Új Kelet, 1995. június (2. évfolyam, 127-151. szám)
1995-06-13 / 136. szám
U J KELET Megyénk életéből 1995. június 13., kedd3 Javaslattétel közlekedési támogatásra Szabó János Fotó: Harascsák Mai rohanó világunkban minden változik. így a szervezeti átalakítás, a problémák és a gondok természetesen a Mozgáskorlátozottak Egyesületének Országos Szövetségét sem kerülik el. A változásokról Szabó János főtitkárral beszélgettünk, aki a következőket mondta el. — Nálunk a szervezeti átalakítást az tette szükségessé, hogy az elmúlt években rendkívüli módon megnőtt a taglétszám. Az országos szövetség tavaly év végi zárásánál 94 ezer főt regisztráltak. A MEOSZ így egymaga nagyobb létszámmal rendelkezik, mint az összes többi rokkantszervezet. — Ha jól tudom, a megye mellett az országos szövetségnek is lesz küldöttközgyűlése. — Igen, októberben. Erre az időpontra már készítjük az alapszabály-módosítást. Szeretnénk a szervezeti átalakításokat is belevenni a módosításba. Különösen nagy feladat ezen túlmenően a vezetők tanácsának átszervezése. Ezt az egyesületek számának megnövekedése teszi szükségessé. Jelenleg közel nyolcvanfős a vezetők csoportja, így a testület már nemigen alkalmas operatív munkára. — Miben látják a megoldást? — Az egyik változtatási lehetőség az, hogy újabb megyei szakszervezeteket, szövetségeket kellene létrehozni. Egyébként ma már alig van olyan megye az országban, ahol csak egy egyesület működik. Ha ez ilyen formában valóra válhatna, akkor a megyei szövetség képviselhetné a térségekben működő egyesületeket is a vezetők tanácsában. — Igaz, hogy az idén már két nagy pályázatot is nyert az országos szövetség? — Igen. Az egyik egy szőkébb körű, Budapestre vonatkozó tevékenység. Ennek az a lényege, hogy egy olyan speciális házigondozó szolgálatot hoztunk létre, mely tökéletes ellentéte a már működő szolgálatoknak. Mi nem csak ellátjuk és gondozzuk a rászorultakat, hanem megpróbáljuk őket önálló életre is nevelni. Korszerű eszközöket nyújtunk társainknak a mozgáshoz, kommunikációhoz, esetleg az otthon végezhető munkához és a párkapcsolatok kiépítéséhez szeretnénk elérni, hogy barátaink egyáltalán ne, vagy csak minimálisan legyenek rászorulva más segítségére. — Miről szól a második pályázat? — Ez egy országos szintű statisztikai felmérés, melynek ez év végéig el kell készülnie. Azért van erre szükség, mert Magyarországon egy olyan hivatalos irat sincs, mely megmutatná, hány mozgássérült van az országban. Ezt a kérdést illetően csak becsült számadatok vannak. Eddig nyolcvanezer adatlap érkezett vissza szövetségünkhöz, és a feldolgozásuk folyamatban van. E hónap közepén kezdjük meg a kérdezőbiztosok felkészítését, akik több ezer mozgássérült társunkat személyesen keresik fel. A kérdőív nagyon részletes, kitöltése 1-1,5 órát vesz igénybe. Az értékelés és egy tanulmány elkészítése októberre van kitűzve. — Milyen szerepet játszanak a MEOSZ vezetői a törvényhozásban ? — A részvétel minden évben visszatérő feladat. Nagyon ritka az a kérdés, melyben a honatyák nem kérik ki a véleményünket. Elég sok törvény és rendelet változik, melyeket figyelemmel kell kísérnünk, mert csak így tehetünk javaslatokat a módosításra. — Ezek közül mely rendelet érinti leginkább a mozgáskorlátozottakat ? —Természetesen a közlekedéssel foglalkozó. Ennek átdolgozására már megkezdődtek a tárgyalások a minisztériumok képviselőivel. —Ön szerint milyen eredményre vezetnek majd a megbeszélések? — Az már egészen