Új Kelet, 1995. június (2. évfolyam, 127-151. szám)
1995-06-09 / 134. szám
8 1995. június 10., szombat Hétvége UJ KELET Megszültem, hisz az én A folyosón pelenkák, az előszobában kisingek száradnak. A szoba még a szétszórt játékok ellenére is rendezett képet mutat. Az ötéves Balázs az asztalnál rajzol, a hároméves Aron a szőnyegen épít, a másfél hónapos Adélka pedig ágyában alszik békésen. Édesanyjuk, Vera idegesen kapkodja össze a játékokat, és csak akkor ül le mellém, amikor megnyugtatom, hogy egyáltalán nem zavarnak a kisautók, vonatok. — Úgy látom, Adél az egyetlen, aki egyelőre még nem okoz gondot neked — mondom, amikor a fiúk már harmadszor szaladnak oda anyjukhoz valami „fontos” dologgal. t— Ő tényleg nagyon rendes kisbaba — enged föl végre az asszony, és alvó kislányára néz. —Nem lehet könnyű három apró gyerekkel... — Néha tényleg nem az. Mindegyik mást akar tőlem, és általában ugyanabban az időpontban... de hát én akartam, hogy így legyen. —Mióta élsz egyedül a gyerekekkel? — Hét hónapja. A válóper már folyamatban van, és remélem nemsokára törvényesen is elválasztanak majd az uramtól. — Olyan boldogtalan volt a házasságotok? — Az első időkben nem. Nyolc éve ismerjük egymást, hat éve vagyunk házasok. Talán nem szép dolog ilyet mondani, de elsősorban anyósomnak köszönhető, hogy így alakult az életünk. — Mi történt közietek? —Az esküvő után nem volt hová mennünk, így a férjem szüleihez költöztünk. Először úgy tűnt, minden a legnagyobb rendben van köztünk. Azt mindig is tudtam, hogy anyósom rajongásig szereti egyetlen fiát, de az együttlakás során kiderült, hogy ez a kölcsönös szeretet szinte már beteges. Bár már az első kisfiúnk is megszületett, anyósom még mindig átjárónak nézte a szobánkat. Lépten nyomon beszaladgált, hol ezért, hol azért. A gyereket is teljesen elrontotta. Ha én letettem aludni, ő rögtön bejött, és ölbe vette. A cumit rendszeresen cukorba mártotta, pedig én még a teába is a legminimálisabb édesítőszert tettem csak bele. Amikor mindezt szóvá tettem neki, felhúzta az orrát. Aztán, miután egyik este lámpaoltás után is ránknyitott, hogy valamit mondjon fiacskájának, egyszerűen kizártam a szobánkból. Hát ebből lettcsakapatália! Sírva panaszkodott másnap reggel a férjemnek, hogy én mennyire gyűlölöm őt. Hitvesem pedig, ahelyett, hogy mellém állt volna, csak hallgatott. —Meddig bírtad ezt a huzavonát? — Talán még egy fél évig. Amikor aztán összegyűlt egy kis pénzünk, elköltöztünk albérletbe. Anyósom persze nagyon megsértődött. Ám ez az állapot nem tartott sokáig, mert rövid időn belül anyósom meglátogatott minket. Míg édesanyámék csak hetente egyszer jöttek, ő szinte mindennapos vendég lett nálunk. Amikor aztán saját házba költöztünk, uralma alá vette a lakást. Semmi nem volt jól, ahogy én csináltam. A gyerekeket csokoládéval tömte vacsora előtt, és csak mosolygott, amikor turkálták az ételt. A fiának természetesen mindig hozott egy kis hagyerekem zait, mert én szerinte még főzni sem tudtam rendesen.