Új Kelet, 1995. június (2. évfolyam, 127-151. szám)

1995-06-15 / 138. szám

ÜJ KELET Kisvárda 1995. június 15., csütörtök9 g UJ KELET Kisvárdán Ez történt — Alporgármestert válasz­­| tott a város vezetősége. Gu­bik Tibor — aki a pénzügyi bizottság elnöke — feladata az intézmények működésé­nek koordinálása, az intéz­ményi költségvetések felül­vizsgálata és bírálata. Mellet­te párhuzamosan egy tanács­nokot is választottak dr. Kri­­veczky Béláné személyében, aki ezután az egyházi, vala­mint az oktatási közművelő­dési kapcsolatok ápolásáért és az ehhez tartozó munká­ért felelős. — Elkezdődött a városköz­pont kialakítása. A pályázati pénzből elsősorban egy régó­ta tervezett és áhított sétáló­utcát építhetnek a város atyák. Jelenleg az alépítmé­nyek elhelyezése folyik a zsi­nagógától az ipari iskoláig. Ott egy szervizút épül, mely­nek feladata a városközpont­ra nehezedő forgalom kivál­tása. Ezzel párhuzamosan folynak a munkálatok a gyógyszertár és a könyvtár előtti, valamint a templom háta mögötti téren. Az elmúlt hetekben adott otthont a város a Határon Túli Magyar Színházak hetedik fesztiváljának. A szevezést tekintve magas színtű köve­telményeknek tettek eleget, mind a résztvevők, mind pe­dig az ide látogatók elégedet­ten távoztak. Nagy örömünk­re szolgál, hogy 15,4 millió l forintot kaptunk címzett tá­mogatásként a színpadi tech­nika felújítására. A legköze­lebbi fesztivált már sokkal korszerűbb felszerelésekkel rendezhetjük meg. — Hamarosan megkezdő­dik a járdaépítés a Vasvári Pál utcában. Ez az építkezés az új piac irányába fog haladni. A város vezetősége szeretné megszerezni az új piacot a csődben lévő tulajdonosoktól, hogy ott véglegesítsék az árusí­tást. A régi piacra már vannak jelentkezők, akik bevásárló­centrumot szeretnének építeni. A buszpályaudvar építésé­vel kapcsolatban is történ­tek lépések. A tanulmányterv már elkészült, de az anyagi­akat még elő kellene terem­teni pályázat útján. Esetleg a Volánnal közösen lehetne ezt megvalósítani. Az biztos, hogy az önkormányzatnak egyedül nincs rá pénze. — Ez idáig az önkormány­zat 30 lakásépítési engedélyt adott ki a hátrányos helyzetű nagycsaládosoknak. Kedvez­ményes telekvásárlási lehető­séget kínált az önkormányzat, a terveket is elkészíttette, és a műszaki felügyeletet is el­látták. Az első lakások hama­rosan elkészülnek. A közeljö­vőben még 15 telket alakíta­nak ki, ezekre máris 40 je­lentkező van. Mindenképpen elismerésre méltó a kisebbsé­gi önkormányzat munkája és lelkesedése a tervezet kivite­lezésében. Tornaterem és tűzoltás — Nemrég kaptuk meg az értesítést, hogy nem fogadták el azt az útalapos pályázatun­kat, amely a felüljárót elkerülő útszakasz megépítésére irá­nyult volna — kezdi sorolni a rossz híreket dr. Oláh Albert, polgármester. — A legnagyobb gondunk jelenleg a Bessenyei György Gimnázium tornatermének a kérdése. A gyerekeknek szava­mat adtam, hogy legkésőbb az idén fel fog épülni, de már második éve húzódik az ügy. Az ingatlantulajdonosokkal továbbra is csak a tárgyalások és a viták folynak, mert nem egyeznek bele a részkisajátí­tásba. Pedig az önkormányzat kész volt a feltételeiket — ter­mészetesen csak az ésszerűség határán belül — teljesíteni. Bízom benne, hogy ezekben a kérdésekben hamarosan dűlőre jutunk, már csak azért is, mert céltámogatásból épülne meg, és ha idén nem használjuk fel a pénzt, elúszik. —- Amennyiben a Kisvárda vonzáskörzetébe tartozó vidé­ki önkormányzatok nem tud­ják vállalni a lakosokra jutó támogatás megfizetését, meg­szüntetjük a vidéki orvosi ügyeletet. Jelenleg ugyanis 1 millió hatszázezer forint ráfi­zetésünk van. A vállalkozó or­vosok rendelőhasználati díjat fognak fizetni, mert minden kötelezettség nélkül kapták meg azokat. — Gondot