Új Kelet, 1995. június (2. évfolyam, 127-151. szám)

1995-06-10 / 135. szám

UJ KELET Megyénk életéből 1995. június 12., hétfő 3 Minősítő fesztivál Tarpán A megyei önkormányzat és a tarpai önkormányzat rende­zésében került sor szombaton a XXI. Népzenei Együttesek és Szólisták Megyei Fesztiváljá­ra. A rendezvény egyben mi­nősítő verseny is volt. A zsűri elnöke Olsvai Imre, a Magyar Tudományos Akadémia Nép­zene Intézetének tagja volt. Döntésében segítette: Jób Ár­pád a debreceni Kodály Kórus igazgatója, Lázár Katalin nép­dalénekes, az MTA tagja. Akik kérték, azok megkapták a bronz, ezüst, arany vagy az arany páva minősítést. Ez utóbbi elismerés új, a népze­nei élet legmagasabb kitünte­tése, melyet most csak a Tarpai Felnőtt Citerazenekar (veze­tője: Szabó László) és a Tarpai Népdalkor (vezetője: Kocsis József) kapott meg. A rendezvény részvevőit Kovács Béla helyi polgármes­ter köszöntötte, és örömmel szólt arról, hogy ismét a bere­gi nagyközség adhatott helyet a fesztivál megrendezésének. Ezt követően Hamvas Lász­ló, a megyei közgyűlés alelnö­­ke nyitotta meg a seregszem­lét. Szólt arról, hogy napjaink­ban a liberális kozmopolitiz­­mus akar megerősödni, de ez nem kedvez a nemzeti kultú­ráknak, mert csak megfogha­tatlan világi értékekben gon­dolkodik. Ez a mai rendezvény is bi­zonyítja, hogy a valóság ezzel szemben az, hogy itt vonul fel a magyar népzenei, népkölté­szeti kultúra egy szelete ki­csiktől nagyokig, hogy bemu­tassa önmagát. Igazolja ez azt is, hogy a magyar nép a Kár­pát-medencében — éljen akár a Trianon által elszakított te­rületeken is — sajátos egyedi, és ugyanakkor európai kultú­rával rendelkezik. A megnyitó után mutatta be műsorát a közel negyven részt­vevő. A gálaműsorra este ke­rült sor, ahol azok az együtte­sek léptek fel, akik minősítést szereztek. A már említett tarpaiakon kívül országos minősítést ka­pott: a Nyíregyházi ÁFÉSZ Nyírpazonyi Népdalköre (ve­zeti: Ivancsó Dénes), a vajda­bokori Tirpák Népzenei Együttes (vezeti: Bánszki Já­nos), a tiszavasvári Vasvári Népzenei Együttes (vezeti: Aj­­tai Lóránd), az újfehértói Roz­maring Népzenei Együttes (ve­zeti: Kurucz Miklós), a nyírte­leki Őszirózsa Asszonykórus (vezeti: Hrenkó István), a nyír­egyházi Hon- véd Népdalkor (vezeti: Becző Pál). Dörnbach Alajos Sonkádon Az önkormányzatok jövője (Folytatás az 1. oldalról) A törvény lényege, hogy amelyik önkormányzat nem tud kilencven napon belül egy követelést kielégíteni, köteles azt a bíróságnak be­jelenteni. A bíróság kijelöl egy pénzügyi biztost, aki készít egy szanálási tervet. Természetesen az önkor­mányzat törzsvagyonához ekkor sem lehet hozzányúl­ni. Ekkor lép be a központi költségvetés, és a kamatter­heket átvállalja. Amíg ez a folyamat le nem zárul, a kö­veteléseket az önkormányzat nem tudja kielégíteni, a képviselő-testület csak kor­látozott hatáskörrel működ­het. Az önkormányzatok alapvető feladatukat ebben az esetben is kötelesek ellát­ni, mert a testület nem szá­molható fel. Abban az eset­ben azonban, ha a polgár­­mester és a helyi képviselők vétkesen hozzájárultak a ki­alakult helyzethez, a pénz­ügyi biztos javaslatára a bí­róság megfoszthatja mandá­tumától őket. Ez a kollektív felelősség érvényesülése. Ez elől még úgy sem lehet meg­menekülni, hogy a testület bedobja a törölközőt, mert abban az esetben kormány­­biztost neveznek ki a telepü­lés élére. Ezek mellett az államház­tartási reform bizonyos fel­adatokat visszavesz a hiva­taloktól. Mindezeket olyan körülmények között hajtja végre a kormány, amikor az oktatás és az egészségügy gondjait a bennük dolgozókkal szemben kell megoldani. Ezek azonban nem okoznak majd problémát, mert vannak tarta­lékok a gazdaságban. Az ala­pos tájékoztatás után következ­tek a hozzászólások. A polgár­­mestereken