-—Mit szólt mindéhez a párod? — Eleinte teljesen természetesnek vette. Aztán egy idő után válaszút elé állítottam. Mi vagy az édesanyja. O szentül megígérte, hogy ezután minden másképpen lesz. — így történt? — Nem egészen. Néhány hét múlva a férjem elveszítette az állását. így aztán, hogy ne üljön otthon egész nap tétlenül, kiment segíteni az anyjáéknak. Ez önmagában természetesen még nem lett volna baj, de ha hazajött, már egyetlen kedves szava sem volt hozzánk. Csak azt hallottam tőle, hogy anyám ezt így csinálja, azt úgy csinálja. Már akkor megérlelődött bennem a gondolat, hogy elhagyom őt. Ám kiderült, hogy terhes vagyok. Azt hittem, ez a hír változást hoz majd az életünkben, de nem így történt. A férjem, miután elújságolta a dolgot a szüleinek, kirobbant a vihar. Mindhárman azt követelték, hogy vetessem el a gyereket, hiszen már úgyis van kettő. Én azonban ezt nem tudtam megtenni. Azt mondtam a férjemnek, ha nem tetszik neki ez az állapot, visszaköltözhet a szülői házba. Kapaszkodj meg, mert úgysem fogod elhinni, amit most mondok. Hazaköltözött! Én azonban egyáltalán nem bántam. Nekem nem kell egy ilyen anyámasszony katonája. Edesanyámék segítségéből és az én itthon vállalt varrásomból egészen kényelmesen megélünk. Egy pillanatra sem bántam meg, hogy megszültem Adélt is, hiszen nekem van a világon a három legédesebb gyerekem. Növény szaporítás otthon Az erkélyek, ablakok, tetőkertek növényeinek egy részét némi gyakorlattal otthon is lehet szaporítani. A leggyakrabban alkalmazott szaporítási mód a magvetés, dugványozás és a tőosztás. A magvetés időpontja — néhány kivételtől eltekintve — a kora tavasz. Ilyen kivételt képeznek például a kétnyári, virágok. Ablak-és erkélyládákba korábban lehet vetni, mint a szabadban. A ház közelsége ugyanis olyan mikroklímát teremt, ami lehetővé teszi a korábbi ültetést. Mivel az ablakban kertészkedők lakásukban leginkább az egy- és kétnyári virágokat, valamint az évelőket szaporítják, ezek magvetését ismertetjük részletesen. A ládába vagy más edénybe először töltsük be a friss földet, és egyenletes nyomkodással tömörítsük. Ne rakjuk színültig, mert akkor az öntözővíz lefolyik róla. A tömörített föld felszínére kerülnek a magvak. Egyenletesen, nem túl sűrűn, az edény szélességétől függően egy vagy több sorba vessük. A magvakat kartonlap segítségével szórhatjuk ki legkönnyebben. A nagyon apró magvakat célszerű homokkal vagy fűrészporral összekeverni. A nagyméretűeket viszont legjobb szemenként kirakni. A magtakaró földréteggel egyenletesen borítsuk be a magvakat. Ügyes eszköz ehhez egy ritkább lyukú szita. A magtakaró földréteg vastagsága a mag átmérőjének másfélszerese legyen. A magvetés befejező művelete az öntözés. Egyénié-* tesen, permetszerűen öntözzük. A föld sohasem száradhat ki, mert a csírázás megindulása után a csírázó növények egyetlen kiszáradástól kipusztulnak. A kiszáradás megakadályozására a ládákat kelésig takarjuk le fóliával, majd ezt a kelés után azonnal távolítsuk el. Az öntözés továbbra is fontos, de késő délután már ne adjunk vizet a növénynek, mert vizes állapotban az éjszakai lehűlés kedvez a palántadőlésnek. Amikor a ,,magoncok” körülbelül 2-4 cm-esek, ritkítani kell őket. A szükséges tőtávolságban mindig a legerősebb palántát hagyjuk meg. Az ablakok és erkélyek növényei közül leggyakrabban a fák, a félcserjék és az évelők egy részét szaporítják dugványozással. Ritkábban néhány egynyári virágot is. Erre a célra a félfás állapotú növényi részek alkalmasak. Ezt az állapotot