Új Kelet, 1995. május (2. évfolyam, 101-126. szám)

1995-05-06 / 105. szám

/. Postások 1995. május 6., szombat 5 „Dolgozni szeretünk, nem beszélni” H [al la d I lí i a korral!” A, postások bátrában nagy a ki-bejárkálás. Üdítőt tölte­nek, aztán beszélgetve el­tűnnek a majálisi forgatag­ban. Többen a sátor előtt ver­tek tanyát, itt játszanak a gye­rekekkel, pihennek, együtt a kis és a nagyobb család. A postásmajális szervezője Paizs Lajosné, a Debreceni Postaigazgatóság Szabad Szakszervezeti Tanácsa Nyíregyháza 1. Sz. Hivatal körzeti titkára, akinek min­denkihez van egy-két kedves szava, a gyerekeket meg látnivalóan imádja. A sze­mek vissza is csillognak Évi­kére, az arcok többsége már bájosan maszatos. — Mintegy 250 fővel va­gyunk jelen— mondja, már el is határoztuk, hogy ide ha­marosan újból kilátogatunk. Nem dicsekvésképpen mon­dom, de a postásszakszerve­zetek általában jó, erős szak- szervezetek. Működésünket a szakma is elismeri, mert mindkettőben a tudás paran­csol tiszteletet a másik fél­ben, a megnyilvánuló szak­értelem, s a közös tenni- akarás. Jaj, mindez már-már fellengzősnek tűnhet, de higgye el, nem az! Nálunk még létezik jóléti és kulturá­lis alap, számtalan programot szervezünk magunknak, or­szágjáró kirándulásokon ve­szünk részt, sportversenyeket rendezünk. Nőnap alkalmá­ból a postától és a szak- szervezettől is kapnak meg­emlékező ajándékot nődol­gozóink. Természetesen a nyugdíjba vonuló szaktársa­inkról sem feledkezünk meg,, igen jól működő nyugdí­jasklubunk van, amelynek hihetetlen energiájú vezetője Feledi Ernő bácsi, aki már a nyolcadik X-hez közeledik. A mai világban talán mind­ez szokatlan és érthetetlen: egy dolgozói kollektíva kö­zös programokat szervez, tud együtt gondolkodni, s hogy egyáltalán igénylik az össze­tartozást. Mi ezt nem szé­gyelljük, sőt... A Postai Dolgozók Szak- szervezete március 21-22-én tartotta II. soros, s egyben a megalakulása 50. évforduló­jára emlékező jubileumi kongresszusát Balatonfü- reden. A küldöttek jó légkör­ben végezhették munkájukat, eredményesen fejeződött be a kétnapos tanácskozás. Mint körzeti titkár mondhatom: alapos előkészítés előzte meg a kongresszust, az alap­szervezetek bevonásával. Az alapszabály-tervezetnél fel­vetett javaslataink figyelem- bevételével öltött végleges formát a módosított alapsza­bály. A kongresszus — töb­bek között — állást foglalt a kormány március 12-i intéz­kedéscsomagjával kapcsola­tosan, amelyben a döntések indokoltságát nem vitatta, de azok meghozatalának mód­ját és tartalmának nagy részét visszautasította, ugyanakkor hangsúlyozta, hogy a szak- szervezet továbbra is érde­kelt a társadalmi stabilitás, a munkabéke megőrzésében, de ezt csak a társadalmi pár­beszédben és az érdekegyez­tetés rendszerében tátja meg­valósíthatónak. Hamarosan sor kerül az üzemitanács választásokra. A Munka törvénykönyve erre a május 19 és 26. közöt­ti napokat határozta meg. Nálunk május 21—23 között történik, s nem titkolt re-, mény, hogy a szakszerveze­tünk ezen jól kíván szerepel­ni, ahogyan 1993-ban is si­kerrel jártunk. Országos szin­ten a munkavállalók összes szavazatának 93,06 százalé­kát a PDSZ jelöltjei nyerték el. Még egy dolgot szeretnék elmondani: erősnek, szerve­zettnek tartjuk a PDSZ-t. Például a kollektív szer­ződést is a szakszervezet tet­te le az asztalra. Vívmá­nyainkon természetesen az egész postástársadalom osz­tozik. Ez így is van rendjén. A kérdés csupán az: tudunk- e adni valami pluszt azok­nak, akik a tagjai e szerve­zetnek? Ezért tartottuk szük­ségesnek az Önsegélyező Alapítvány megteremtését. Feladatomat társadalmi munkában végzem. Ezúton is szeretném megköszönni