Új Kelet, 1995. június (2. évfolyam, 127-151. szám)
1995-06-15 / 138. szám
UJ KELET Magazin 1995. június 15., csütörtök ] L1 Lenn a Délibábos Spanyolhonban avagy a bika, a sangria, a pálmák, La Manga lovagja és a két tenger Don Juarez, akinek gyönyörű lánya és hatalmas hikái | vannak A három nap alatt a/.ért sikerült időt szakítani a turdésre-napozásra is — balra Bodnár Márton, alias La Manga lovagja magyaráz a hölgy koszorúnak n. ...pálmák. Csak ámulni lehet az elchei pálmakert fantasztikus világán. Mintegy száz kilométert kell utazni a szárazföld belseje felé, hogy Elche városában megláthassuk, milyen is az igazi félsivatagos vidékekre jellemző klíma, nyolcvanöt fokos páratartalom, napon 40 fokos meleg, ám pálmák zöldje mindenhol, ahová tekint az ember. A busz az elchei szafaripark bejáratánál áll meg, s valósággal bemenekülünk a pálmák árnyékába. Aztán kiált Bodnár Imre, aki kalauza és mentora az itt nyaraló magyar vendégeknek: „Hajóra, magyar!” Kicsiny mesterséges folyócska kanyarog a szafariparkon át, széles csónakokba invitálják a turistát, indul a túra. Siklik a csónak, jobbra struccok elmélkednek a homokban, balra oroszlán ásít hatalmasat, amott irdatlan szarvú fekete állat emelkedik fel, s unottan néz a csónak felé. A parton itt is, ott is /eltűnik egy vidokamerás fiatalember, intünk neki, ő visszainteget. „Video-szafari” olvasható a felirat az ajtó felett. Bent egy pult mögött valóságos videostúdió, szemközt a falon máris pereg három tévén a film. Önmagunkat látjuk a csónakban, minden arcról külön-külön is egy-egy közeli kép, háttérben a vadállatok. Nagy nevetések, „Nézd csak, milyen képet vágsz!, Ott vagyok én is!, Ó, éppen elfordultál!...” Nagy az ötlet: azonnal kész videofilmét lehet vásárolni a szafaritúráról, (nem is drága), mindenki rajta van... A bejáratnál két felnyergelt púpos teve az árnyékban. Ötszáz pezeta gazdát cserél, s felkapaszkodom a púpra. A teve megemelkedik, azt hiszem, lezuhanok, ám meglepő gyorsan talpra áll, magam pedig meglepődök, hogy milyen magasról szemlélem a világot... Önkéntes tevehajcsár kapja kézbe a kantárszárat: vendéglátónk, Bodnár Márton, a Délibáb iroda igen rokonszenves (és csillogó humorú) tulajdonosa és vezetője irányítja az alattam hajóként hullámzó hátú púpost... ...a torreádor személyesen fogad bennünket a bejáratnál. Végigsétálunk a termeken, a falakról irdatlan bikafejek merednek ránk. A házigazda, Manolo Juarez valaha az arénák ünnepelt hőse volt, a trófeák alatt kis táblákon ott áll, melyik szörnyeteget mikor döfte le... Tágas helyiség, terített asztalok, báránysült és szalonná^ ba göngyölt sült datolya, kagyló és polip, meg ami szemszájnak ingere. És sangria a kancsókban. Sok-sok sangria. (Tetszettek már inni sangriát? Hidegen ajánlom! Amolyan spanyol bóléféleség, itatja magát, csalafinta és nagyon finom! Déligyümölcsök úsznak benne, kevésbé tűrőképeseknek olykor az is elég, ha azokat elszopogatják. Elmondhatják: juj, de szédülök ettől a narancstól!...) Vacsora után átvonulunk a szomszédos épületbe, s ott egy akkora koromfekete bikát szemlélhetünk meg, hogy tátva marad a szánk. Manolo hivatásszerűen tenyészti az arénák négylábú hőseit, az itt látható minden bikák atyja, mint a tank zúdul a karám falának a maga mázsáival, Don Juarez féltő mosollyal nézi dühöngését. Negyvenmilliót ér a jószág pezetában (ami forintban is körülbelül ugyanannyi). Aztán egy kis tánc. Az egyik teremben kicsiny színpad, rajta két spanyol gitáros és három szép spanyol hölgy. (Egyikük Juarez úr leánya, fekete szépség, a papa egy fokozattal féltőbben nézi, mint az előbb a másik kedvencét...) Peng