Új Kelet, 1995. június (2. évfolyam, 127-151. szám)

1995-06-13 / 136. szám

U J KELET Megyénk életéből 1995. június 13., kedd3 Javaslattétel közlekedési támogatásra Szabó János Fotó: Harascsák Mai rohanó világunkban minden változik. így a szervezeti átalakítás, a problémák és a gondok ter­mészetesen a Mozgáskor­látozottak Egyesületének Országos Szövetségét sem kerülik el. A változásokról Szabó János főtitkárral be­szélgettünk, aki a követ­kezőket mondta el. — Nálunk a szervezeti át­alakítást az tette szükséges­sé, hogy az elmúlt években rendkívüli módon megnőtt a taglétszám. Az országos szö­vetség tavaly év végi zárá­sánál 94 ezer főt regisztrál­tak. A MEOSZ így egyma­ga nagyobb létszámmal ren­delkezik, mint az összes töb­bi rokkantszervezet. — Ha jól tudom, a megye mellett az országos szövet­ségnek is lesz küldöttközgyű­lése. — Igen, októberben. Erre az időpontra már készítjük az alapszabály-módosítást. Szeretnénk a szervezeti át­alakításokat is belevenni a módosításba. Különösen nagy feladat ezen túlmenően a vezetők tanácsának átszer­vezése. Ezt az egyesületek számának megnövekedése teszi szükségessé. Jelenleg közel nyolcvanfős a vezetők csoportja, így a testület már nemigen alkalmas operatív munkára. — Miben látják a megol­dást? — Az egyik változtatási lehetőség az, hogy újabb megyei szakszervezeteket, szövetségeket kellene létre­hozni. Egyébként ma már alig van olyan megye az or­szágban, ahol csak egy egye­sület működik. Ha ez ilyen formában valóra válhatna, akkor a megyei szövetség képviselhetné a térségekben működő egyesületeket is a vezetők tanácsában. — Igaz, hogy az idén már két nagy pályázatot is nyert az országos szövetség? — Igen. Az egyik egy sző­kébb körű, Budapestre vo­natkozó tevékenység. Ennek az a lényege, hogy egy olyan speciális házigondozó szol­gálatot hoztunk létre, mely tökéletes ellentéte a már működő szolgálatoknak. Mi nem csak ellátjuk és gondoz­zuk a rászorultakat, hanem megpróbáljuk őket önálló életre is nevelni. Korszerű eszközöket nyújtunk társa­inknak a mozgáshoz, kom­munikációhoz, esetleg az otthon végezhető munkához és a párkapcsolatok kiépíté­séhez szeretnénk elérni, hogy barátaink egyáltalán ne, vagy csak minimálisan legyenek rászorulva más se­gítségére. — Miről szól a második pályázat? — Ez egy országos szintű statisztikai felmérés, mely­nek ez év végéig el kell ké­szülnie. Azért van erre szük­ség, mert Magyarországon egy olyan hivatalos irat sincs, mely megmutatná, hány mozgássérült van az országban. Ezt a kérdést illetően csak becsült szám­adatok vannak. Eddig nyolc­vanezer adatlap érkezett vissza szövetségünkhöz, és a feldolgozásuk folyamatban van. E hónap közepén kezd­jük meg a kérdezőbiztosok felkészítését, akik több ezer mozgássérült társunkat sze­mélyesen keresik fel. A kérdőív nagyon részletes, kitöltése 1-1,5 órát vesz igénybe. Az értékelés és egy tanulmány elkészítése októ­berre van kitűzve. — Milyen szerepet játsza­nak a MEOSZ vezetői a tör­vényhozásban ? — A részvétel minden év­ben visszatérő feladat. Na­gyon ritka az a kérdés, mely­ben a honatyák nem kérik ki a véleményünket. Elég sok törvény és rendelet változik, melyeket figyelemmel kell kísérnünk, mert csak így te­hetünk javaslatokat a módo­sításra. — Ezek közül mely rende­let érinti leginkább a moz­gáskorlátozottakat ? —Természetesen a közle­kedéssel foglalkozó. Ennek átdolgozására már megkez­dődtek a tárgyalások a mi­nisztériumok képviselőivel. —Ön szerint milyen ered­ményre vezetnek majd a megbeszélések? — Az már egészen biztos, hogy