Új Kelet, 1995. június (2. évfolyam, 127-151. szám)
1995-06-14 / 137. szám
Labdarúgás UJ KELET 1995. június 14., szerda15 Erimpex Magyar Kupa Döntő, ahol nincs vesztes Végjátékához érkezett a Magyar Kupa idei megyei selejtezősorozata. A finálé két résztvevője már győztesnek vallhatja magát, hisz az egymás elleni mérkőzésük eredményétől függetlenül mind a Kárpát-Hús Volán, mind a Baktalórántháza csapata kvalifikálta magát az országos főtáblára. Ami mégis inspirálhatja őket, az az, hogy összecsapásuk nyertese magasba emelheti a míves Erimpex Kupát, s vitrinjébe teheti. A szerdán tizenhét órakor kezdődő döntő helyszíne a megyeszékhelyi együttes oroszlánbarlangja lesz, és amennyiben a rendes játékidő letelte után döntetlen az eredmény, hosszabbításra, ha ez sem segít, büntetőrúgásokra kerül sor. A papírforma a baktaiak sikerét sejteti, de a nyíregyházi legénység már többször tanújelét adta annak, hogy — fittyet hányva az előzetes esélylatolgatásra — bravúr is kitelik erejükből. Gazdára vár az Erimpex Kupa Megyei II. osztály Balkányi nyolcas Az Erimpex csoportban az utolsó előtti fordulóra került sor. A középmezőnyben helyet foglaló Balkány vasárnap késő délután azzal az Olcsvával randevúzott, amely két hete Kállósemjénben egy sima hatost kapott, majd a múlt héten a listavezető Nyírcsaholyt fektette két vállra 2-1 arányban. A találkozó háromesélyesként indult, s fölényes, 8-2-es hazai siker lett belőle. A meccsről File Miklós, a győztes balkányiak egyesületének elnöke számolt be lapunknak. — Mit várt az összecsapástól? — az elmúlt hetek gyenge produkcióit akartuk feledtetni hazai közönségünk előtt, a bajnokság utolsó itthoni kilencven percén. Közönségszórakoztató teljesítménnyel igyekeztünk előrukkolni, ami maradéktalanul sikerült is. — Gondolom, Ón sem hitt egy ekkora gólarányú diadalban? — Óvatosságra intett bennünket Olcsva Nyírcsaholy felett aratott győzelme, valamint az, hogy mi egy felforgatott csapattal voltunk kénytelenek pályára lépni. A sepregetőnk, Nagy eltiltását töltötte, jobbhátvédünk, Kulanda már akkor érkezett meg, amikor a meccskönyvet leadtuk, továbbá a két ukrán idegenlégiósunk, Rágyima és Batrin értesüléseink szerint Németországban tartózkodik, valamilyen magánügyüket intézik. Ennf megfelelően, ilyen foghíj; kezdő tizeneggyel, ifjúsági játékosokkal teletűzdelve vágtunk neki a derbinek. Tapogatózó játék után beindult a henger, és a srácok futószalagon hozták el a szebbnél szebb gólokat. Bevallom őszintén, ilyen magabiztos győzelemben csak titokban reménykedtünk. — Volt olyan labdarúgó, aki egynél többször talált be ellenfelük kapujába? —Juhász Józsi és Osikovszki Nándor 3-3 alkalommal rezegtette meg az olcsvaiak hálóját, az ifjúsági együttesből felkerült Görög első meccsét játszotta a felnőttek között, és mindjárt góllal debütált, igaz, csak eggyel, de ez is szép eredmény tőle. — Kivel elégedett még a játéklehetőséget kapott futtballisták közül? — Jobbhátvéd poszton Vasas felfutásainak támadóink többször is hasznát vették, és nem egy tőle indult akció góllal végződött. O egyébként kapusként is megállja helyét, ezt ősszel már többször is bizonyította. — Nem túlzók, ha azt mondom, hogy amennyiben jobban összpontosítanak csatáraink, néhány alkalommal abban az esetben kétszámjegyű eredmény is születhetett volna? — Ha a