biztos, hogy január elsejével valami megváltozik. A jelenleginél sokkal szigorúbb és szűkebb réteget érintő lesz a támogatás. Ma már sajnos egyre inkább szociális segély jellege van a dolognak. Félreértés ne essék, mi senkit nem akarunk kizárni a támogatásból, ám bizonyos fokú differenciálásra mindenképpen szükség van olyan értelemben, hogy akinek a rehabilitációja megkívánja — mert dolgozik, munkába jár, családot tart fent —, az valamivel több támogatást kapjon, mint a munkában megfáradt, inkább megöregedett, mint mozgássérült ember. Természetesen őket is támogatni kell, csak kicsit másként. Tehát mi ilyen irányú változtatásokban gondolkodunk, ezek lesznek a javaslataink. Aztán, hogy ebből mit fogad el a kormány, abba már nem tudunk beleszólni. A döntés az ő kezükben van. Sikli Tímea A nemzetközi kapcsolatok fórumának értékelése Első lépés — sikeres lépés Az első nemzetközi kapcsolatok fórumát rendezte meg a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Fejlesztési Ügynökség az elmúlt héten, amire a megye gazdasági-társadalmi vezető személyiségeit hívták meg. Ifj. Kézy Bélával, az ügynökség nemzetközi kapcsolatokért felelős munkatársával beszélgettünk ennek eredményességéről. — A szakember szemszögéből milyennek ítéli ezt az első, problémafeltáró fórumot? — Tartottunk egy kicsit attól, hogy már az első megbukik az érdeklődés hiánya miatt. Nagyon jólesett azonban, hogy sokan eleget tettek a meghívásunknak. Külön öröm, hogy tartalmas dialógust sikerült kialakítanunk a meghívottakkal. Ez egyben minősíti is a fórum fontosságát. Telitalálat volt a meghirdetett téma, nagyon sokan értékes ötletekkel gazdagították a nemzetközi kapcsolatok rendezvényét. — Melyek voltak a leginkább érdeklődésre számot tartó kérdések, javaslatok? — Nagyvállalat-vezetők mondták el saját tapasztalataikat a külföldi kapcsolattartásokról. Sokan hiányoltak egy egységes megyei adatbázist, például a bérbe adható földterületekről, az ingatlanokról, az igénybe vehető tolmácsokról, illetve az elkészült vagy a tervezett hosszú távú programokról. Többször is elhangzott, hogy mivel a régiók között egyre erősödik a versengés, az önkormányzatok besegíthetnének a területi fejlesztésekbe — például a használható területeikhez való hozzájutás megkönnyítésével, vagy akár ezek jelképes összegű bérbe adásával is. A rendelkezésre álló munkaerő mennyiségével általában mindenki meg volt elégedve, csak egy más, modernebb, a piaci viszonyokhoz jobban alkalmazkodó képzési rendszer elterjesztését szorgalmazták. Elhangzott, hogy erősíteni kellene a lakossági kap-Minőség és határidő! F odor Lászlóné A rakamazi RAFAFÉM Fa- és Fémipari Szolgáltató Kft. ügyvezető igazatójával beszélgettünk. E cikk szerzőjének nem volt ismeretlen sem a hely, sem az ügyvezető személye a korábbi munkakapcsolat révén (az ipari szövetekezetek megyei érdekvédelmi szervezete — KISZÖV — egykori munkatársaként) örömmel nyugtázhattam, hogy a volt rakamazi szövetekezet egyben maradt, nem úgy, mint sok hasonló társa. Főleg a vasipari tevékenységet végző szövetkezetek sorsa pecsételődött meg, így a RAFAFEM Kft. talpon maradása külön értékkel bír. Fodor Lászlóné ügyvezető a korábbi történések kapcsán elmondta, hogy a szövetkezet 1992. december 4-én alakult át kft.