január elsejével valami megváltozik. A jelenleginél sokkal szigorúbb és szűkebb réteget érintő lesz a támoga­tás. Ma már sajnos egyre in­kább szociális segély jellege van a dolognak. Félreértés ne essék, mi senkit nem aka­runk kizárni a támogatásból, ám bizonyos fokú differen­ciálásra mindenképpen szükség van olyan értelem­ben, hogy akinek a rehabili­tációja megkívánja — mert dolgozik, munkába jár, csa­ládot tart fent —, az valami­vel több támogatást kapjon, mint a munkában megfáradt, inkább megöregedett, mint mozgássérült ember. Termé­szetesen őket is támogatni kell, csak kicsit másként. Tehát mi ilyen irányú változ­tatásokban gondolkodunk, ezek lesznek a javaslataink. Aztán, hogy ebből mit fogad el a kormány, abba már nem tudunk beleszólni. A döntés az ő kezükben van. Sikli Tímea A nemzetközi kapcsolatok fórumának értékelése Első lépés — sikeres lépés Az első nemzetközi kapcsolatok fórumát rendezte meg a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Fejlesztési Ügynökség az el­múlt héten, amire a megye gazdasági-társadalmi vezető sze­mélyiségeit hívták meg. Ifj. Kézy Bélával, az ügynökség nem­zetközi kapcsolatokért felelős munkatársával beszélgettünk ennek eredményességéről. — A szakember szemszö­géből milyennek ítéli ezt az első, problémafeltáró fórumot? — Tartottunk egy kicsit at­tól, hogy már az első megbu­kik az érdeklődés hiánya miatt. Nagyon jólesett azonban, hogy sokan eleget tettek a meghívá­sunknak. Külön öröm, hogy tartalmas dialógust sikerült ki­alakítanunk a meghívottakkal. Ez egyben minősíti is a fórum fontosságát. Telitalálat volt a meghirdetett téma, nagyon so­kan értékes ötletekkel gazdagí­tották a nemzetközi kapcsola­tok rendezvényét. — Melyek voltak a leginkább érdeklődésre számot tartó kér­dések, javaslatok? — Nagyvállalat-vezetők mondták el saját tapasztalatai­kat a külföldi kapcsolattartá­sokról. Sokan hiányoltak egy egységes megyei adatbázist, például a bérbe adható föld­területekről, az ingatlanokról, az igénybe vehető tolmácsok­ról, illetve az elkészült vagy a tervezett hosszú távú progra­mokról. Többször is elhang­zott, hogy mivel a régiók kö­zött egyre erősödik a versengés, az önkormányzatok besegíthet­nének a területi fejlesztésekbe — például a használható terü­leteikhez való hozzájutás meg­könnyítésével, vagy akár ezek jelképes összegű bérbe adásával is. A rendelkezésre álló munkaerő mennyiségével általában mindenki meg volt elégedve, csak egy más, moder­nebb, a piaci viszonyokhoz job­ban alkalmazkodó képzési rendszer elterjesztését szorgal­mazták. Elhangzott, hogy erő­síteni kellene a lakossági kap-Minőség és határidő! F odor Lászlóné A rakamazi RAFAFÉM Fa- és Fémipari Szolgáltató Kft. ügyvezető igazatójával beszél­gettünk. E cikk szerzőjének nem volt ismeretlen sem a hely, sem az ügyvezető személye a koráb­bi munkakapcsolat révén (az ipari szövetekezetek megyei ér­­dekvédelmi szervezete — KISZÖV — egykori munkatár­saként) örömmel nyugtázhat­tam, hogy a volt rakamazi szövetekezet egyben maradt, nem úgy, mint sok hasonló tár­sa. Főleg a vasipari tevékenysé­get végző szövetkezetek sorsa pecsételődött meg, így a RAFA­­FEM Kft. talpon maradása kü­lön értékkel bír. Fodor Lászlóné ügyvezető a korábbi történések kapcsán el­mondta, hogy a szövetkezet 1992. december 4-én alakult át kft.