kihagyott nagy helyzeteket is figyelembe veszem, akkor mi még legalább négy gólt szerezhettünk volna, ám az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy Olcsvának is volt lehetősége találat szerzésre. A vendégek az utolsó pillanatig nem adták fel, keményen hajtottak a mérkőzés lefújásáig. — A zárófordulóban Nagyecsedre utaznak... —Tisztességesen szeretnénk helyt állni. A labda gömbölyű, így bármi előfordulhat. Tóth Mihály Nyögvenyelős győzelem A Kárpát-Hús csoportban a listavezető Demecsert hajszoló Gávavencsellő a kiesés ellen harcoló Fényeslitkét látta vendégül. A találkozót a házigazdák nyerték 2-0 arányban. A meccsről Hempsperger András, a vencsellőiek szakosztályvezetője számolt be. — Elég nehezen született meg győzelmünk vasárnap délután. A játékosok görcsösen futballoztak, és ez majdnem megbosszulta magát, bár végig fölényben fociztunk. Az első félidő gól nélküli döntetlennel végződött, aztán a másodikjátékrész nyolcadik percében sikerült bevinnünk ellenfelünk kapuját. Egy szabadrúgás-variációt követően a sérüléséből felépült és ezt a mérkőzést végigjátszó Németh talált a hálóba. Nyolc perccel később Konrád viharzott el a jobb szélen, és beadása után Türk helyezte a pettyest rendeltetési helyére. — Említette, hogy kulcsemberük, Németh újra rendelkezésükre állt. Mi van Zsigával? — O a második félidőben lépett pályára, és meg voltunk elégedve teljesítményével. — Nem volt durva a kilcven perc? — Mi és a fényeslitkeiek is sportszerűen küzdöttünk a három bajnoki pont megszerzésért. Az első félidő végén az egyik litkei labadrúgót második sárga lapja után kiállították, de nem voltak kirívó szabálytalanságok, amelyekért a figyelmeztetéseket kapta. A vendégek akaratával nem volt gond, csak úgy érzem, a fejekben nincs minden rendben, néha elkalandoztak, és nem a mérkőzésre összpontosítottak. — Két hete Demecserben 0-0-át ért el a csapatuk. Hogyan értékeli az egy pontot, melyet a nagy rivális otthonából hoztak el? — A találkozó előtt mindenképpen győzni szerettünk volna, de a meccsen látottak összképe alapján kiegyeztem az eredménnyel. Riválisunk az utolsó pillanatokban tizenegyest hibázott, így hát nem vagyok elégedetlen. Azt kell hogy mondjam, a bajnoki címet eldöntő rangadón a társaság a felét sem nyújtotta annak, amit tud . —Mi lesz a hétvégén, az utolsó mérkőzésen, Nyíribrony ellen? — Az összecsapásra semleges pályán, Napkoron kerül sor. Mindent elkövetünk annak érdekében, hogy szépen zárjuk a tavaszi idényt a jó játékosokból álló Nyíribrony ellen. T. M. ___________________NB III___________________ Keserű szájíz Kisvárdán A hazaiak Encsen minden trükköt bedobtak annak érdekében, hogy kelepcébe csalják a kisvárdai csapatot. Mi másért vitték volna a régi, kisméretű pályára a mérkőzést, holott az ifjúságiak találkozóját a szomszédos, tágas kialakítású küzdőtéren rendezték. Ez még hagyján, viszont a krimibe illő fordulatokat hozó csata végeztével keserű szájízzel távozhattak a szabolcsiak. A kilencvenedik percben már zsebben érezhették a három pontot, amikor... — Két nap telt el a mérkőzés óta, de még mindig nehezen fogom fel, mi történt velünk — kesergett kedden Komáromi György vezetőedző. — Az utolsó hét percben éveket öregedtem. Előbb a hazaiak gólja kezdte ki az idegeimet, majd miután a srácok ijedtükben szélsebesen