munkahelyi vezetőm, Szabó Pál úrnak segítségnyújtását, s férjemnek a sok cipekedést, megértést, például most is ő volt a bevásárló, a sofőr, a „bármikor számíthatok rá” férj. S természetesen a pos­táskollektívának is köszönet jár. Tudja, mi dolgozni sze­retünk, nem beszélni! A majálison mi sem ter­mészetesebb— ott volt Szabó Pál, az 1. számú Körzeti Posta vezetője is. A sátor hűvösébe húzódtunk beszélgetni. Szabó úr elmondta: — A Debreceni Postaigazgatóság (igazgatója: dr. Kovács József , akinek neve lapunk impresszumában is sze­repel) három megye: Hajdú, Szabolcs és Szolnok területét öleli fel. Az igazgatóság egé­széhez 450 postahivatal tarto­zik, míg megyénkben 230 hi­vatal működik. A Matáv 1991. évi kiválásá­val a posta lényegében tisztább profilúvá vált, rt.-vé alakult, ugyanakkor elkezdődtek a postán belüli privatizációs fo­lyamatok is, az átszervezések gazdasági szempontból váltak szükségessé. Önálló gazdasá­gi egységként folytatják tevé­kenységüket a járműjavító kft.- k, a különböző hírlap rt.-k, mint például a Rónahír Rt. Az 1993-ban született új postatörvény egyértelműen meghatározza a posta felada­tát. Kizárólagos jogaként sze­repel a levélpostai küldemé­nyek felvétele, szállítása, míg minden 600 fő feletti lakosú településen kötelessége posta- hivatalt működtetni. A hagyo­mányos szolgáltatást végezve a posta helyzete egyértelműen stabilizálódott, az utóbbi há­rom évben a postai küldemé­nyek darabszáma folyamatos emelkedést mutat. A konkurencia e területen is megjelent — folytatta Szabó úr — talán ismeretes például az egri Sasfiók nevű cég tevé­kenysége, vagy a szegedi taxi­sok, akik küldemények továb­bítására is vállalkoznak. A szolgáltatási színvonal folya­matos emelése alapvető törek­vésünk, feltétlen előnyünknek Kabalási majális — mond­hatni megrendelt idővel, hi­szen a nevére igazán rászolgá­ló szeszélyes áprilist végre ra­gyogó napsütés váltotta fel. Az emberek, ráérezve a jó időre, benépesítették Kabalás domb- jait-völgyeit, melyek immár tizedik alkalommal szolgáltak helyszínéül a megyében a leg: számít az egyes településeken a nagyobb hely- és emberisme­retünk. A postás dolgozók — s ezt minden humort kizárva mondom — szinte családtag­nak számítanak. A települési önkormányzatoktól igyek­szünk — anyagi lehetőségeink szerint — megvásárolni a pos­taépületeket, s azokat a kor követelményei szabta elvárá­soknak megfelelően kialakíta­ni. A postás dolgozók meg­felelő szakmai ismeretekkel rendelkeznek, de lehetőséget biztosítunk a továbbképzések­re, a tanulásra, például egyre többen tanulnak idegen nyel­veket. Újdonság á postaűgynöksé- gek létrehozása, kialakításuk most van folyamatban. Lénye­ge, hogy a postai feladatok el­látása mellett a postai dolgozó egyéb tevékenység végzésére is vállalkozhat. A jövő szem­pontjából a kistelepüléseken e több érdeklődőt vonzó — az MSZOSZ által szervezett, po­litikamentes, színes — majá­lisnak. A legtöbben családi ki­ruccanásként látogattak ki, de érkeztek szép számmal dolgo­zói kollektívák is. Közülük is kiemelkedett az 1. Sz. Körzeti Posta mintegy 250 résztve­vővel. Sátrat emeltek, s közö­sen eltöltöttek — kis családja­ikkal s a már nagyobb család­nak számító kollektívával — egy kellemes napot, napos ma­jálist. A nagy család kifejezést többüktől hallottam, valódisá­gáról meg is győződhettem a nap folyamán, míg ér­deklődtem tőlük, beszélgettem velük. Történt midnez abból az apropóból, hogy a Postai Dol­gozók Szakszervezete az idén 50 éves, s a közelmúltban tar­tották a II. soros, s az évfordu­ló kapcsán egyben jubileumi kongresszusokat. Gratulálunk, s kívánunk minden postás dol­gozónak további