-vé. A szövetkezet — amely egykor többszörösen is a Kivá­ló Szövetekezet címet érdemel­te ki — egy időben alaposan a mélyponton volt. Azt az idő­szakot a vezetőcserék, a teljes bizonytalanság jellemezte, de erről a Főnix madár hamvaiból feltámadásról ne is beszéljünk tovább — mondta az ügyvezető asszony. — A lényeg, hogy együtt maradtunk, munkalehe­tőséget tudunk nyújtani, s hogy folyamatosan dolgozhatunk. — A közelmúltban, május 26- án tartott taggyűlésünkön a kft. eredményességéről számolhat­tunk be, a behozott üzletrész után osztalékot fizettünk ki tag­jainknak. Jelenlegi taglétszá­munk 55 fő, a tervezett 43 mil­liós árbevételt sikerült túlszár­nyalni, 54 millió kerekedett csolatépítést, a párbeszédet, a folyamatos tapasztalatcserét. Mivel a nyelvi képzettség mint­egy alapfeltétele a nemzetközi együttműködésnek, az ehhez szükséges infrastruktúra fej­lesztése nagyban előmozdítaná az oktatás színvonalát. Több felszólaló hangoztatta, hogy a már meglévő kapcsolatokat nyitottá, mindenki által igény­be vehetővé kellene tenni. — Elhangzottak konkrét, segítő szándékú javaslatok is? — A főiskolák jelen lévő képviselői nagyon pozitívan álltak a kezdeményezéshez, fel­ajánlották segítségüket például a kapcsolataik továbbadásában, informatikai rendszerük hasz­nálatában. Az inkubátorház képviselője konferenciák lebo­nyolítására kiválóan alkalmas, négynyelvű tolmácsgéppel fel­szerelt termét javasolta min­denki figyelmébe. A fejleszté­si ügynökség igazgatója fel­ajánlotta a kelet-nyugati irányú kiterjedt ügynökségi ismeretsé­geit. — Ez a rendezvény volt az első lépés. Mi lesz a második? — A nemzetközi kapcsola­tok fóruma volt az első, nagyon tanulságos és sikeres lépés. Az elhangzott javaslatokat kiérté­keljük, és megtervezzük rövid távú hasznosíthatóságukat, amiről minden résztvevőhöz el­juttatunk egy írásos anyagot. Felvesszük a megyei, már ko­moly külföldi tapasztalatokkal rendelkező nagyvállalatokkal a kapcsolatokat. Előkészítjük az adatbázisok kialakítását, illetve egy informális szintű, nemzet­közi kapcsolatokkal foglalkozó csapatot szervezünk, hogy eze­ket a feladatokat koordinálják. Hamarosan elkészül a régiót bemutató marketingstratégia kiadványa is. Már folyamato­san érkeznek vissza az önkor­mányzatoknak elküldött gazda­sági-társadalmi kérdéseket tar­talmazó kérdőívek, ezek kiér­tékelésével két-három héten belül elkészülünk, amit min­denki számára elérhetővé te­szünk. —vip— belőle. Döntésünk értelmében június 30-ig 146 volt dolgozónk részére is megtörténik a kifize­tés, míg 73 kft.-tagtól felvásá­roljuk az átaluk korábban felkí­nált üzletrészt. A kft. üzletrészei forgalmoképesek, értékük van a piacon. A legnagyobb ered­ménynek azt tartom — így az ügyvezetőnő —, hogy közös akarattal nem herdálódott szét a vagyon! A kft. jelenleg 33 mil­lió 830 ezer forinit értékű va­gyonnal rendelkezik, az egymil­liós kft.-k sorában ez nem lebecsülendő. Számunkra pedig „megbecsülendő”: semmi eset­re sem veszélyeztethetjük, csak­is gyarapítani szándékozunk. Egyébként nehezményezzük, hogy az átalakulás során a volt szövetkezeti tagokat nem tájé­koztatták kellőképpen, nem volt egyetlen ember sem, aki meg­mondta volna nekik az igazat, nevezetesen, hogy az üzletré­szükkel is át lehet alakulni. Emi­att juthattott sok helyen jó pár vezető potom áron a szövetke­zet szinte teljes vagyonához. Mi erről másként gondolkodtunk, s azért létezhetünk a mai napig is. —Jelenleg elsősorban a belső piacra termelünk, de közvetett úton több külföldi céggel is kap­csolatban állunk. A mai világ­ban nem engedhető meg sem­miféle lazaság, a dolgozóink is valamennyien „minősített” em­berek. A minőség és a pontos határidő nagy úr, s ennek meg kell tudjunk felelni! A fizetési morál a velünk kapcsolatban álló cégekkel nagyon jó, ponto­san kapjuk a pénzt, s dolgozó­inkat a megszokott napon mind­ig ki tudtuk fizetni. A kft.