Új Kelet, 1995. június (2. évfolyam, 127-151. szám)

1995-06-16 / 139. szám

UJ KELET 8ÄL I Kultúra 1995. június 16., péntek9 Megyei döntő Mátészalkán Tátika és karaoke Két elődöntő után Mátészal­kán rendezték meg a megyei tátika- és karaoke-vetélkedő döntőjét a közelmúltban. A zsúfolásig megtelt színházte­remben általános és középisko­lások mutatkoztak be a szak­emberekből álló zsűri és a kö­zönség előtt. Ezúttal új színfolt­ként karaoke-bemutató is volt, ahol a zenei alapanyagra való­ban „ráénekelt” a fellépő mű­vészjelölt, s ebben a kategó­riában igazán ígéretes tehetsé­geket láthattunk. így például kiemelkedően szerepelt Simon Edina nyolcadikos kislány Fe­hérgyarmatról, aki a Nyíregy­házán megrendezett „Arany mikfofon” táncdalénekes tehet­ségkutató fesztiválon is máso­dik helyezést ért el. Erről és a szálkái versenyről is hamarosan olvashatnak az Új Keletben, a fehérgyarmati énekes kis­lánnyal készült riportunkban. Szamosi István Zenekar alakul Orgován Roland hetedik osz­tályos, Szamosangyalosról jár a csengeri iskolába. Szeret ta­nulni, de az erőssége a zenélés. — Szülőfalumban van egy együttes, és már gyermekko­romban megtetszett a zenekar­ban a dobos játéka — emléke­zett Roland. —- Rövidesen ne­kem is lett hangszerem, elkezd­tem tanulni a játékot. Pár évvel később már az ököritói lakodal­mas zenekar tagja lettem, és most is játszom az iskolai ze­nekar mellett ebben az együt­tesben. Három éve Suli-fix né­ven a csengeri iskolában is van egy társaság, amelyik Jeles Antalné tanárnő közreműködé­sével készül arra, hogy játéká­val szórakoztassa a fiatalságot. Hetente tartunk próbát. Szeptemberben megyek a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolára dobolásból vizsgázni, és ha ez sikerül, engedélyem is lesz. Ezek ellenére nem feltétle­nül a zenélésből akarok megél­ni, hanem szeretném, ha lenne egy hétköznapi foglalkozásom is, szeretnék szakmát tanulni. Az Eső előtt című macedón—angol—francia film szereplői Június 15—18 .-.Richard Link­­later: Mielőtt felkel a nap Celine francia diáklány. Budapestről Párizs felé tart, és a vonaton beszélgetni kezd a szemben ülő, kicsit szakadt amerikai fiúval. Jesse texasi újságíró. Mad­ridban akarta tölteni a nyarat barátnőjével, de a lány lelépett, úgy gondolta, inkább hazare­pül. Meglepődve tapasztalják, hogy bármiről is kezdenek kommunikálni, ezer apró dolog köti össze őket. Jesse váratlan kérdést szegez Celine-nek: nincs pénze szállodára, így amúgy is csavargással töltené az éjszakát Bécsben, ahonnan másnap reggel indul a gépe Amerikába. Miért nem száll le vele Celine is, hogy együtt fe­dezzék fel a várost. A filmért Richard Linklater az 1995-ös Berlini Filmfesztiválon Ezüst Medve-díjat kapott. Június 19—21.: Leo Carax: A Pont-neuf szerelmesei Az új francia film csodagye­rekének harmadik és egyúttal legnagyobb sikerű alkotása. Párizs legrégibb hídját és a kö­rülötte lévő utcákat ragyogó díszletben építették fel hozzá. Költői, álomszerű, mégis hite­les díszletvilág, valamint a kö­nyörtelen mindennapok kínzó valósága ütközik ebben a ke­gyetlenül lírai filmben. Egy otthontalan tűznyelő és egy rejtélyes fiatal lány minden akadályon diadalmaskodni lát­szó őrült szerelme. Nyomor, bujkálás, menekülés. A híd, az alatta futó víz és a lobogó tü­zek jelképét kapcsolja össze a képzelet törvényei szerint. Egy feledhetetlenül szikrázó hatal­mas tűzijáték képi költeménye. A lány talán megvakul, talán gazdag, hideg polgárnő válik belőle. Június 23—26.: Milko Man­­csevszkij: Eső előtt (feliratos, macedón—angol—francia film) Az alkotás három szerelmi tör­ténet egymásba fonódásával a modem Európa portréját adja, háttérben a politikailag felkavart Macedóniával és napjaink Lon­donjával. A mesébe illő macedón hegyek között egy rejtélyes eset túlnő saját jelentőségén, és pol­gárháború kitörésével fenyeget. Egyben összehoz egy