Új Kelet, 1995. május (2. évfolyam, 101-126. szám)

1995-05-08 / 106. szám

UJ KELET Sport 1995. május 8., hétfő 13 Súlyemelés „Még mindig többet kell edzenem” Pénteken este az NYVSC súlyemelője, Feri Attila és edzője, Glückmann Pál hazaérkezett Varsóból, ahol a férfi súlyemelő Európa-bajnokságon vettek részt. Mint azt már lapunkban kö­zöltük, Attila, egy ezüst- és egy bronzéremmel térhetett haza. Világbajnokunkat és edzőjét a hétvégén kerestük fel, hogy foglalják össze olvasóink szá­mára a varsói eseményeket, il­letve a versenyt megelőző időszakot. — Talán kezdjük a legvégén! Pali, mennyire tartod kimagas­ló eredménynek az Attila által szerzett ezüstérmet és az össze­tett bronzot? — Szakmai szempontból mindenképpen előrelépést je­lent, mivel a tavalyi évben a világbajnokságon összetett eredménye az ötödik helyre volt elég, ezzel szemben most a harmadik helyet csípte el, és nyugodtan mondhatjuk, hogy a mezőny nem hígult, hanem még erősebb lett. S ebben az erősnek mondható 70 kg-os súlycsoportban Attila beállítot­ta lökésben a legjobb eredmé­nyét, összetettben pedig elő­rébb végzett. — Attila, magyar színekben ez volt a második nagy nemzet­közi megmérettetésed, s most is, nagyszerű versenyzéssel, egy ezüst- és egy bronzérmet sze­reztél új hazádnak. Számodra milyen érzés ez? — Nagyon örülök, hogy is­mét meghálálhattam a bizal­mat. Azonban még mindig azt mondom, hogy még többet kell edzenem, és akkor elérhetem az igazi célomat, ami egy sikeres olimpiai szereplést jelent, s ez­zel szeretném végleg meghálál­ni a megyének, illetve a város­nak azt, hogy befogadott és se­gítségemre van a minél jobb eredmény elérésében. — Te személy szerint elége­dett vagy magaddal, illetve az elért eredményekkel? — Nem igazán vagyok meg­elégedve a teljesítményemmel, de ha visszagondolok a felké­szülésemre, akkor a több kisebb sérülés miatt azt kell, hogy mondjam, ez egy jó eredmény számomra. —A feleséged azt nyilatkoz­ta lapunknak, hogy pesszimis­ta voltál a verseny előtt és nem számítottál dobogós helyezés­re. Miért? — Ismerem a vetélytársai- mat, és tudom, hogy ők mire képesek. Mint mondtam, ki­sebb sérüléseim miatt nem vol­tam benne biztos, hogy fel tu­dom venni velük a versenyt, és ezért voltam a szokottnál pesz- szimistább az Eb-szereplése- met illetően. — Pali, te is féltél? — Nekem az volt a vélemé­nyem, illetve abban állapod­tunk meg Attilával, hogy min­denféleképpen — szakításban is és lökésben is — arra a lehető legnagyobb súlyra kell menni, amit még biztonságosan fel tud emelni. Ez szakításban a 150 kg-ot, míg lökésben a 190-et jelentette, és ezeket a súlyokat második gyakorlatra kellett el­érni. Lökésben a 190 kg olyan vízválasztó súly, hogy aki ezen túljut, már dobogós helyezés­ben gondolkodhat. Ezt Attila végigcsinálta, és a 193 kg-on egy technikai hiba folytán nem tudott túljutni. Itt azért azt el kell mondani, hogy Attila fel­vette ezt a súlyt, de a hiba foly­tán a lökésnél a rúd