Új Kelet, 1995. június (2. évfolyam, 127-151. szám)
1995-06-09 / 134. szám
Megyénk életéből JJ KELET — Választáskor még szaladgáltak Az elszegényedett falu Nehéz helyzetben van a 350 lelkes Bátorliget. Csak ízért nem jelentett még :sődött a falu, met az önkormányzatokra alkalmazható csődtörvény még nincs kész. A település polgármestere \ntal Miklós, próbálkozik mindennel, de a község működéséhez szükséges pénz nehezen csordogál. — A fél évvel ezelőtti választáson lettem polgármester, nyolc pályázó közül. Még most sem látok teljesen tisztán az önkormányzat pénzügyeiben, mert amikor átvettem, már akkor totál csőd volt. — kezdte tájékoztatását Antal úr. — Közel ötmilliós számlatartozás, az iskolahitel tőketörlesztése, a gázberuházás többmilliós tartozása, a telefont kikapcsolták, Fűszért és villanyszámla hátralékunk van, tartozunk a TÁKISZ-nak. — Kinek a felelőssége a kialakult helyzet? — Sokan azt várják tőlem, hogy az előző polgármestert okoljam. Ő azt csinálta, amiről úgy gondolta, hogy a falunak jó. Sok esetben évtizedes lemaradást pótoltak azok a beruházások, amelyek elkészültek az előző ciklusban. Lehetett volna meggondoltabban is tervezni Bátorliget fejlesztését, de ez csak a dolog egyik oldala. — A másik oldal? — Falunkban csak azok dolgoznak, akiket az önkormányzat alkalmaz. A normatív támogatásból a munkabér és a jövedelempótló támogatás sem telik ki. A téesz tönkremenésével a falu teljesen elszegényedett, a közös gépeit is más faluban adták el. Akik a mezőgazdaságból próbálnának megélni, csak ráfizetnek a gazdálkodásra, mert olyan alacsonyak a felvásárlási árak, hogy az megalázó a parasztságnak, és egyre nőnek a termelési költségek. Azt javasolja a belügyminiszter levelében, hogy hajtsunk végre létszámleépítést, de ha ezt megcsináljuk, nem tudjuk a végkielégítést fizetni. —Próbálkoztak saját erőből megoldani valamit? — Saját bevételünk nincs. Az önkormányzat tulajdonába került egy tizenöt hektáros terület, amit a téesz idejében sem tudtak művelni, mert egy homoksivatag. Volt egy fasorunk, amit mintegy egymillióért eladtunk, egy rozoga buszunk, amiért majdnem háromszázezret kaptunk. Mást értékesíteni nem tudunk, mert az ingatlanjainkon jelzálog van. — Gondolom ezek után segítséget kértek. — Amikor csődhelyzetbe kerültünk, mindenkinek levelet írtunk, személyes meghallgatást kértünk. Bíztunk a képviselőkben, kormányzati személyekben, mert amikor a választási kampány volt, mindenki szaladgált hozzánk is, és jobb jövőt ígért. Már karácsony napján felutaztunk a Fidesz képviselőjéhez, Kövér Lászlóhoz, mert egyedül ő fogadott a megkeresettek közül. Annyit sikerült is elérnie, hogy kormánygaranciás hitelt kaphattunk volna, ha majdnem ötmillió saját erőt biztosítunk. Saját erőnk még nincs. Kuncze Gábortól személyes meghallgatást kértünk, de nem fogadott. Helyette dr. Für Pállal és Móré Lászlóval találkozhattunk a Belügyminisztériumban. Bátorliget minden kiadásáról, bevételéről kimutatást vittünk. Fél napig hallgattak, egyik szobáról a másikba küldözgetve, majd a Pénzügyminisztériumba irányítottak. Jött a vonatunk, oda már nem volt időnk elmenni. Ezután gondoltuk, hogy megyénk miniszterétől, Baja Ferenctől kérünk segítséget, de ő dr. Kuritár András régiófelelőshöz küldött, aki azt javasolta, körzetesítsük