-vé. A szövetkezet — amely egykor többszörösen is a Kiváló Szövetekezet címet érdemelte ki — egy időben alaposan a mélyponton volt. Azt az időszakot a vezetőcserék, a teljes bizonytalanság jellemezte, de erről a Főnix madár hamvaiból feltámadásról ne is beszéljünk tovább — mondta az ügyvezető asszony. — A lényeg, hogy együtt maradtunk, munkalehetőséget tudunk nyújtani, s hogy folyamatosan dolgozhatunk. — A közelmúltban, május 26- án tartott taggyűlésünkön a kft. eredményességéről számolhattunk be, a behozott üzletrész után osztalékot fizettünk ki tagjainknak. Jelenlegi taglétszámunk 55 fő, a tervezett 43 milliós árbevételt sikerült túlszárnyalni, 54 millió kerekedett csolatépítést, a párbeszédet, a folyamatos tapasztalatcserét. Mivel a nyelvi képzettség mintegy alapfeltétele a nemzetközi együttműködésnek, az ehhez szükséges infrastruktúra fejlesztése nagyban előmozdítaná az oktatás színvonalát. Több felszólaló hangoztatta, hogy a már meglévő kapcsolatokat nyitottá, mindenki által igénybe vehetővé kellene tenni. — Elhangzottak konkrét, segítő szándékú javaslatok is? — A főiskolák jelen lévő képviselői nagyon pozitívan álltak a kezdeményezéshez, felajánlották segítségüket például a kapcsolataik továbbadásában, informatikai rendszerük használatában. Az inkubátorház képviselője konferenciák lebonyolítására kiválóan alkalmas, négynyelvű tolmácsgéppel felszerelt termét javasolta mindenki figyelmébe. A fejlesztési ügynökség igazgatója felajánlotta a kelet-nyugati irányú kiterjedt ügynökségi ismeretségeit. — Ez a rendezvény volt az első lépés. Mi lesz a második? — A nemzetközi kapcsolatok fóruma volt az első, nagyon tanulságos és sikeres lépés. Az elhangzott javaslatokat kiértékeljük, és megtervezzük rövid távú hasznosíthatóságukat, amiről minden résztvevőhöz eljuttatunk egy írásos anyagot. Felvesszük a megyei, már komoly külföldi tapasztalatokkal rendelkező nagyvállalatokkal a kapcsolatokat. Előkészítjük az adatbázisok kialakítását, illetve egy informális szintű, nemzetközi kapcsolatokkal foglalkozó csapatot szervezünk, hogy ezeket a feladatokat koordinálják. Hamarosan elkészül a régiót bemutató marketingstratégia kiadványa is. Már folyamatosan érkeznek vissza az önkormányzatoknak elküldött gazdasági-társadalmi kérdéseket tartalmazó kérdőívek, ezek kiértékelésével két-három héten belül elkészülünk, amit mindenki számára elérhetővé teszünk. —vip— belőle. Döntésünk értelmében június 30-ig 146 volt dolgozónk részére is megtörténik a kifizetés, míg 73 kft.-tagtól felvásároljuk az átaluk korábban felkínált üzletrészt. A kft. üzletrészei forgalmoképesek, értékük van a piacon. A legnagyobb eredménynek azt tartom — így az ügyvezetőnő —, hogy közös akarattal nem herdálódott szét a vagyon! A kft. jelenleg 33 millió 830 ezer forinit értékű vagyonnal rendelkezik, az egymilliós kft.-k sorában ez nem lebecsülendő. Számunkra pedig „megbecsülendő”: semmi esetre sem veszélyeztethetjük, csakis gyarapítani szándékozunk. Egyébként nehezményezzük, hogy az átalakulás során a volt szövetkezeti tagokat nem tájékoztatták kellőképpen, nem volt egyetlen ember sem, aki megmondta volna nekik az igazat, nevezetesen, hogy az üzletrészükkel is át lehet alakulni. Emiatt juthattott sok helyen jó pár vezető potom áron a szövetkezet szinte teljes vagyonához. Mi erről másként gondolkodtunk, s azért létezhetünk a mai napig is. —Jelenleg elsősorban a belső piacra termelünk, de közvetett úton több külföldi céggel is kapcsolatban állunk. A mai világban nem engedhető meg semmiféle lazaság, a dolgozóink is valamennyien „minősített” emberek. A minőség és a pontos határidő nagy úr, s ennek meg kell tudjunk felelni! A fizetési morál a velünk kapcsolatban álló cégekkel nagyon jó, pontosan kapjuk a pénzt, s dolgozóinkat a megszokott napon mindig ki tudtuk fizetni. A kft.