fiatal, hall­gatag szerzetest, egy londoni képszerkesztőt és egy kiábrán­dult haditudósítót végzetes sze­relmek tragikus történeteként. A film a szereplők és az ese­mények összekapcsolásával három részben meséli el a há­ború megalkuvást nem ismerő tennészetét, azt, ahogyan fel­dúlja gyanútlan emberek életét, és az ártatlanokat arra kénysze­ríti, hogy egyik yagy rnásik.ol­dalra álljanak. ' A film 1994-ben a Velencei Filmfesztiválon Arany Orosz­lán Díjat nyert, majd 1995-ben a Legjobb Külföldi Film kate­góriában Oscar-díjra jelölték. Vidám gyermektábor Nyíregyháza-Sóstógyógyfürdőn: Tókuckó „Ha én rózsa volnék...” — énekelte 400 gyerek felszaba­dultan a Bródy által megzené­sített verset. Látszott rajtuk, hogy örömmel teszik. Akinek még nem ment jól a szöveg, azoknak a kezében kis cédula volt, és arról olvasták. Itt nem igaz, hogy a későn jövők csak a szünetben foglalhatják el he­lyeiket. Menet közben is csat­lakozhatott bárki. A Nyíregyháza-Sóstón mű­ködő Tókuckó nyári tábora nagy segítség azoknak a szü­lőknek, akik hosszabb vagy rövidebb ideig nem tudják hol elhelyezni a gyerekeiket. A tá­bor alapgondolata, hogy ne nyűgként, ne teherként éljék meg a gyerekek az itt töltött időt. Igazán változatos progra-Semmi sem kötelező! és még büfé is üzemel az épü­letben. Nekünk nincsenek fegyelme­zési problémáink, kellőképp le tudjuk kötni még az eleven lur­kókat is. Az a célunk, hogy jól érezze mindenki magát. — Mennyibe kerül mindez? — Ugyanannyit kell itt is fi­zetni, mint amennyi az iskolá­jában a napközi térítési díja volt. Ez úgy lehetséges, hogy a nyíregyházi önkormányzat jelentős mértékben támogat bennünket. Ezenkívül pályáza­tok útján és az intézmény saját erejéből is csökkenti a szülők anyagi terheit. —Sch— mokból választhatnak naponta a táborlakók. Ugrálhatnak trambulinon, választhajták a tánctanulást és a számháborút. A nagyobb kézügyességgel rendelkezők fűzhettek gyön­gyöt vagy készíthettek bábokat. A tábor indításáról kérdeztük Novák Ilona táborvezetőt. — Miként lehetett jelentkez­ni ide a tanulóknak? — Még a tavasz folyamán felmértük az igényeket Nyír­egyháza általános iskoláiban és ehhez igazítottuk a pedagógu­sok létszámát. Nagy az érdek­lődés, évek óta bővül a létszám. Szeretnek ide jönni a kicsik és a nagyok is. Itt mindenki talál az érdeklődésének megfelelő elfoglaltságot. Az első nap a gyerekek maguk választhatták ki, hogy melyik tanár nénihez vagy bácsihoz szeretnének ke­rülni. A csoportok olyanok, mint egy-egy klub. Még nevet is választottak maguknak. (Ne­kem a legjobban a Sportgilisz­ták elnevezés tetszett!) Ha az időjárás engedi, mehet­nek a tófürdőre is, de a víz még elég hideg, így csak az ott lévő medencében parancsolhatnak. — Van-e még lehetőség je­lentkezni valamelyik turnusra? — Június 12-én kezdtünk, és 500 gyereket vártunk. Ehelyett csak alig több mint négyszázan érkeztek meg. így nagyon in­dokolt esetben (ha a szülő vég­képp nem tudja hol elhelyezni a kiskorú gyermekét) megpró­bálunk segíteni. — A szülőknek ki kell hozni a kicsiket ide, a Blaha Lujza sétányra? — Nem feltétlenül. A város három pontjáról reggel fél nyolckor autóbuszok indulnak ide. Az egyik a vasútállomás­ról a Széchenyi utcai SZAÉV- székház és az Egyház utca érin­tésével jön ki ide. A másik já­ratunk Örökösföldről indul, és a Bánki Szakközépiskola előtt vesz fel még gyerekeket. A har­madik a Dohány utca és a Kos­suth utca sarkáról indul, és a Stadion utca sarkán, valamint a Tölgyes csárda előtt lehet még felszállni rá. —Milyen felszerelést hozza­nak magukkal a táborozok? — A szokásos tisztasági cso­magot, esetleg kisplédet, vala­mint a programnak és az idő­járásnak megfelelő öltözéket. Semmi más nem kell, mert a sportfelszerelésektől a kézi­munkaanyagokig mindent adunk. Napi háromszori étke­zést biztosítunk a gyerekeknek, Harascsák Annamária felvételei

Next

/
Oldalképek
Tartalom