be az önálló iskolánkat, és megoldódik csődhelyzetünk. Ez nagyon emlékeztet az elmúlt rendszer falusorvasztó politikájához. Az iskola, hogy gyerekeink otthon tanulhatnak, még ezt tartja a lelket a településünkben. Beadtam ezután egy pályázatot rendkívüli gyorssegélyre. Egy hónap múlva küldték az elutasítást. Pályáztunk az önhibáikon kívül hátrányos helyzetbe került települések támogatására is. Naponta jön a felszólítás, hogy fizessük az esedékes számlákat. Ha meg is kapjuk a hátrányos helyzetű támogatást — ami augusztusra válhat pénzzé — még a csődhelyzetből sem tudunk kimászni abból az összegből. — Mi lesz ilyen körülmények között Bátorligetből? — Már az is megfordult a fejemben, hogy szándékosan akarják a kistelepüléseket megint lehetetlen helyzetbe hozni, mint a Kádár-időkben. írtunk Göncz Árpádnak és Horn Gyulának is, de nem válaszoltak. A vidéki lakosság panaszos hangját azért illene meghallani fenn is. Amíg erre nincs esélyünk, vonszoljuk magunkat, ahogy tudjuk. Soha nem adtam fel a harcot könnyedén, és ez ebben az esetben sem lesz másként. Segítenünk kellene Egy téli napon érkeztem a eregszászi internátusba. Este at óra lehetett. A gyerekek legvacsoráztak, és egy gyerhalvány világánál indultak cl a lépcsőn a hálószobákba ífeküdni. Egy kis gregorián láfestés hiányzott csak ehhez középkorias képhez, ahogy z imbolygó fényben kísérteesen libegtek a halvány áryak. Mindössze annyi történt, ogy a városban szünetelt az ramszolgáltatás, ezért le kelctt állítani a kazánokat. S mit ehettek a gyerekek a jéghideg zobákban, bebújtak az ágyba, ogy kevésbé fázzanak. Kárpátaljai gyerekek vallaak leveleikben az életükről. A. Tamás Beregszászról: tpukám munkanélküli, pedig ét szakmája is van. Hárman agyunk testvérek, másfél szólás lakásban vagyunk öten. fines fürdőszobánk, se vezeékes gázunk, nem futja rá. Ha uhát kell venni, akkor lemonlunk a rendesebb ennivalóról, la valaki beteg, elmegy a pén;ünk gyógyszerre. T. Erika Beregsom: Néhány hónapja meghalt az édesanyám. Négyen vagyunk testvérek, édesanyám is beteges. Két nagyobb testvérem munkanélküli. Összes jövedelmünk még 500 forint sincs egy hónapban. Egy pár cipőm van. Jó lenne, ha lenne télikabátom és néha jutna édességre is. Tízóraira általában zsíros kenyeret viszek. Még nem jártam meszszebb Beregszásznál. Úgy szeretném egyszer Budapestet meglátni! B. Feri Beregújfaluból: Tízéves múltam. Édesapám traktoros, novembertől márciusig nincs munkája. Édesanyám varrónő, de megszűnt a munkahelye. így mind a ketten munkanélküliek. A nagyszüleim is velünk laknak, így egyetlen pénzforrás a nagyszüleim nyugdíja. Ketten kapnak 1500 forintot. Ezt kell beosztanunk hónapról hónapra. Egy évvel ezelőtt tűz ütött ki, leégtek a gazdasági épületek, de szerencsére a házunk megmaradt. Nehéz körülmények között élünk, de vannak nálunk szegényebbek is. Új ruhát csak akkor kaptam, amikor megszülettem, azóta abban járok, amit az unokatestvéreim kinőnek. Novemberben kaptam egy pár csizmát. Még egy hétig sem tartott. Azóta az anyukám gumicsizmájában járok. Tavaszra még nincs lábbelim, de majd megsegít az Isten, és kialakul. Másfél éve folyamatosan kéthetente érkeznek 45-50 fős csoportokban a szegény sorsú kárpátaljai gyerekek. Egy-egy egyházközség, iskola látja őket két hétig vendégül. A költségeket adományokból gyűjtjük össze. Aki segíteni tud, az a Szent Adalbert Misszió Alapítvány számlájára küldje el adományait. Magyar Hitelbank Rt.: 315-14279-7069. Április 25-én már a 60. busszal érkeztek a határon túli magyar gyerekek Budapestre. Ha akadna egy-egy busznyi gyereket ven-_ dégül látó egyházközség, iskola, közösség, azt kérem, címemen jelezzék. Isten áldjon minden segítő szándékot! Atányi László tanár. 