-nél a bruttó havi átlagkereset 31 ezer forint volt az elmúlt évben, amely a megyei adatokat ismerve: nem szégyellnivaló. — A kft. telephelyén szép számmal akadnak bérlők, de mi is növekedni szeretnénk: a faipari részleget kívánjuk bővíteni, további munkalehetőséget kínálva ezzel a környéken lakóknak. Mindkét fő profilban több terméket gyártunk, emellett lakossági szolgáltatást is végzünk — fejezte be Fodor Lászlóné, ügyvezető. (lefler) Baktalórántházi lakossági fórum Házelnök sarokba szorítva Gál Zoltán, az Országgyűlés elnöke péntek délután Vásárosnaményba látogatott, ahol a forgácslapgyárat látogatta meg dr. Kiss Gábor kíséretében. Utána Baktalórántházán egy lakossági fórumon vett részt. Itt a szépszámú érdeklődő rázúdította a sorsa miatti keserűségét a házelnökre, s — a legégetőbb napi problémákat felvetve — elhalmozta kérdésekkel. Gál Zoltán sokuk érdeklődésére válaszolva elmondta, hogy ellentmondásokat vél felfedezni a polgári szándékok és a kívánalmak között. Sokan várták már a híres-hírhedt stabilizációs programcsomagot, de gyakorta hallani: miért most kellett bevezetni? Erre, mint mondta, csupán egy válasz létezik, mégpedig az, hogy talán még nem késő megállítani a mélybe zuhanó életszínvonalat — igaz, némi áldozatok árán. A privatizációt érintő kérdésre válaszolva elmondta, hogy gyakorlatilag lehetetlen felülbírálni az elmúlt időszak elfecsérelt, hibás döntéseit, mert az a magyar gazdaság összeomlásával fenyegetne. Tudni kell ugyanis, hogy — mint magyarázta — ezáltal veszélybe kerülne viszonylagos gazdasági stabilitásunk nemzetközi megítélése. Egy ilyen döntést hozva persze megugrana a kormánykoalíció hazai népszerűségi mutatója, de hosszú távon ártana az ország amúgy sem fényes gazdasági hírének! A pénzügyminiszternek adott végkielégítés és az ország helyzete között vont párhuzamról úgy vélekedett a házelnök, hogy egy épülgető piacgazdaságnak vannak ehhez hasonló velejárói is. Mint mondta, erkölcsileg elfogadhatatlan az ilyen nagy összegű végkielégítés, de jogilag megtámadhatatlan, amit keményebben fogalmazva úgy kell érteni, hogy senkinek semmi köze nincs hozzá! Po- • litikai szempontból viszont • súlyos kárt okozott a kormánynak, mert a Bokros nevével fémjelzett program hitele sokat csökkent a polgárok többségének a szemében. A házelnök összegzésképpen elmondta: lehet, hogy a mostani kománykoalíció nem hozza el a kánaánt, és lesznek kevésbé népszerű és sikeres lépései, de minden erővel törekszik tiszta kézzel kormányozni az országot! Ez mintegy a hallgatóság közé dobott bombaként hatott, jókora vitát keltve a vendégek és a pulpitusnál ülők között. Ki-ki hozzátette a — nem egyszer kendőzetlen — véleményét. Elhangzott például, hogy egy süket ember is lehet tiszta kezű, mikor elmegy egy segítséget kérő mellett! Vagy, hogy csak az utóbbi időben napfényre került végkielégítések összegéből két iskola éves költségvetését lehetne finanszírozni! Ezekre az érvekre az Országgyűlés elnöke nem tudott megnyugtató választ adni, csupán arról próbálta biztosítani hallgatóságát, hogy maximálisan törekszik a jog, az alkotmány érvényesítésére a parlamenti munkában, a bankok vizsgálatában, de hozzátette: a kialakulóban lévő piacgazdaság logikáját, játékszabályait mindenkinek meg kell értenie. Ami jogilag megtámadhatatlan, az nem mindig etikus is! v.p.