megnyom­ta a nyaki verőeret, és oxi­génhiány lépett fel, így kissé megszédült, aminek követ­keztében le kellett tennie a súlyt. így maradt a 190-es ered­mény, ami az ezüstéremre volt elég. Batai * 1 Tájfutás Sikerek és kudarcok Az idén először rendezte meg a TITÁSZ SE hagyományos rangsoroló versenyét — és mindjárt két napos lett — kü­lön a Globus Kupától. Bár a nyírturai bemutatkozásra csak kétszáz versenyző volt kíván­csi, azért a szervezők nem okoztak csalódást. Mind tech­nikailag, mind pedig fizikailag megfelelő erőpróba elé állítot­ták a résztvevőket. A hazai táj­futók nem okoztak csalódást, többen szereztek értékes helye­zéseket, fontos ranglistaponto­kat. Érdekesség, hogy me­gyénk reprezentáns szakosztá­lyának több felnőttváltója is hibapontos lett, illetve hogy az Kassa. F17 B: 1. MGF, 2. DKE Kassa, 3. Honvéd Bottyán SE. F 15 B: 1. ZSC I., 2. MGF, 3. Honvéd Bottyán SE. N 21 A: 1. Honvéd Bottyán SE, 2. DTC. N 17 B: 1. JMD, 2. Konzerv­gyár. N 15 B: 1. JMD, 2. DKE Kassa, 3. DTC. Szabolcs Ku­pa, F 21 A: 1. Kiss József (MGF), 2. Tamás Tibor (DTC), 3. Hegedűs Péter (Kalocsa). F 21 B: 1. Kiss Sándor (MGF), 2. Bácskái László (MGF), 3. Gyallai János. F 21 C: 1. Töl­gyesi Tibor (Honvéd Bottyán SE), 2. Havasi István (DTC), 3. Madaras Péter (DTC). F 35 A: 1. Moravszki János (MGF), 2. Kollar Stefan (Kassa). F 45 B: ifi fiúknál a rádiós-tájfutó vá­logatott Cserpák Zsolt, ha mi­nimális különösséggel is, de legyőzte a tájfutó válogatott Mráz Jánost. A nyírturai mo- tokrossz pályáról — ahol mind­két nap a cél volt — elégedet­ten távoztak a versenyzők, va­lószínűleg jövőre többen jön­nek. Igaz, ehhez az is kell, hogy a Magyar Tájfutó Szövetség­ben úgy készüljön a verseny- naptár, hogy egy napon lehe­tőleg több rangsoroló verseny ne nagyon legyen az ország­ban... Eredmények. Titász-váltó, F 21 A: 1. Diósgyőri TC, 2. Kalocsai SE, 3. HHD. F 35 A: 1. Honvéd Bottyán SE, 2. DKE 1. Kovács András (H. Bottyán SE), 2. Franko Stanislav (Kas­sa), 3. Slezak Milfrid (Kassa). F 17 B: 1. Cserpák Zsolt (Hon­véd Bottyán SE), 2. Mráz Já­nos (MGF), 3. Nagy Viktor (MGF). F 15 B: 1. Less Áron (ZSC), 2. Homa Tibor (MGF), 3. Venczel Gábor (Honvéd Bottyán SE). F13 B: 1. Kovács Károly (MGF), 2. Kókai Zsolt (DTC). F13 C: 1. Pataki Ákos (ZSC), 2. Andrus Csaba (MGF), 3. Guszti Zoltán (MGF). F 11 C: 1. Fellegi Ádám (DTC). N 21 A: 1. Oláh Anikó (MGF), 2. Pristyák Eri­ka (MGF). N 21 B: 1. Zamó- czay Klára (HBS), 2. Kissné Kiss Mária (Jászapáti), 3. Zám­2 NAPOS TÁJÉKOZÓDÁSI FUTÓVERSENY 1995. MÁJUS 6-7 bó Katalin (DTC). N 35 A: 1. Minterstein Ferencné (D. Mű­anyag). N 17 B: 1. Tajti Anikó (Jászapáti), 2. Bihari Ildikó (NYK), 3. Antal N. (Jászapá­ti). N 15 B: 1. Farkas Gabriella (Jászapáti), 2. Kóczián Ágnes (Jászapáti), 3. Farkas Zsuzsan­na (DTC). N 13 B: 1. Kollárova Mónika, 2. Gondos Tímea (DTC), 3. Orosz Csilla (DTC). N11C: 1. Zsigmond Szá- va (DTC), 2. Orosz Andrea (DTC), 3. Nagy Izabella (VOI). Nyílt: 1. Tóth Gyöngyi (KSE), 2. Királyházi Diana (SDS), Márkusné Jászai Emese (DISZ). (száraz) Röptében A 17-es jutott tovább Hétköznap, pontosabban csütörtökön rendezték a 17. Sz. Általános Iskolában a fiú röp­labda megyei diákolimpiái döntőt. A mérkőzéssorozatra három csapat érkezett: a házi­gazda nyíregyháziak mellett Rozsály és Nyírbéltek ifjú röp- labdásai mérhették össze tudá­sukat. A III. korcsoportos döntőn az érdekelt felek két nyert játszmában egyeztek meg, mégpedig a rozsályiak kérésére, ugyanis a nagy távol­ság miatt minél hamarabb sze­rettek volna hazaindulni. A vi­adalok nem hoztak semmiféle meglepetést, hiszen a három mérkőzésen 2-0-ás eredmé­nyek születtek, a papírforma érvényesült. A döntő végén a hazaiak csapata örülhetett a végső győzelemnek, így a nyíregyházi 17. Sz. Általános Iskola gárdája képviselheti megyénket a soron következő debreceni területi döntőn. Eredmények: 17. Sz. Ált. Isk.—Rozsály 2-0, Rozsály—Nyírbéltek 2-0, Nyír-béltek—17. Sz. Ált. Isk. 0-2. A megyei döntő végered­ménye: 1.17. Sz. Ált. Iskola, Nyír­egyháza, 2. Rozsály, 3. Nyír­béltek. A győztes nyíregyházi csa­patot a következő játékosok alkották: Kovács Gábor, Ju­hász Tamás, Hajnal Tamás, Posta Sándor, Radasovszki Gábor, Pócsi Attila és Bállá Zoltán. A csapat felkészítői: Újvári József testnevelőtanár és Szabó Péter edző. Kézilabda NB I B Nyírbátor megmenekült, Tiszavasvári ezüstérmes A kézilabda NB I B-ben a végső helyezések szempontjá­ból mindhárom csapatunk fontos mérkőzést játszott a hét végén. A kölcseys lányok utolsó bujtosi meccsükön megtartották hazai veretlensé­güket, így a bajnokság vége előtt egy fordulóval nagy va­lószínűséggel bebiztosították dobogós helyezésüket. A Tiszavasvárinak nem sikerült a bajnoki szereplésükre a ko­ronát feltenni. A rivális Ceg­léd otthonában vereséget szenvedtek. így elúszott a baj­noki cím. A nyírbátoriak foly­tatták tavaszi sikersorozatu­kat, az ötödik forduló után is veretlenek maradtak, ezúttal hazai pályán, kiesési rangadón nyer- tek Kiskunmajsa ellen. Ezzel a sikerrel elkerülték a kiesést. EREDMÉNYEK: Kölcsey DSE-NYSI—Já­noshalma 32-29 (15-14) Nyíregyháza, 200 néző. V.: Sziklai, Tóth Kölcsey: Untener — Ná- dasi 3, Kocsik 4, Mandula 4, Kulcsár A. 20/7(1), Szabó 1, Kulcsár K. Csere: Koós (ka­pus), Hadobás, Gyebrószki, Lacziák, Bárány. Edző: Ha­dobás István Kiállítások: 2 ill. 4 perc Hétméteresek: 9/7 ill. 6/3 A vendégcsapat késése mi­att ötven perc csúszással kezdődött a Kölcsey utolsó hazai mérkőzése. A várakozás nem használt Kocsikéknak, mert az első félidő 17. percé­ig az ellenfél vezetett 2-3 gól­lal. Aztán rákapcsoltak a mi­eink, és a 26. percre kiegyen­lítettek, sőt a játékrész végére a vezetést is megszerezték. A második félidő már hazai gólokkal indult, és a 40. perc­ben 20-18-at mutatott az ered­ményjelző. Néha újra rákap­csolt a kitűnően játszó János­halma, de nem tudta veszé­lyeztetni Kulcsárék győzel­mét. A közepes színvonalú mérkőzésen kevés gondot fordítottak