Új Kelet, 1995. május (2. évfolyam, 101-126. szám)
1995-05-06 / 105. szám
UJ KELET Hétvége 1995. május 6., szombat Útravaló (12.) A Transporter elindul a csúcsra? 11 Budapestről jöttem haza, amikor Nyékládháza után előbb csak összesűrűsödött, majd teljesen beállt a kocsisor. A sódert és kavicsot szállító tehergépkocsik — teljesen szabálytalanul — szorosan egymást követték, és „megfogták” a mögöttük gyorsabban haladni szándékozókat. A szembejövő forgalom szinte lehetetlenné tette az előzést. Döbbenten vettem észre, hogy mellettem — a menetirány szerinti bal oldalon — két fiatal kölyök, kaján vigyorral az arcán elkezdte előzni a kocsisort. Az ellentétes irányból érkezők villogtak, dudáltak, de ezek mit sem törődtek a világgal. „Majd úgyis visszaengedi őket valaki, ha nem akarja összetörni a kocsiját.” Az ilyen és az ehhez hasonló esetek már a KÖZÚTI VESZÉLYEZTETÉS kategóriájába tartoznak. A durva és erőszakos vezetési stílus egyre inkább elharapódzik útjainkon. Például van, aki ütött-kopott, szakadt Mercedesével nem hajlandó egy kis Trabi után cammogni. Presztízsvesztésnek tekinti, ha nem ő halad a sor elején. (Csak megjegyzem: ha rajtam múlna, ugyanúgy büntetném a törvény szigorával, mint az ittas járművezetőket. Szerintem legalább akkora veszélyt jelentenek, mint a részeg sofőrök.) De térjünk vissza a saját pályánkra. Ebben a sorozatban inkább tanácsokat szoktunk adni, ezért nem bonyolódom bele egy jogi vitába. Mit lehet ilyenkor tenni? Semmiképp se próbáljuk megleckéztetni ezeket a vétkes pilótákat. Először is azért, mert mi magunk is áldozatai lehetünk a manővernek. Másodszor azért, mert a közlekedési bíró mérlegelésénél vezető helyet foglal el: „Az adott helyzetben mi lett volna az elvárható magatartás? Megtettünk-e mindent a baleset elkerülése érdekében?” Érvényesüljön most is az okos enged elve. Akármilyen nehéz is elviselnünk, akkor is húzódjunk félre. Bízzunk benne, hogy előbb- utóbb fennakad a hálón az ilyen sofőr. Ma már a rendőrség is rendelkezik olyan videokameVeszélyforrás! Simon Gézúné nyíregyházi olvasónk hívta fel a figyelmünket erre az útkereszteződésre. A Krúdy Gyula utca és a Volán-telep sarkánál nehezen lehet kilátni, különösen, ha még egy-két szabálytalanul ott parkoló autó is nehezíti a helyzetet. Talán egy közlekedési tükör felszerelésével csökkenthetnék a balesetveszélyt. lO 'd’lx /kA-'Iv Jávv rával, amellyel kiszűrhetők ezek a renitenskedők. A már említett problémához hasonló a külföldiek által vezetett járművek közlekedési stílusa. Megyénk útjain általában nem a Nyugat-Európából származó gépkocsik fordulnak elő. Sokkal inkább a keleti régió rendszámtábláit láthatjuk, főleg a határátkelőhelyek irányában. Ezek a pilóták nemcsak járműveiket — és árujukat — hozzák magukkal, hanem vezetési stílusukat, mentalitásukat is. Néha az az érzése az embernek, hogy a szaggatott (terelő-) vonal csak zavarja ezeket a vezetőket. A párhuzamos közlekedés elemi szabályaira is fittyet hányva a két kerék közé veszik a vonalat, mindkét forgalmi sávot elfoglalva döcögnek és keresik a hazafelé vezető utat. Azok is ők, akik a kereszteződés előtt az utolsó pillanatban átvágnak előttünk, mert akkor látták meg a Záhony táblát. Nagyon bosszantó dolog, tudom. De gondoljuk csak meg! Annak idején, amikor mi jártuk Bécset, és a sok egyirányú utca miatt eltévedtünk... A sógorok, látván magyar rendszámunkat, inkább megálltak és elengedtek, csak ne okozzunk még nagyobb galibát. Próbáljunk meg mi is európai módon, udvariasan segíteni. Talán ezzel is jobb hírünket kelthetjük a világban. A KGST idejében nemigen kényeztettek el bennünket a gépkocsiimportőrök. Sem a személy- sem a tehergépjárműveknél nem lehetett választékról beszélni. A nyolcvanas évek végén nyitottabbá vált a kereskedelem, és elkezdődött a hazai gépkocsigyártás is. A keresleti piac fokozatosan alakult át kínálativá. Valamikor, nem is olyan régen még az egész ország figyelte izgatottan aMer- kur sorszámait. A család apra- ja-nagyja együtt örült, ha az általuk választott típus száma