látszott, hogy az elhangzottaktól nem lettek vi­dámabbak. — Attól amit itt elmondott a képviselő úr, már a bíróság előtt is érezhetjük magunkat — mondta kesernyésen Gyu­lai Gáspár, Tiszakóród polgár­­mestere. — Az előző kormány ennek a megyének adott egy lehetőséget a kommunisták uralma után, amikor kihelye­zett ülésen jelentette be, hogy kiemelten kezeli ezt a körze­tet. A falu érdekében sokat tet­tem, de a beruházásokat nem tudjuk befejezni, ha mégis, ak­kor anyagilag tönkremegyünk. Ennek a kormánynak nem úgy kellett volna kezdeni az átme­netet, mint ahogy tette. — Ez a kormány jól dolgo­zik, mert oda nyúl, ahova kell — közölte határozottan Puskás Sándor, Milota polgármestere. — Helyre kell tenni a dolgo­kat, mert az előző kormány felelőtlenül nyúlt a végkielé­gítésekhez is. A kistelepülések költségvetése több mint hetven százalékban munkabér. Az vi­szont hiba, hogy a sok munka­­nélküli azt látja, hogy a bank­vezetők tizenhatmilliós vég­­kielégítéseket kapnak. — Ez a kormány azt is el­veszi tőlünk, amit az előzőtől megszereztünk — mondta neheztelve Ignác Zoltán, Rozsály polgármestere. — Gondoskodtunk arról, hogy településünknek legyen le­gelője, de most egy új rende­lettel el akarják tőlünk venni, és a licitálásba betenni. Ha az önkormányzatokat nem dif­ferenciáltan kezelik, megful­lad a vidék. — Nem nyugtatott meg a képviselő úr előadása — szólt végezetül dr. Nemes István, Fehérgyarmat pol­gármestere. — Abban az esetben, ha minden az el­mondottak szerint történik, akkor az esedékes törleszté­seinket nem tudjuk hamaro­san kifizetni, mert olyan az anyagi helyzetünk. Ráadá­sul, ha végrehajtjuk a kor­mány tervezett leépítését a közalkalmazottak és köztiszt­viselők között, akkor a most elfogadott törvény szerint a végkielégítést is negyven­négy százalékos társadalom­­biztosítási járulék terheli. Fi­gyelembe kellene venni, hogy az elmúlt időszakban azért igyekeztünk a beruhá­zásokkal, hogy városun­kat fejlesszük, és jó lenne, ha ezért nem büntetnének minket kormányintézkedé­sekkel. Aradi Balogh Attila Hálaadás Hodászon Csorna Zoltán lelkész A hodászi református templomot a XVI. században építették. Amikor három év­vel ezelőtt egy fiatal lelkész, Csorna Zoltán lett a gyüleke­zet vezetője, hozzákezdtek a műemléképület felújításá­hoz. A napokban fejezték be a rendbehozatal legfonto­sabb részét, a tető javítását. Ebből az alkalomból szom­baton hálaadó istentiszteletet tartottak. A vallási közösség össze­jövetele egyházi énekkel kezdődött, majd Becző Rená­ta szavalata köszöntötte az egybegyűlteket. Id. Csorna Zoltán nyírbogáti lelkész igehirdetésében a Jelenések könyvéből idézve elmondta: öröm a templom rendbeho­zatala, a környezet felújítá­sa, de a szívekben is tiszta­ságnak kell lenni. A teremtő a kezdet és a vég, az ember a teremtett, feladata Isten házának rendben tartása. Az igehirdetés után ifj. Csorna Zoltán, a hodászi gyülekezet lelkésze elmond­ta, hogy több mint hárommil­lió forintba kerültek a mun­kálatok. A jelen lévő támogatókhoz fordult, hogy ők is szóljanak a gyülekezethez. Dr. Baja Ferenc miniszter elmondta, hogy végig figyelemmel kí­sérte a munkálatokat, és ahogy haladt az építkezés, úgy jöttek elő az újabb prob­lémák, mert olyan elhanya­golt állapotban volt a temp­lomtorony. Ez a munka azon­ban sikerült, mert összefo­gásra épült, hittek benne. Ez a harangláb része lesz annak, hogy az unokák is odata­láljanak abba a gyülekezet­be, ahova a nagyszülők tar­toztak. Kevés lehetőség adódik ma ilyen ünneplésre — hoz­ta a megyei önkormányzat üzenetét dr. Czap Lajos főjegyző —, mert kevés pénz áll a műemlékvédelem ren­delkezésére. Ennek a megyé­nek a jellemzője, hogy az élet minden területén hátrá­nyos helyzetben van, orszá­gos viszonylatban. Az itt élők munkaszeretete viszont