Új Kelet, 1995. május (2. évfolyam, 101-126. szám)
1995-05-06 / 105. szám
UJ KELET Interjú 1995. május 6., szombat 7 A közszolgálat dolgozói a gazdasági stabilizáció bűnbakjai A sztrájk végső eszköz sem A napokban Nyíregyházán járt Fehér József, a Magyar Köztisztviselők és Közalkalmazottak Szakszervezetének ügyvezető elnöke. Ez a szak- szervezet nem az MSZOSZ- hez tartozik, hanem a második legnagyobb csoportosuláshoz, a Szakszervezetek Együttműködési Fórumához. Munkatársunk a március 12-ei program- csomagról, a közalkalmazottak várható nagyszámú elbocsátásáról, a sztrájk lehetőségéről, valamint aktuális szociálpolitikai gondokról kérdezte Fehér Józsefet. — A Magyar Köztisztviselők és Közalkalmazottak Szak- szervezete alapszabályában rögzítette, hogy politikai kérdésektől, pártpolitikai érdekektől mentesen végzi munkáját. Ez nyilván azért is van így, mert olyan munkavállalókat képviselünk, akiknek számára törvényben tiltott a politizálás — szögezte le elöljáróban az ügyvezető elnök. — Ez persze nem jelenti azt, hogy nincs véleményünk a napi politikai eseményekről. Közvetlenül nem kívánunk hatalmi tényező lenni, mint ahogy azt más konföderáció a ’94-es választások alkalmával megtette. — Ez, amit most mondott, ha jól értem, egyfajta utalás arra, hogy az MSZOSZ elnöke, Nagy Sándor második volt az MSZP országgyűlési listáján. — Természetesen. Sajnos, ma az érdekvédelem túlpolitizált, és nem feltétlenül valóságos problémák jelennek meg egy érdekegyeztető tanácskozáson, hanem sok esetben politikai töltése van. Legjobb példa erre a februárban benyújtott Múnkatörvénykönyv-mó- dosítások, ahol a kormányt nem szakmai indokok vezérelték, hiszen mind a munkáltatók, mind pedig a munkavállalók tiltakoztak ellene, hanem azt jelezte ezzel a partnereknek, hogy ebben az országban ki gyakorolja a hatalmat. Ugyanez a helyzet a gazdasági stabilizációs programtervezettel. Egyáltalán nem túlzók, hogy március 12-i bejelentésével a kormány törvénysértések sorozatát követte el. A kötelező törvényi egyeztetést persze nem csak márciusban mulasztotta el a kormány, hanem most, a pótköltségvetés beterjesztésénél is. — Mit tudnak Önök tenni a programcsomag ellen? Hiszen kalmazottakat sújtja majd leginkább a létszámleépítés, illetve mint bérből és fizetésből élő réteg itt is rendkívüli módon jelentkezni fognak a különböző megszorítások. — Azt hiszem, mindenki számára egyértelmű, hogy a kormány tervezete szerint ma a stabilizáció bűnbakjai és áldozatai a közszolgálati szféra dolgozói. Ebben a dologban is politika van, a kormány a könnyebb elállást választotta, nem a vállalkozói szférát és a feketegazdaságot próbálja kordában tartani. Elgondolkoztató központi statisztikai adat, hogy az egyre inkább elszegényedő bérből és fizetésből élők fizetik ma Magyarországon a személyi jövedelemadó 86 százalékát. Nevetséges volt számomra, amikor nemrégiben az újságok arról írtak, hogy a kormány elszámította magát a bevételeit illetően. Semmiféle különösebb szakmai előrelátás nem kell ahhoz, hogy valaki átgondolja: ha csökken a fogyasztás, akkor csökken a fogyasztási adó és vele párhuzamosan csökken az általános forgalmi adó is. Ez pedig a bevétel csökkenésével jár. Az már most is jól látszik, hogy a Bokros-csomag nem hozza meg Magyar- ország számára a várva várt stabilizációt. Ép elmével nehezen lehet felfogni, hogy az étkezési hozzájárulás után miért kell 44 százalékos társadalombiztosítási hozzájárulást fizetni. Ennek nem lehet szakmai alapja, ez nem más, mint a pénzügyi tehetetlenség teljes beismerése. Még véletlenül sem menne utána a kormány a 300-500 millárdra tehető feketejövedelemnek, pedig ha annak csak a 20 százalékát megfogja, már nincs szükség Bokros-csomagra. Nem megy tehát utána, miközben a bérből és fizetésből élőktől veszi el a családi pótlékot, csökkenti a gyermekgondozási díjat és minden más olyan juttatást, ami sok ember számára az életet jelentheti. —Az emberek közül nagyon sokan úgy érzik, hogy tavaly májusban a szakszervezetek lepaktáltak az MSZP-vei, és a szocialista párt ennek is köszönhette, hogy „túlnyerte” magát. Most azonban úgy tűnik, a szakszervezetek csalódtak a kormányban, és ennek tanújelét is adják, bizonyos fokig megpróbálják szolgálataikért benyújtani a számlát, hiszen feltehetőleg számukra sem azt ígérte az MSZP, hogyha a segítségükkel kormányt alakíthat, akkor rosszabbul fognak élni. Ennek volt az első intő jele a vasutassztrájk. Önök, akik nem tartottak az MSZOSZ-szel