fordítottak, mint derült égből a villámcsapás, úgy ért az álmainkat tönkrezúzó egyenlítő találat. Ha ez nem velünk esik meg, talán el sem hiszem, hogy létezik ilyen mérvű balszerencse. — Talán túlságosan korán ünnepeltek a játékosok? — Ki nem tette volna ezt a helyükben? Azok után, hogy a vendéglátók nyolcvan percig tördelték a játékot, utólag bevallották, ezért is választották a keskenyebb pályát. Elviseltük az ebből fakadó hátrányt, egy buta hiba fosztott meg bennünket a sikertől. A második gólunkat követően középkezdéshez felálló encsiek dühükben céltalanul előre „bikázták” a labdát, amit Czap, ahelyett, hogy hagyott volna kigurulni a bal oldali szögletzászlónál, meg akart szelídíteni. Rutintalanságáért nagy árat fizettünk, elpattant tőle a labda, és persze az ebből indított támadást kíméletlenül értlékesítették' a borsodiak. így huppantunk a menyből a földre. — Az eseménydús hajrát megelőzően milyen volt a mérkőzés arculata? — Nem hiába tartottam az összecsapástól, a hazai csapat a várakozásainkat is felülmúlva küzdött. A szó legszorosabb értelmében csíptek, haraptak, méterekről vetődtek be, és a közönség sem maradt adós a biztatással. A csata hevességére jellemző, hogy Oláht le kellett cserélnem, mert kiütközött játékán a félelem. Behoztam a tapasztalt Bérest, aki első labdaérintéséből gólt szerezhetett volna. Dudás forintos átadását azonban a kapu torkából fölé durrantotta, majd később még egy hatalmas helyzetben rontott. Az öltözőben rendkívül szégyellte magát, érezte, hogy a nap hőse lehetett volna, de most idegességében ő sem tudott segíteni a csapaton. — Szinte felesleges kérdezni: mennyire hatott bénítólag a tét nagysága? — A Sényő elleni győzelmet követően a hétközi edzéseken észleltem, hogy nem kevés energiát emésztett fel a nagyszerű fegyvertény. Ez Sajnos kiütközött játékunkon, tompán, monotonon futballoztunk Encsen. Ugyanakkor roppant kellemetlen gárdával viaskodtunk, amely az életéért hajtott. Nem is értem, hogyan állhatnak kieső helyen, ilyen teljesítménnyel jóval előrébb kellene tartaniuk. Labdarúgóimat nem érheti szemrehányás, mint azt nyilatkoztam is, hozzáállásukkal maradéktalanul elégedett voltam. — Két fordulóval a zárás előtt három pont hátrányuk van a listavezetőSényővel szemben. Már az sem biztos, hogy elég lesz, ha megnyerik a hátralévő mérkőzéseket. Lát még esélyt a bajnoki cím elhódítására? — Ahogy mondani szokás: a remény hal meg utoljára. Ennek szellemében dolgozunk tovább, felmérve, hogy sorsunk innentől nem a mi kezünkben van. Természetesen nem adjuk fel, miért is tennénk, ha már idáig eljutottunk. Négy éve irányítom a csapatot, s bizony el kell gondolkodnom azon, hogy amennyiben ezúttal sem sikerül a feljutás, maradjak-e egyáltalán. Ez nem fenyegetőzés részemről, de két harmadik, könnyen megeshet, hogy két második hely után talán bennem is van a hiba, és jobb, ha felállók a kispadról. Megpróbáltam mindent, de ilyen balszerencse-sorozatot nehéz elviselni. Koncz Tibor Suller Só megyei I. osztály Csak tiszta eszközökkel Az egyik oldalon gond, feszültség, a másikon felszabadultság és nyugalom. Valahogy így festhetett a két kispad vasárnap, a Nyírlugos—Baktalórántháza mérkőzés előtt. Mert hát a vendégek már bajnokként érkeztek, míg a hazaiak a kiesés rémétől űzve ugrottak neTi kétségkívül esélyesebb