nálunk július végén, augusztusban érik el a növények. Talpig fehérben Van-e szebb pillanat egy fiatal lány életében, mint amikor a suhogó fehér selyemben oltár elé áll hitvesével? Akár bevalljuk, akár nem, mind erről álmodozunk. Ám az új évvel, évszakokkal együtt a menyasszonyi ruhák divatja is változik. Bár a ruha kiválasztásában a hölgy alakja mellett elsősorban az egyéni ízlése a döntő. Van, aki dúsan fodrozott költeményre, van, aki egyszerű vonalakra vágyik. Am mivel az esküvő egyik meghatározó eseménye életünknek, jól fel kell készülnünk rá. Nem szabad az utolsó pillanatra halasztani a ruha kiválasztását, mert a kapkodás soha nem vezet semmi jóra. Mielőtt azonban a ruha vonalát illetően döntenénk, nézzük meg magunkat kritikus szemmel a tükörben. Próbáljuk eldönteni, mi is állna igazán jól nekünk. A magas hölgyek például tartózkodjanak a nyújtott deréktól, a kissé molettek pedig válasszanak fodrokal és gyöngyökkel „takarékoskodó” darabokat. Ez azonban nem jelenti azt, hogy nem lehet minden lányból gyönyörű menyaszszony. Nézzük csak meg, mi is most az esküvői ruha divatja. Hódít a puffos ujj és a raffolt szoknya, gazdagon csipkézve, esetleg zsinórozva. Még most sem ment ki a divatból a klaszszikusan elegáns nyújtott derekú ruha, mely lefelé hajtásokkal bővülő, suhogó selyemből készül. Ennek a darabnak szép kiegészítője lehet egy gyöngyökkel vagy hímzéssel bővített kis boleró. Elegáns a harang szabású, bő szaténruha is, mely az időjárástól függően szatén vagy csipke kabátkával egészíthető ki. Új divathullámot indít útjára a csavart vállmegoldásos modell, mely élő virágocskákkal, és habos tülszoknyával tehető egyedivé. A kesztyű hosszát és anyagát minden esetben a ruha milyensége határozza meg. A fejdísz is egyénenként változó. Az arc formájától és a frizurától függően választhatunk hosszú vagy rövid, egyszerű vagy dúsan redőzött fátylat. Szépen mutatnak a szalagos — pártás fejrevalók vagy egyszerű virágdíszek is. S ha már a virágokról beszélünk, ejtsünk néhány szót az esküvői csokorról is. Ahol még élnek a régi hagyományok, ott általában annyi szálból készül a menyasszonyi csokor, ahány éves az ara. Ez azonban nem törvényszerű. Jól összeválogatva öt szál virág is éppen olyan jól mutat, mint huszonkettő. Természetesen nem kell, hogy minden fiatal pár képzett virágkötész legyen, de azért nem árt, ha egy-két dologgal tisztában vannak. Például nem mindig szerencsés, ha egy alacsony és telt menyasszony ragaszkodik a kerek rózsacsokorhoz. Neki talán sokkal jobban állna egy esőcsepp alakú, nyújtott virágkompozíció. El sem hiszik a házasulandók, de igazán szép csokrot akkor lehet készíteni, ha a virágkötész ismeri a fiatal pár adottságait. Fontos például, hogy mennyivel alacsonyabb a menyasszony a vőlegénynél, melyikük a teltebb, és hogy milyen a menyasszonyi ruha anyaga, díszítése. Virágdíszek a vőlegény és a násznagyok öltönyén kívül a menyasszony hajába is kerülhetnek, sőt, igen jól mutatnak az ünnepi asztalokon és esküvői autókon is. Egy rőf szalámi és két szál kolbász Az üzletekben húskészítmények sokasága közül válogathatunk. Felvágottak, kolbászok, szalámik különböző fajtáit kínálják. Mit tudunk ezekről? Hogyan készülnek, melyiket vásároljuk, hogyan tároljuk? Habár a