múnkasikere- ket! Az oldalt írta: Lefler György a helyszíni felvételeket Huncsik János készítette. forma lesz a meghatározó. Haladni kell a korral! Koráb­ban, a számítógépre való átál­lás idején tapasztalható volt némi akadozás, ma már elkép­zelhetetlen lenne a munka nél­küle. Az elmúlt évben „külső megjelenésében” is új arcula­tú lett a Posta, változott a jel­vény, az egyenruha, az összes nyomtatvány, szóval igyek­szünk az európai normákhoz igazodni. Az elmúlt három évben jelentős bérfejlesztést sikerült megvalósítani (az idén 21 szá­zalékot), amelyben nagy sze­repe van a Postás Dolgozók Szakszervezetének. A szak­szervezet -1- nágyon okosan, szervezetten — ki tudja és ki is „hajtja” dolgozóik anyagi megbecsülését. Ennek eredmé­nyeként jött létre ez év elején a szakma és a szakszervezet közötti — a kölcsönös elisme­rés, a partnerség jegyében fo­Közülük néhányan. Dévényi András, aki 1978-ban ment nyugdíjba kézbesítési osz­tályvezetőként. Bandi bácsi (77 éves) rendszeresen részt vesz a nyugdíjasklub munká­jában, és máig is feladatot vál­lal a megyei sportéletből. Tőle tudtuk meg, hogy Kabalást egykor Szeles-dombnak hív­ták, nyilván rászolgálva nevé­re. Ugyancsak sportbarát, sőt számtalan atlétikai verseny szervezője Ka kuk Mihály kézbesítő-ellenőr. Az Igazga­tóság által rendezett versenye­ken mindig ott vannak, sikere­sen szerepelnek, de az orszá­gos sporttalálkozók már a pos­tásoknál is a múlté. Kirándulások, közös össze­jövetelek frontembere Spicz- müller Tibor egyesített kéz­besítő, akinek bográcsételei után mindig kijár a dicsérő szó, s az Arany Fakanál-díj. Szénási József feleségével, két gyermekével jött a majá­lisra. O is kézbesítő, méghoz­zá Nyíregyházán, a 13-as kör­zetben. Nem babonás emiatt. A múló idő megőrzője Huncsik János, aki számtalan mosoly­gó-könnyező pillanatot örökí­gant — azon megállapodás, amely a bérek (az alapbéreme­lés minimumának, valamint a minimálbérek) megállapításá­ra vonatkozott. A megállapo­dást Duros Béla, a Magyar Posta Rt. elnök-vezérigazgató­ja, Mundruczó Kornél, a PDSZ országos titkára és Csatári La­jos, a POFÉSZ elnöke látta el kézjegyével. Szabó Pál úr elmondta még, hogy az 1. Számú Posta építé­sére, átalakítására kormányza­ti beruházásból elnyert pályá­zat útján kerülhet sor. Az egyébként önkormányzati tulajonban lévő épületek az elmúlt évben sikerült megvá­sárolniuk a város önkormány­zatától. A teljes átalakítás — 1996. június 30-án fejeződik be. Tervként szerepel a 10. Számú Postahivatal Család utcai megépítése is — fejezte be ebbéli óhajával Szabó Pál úr. tett meg fényképezőgépével. Egyesített kézbesítő 1972 óta, s mint mondta: — Csak az első tíz év nehéz... Szereti az effajta összejöve­teleket Petró Angéla, a posta­osztály csoportvezetője is, aki a természetbarátkört is vezeti. Neki a bátyja és a nővére is postás, így egykor a pályavá­lasztás nem esett nehezére. Ugyancsak postásdinasztia a Mazák család is. A férj, Mazák József a Postaautó Kft. nyír­egyházi egységének vezetője. A posta szállítási üzeménél kezdte 1967-ben, műszaki vezető, majd garázsmester. Az elmúlt év elejétől vezeti a Luj­za utcai szervizt, ahol a zöld­kártyától kezdve hamarosan a ZH-vizsgáztatást is végzik. A felesége 1969-ben szegődött a „kürtös” céghez, jelenleg az 1. Sz. Postán hírlapterjesztési előadó, s mint Mazák Józsefné, e szerepkörében feleség és anya. A „gyermek” ugyan már nagyra nőtt, erős fizikuma, alakata ellenére még mindig a Jocó névre hallgat. Most jár segédtisztire, s vizsgázni fog. Van, ki kalappal kíván neki szerencsét, én egy dombnyival. Egy Kabalásnyival. A nagy család ...majálisa ... és tagjai

Next

/
Oldalképek
Tartalom