1119 Budapest, Etele út 23. 1995. június 10., szombat Kihullottunk a harmadik világba Lesz, aki el is éri? Korábban a Pajtás-viccek kategóriájába tartozott a „Mi szeretnél lenni, ha nagy leszel?” kérdésre adott válasz. — Nyugdíjas! — szólt a viccbeli felelet, s minden iskoláskorú gyermek vágya. Manapság már maguk a nyugdíjasok is más véleményen vannak, hát még azok, akik — és vagyunk egy páran! — előtte vannak a nagy eseménynek. Már az előző parlament is foglalkozott azzal a gondolattal, hogy a nyugdíjkorhatárt módosítani kell, több alternatíva szerepeltetésével. A „helyzet változatlan” ma is, újságok cikkeznek, mendemondák keringenek, de pontosat még senki sem tudhatmondhat. A férfiak és nők együttes, várhatóan 62 évben megállapítandó nyugdíjkorhatára máris kétségeket támaszt. A kétségeknek pedig, sajnos, van létjogosultságuk. Példaként hozzák fel a nyugati országok nyugdíjkorhatárait, a svédeket, a hollandokat, távoli rokonainkat, a finneket, ahol 65-66 évesen, folytatva a sort Svájccal, ahol a nők 62 évtől, a férfiak 65 évtől, a szomszédos Ausztriában a férfiak szintén 65 évtől, a nők pedig 60 évtől mehetnek nyugdíjba. Az ő esetükben ez rendben is van. A mi kétségeink a másságunkból, a „magyarságunkból” fakadnak. A fenti példákkal történt összevetés nemigen elegendő érvnek. E felsorolásoknál figyelmen kívül marad az a lesújtó tény, hogy a magyar népességnek — különösen a férfiak esetében — a születéskor várható élettartama szinte katasztrofálisan alacsony. Az 1993. évi KSH-adatok alapján a férfiak várható élettartama: 64,5 év(!), míg a nőké 73,8 év. Összehasonlításul szerepeltetjük néhány ország hasonló mutatóját: a férfiak születéskor várható élettartama Japánban 77 év, Svédországban 75 év, Franciaországban 73, Ausztriában ugyancsak 73, az USA-ban 72, Lengyelországban 67 év (az 1992-es adatok szerint). A férfiak és a nők közötti döbbenetes különbség természetesen magyarázatra vár. Ehhez hozzátartozik még az a dolog is, hogy az országos átlagtól lényegesen rosszabb a helyzet Szabolcs-Szatmár- Bereg és Borsod-Abaúj-Zemplén megyékben, valamint az, hogy a területi különbségeknél lényegesen nagyobbak a szociálisan meghatározott eltérések: lefelé haladva a társadalmi hierarchia képzeletbeli lépcsőin, a mortalitás (a halálozás) fokozatos növekedést mutat. A téma kiváló ismerőjének, dr. Józan Péternek készült ezzel kapcsolatos tanulmánykötete, amely A halálozási viszonyok alakulása Magyarországon 1980—1992 címet viseli, s amely pontosan jellemzi azt a krízishelyzetet, amelybe folyamatos válságai, süllyedése révén az ország és lakossága került. Az elemzés egyik legfontosabb megállapítása: a mortalitást, a halandósági mutató rendkívül magas szintjét, s így a rossz életesélyeket tekintve „kihullottunk” a harmadik világba — s ez ránk nézve hízelgőnek éppen nem nevezhető. Az egyik ismerősöm