mozdult valamennyit. A változás első szele akkor ért el bennünket, amikor a keletnémetek adósságuk fejében több ezer Trabantot küldtek az országba, így a várakozási idő nyolc hétre rövidült. Ma merőben más a helyzet. Új és használt személygépkocsikból akkora a választék, hogy vevő legyen a talpán, aki el tud igazodni. Egyenesen túlkínálat van. Mindenki (elsősorban) pénztárcája és igénye szerint válogathat. A nyugateurópai autógyártóknak a piacon való megjelenésével a luP H fi A VW Transporter xusigényeket is ki tudják elégíteni. Nem ilyen rózsás a kép a teher- és haszonjárművek esetében. Próbálkozások már korábban is történtek arra vonatkozóan, hogy betörjenek a magyar piacra, de a nagyméretű, méregdrága teherautókra és kamionokra nem sok vevő akadt. Az alacsonyabb kate- górájú és jobban mobilizálható — variálható —, több funkciós haszonjárművekre már nagyobb igény mutatkozott. Ezt a lehetőséget ismerte fel a Volkswagen és egy húsz előadásból álló bemutatósorozatot indított el e héten szerdán Miskolcon, ahova meghívták megyénkből is az érdeklődőket. Sajnálatos módon kevés önkorA járművezetők dolgát azzal is megkönnyítették, hogy minden tartályt (fékfolyadék, hűtőfolyadék, ablakmosó, olajszíntellenőrzés stb.) kiemelték a motorblokkból mányzat képviseltette magát, pedig a kommunális gépkocsikból ők is lenyűgöző választékot láthattak volna. A szakmai bemutatóval egybekötött fimvetítésen megtudhattuk, hogy az (extrák és a színválaszték nélküli) alaptípusokból az alváz és a felépítmény együtt, több mint kétszáz variációs lehetőséget ad. Referenciavevőik a rendőrség, a Magyar Posta és a közúti igazgatóságok. Transporter típusú járműveikkel nap mint nap találkozhatunk (például a postásautók zöme is ilyen). A sokoldalú felhasználhatóság, a gazdaságos üzemeltetés és a magas újraeladási ár teszi vonzóvá ezeket a járműveket. Ahogy minden műszaki berendezés, úgy egy haszonjármű is csak akkor lehet sikeres, ha megfelelő szervizhálózattal rendelkezik. A gyártó ennek is nagy figyelmet szentel. — Fekete — 0 Utco'Loú'v\j •• 43 tvKJúDMiJW : WO <x!úow_, •• \ WÚJU. tó 'tovö-'O'i- " Hogyan tovább? Általában szereti tudni, hogy mi történik Ön körül, mi újság. Önmagáról nem szeret beszélni. Gondolataiban gyakran elkalandozik, nem mindig tudja önmagát kontrollálni. Makacs, nem szeret alkalmazkodni. Gyakran mond bírálatot, melyek élesek, de nem annyira bántok. Nem céltudatos, feladatai megoldásában elvárja a segítséget. Érezelmei felett nem mindig tud uralkodni, kapcsolataiban önzetlenségre is képes. Kérem, leveleiket a szerkesztőség címére küldjék (Nyíregyháza, Árok u. 15.)! Szíveskedjenek megírni nemüket, életkorukat, foglalkozásukat, valamint a választott jeligéjüket! Keresztrej tvény Helyezze el az alábbi szavakat, betűcsoportokat — kilenc kivételével — az ábrán! Egy szót segítségül előre beírtunk. A kimaradt szavakat helyes sorrendbe rakva a következő vicc poénját állíthatja össze: A főnök belép az irodába, és ráförmed a gépírónőre: — Hogy lehet az, hogy ahányszor bejövök ide, maga sohasem dolgozik? (A választ a rejtvényben találja.) Kétbetűsek: AM, EN, EZ, IT, MI, NE, ÖN, RE, TC, TM Hárombetűsek: BAT, DAR, DÁM, JÁR, KÁR, KÉK, KIT, KOR, KOR, LEL, LIN, LOM, MEK, MIL, MIR, NIS, RAK, ROM, TAR, TAZ, TÁL, VAN, VIT, VON Négybetűsek: ALAP, ALOM, AMIK ATOM, DIDÓ, KATA, KÉNE, MERT, PUMA. Ötbetűsek: AZÉRT, BÁLIN, DIVAT, KIRAK, LOREN, LÓDUL, SIKÍT, SIRAT, TAKAR, TOKOD, TOROK Hatbetűsek: ARATÁS, ASIMOV, IDOMÍT, KALODA, KAMARA, KARIKA, MINDIG, TAMARA, UNALOM Hétbetűsek: CIPŐBEN, KANALAT, KARAKÁL, KIMUTAT, KIRAKAT, MARINER, MATADOR, NARANCS, RAKODÓK, RETI- RÁL, SALAKOL Nyolcbetűsek: AMINÓSAV, IMAMALOM, LEKERÍTI, MINORITA Kilencbetűsek: GUMITALPÚ, HITELESÍT, karavánok, KATARAKTA, KORONÁZÁS, SEMIRAMIS, TA- RAKIROZ, VONAKODÁS, ZIVATAROS Talán a költözésnek tudható be, hogy szerkesztőségünkbe a héten nem futottak be megfejtések. Ezért a következő szerdáig még postára adható ennek a keresztrejtvénynek —, és a múlt hetinek is — a megfejtése. Címünk: Nyíregyháza, Árok u. 15.