és az MSZP-vei, ezt kividről hogyan látják? —- Nem csak 1994-ben volt ez így, hanem most is így van, hiszen a május elsejei tudósításokban eleget hallhattuk, hogy az MSZP és az MSZOSZ alkotó kapcsolata a kormány számára előnyt jelentő szituáció. Mi ezt nem minősítjük, mindenki azzal működik együtt, akivel akar és akitől eredményeket vár. Az biztos, hogy a szakszervezetnek el kell tudni döntenie, hogy hatalmi tényezőként kíván viselkedni vagy pedig érdekképviseletként. — Lehet egy szakszervezet hatalmi tényező? — Lehet, de akkor abba az ellentmondásos helyzetbe kerül, hogy nem tudja pontosan: a hatalomban képviseli a szakszervezetet vagy a szakszervezetben a hatalmat. Mi éppen ezért tartjuk távol magunkat minden ilyen helyzettől. Az 1988-89-ig működő szakszervezetnek — ha azt annak lehetett nevezni — éppen az volt a rettenetes tehertétele, hogy dekralálva volt: a szakszervezetek a hatalom részesei és döntő fontosságú támaszai. Elég közel van még ez, hogy intő példa legyen arra, mit jelent egy szakszervezet számára, ha a hatalom részesévé válik. — A vasutassztrájk Önök számára milyen konzekvenciákkal járt? Elégedettek voltak az eredményekkel? — Ezzel a sztrájkkal a mi szakszervezetünk végig szolidáris volt. Mára már, gondolom, mindenki belátja, hogy ez egyfajta szonda volt. Vizsgálat a hatalom részéről, hogy meddig lehet elmenni. A sztrájk eredményével mi, kívülállók elégedettek lehetünk. Engedett mind a két fél, és ez így természetes is, de az, hogy a kollektív szerződés a sztrájkkövetelésben megfogalmazottak szerint születik meg, az a munkavállalói érdekképviselet erejét mutatja. Azt az üzenetet sugározza a többi szakszervezet, hogy ha van kitartás a tagokban, akkor a legkonq- kabb munkáltatónak is el kell ismerni a munkavállalói akaratot, azt nem lehet lesöpörni. — Úgy tűnik, legközelebb a pedagógusok próbálják ki, hogy meddig mehetnek el... — ...szerintem nem ők. A kormány április 20-án döntött arról, hogy az állami köztisztviselői karnak a 15 százalékát elbocsátják. Ez azt jelenti, hogy ezzel több ezer embert küldenek az utcára. Meggyőződésem, hogy ennek semmiféle szakmai indoka nincs, a magyar közigazgatás létszáma sem indokolja ezt. Hasonló fejlettségű országokban minimálisan 30 százalékkal többen dolgoznak, mint nálunk. Ráadásul ez egy rettentő pazarló takarékosság a kormány részéről, hiszen a több ezer köztisztviselő elbocsátása több mint 4 milliárd forintjába kerül majd az országnak. És ez a 170 mil- liárdon felül van, valahonnan ezt is ki kell fizetni... — Sztrájk esetén a köztisztviselők és a közalkalmazottak ugyanúgy mozgósíthatók, ösz- szefoghatók, mint a vasutasok? Képes erre az Önök szakszervezete? — Érzünk magunkban ehhez megfelelő erőt, de azt tudni kell, hogy nálunk egy sztrájk esetén megbénul az ország. Kárt nem szeretnénk sem az állam, sem pedig a közszolgálat működésében okozni. Beszélni is értelmetlen, például akármennyire is jogos a követelésük egy egészségügyi sztrájkról, de azt hiszem, ugyanez a helyzet az oktatásban is. Nyilván az állategészségügyi és élelmiszer-ellenőrző állomás dolgozóinak sem lehet a céljuk, hogy sztráj- kukkal lehetetlenné tegyék az élelmiszer-ellátást, vagy a meterológiai szolgálat sem állhatna le egy napra, hiszen akkor nem lenne repülés. Ha a közszolgálat leállna, akkor az egész lakosság kritikus helyzetbe kerülne. — Az érdekegyeztető tanács működésével komoly gondok vannak, elképzelhető, hogy megszűnik. Mi válhat ja fel az érdekegyeztető tanácsot? lehet — Sokan azt mondják, hogy az érdekegyeztető tanácsot el kell felejteni. Véleményem szerint, amíg van esély, addig kell leülni tárgyalni. Ma sokkal könnyebb kivinni ezreket. tízezreket az utcára, mint onnan visszahozni. Folytatni kell a tárgyalásokat. — Úgy tudom, hogy Önök segíteni szeretnék a polgári Magyarország létrejöttét. Ez a polgári Magyarország elképzelés ugyancsak összecseng néhány párt elgondolásával, legutóbb éppen a Fidesz fogalmazta meg ezt a célt markánsan. Erről mi a véleménye? — Hiszünk abban, hogy a jelenlegi, szabad versenyes szocializmusból el fogunk jutni egy polgári társadalomhoz, ahol a közalkalmazottak és köztisztitviselők megfelelő megbecsülést élveznek, ami megfelelő egzisztenciával jár. Magyarországnak szociális piacgazdasága lesz, és a szó szoros értelmében jogállammá válik. Még egyszer mondom: szakszervezetünknek politikai párthoz nincs köze. — Köszönöm a beszélgetést! Száraz Attila Döntési színtér a köztisztviselőket és a közal