jelent a városi tűzoltóság átvétele is, mert majdnem 4 millió forint hiány­zik a tűzoltóság költségvetésé­ből, amit a városnak kellene pótolnia. — Látszólag simának tűnt ez az év, de két dolog jelentősen felborította a költségvetésünket. Az elmúlt évben két új iskola­­szárnyat építtetünk az egyházi ingatlanok kiváltására. A szer­ződést azonban egyoldalúan tejlesítettük, mert a kormány mind a mai napig nem utalta át a rá eső részt. Pontosabban fo­galmazva, 1991-es árszinten számolva 86,5 millió forintos tartozásuk van velünk szemben. Eddig mindössze 2 millió forin­tot kaptunk. Lassan teljesen el­vész a kormányzati munkába vetett bizalmunk. A kisvárdai oldalakat írta: Úri Mariann, Kozma Ibolya A felvételeket készítette: Bozsó Katalin Konferenciák után A minőségi betegellátásért Manapság mindennapos téma az egészségügy helyzetének a kielemzése, a mindenféle értékelések elkészítése. Konfe­renciák sorozatán talákoztak egymással a kórházak vezetői, hogy megtárgyalják tapasztalataikat, megvitassák a Bokros­csomag előnyeit és hátrányait. Legutóbb éppen az elmúlt héten tanácskoztak az igazga­tók és főorvosok. A siófoki „randevúra” dr. Malom Ká­roly, a kisvárdai városi kórház igazgatója és legfőbb munka­társai is meghívást kaptak. Az igazgatóval a konferencia után sikerült beszélnünk. — A minőség és gazdasá­gosság a magyar egészségügy­ben volt a fő témája a tanács­kozásnak — válaszolja kérdé­semre az igazgató. — A hazai előadókon túl neves külföldi vendégek is kíváncsiak voltak az értekezletre. Azt hiszem, hogy akik eljöttek, nagyon sok új ismerettel gazdagodtak, hi­szen a minőségbiztosítás hol­land modelljétől kezdve olyan témákról esett szó, mint példá­ul a magas vérnyomás gyógy­szeres kezelése, a betegek gon­dozásának minőségvizsgálata Csongrád megyében, a kolesz­terinszűrés, annak indokoltsá­gáról és indokolatlansága, az egészségügyi szükséglet fel­mérése. Beszéltünk bizonyos kórházak esetében az akkredi­­tációról, ami az elkövetkező években biztosan gyakran szó­ba fog kerülni. — Azok kedvéért, akik nin­csenek tisztában az akkreditá­ció jelentésével, fejtsük ki egy kicsit részletesebben... — Tulajdonképpen azt ta­karja, hogy egy kórház milyen minőségi ellátást tud nyújtani. — A tanácskozáson felve­tődött egyes kórházak vagy osztályok bezárása? — Ezekről most nem beszél­gettünk, de éppen a napokban jelent meg egy, a kórházak helyzetét, állapotát részletesen tárgyaló könyv, amelyből vi­lágosan kitűnik ezen intézmé­nyek helyzete. — A társadalombiztosítás vezetői is részt vettek a tanács­kozáson? — Igen, figyelemmel szok­ták kísérni az ilyen és ehhez hasonló konferenciákat. —Szóba kerültek a már több mint egy éve bevezetett pont­­rendszer hiányosságai? — Tulajdonképpen már a kezdetekben látni lehetett a hiányosságokat, de változta­tási, felülbírálási lehetőség nemigen van. Éppen ezért az Egészségbiztosítási Pénztár is elhatározta, hogy a szélső­ségeket próbálja leküzdeni, vagy legalább azonos szintre hozni. — Milyen téren vannak a legnagyobb hiányosságoké — Fül-orr-gégészet, szemé­szet, traumatológia vonatkozá­sában szükségesek a változta­tások. — Járóbeteg-ellátás? — A minisztériumi tervezet általánosan ennek javítását tűz­te ki célul. Kisvárdán inkább a bővítést tervezik, vásárosna­­ményban pedig a járőbeteg­­ellátás irányába tolódna el a gyógyítómunka. A megyei vezetőség természetesen azt szeretné, ha a naményi és a fehérgyarmati kórház is meg­maradna, de lehet, hogy nem tudnak majd megfelelni a minőségbiztosítási követelmé­nyeknek. Éppen ezért elkép­zelhető, hogy mindkét kór­házban leépítik a fekvőbe­tegellátást, csak egy sürgős­ségi osztályt tartanak fenn. Ennek következményeként nekünk, és a többi kórháznak is fel kell készülnünk az on­nan