folyamatosan dolgozza le ezeket a lemaradásokat, a műemlékvédelem vonatko­zásában is. Ebben nagy se­gítsége a vezetésnek az egy­ház békét, szeretetet hirdető magatartása. A hálaadó istentiszteletet Szécsi Anett szavalata és a Himnusz közös eléneklése zárta. Zöld futószalag Nyírbátorban Azokban a téeszekben, ahol a vezetők nem saját meggazda­godásukra spekuláltak, és vég­rehajtották a kilencvenkettes át­meneti szövetkezeti törvényt, még a tagok is jól jártak. Nyír­bátorban a közös átalakulását nagyrészt dr. Petis Mihály „ve­zényelte”, és ennek eredménye­ként megalakult a Bátor COOP Szövetkezet, amely több rész­önállósággal működő vállalko­zás közös működtetője. Arról érdeklődtem, hogy a májusi eső itt is aranyat ért-e. — Tavaly mérsékelt nyere­séggel zártunk. Az idei értéke­sítési feltételeket még nem is­merjük — mondta elgondol­kodva az elnök —, biztató je­lek vannak, de már évek óta olyan a mezőgazdaság helyze­te az országban, hogy mindent meg kell gondolni, mert a ter­melési költségek növekednek, az értékesítési feltételek, a ter­melői árak nem emelkednek. A szektorok közül az iparhoz viszonyítva a mezőgadaság mindig drágábban dolgozott, de az sokáig büntetlenül nem megy, hogy a beruházásokra nincs pénz az agrárágazatban. — Milyen beruházásokra gondol? — A régi, lelakott gépekkel dolgozunk, a kiválások után megmaradtakat használjuk, amelyek darabszámra elegen­dők, minőségileg azonban rosz­­szak. A hitelfeltételek olyan kedvezőtlenek, hogy kétszer is meg kell gondolni, vegyünk-e új munkaeszközöket. — Pedig nem kevés földte­rülete van szövetkezetüknek. — Ez már csak múlt időben igaz. Korábban tízezer hektá­ron gazdálkodtunk, de a föld­kiadások következtében mint­egy kétezer hektár van közös művelésben mint szántó, és ehhez jön száztíz hektár almás. Ha még azt is hozzátesszük, hogy mindez száraz viszonyok között, akkor gondoljon arra, milyen nehézségekkel kellett megküzdenünk az aszályos években. — Már régen feltalálták az öntözéses gazdálkodást. — Vegye figyelembe, hogy Nyírbátor, Terem, Bátorliget, Nyírvasvári térségében, ahol területeink vannak, nincsenek természetes vízhozammal ren­delkező öntözési lehetőségek. Marad a vízkivitel felszín alatti kiaknázásának módja, de ez költséges, engedélyhez kötött. Ennek ellenére felvetődött a lehetőség, és már a pályázat is folyamatban van. Azonban így is nehézt öt-hatszáz hektár ta­karmány termesztését öntözés­sel megoldani. — Miért szükséges ekkora takarmányterület?----A mi növénytermeszté­sünk speciálisan arra állt be, hogy az ezerhatszáz darabos szarvasmarhatelepünk szük­ségletét kielégítse. A talajunk jelentős része rossz minőségű homok, ezen rozsot termelünk, amit értékesítünk, viszont a szalmáját itt használjuk fel. Lucerna és egynyári zöldtakar­mányok adják még az étkezé­si zöld futószalagot. — Ebbe belatartozhat a ku­korica is... — Ennek a termelési és jövedelmezőségi hozama olyan gyenge, hogy jobban já­runk, ha megvesszük. Szeren­csére a szarvasmarhatartás jövedelmezősége javult, és már ezt is megengedhetjük ma­gunknak. — Azonban a másik mező­­gazdasági ágazatuk is olyan, ami elég kritikus éveket élt meg korábban. — A megyében az alma termőterülete csökkent, ennek következtében olyan pozíció­ba kerültünk, hogy a száztíz hektáros gyümölcsösünkkel érdemes kockáztatni. Megörö­költük azonban azt a helyze­tet, hogy nincs hűtőkapacitá­sunk, amit leszedünk, értéke­síteni kell. — Gondolkodnak-e profil­­váltásban? — Lehetőségeink a szarvas­marha-tenyésztésre és az alma­termelésre korlátozódtak, meg néhány szolgáltató vállalkozás­ra. Ma már az is eredmény, ha ezeket zökkenőmentesen tudjuk megvalósítani. Keresünk új, jövedelmező vállalkozásokat is, de könnyelmű, elsietett megol­dásokba nem mehetünk bele.

Next

/
Oldalképek
Tartalom