-nél a bruttó havi átlagkereset 31 ezer forint volt az elmúlt évben, amely a megyei adatokat ismer­ve: nem szégyellnivaló. — A kft. telephelyén szép számmal akadnak bérlők, de mi is növekedni szeretnénk: a fa­ipari részleget kívánjuk bőví­teni, további munkalehetőséget kínálva ezzel a környéken la­kóknak. Mindkét fő profilban több terméket gyártunk, emel­lett lakossági szolgáltatást is végzünk — fejezte be Fodor Lászlóné, ügyvezető. (lefler) Baktalórántházi lakossági fórum Házelnök sarokba szorítva Gál Zoltán, az Országgyű­lés elnöke péntek délután Vásárosnaményba látogatott, ahol a forgácslapgyárat láto­gatta meg dr. Kiss Gábor kí­séretében. Utána Baktalóránt­­házán egy lakossági fórumon vett részt. Itt a szépszámú érdeklődő rázúdította a sorsa miatti ke­serűségét a házelnökre, s — a legégetőbb napi problémákat felvetve — elhalmozta kérdé­sekkel. Gál Zoltán sokuk érdeklő­désére válaszolva elmondta, hogy ellentmondásokat vél felfedezni a polgári szándékok és a kívánalmak között. Sokan várták már a híres-hírhedt sta­bilizációs programcsomagot, de gyakorta hallani: miért most kellett bevezetni? Erre, mint mondta, csupán egy vá­lasz létezik, mégpedig az, hogy talán még nem késő megállítani a mélybe zuhanó életszínvonalat — igaz, némi áldozatok árán. A privatizációt érintő kér­désre válaszolva elmondta, hogy gyakorlatilag lehetetlen felülbírálni az elmúlt időszak elfecsérelt, hibás döntéseit, mert az a magyar gazdaság összeomlásával fenyegetne. Tudni kell ugyanis, hogy — mint magyarázta — ezáltal veszélybe kerülne viszonyla­gos gazdasági stabilitásunk nemzetközi megítélése. Egy ilyen döntést hozva persze megugrana a kormánykoalíció hazai népszerűségi mutatója, de hosszú távon ártana az or­szág amúgy sem fényes gaz­dasági hírének! A pénzügyminiszternek adott végkielégítés és az or­szág helyzete között vont pár­huzamról úgy vélekedett a házelnök, hogy egy épülgető piacgazdaságnak vannak eh­hez hasonló velejárói is. Mint mondta, erkölcsileg elfogad­hatatlan az ilyen nagy össze­gű végkielégítés, de jogilag megtámadhatatlan, amit ke­ményebben fogalmazva úgy kell érteni, hogy senkinek semmi köze nincs hozzá! Po- • litikai szempontból viszont • súlyos kárt okozott a kor­mánynak, mert a Bokros ne­vével fémjelzett program hi­tele sokat csökkent a polgárok többségének a szemében. A házelnök összegzésképpen el­mondta: lehet, hogy a mosta­ni kománykoalíció nem hoz­za el a kánaánt, és lesznek kevésbé népszerű és sikeres lépései, de minden erővel tö­rekszik tiszta kézzel kormá­nyozni az országot! Ez mintegy a hallgatóság közé dobott bombaként ha­tott, jókora vitát keltve a ven­dégek és a pulpitusnál ülők között. Ki-ki hozzátette a — nem egyszer kendőzetlen — véleményét. Elhangzott például, hogy egy süket ember is lehet tiszta kezű, mikor elmegy egy se­gítséget kérő mellett! Vagy, hogy csak az utóbbi időben napfényre került végkielégí­tések összegéből két iskola éves költségvetését lehetne finanszírozni! Ezekre az ér­vekre az Országgyűlés elnö­ke nem tudott megnyugtató választ adni, csupán arról próbálta biztosítani hallgató­ságát, hogy maximálisan tö­rekszik a jog, az alkotmány érvényesítésére a parlamenti munkában, a bankok vizsgá­latában, de hozzátette: a ki­alakulóban lévő piacgazda­ság logikáját, játékszabálya­it mindenkinek meg kell ér­tenie. Ami jogilag megtá­madhatatlan, az nem mindig etikus is! v.p.

Next

/
Oldalképek
Tartalom