átirányított betegek foga­dására. — Lesz erre elég ágy? — Ha ez bekövetkezik, ak­kor az egész megyére vonat­kozóan, új ágystruktúrát kell bevezetni. — Ón orvos-igazgató szem­mel milyennek látja hazánk­ban az egészségügy helyze­tét? — Nehézségekkel küszkö­dünk, mert a tb-nek még min­dig nincs költségvetése. Ennek köszönhetően a tavaly kapott pénzösszeget 10 százalék­kal megnövelve kapjuk meg, havonkénti részletekben. Mon­danom sem kell, hogy a 10 százalékos növelés nem egyen­líti ki a 33 százalékos infláció­növekedést, de ilyen körül­mények között is folyamato­san dolgoznunk kell. Ha az egész országot érintő — éssze­rűségen alapuló — struktúra- • váltás megvalósul, hatéko­nyabb és ütőképesebb lesz a helyzetünk. — Talán a struktúravál­táshoz kapcsolódik, hogy a napokban bejelentették, ezu­tán csak az olyan orvosok pályázhatnak kórházigazga­tói posztra, akiknek menedzseri diplomájuk van. Mi erről a vé­leménye? — Ez egy országosan elfo­gadott elképzelés, és ha ez lesz az igény, a kritérium, bi­zonyára el fogják végeztetni az iskolát az igazgatókkal. Azt azonban el kell mondanom, hogy eddig nem volt szük­ség ilyen diplomára, mégis kitűnően ellátták a feladatu­kat. — Úgy gondolom, hogy ez­zel a gazdasági igazgatók ke­nyerét veszik majd el... — Nézőpont kérdése. Sze­rintem felesleges a kórház­ba külön ápolási és külön gazdasági igazgató. Egy em­ber is tökéletesen el tudja lát­ni mindkét feladatot..? Most már megkönnyebbültünk! Véget értek az álmatlan éjszakák, rettegések. Új életbe kezdenek, a kisvárdai Bessenyi György Gimnázium idén érettségizett tanulói. Marianna!, Zsanettel és Edinával rögtön a vizsga után beszélgettünk. — Megkönnyebbültünk — mondta Bereczki Mariann —, bár a felvételi még hátra van. A Bessenyi György Tanárképző Főiskola történelem—művelődésszervező szakára jelentkeztem. Szeretnék művelő­dési házban dolgozni, az újságrói pálya is tetszik, de van még időm a végleleges dön­tésig. A kollégiumot sajnálom elhagyni, fantasztikus volt a közösség, de a kötött­ségnek vége, s ennek nagyon örülök. — Amikor kihúztam a történelem tételt nagyon megijdedtem — mondta Kovács Zsanett. — Témaköröket tanultam, nem is emlékeztem tisztán arra, amit mondanom kellett. Ez elvette a kezdeti lelkesedésemet, csalódtam, mert nagyon sokat tanultam. Kovács Zsanett Aztán, mire újra belelendültem, véget is ért a vizsga. Én is a nyíregyházi tanárképző főiskolára felvételizek, angol—történelem szakra. Nem szeretnék tanítani, bár az an­gol nyelv nagyon érdekel. Gyermekkori vágyam, hogy manöken legyek, jól érzem magam a dobogón, feldob az a hangulat. Jó érzés, ha tetszem az embereknek, önbi­zalmat ad. Anyu kezdettől fogva ösz­tönzött, apunak nem nagyon tetszett. de nőuralom van, egy szót sem szólhatott. — Már egy hete, hogy nem tudok aludni — mondta Esik Edina. — Ha elaludtam, mindig azt álmodtam, hogy nem tudom a kérdezett tételt. Ennek már szerencsére vége. Sokat tanultam, bár a színházi fesztivál is lefoglalta az időmet. Előadá­sokra jártam — tehetek én arról, hogy érettségi szünetben vannak ilyen nagysza­bású és érdekes rendezvények? A viszgát egyébként nem így képzeltem. Azt hit­tem, hogy az egész tanári kar bent fog ülni a teremben. Szó se volt erről. Ele­gendő időnk volt a kidolgozásra, bár a kérdésekkel sokszor megnyaggattak min­ket. Nagykőrösön fogok továbbtanulni tanító—református hitoktató szakon. Az alkalmassági vizsgán megfeleltem, felvé­telizni nem fogok, csak a pontom alapján döntenek sorsomról, remélem, hogy kedvezően. Arra is kíváncsi leszek, hogy mennyire felelek meg a pedagógusi pá­lyán, ezen a téren még nem próbáltam ki magam, de a gyerekek szeretete bizonyára sok nehézségen átsegít. — Lányok, további sikereket kívánunk!

Next

/
Oldalképek
Tartalom