a gitár, vérforraló a muzsika, csattannak a tenyerek, perdülnek a szoknyák. Kitör a taps a magyarok között. Aztán egy meglepetés: a kigyúrt vállú, ám szelíd beszédű „délibábos” Bodnár Imréről kiderül, hogy hosszú évekig néptáncos volt: spanyol gitárzenére mutat be (zajos sikerrel) egy magyaros szólót... S hogy senki ne maradjon háttérben, ezt követően mindenki, még e sorok írója is megtanulhatta a spanyol hölgyektől a színpadon, miképp kell rendesen összeverni a tenyereket, ha igazi katalán ritmust akarunk hallani. ...Don Juarez épített magának (és vendégeinek) egy szabályos kis arénát, minden megvan, a karámhoz vezető kapu, a vállmagasságú körkörös fal, több helyen keskeny bejárattal és beljebb rakott palánkkal, ami mögé be lehet ugrani a bika elől. Nos, kérem, kipróbálhattuk viadori képességeinket — legnagyobb meglepetésünkre ugyanis, amikor beeresztették az alacsony, de igencsak erőteljes alkatú és jelentős szarvú bikát, Manolo intett: tessék beljebb fáradni. Már akinek van mersze! Adott egy valódi lila-sárga lebemyeget is, amit a bika orra előtt illik lengetni... Azt látni kellett, ahogyan a jó magyarok átrepültek a palánk felett, amikor a bika vágtában feléjük indult... ...jómagam szélesen mosolygok a tisztelt kollégák rekordsebességű menekülésein, s figyelem: itt valami trükk van, nem létezik, hogy ez tényleg egy „valódi” bika. De látom ám: Manolo és segédje is ugyancsak fürgén ugrik a palánk biztos menedékébe, amikor neveltjük feléjük száguld... Megragadom hát a bikavadításra szánt textília egyik szélét, a másik oldalon salgótarjáni hírlapíró kollégám markolja. Lengetjük, rázzuk, a bika felénk fordul. Megáll, leszegi a szarvát, fúj egyetkettőt, jobb mellső patájával izgatottan kapálja az aréna homokját. Aztán támadásba lendül... Egy gőzmozdony, sebességével és erejével száguld, már csak két méterre van, hoppá, ez tényleg ide jön, atyaisten, de gyors és mekkora a szarva.;. Károlyi kolléga már a palánk fölött úszik fél méterrel, én is elhajítom a vásznat, fordulok, s uccu, irány a kijárat. Egy rossz lépés, a bika már centiméterekre a hátuljámtól, egy pillanat, s a homokban fekszem, jobb lábamon átgázol a fekete állat. Sikítások kívülről, Manolo már ott is van, szakszerű hujjogatással tereli magára az állat figyelmét, én felpattanok és világcsúcsot javítva vágódok be a palánk mögé. Csak ott kezdek el sántikálni. Hát ennyi torreádorságom rövid története. (Ne higgye senki, hogy a Juarez-farmon és másutt tett látogatások csak nekünk szóltak: minden la manga-i csoport megkapja ugyanezt a Délibábtól. Úgyhogy férfiak: fel viadalra! ) ...és feldübörgött a Zoco nevezetű szórakozónegyed Vanity diszkójában a zene. Tánc hajnalig, techno és rock and roll füldugó nélkül, időnként spanyol ritmusok. ...körséta a félszigeten, a Délibáb által bérelt apartmanok megtekintése — hadd lássák a társ utazási irodák, hová küldik a vendégeket La Mangán. Én csak vendégszemmel néztem körbe: gyönyörű és kényelmes mindegyik ...aztán a búcsúvacsora, ahol Bodnár Márton elnyerte a „La Manga lovagja” címet (bár a lovaggá ütés megfelelő eszköz hiányában elmaradt), még egy kis Vanity, aztán hajnali fürdés a Földközi-tengerben, s irány az emeletes Neoplan autóbusz, alig pár órája érkezett otthonról, hozta az első idei „igazi” csoportot, melynek tagjai az út fáradalmait aludták ki. Rájuk még várt hét nap pihenés, sok-sok érdekesség és izgalom, bika és spanyol tánc, teve és pálmakert, hajózás a tengeren a lakatlan szigetre, pompás vacsorák és a sangria. Mi három nap alatt éltük végig a programot „tömörítve”. Irigyeltem az újonnan jöttékét... Tarnavölgyi György