felvágottak, kolbászok igen sokfélék, előállításuk, gyártásuk többé-kevésbé megegyezik. Több vagy kevesebb, egészen finomra felaprított húst, hájat és zsírszövetet összekevernek, és különböző fűszerekkel és sóval ízesítik. Ezt a masszát azután bélbe töltik, és nyersen, abálva, pácolva, füstölve vagy szárítva kerülnek az üzletekbe. A felvágottak, kolbászok és szalámik fő alapanyaga a sertéshús, de vannak vegyes húsokból készült termékek is. E mellett egyre gyakrabban találkozhatunk az üzletekben olyan készítményekkel, melyek egyáltalán nem tartalmaznak sertéshúst. Ilyenek például a marha vagy baromfihúsból készült felvágottak. Vannak nyers, főtt és pácolt húskészítmények. A nyers húsáruk szárítással vagy füstöléssel készülnek, és hosszú ideig való tárolásra is alkalmasak, a főtt és pácolt készítmények viszont romlandók és gyors fogyasztásra szántak. Tárolni is ennek megfelelően kell őket. A főtt és pácolt készítményeket a hűtőszekrényben, lehetőleg zárt edényben tároljuk, hogy ki ne száradjanak. De így becsomagolva sem tárolhatók néhány napnál tovább. A füstölt árukat viszont ne tegyük a fridzsiderbe. Kamrába felakasztva tároljuk őket. Felszeletelve csak néhány hétig fogyaszthatok. Talán kevesen tudják, hogy a kolbászokat, felvágottakat le is fagyaszthatjuk. Ám két-három hónapnál tovább ne tároljuk a mélyhűtőben, mert megavasodhatnak. Minnél zsírosabb egy kolbász, annál rövidebb ideig őrzi meg minőségét. A kolbászoknak, szalámiknak magas a fehérjetartalmuk, ami igen fontos a szervezetünknek, hogy a sejteket újratermelje. Minden húskészítmény tartalmaz zsírt is, mely szaftosabbá teszi, ezenkívől fontos alkotóelem azért is, mert a sok fűszer csak zsírral vegyítve adja ki igazán aromáját. A különböző készítmények eltérő mennyiségben tartalmaznak zsírt. így a kalóriaértékük is más és más. Általánosságban tíz deka felvágott háromszáz kalóriát jelent. Értékes vitaminokat és ásványi anyagokat is tartalmaznak a húsáruk. Ezek közül az egyik legfontosabb a B1 és a B2 vitamin, a vas. A hétvége oldalait szerkesztette: Sikli Tímea Zöld patika Hársfa (Kis-és nagylevelű hársfa) Hatalmas, 20—30 méterre is megnövő, szép, lombos fa. Neve is mutatja, kis- és nagylevelű faja létezik. Mindkét fajta levelének lapja egyformán zöld. A kislevelű hársnak a levélérzugaiban rozsdavörös, a nagylevelűnek főérzugaiban fehéres szörözet van. Mindkettő termése bordázott. Mindkét fajtának virága mint tiliac flos képezi a drogot. Hatóanyaga: illóolaj, izzasztó glycosidák, hesperidin, nyálka, cukor, viasz és sók. <- Felhasználjuk virágát és a hársfaszén porát. Ott alkalmazzák, ahol a beteg nehezen izzasztható meg. Alkalmazzák még hüléses eseteknél, fájdalmas reumáknál és köszvényeknél. Sokáig nem szabad használni, mert szívpanaszokat idézhet elő. A virágból készült főzet vizelethajtó, gyomorerősítő és görcscsillapító. Ezt a főzetet használják katarrusos meghűlésnél, náthánál és idült köhögésnél is. Az említett esetekben a teát mindenkor az ágyban és forrón kell inni. A hársfa illóolajában van a gyógy hatás, ezért csak friss vagy egy évnél nem idősebb virágot használjunk. A fakéreg rostjából kalapálással nyert mézgát daganatok és sebek gyógyítására szokták használni. A pompásan virágzó hársfavirág a méhek kedvenc virága.