megfogalmazása szerint: „Itt arra megy ki a játék a nyugdíjkorhatár-emeléssel, hogy a sírba kapjuk a nyugdíjat.” Talán nem is jár olyan messze az igazságtól... (lefler) — Látszólagos szabad élet ez! Mellettem a feleségem, az anyósom, az apósom fekszik... Kisfröccs Tizenhatmillió Na, Isten Isten... Hogyhogy hányadik? Az első. Nincs pénz', kell a végkielégítésre. Nem, nem nekem. Én nem kaptam, nem kapok sehonnan végkielégítést. Meg van ez szervezve, higyje el. Ahhoz, hogy az ember végkielégítést kapjon, legalábbis televíziós ürgének vagy bankvezérnek kell lennie. Mert ugye volt az előző rendszerben, nem, nem az átkosban, a Boross-érában, hogy jöttek-mentek a tévések, rádiósok és fizették nekik a milliókat. Csak úgy. Végkielégítés. Most meg fizetik a bankároknak. Figyeljen csak, az minr degy, hogy egy bankár hova távozik. Vagy a miniszteri bársonyszékbe, vagy a börtönbe. Mindegy, a zsozsó az jár. Mondjuk Bokros úrnak, akiből minisztert csináltak. De mert eljött a bankjától, jár neki tizenhatmillió. így a törvény. Jó törvény ez, hallja. Már nekik. Biztosan azért kapja. hogy legyen miből kifizetnie a húszezer forintos büntetését. Na, meg tán jutalom is, hogy elvállalta Békési után a pénzügyeket, csak most honnan fog tizenkétmilliárdot szerezni, mint a bankjának? És ugye igényt tart a tizenhatmillió végkielégítésre Kunoss úr is. És ahogy én szagolom, meg is kapja. Kit érdekel, hogy felelős, esetleg még bűnös is. Nálunk ez nem számít. Mire lecsuknák, a tizenhatmilliót régen felvette, mert ugye a törvény szerint joga van, hozzá. így kötötte a munkaszerződését. Hallja, én már azzal is elégedett lennék, ha valaki valamilyen munkát kínálna... És látja, ezek nem ajánlják fel soha senkinek. Pedig vagy tíz falusi iskolát meg lehetne menteni a kettőből. Meg vagy húsz nagycsaládot is. És aztán tudja, mennyi kisfröccsöt lehetne ebből inni? Hajjaj... Ki se számolom. Na, egészségére. — dámi — Reikitanfolyam — A szegedi reikis csoport tagjai Suki Béláné vezetésével egyhetes továbbképzésre Aranyosapátiba látogatnak — kaptuk a tájékoztatást Bocs Attila úrtól, a helyi Garuda Reformstúdió vezetőjétől. Lehetőséget adnak a hétfőn kezdődő táborban a megyében élők számára is, hogy részt vegyenek a képzésben, és a tábor végeztével, eredményes munka esetén, oklevelet kapnak a megfelelően dolgozók. Ez igazolja, hogy első fokon már képesek a kézrátevéses gyógyításra. A késő délutáni órákban az érdeklődők is részt vehetnek ingyenes reinkamációs terápián. A foglalkozásokat az aranyosapáti Garuda Zeneiskola termeiben tartják. Kérdésünkre Bocs Attila elmondta még, hogy a reiki japán eredetű szó, egy természetes gyógymód elnevezése. A kézrátevéses gyógyászat egyik formája, valamint személyiségfejlesztő módszer. A szóösszetétel jelentése: univerzális, a mindenség energiája vagy isteni energia. Kinek-kinek a hite szerint. A reiki nem vallás, viszont hirdeti minden ősvallás alapját: a szeretetet. Aradi Balogh Attila Kerekasztal A nyíregyházi Városházán június 8-án 15 órakor volt a városi ijfúsági kerekasztal legutóbbi ülése. A találkozó résztvevői tájékoztatást hallgathattak meg a város óvodásainak és iskoláinak felülvizsgálatáról. Az itt elhangzott vitaanyagot — beépítve a kerekasztal véleményét is — június 12-én fogja tárgyalni a közgyűlés. —fij —