a csapatok a véde­kezésre, ez a lőtt gólok szá­mából is kitűnik. A Kölcsey számára a győzelem kötelező volt, ezzel nagy bravúrt haj­tottak végre, mert újoncként hazai pályán a bajnokság so­rán veretlenek maradtak. Hadobás István: — A lá­nyoknak egy héten belül ez volt a hatodik tétmérkőzésük a diákolimpia küzdelmei mi­att. Talán ez is közrejátszott abban, hogy szorosabb lett az eredmény. Ennek ellenére mindenki csodálatosan küz­dött. Gratulálok minden játé­kosomnak a hazai veretlenség megőrzéséért! Agrokontakt SE—Tisza­vasvári Alkaloida 29-23 (16-8) Cegléd, 1000 néző. V.: Balogh, Heiter Alkaloida: Medgyessy — Danes 3, Dobi 3/1, Berényi, Fodor 1-1, Török 4, Lemák 3. Csere: Flontás (kapus), Mol­nár 6/3, Kovács, Cardos 1-1. Vámosi. Edző: Váczi Sán­dor Kiállítások: 10 ill. 16 perc Hétméteresek: 5/5 ill. 5/5 A mérkőzés tétje nem volt kevesebb, mint a bajnoki cím. Emiatt mindkét csapat idege­sen, kapkodva kezdett. Ez az eredményen is meglátszott, mert az ötödik percben még 0-0 volt az állás. Ha ebben az időszakban ha Tiszavasávri le tudta volna vetkőzni a talál­kozó nagy tétje okozta fe­szültségét, akkor már az első öt percben eldönthette volna a mérkőzés sorsát. Ugyanis le­galább féltucat biztos gólhely­zetet kihagytak. Ennek ellené­re a 20. percig még tartották magukat, ekkor 7-7 volt az ál­lás. Innen aztán felpörgött a hazai csapat, és zsinórban lőtt góljaikkal alaposan elhúztak a félidő végére. A második harminc percre rendezték soraikat a vendé­gek. Ennek eredményeként az első tíz percben felváltva es­tek a gólok, viszont a folyta­tásban ismét a Cegléd volt fö­lényben: az 50. percre már 26- 14-re vezettek! A hajrában remekelt a Vasvári, de már csak szépíteni tudott. A nagy lehetőség előtt álló Alkaloida legénysége csak helyenként játszott jól, amit a rivális Szol­nok megyei csapat jól kihasz­nált, és megszerezte a bajno­ki címet a szabolcsi csapat előtt. A tiszavasvári legénysé­get így is dicséret illeti, hiszen az elmúlt évi jó szereplésüket túlszárnyalva — az utolsó for­duló eredményétől függetle­nül — ezüstérmesek lettek ebben a bajnokságban, ami a csapat történetében is egye­dülálló siker. Nyírbátor—Kiskunmajsa 26-22 (12-9) Nyírbátor, 500 néző. V.: Bednár, Kárpáti Nyírbátor: Kenyeres — Weibli 5, Veres 6, Bujdosó 5, Kiss 4, Kádár 5/4, Bajna. Cse­re: Tim 1, Nagy, Szőke, Kása. Bene (kapus, a mezőny leg­jobbja volt.) Edző: Veres Ist­ván. Kiállítások: 14 ill. 10 perc Hétméteresek: 5/4 ill. 3/1 A kiesési rangadón a szép számú szurkolósereg nagy­szerű biztatása mellett, 4-5 góllal végig biztosan vezetve szerezte meg utolsó hazai győzelmét a Nyírbátor a baj­nokság vége előtt egy fordu­lóval. A vendégek nem adták meg magukat könnyen. A hazaiak kitűnőségét, Kádárt végig emberfogással őrizték, de őt fiatalabb társai jól helyettesí­tették. Veres István: — Az öt hete tartó veretlenségi sorozatunk eredményeként most már biz­tosan bennmaradunk. —fullajtár —

Next

/
Oldalképek
Tartalom