségeink nincsenek, akkor mit érdekel engem, hogyan vélekednek országunkról mások! Még mindig a személyes dolgok — és nem a közösségi érdekek — vannak előtérbe helyezve. Azt mondják, hogy van pénz ebben az országban, csak nem odajut belőle, ahová kellene.