vetélytársuknak. Szó mi szó, a lugosiak minden igyekezete hiábavalónak bizonyult, és az 1-4-es végeredménnyel roppant nehézzé vált a Domokos-legénység helyzete. — Az elvárásoknak megfelelően, nagy elszántsággal és lelkesedéssel kezdtünk — ecsetelte a történteket Domokos János edző —, de az első félidő közepe táján már egygólos hátrányba kerültünk. Nem adtuk fel, erősen kezdtünk a második játékrészben is, és egy szép góllal, amit Krcsmarik szerzett, sikerült kiegyenlítenünk. A vendégek vagy fáradtak voltak, vagy nem jöttek lázba a meccstől, mindenesetre volt esélyünk a vezetés megszerzésére is, elég, ha Hadadi fejesből elért nagy kapufájára gondolok. — Mi törte meg a fiúk lendületét? — Egy felesleges szabálytalanságunk felrázta a baktalórántháziakat, akik cseréikkel felgyorsították a játékukat, és gyorsan a maguk javára fordították az összecsapást. Én a mérkőzés miatt nem vagyok elkeseredve, nekünk nem a bajnok ellen kellett bizonyítanunk. Volt jó pár találkozó, amelyet meg kellett volna nyernünk, mint például a Fehérgyarmat, a Tiszaszalka és a Kemecse ellenit. —Ezek után milyennek látja a bennmaradás esélyeit? — Most már elsősorban nem rajtunk múlik a sorsunk, vetélytársaink eredményei nagyban fogják befolyásolni végső helyezésünket. Hátralévő két meccsünkön Kislétával és Tarpávai találkozunk, mindkét alkalommal csak a győzelem lehet az elfogadható számunkra, hiszen ha pontot veszítünk, szinte biztos, hogy kiesünk. Boldogulásunkhoz elengedhetetlen a lelkes, gólratörő és — hangsúlyozom — a sportszerű játék.Nekünk sem lehetőségünk, sem szándékunk nincs másra, csak arra, hogy tiszta eszközökkel harcoljunk. Azt mondom: inkább essünk ki Remizett Vasárnap a nyíregyházi színeket képviselő NYSI csapata a Keleti csoport bajnoki címéért mérkőzött meg a Tiszavasvári úti sportpályán az MTK fiataljaival. A találkozón nullanullás félidő után egy-egy arányú döntetlen született, amely — tekintettel arra, hogy ma a fővárosban találkozik a két tizenegy —sajnos a kék-fehéreknek kedvez. Az előzetes esélylatolgatások során egy kissé a Hungária körútiak felé billent a mérleg nyelve, már csak azért is, mert négy válogatott játékos erősíti soraikat. A nyíregyházi összecsapáson az első perctől sportszerűen, mintsem sportszerűtlenül bennmaradjunk. — A játékosok mennyire érzik át a veszélyt? — Teljes mértékben, csak hát ez sajnos magával hozza az idegességet és a görcsösséget is. Pedig az együttes sokat dolgozott az év folyamán, és — tudását figyelembe véve — hozzá méltatlan helyen áll a tabellán, holott a semleges szurkolók is elismerően beszélnek róla. Ide kapcsolódik ez a fél mondat is: nem sikerült kivívnunk a bírók szimpátiáját... — Van-e újabb fejlemény a Krekk-ügyben? — Krekknek két NB III—as gárda is ajánlatot tett, Gyuri azonban még nem döntött. Csiky Nándor az NYSI kiegyenlített játék folyt, a végeredmény igazságosnak mondható. Már az első játékrészben megkaparinthatták volna a mieink a vezetést, hiszen egy ízben kapufát rúgtak. A fordulás után aztán a vendégek jutottak vezetéshez, majd — már ennek is örülnünk kellett — a nyíregyházi Lakatos József egalizált. így a várt győzelem elmaradt, a visszavágón pedig — pláne, mert az idegenben lőtt gól is az MTK malmára hajtja a vizet — kisebb bravúr kellene ahhoz, hogy az NYSI kerüljön ki győztesen a párharcból.
