Új Kelet, 1995. május (2. évfolyam, 101-126. szám)
1995-05-31 / 126. szám
10 1995. május 31., szerda Füstmentes világnap UJ KELET Világnap A fejlett ipari országokban az utóbbi két évtizedben jelentősen csökkent a dohányzás. Hazánkban sajnos nem tapasztalható ez a tendencia. Sok országban számos munkahelyen egyszeerűen tilos a dohányzás Nem egyedülálló a németországi ATARI kom-putergyártó cég példája. Ez a hatalmas vállalat 6 nap jutalomszabadságot biztosít évente nem dohányzó dolgozói számára. A munkahelyi dohányzás beszüntetését 1985-ben határozták el, de két területet is kijelöltek a dohányosok számára, ahol naponta kétszer, félórás szünetekben rágyújthatnak. Azok a nemdohányzók viszont, akik ezt a kétszer félórát nem veszik igénybe és dolgoznak ez idő alatt, az évi hat nap jutalomszabadságon túl még havi fél nap szabadságot is kapnak, melyet akár évi kétszer háromnapos szabadidőre is „átválthatnak”. Ez csak egy módszer a sok közül, amely azt bizonyítja, hogy gazdaságilag is haszna van a nemdohányzásnak. A „Ne gyújts rá” világnap immár harmadszor kerül megrendezésre számos országban a Nemzetközi Rák Ellenes Szövetség kezdeményezésére. Az ödet a Minnesota-beli Lynn Smith-től származik, ő találta ki, hogy az év egy bizonyos napján minél több ember próbálja egyszerre abbahagyni a dohányzást. 1977-től az Amerikai Rák Társaság minden év novemberének harmadik csütörtökére megszervezte a „Great .American Soke out”-ot, a dohányzásról való leszokás napját Ezt követte Angliában a „No smoking day”, 1991 óta térségünkből is több ország csatlakozott a mozgalomhoz: így Albánia, Bulgária, a Cseh Köztársaság, Magyarország, Litvánia, Lengyelország, Románia, Szlovákia, Szlovénia. Az ez évi magyarországi konferencia fő szervezői között egészségügyi, állami, társadalmi szervezetek egyaránt jelen vannak, hiszen széleskörű összefogás szükséges az eredmények eléréséhez. Ezt jelzi a ma délutáni, a Népjóléti Minisztériumban rendezendő tudományos konferencia tematikája is, melyben szerepel például a dohányzás káros hatása néhány népegészségügyi vonatkozásának Ismertetése, beszámoló a dohányzás ellenes küzdelem eddigi tapasztalatairól a magyar honvédségen belül. Ismertetik az 1994-es párizsi Dohányzás vagy Egészség világkonferencia határozatait, ajánlásait, de szerepel még olyan téma is, mint például az adventista egyház dohányzás elleni tevékenysége. Ezek után már csak egyre kéijük a kedves olvasót: legalább ma, legalább most ne gyújtson rá. És lehetőleg holnap, és holnapután sem. Reklám és ifjúság Bármerre járunk az országban, utcán, szórakozóhelyeken, közlekedési eszközökön - mindenhol szemünkbe ötlenek a különböző cigarettákat kínáló reklámok. Mint Nagy Péter, a Magyar Reklám Szövetség főtitkára kérdésünkre elmondta, a szövetség tisztában van azzal, hogy a dohányreklám és a dohányzás elleni védelem két különböző dolog - a reklám a választék bővítését szolgálja, s ennek létjogosultságával - hacsak nem a rádióban és a televízióban jelenik meg. Egyetértenek. A dohányzás káros hatásától azonban a gyerekeket és a fiatalokat védeni kell. A szövetség álláspontja tehát az, hogy semmiképpen ne jelenjen meg a dohányzást népszerűsítő reklám gyermek- és ifjúsági intézmények közelében, vagy olyan sajtótermékekben, amelyek az érintett korosztály érdeklődésére számot tarthatnak. A világátlag több mint kétszerese! Aki most éppen egy cigire gyújtva kezdi olvasni ezeket a sorokat, kérem, akkor is olvassa végig, ha nem nyomja el azt a kis rudacskát. Ha elnyomja, köszönöm szépen. Hát hogyan is állunk ezzel a dohányzással? Ha a statisztikai adatokat nézzük, bizony két ellentétes tendencia mutatkozik. Egy tény: a világ cigarettafogyasztása a nyolcvanas években mintegy 10 százalékkal növekedett - ma már évi öt milliárd darabot elszívunk. A növekedés azonban nem a fejlett ipari országokban jelentkezett, ezeken a helyeken, minden bizonnyal a dohányzás ellenes kampánynak is köszönhetően, immár hosszú évek óta folyamatosan csökken a dohányosok száma. Az amerikai ember például odafigyel a felvilágosításra, ha úgy tetszik, a reklámra, igyekszik mind egészségesebben - úgymond sportosan - élni. Ennek is tulajdonítható, hogy az elmúlt mintegy két évtizedben a dohányzók csaknem fele - úgy tűnik - véglegesen leszokott egészsége ilyetén rongálásáról, vagyis nem gyújt rá többet. Érdekes, hogy míg a fejlett ipari országokban a magasabb iskolai végzettségűek hallgattak a leginkább a figyelmeztető szóra és nyomták el az utolsó cigarettát, vagy igyekeztek rá sem szokni a dohányzásra, addig a fejletlenebb iparral rendelkező országokban, például a dél-amerikai régióban az iskolázottabbak az erősebb dohányosok. Éeltehetően olvasóinkat a hazai adatok érdeklik a leginkább. Nos, hát ezek nem valami szívderítőek. A rendelkezésünkre álló adat tavalyi, de a helyzet azóta sem változott, főleg nem javult lényegesen. A vizsgálatot a Szonda Ipsos végezte a Ciba Hungária Kft. felkérésére a magyar lakosság dohányzási szokásairól. Tény, hogy míg a fejlett ipari országokban a 15 évnél idősebb lakosság mintegy 25-34 százaléka (országonként körülbelül ennyi a különbség) dohányzik, Magyarországon a férfiak 45, a nők 35 százaléka tartozik a dohányzók közé. És még ijesztőbb, hogy mennyiségben is jóval több cigarettát szívnak, mint az előzőek: egyeüen esztendő alatt személyenként két, háromezer szálat!!! Az Euromonitor felmérése szerint a világon a magyarok és a lengyelek dohányoznak a legtöbbet, a világádag több, mint kétszeresét! Hogy ez miért igen nagy baj? Mert szorosan összefügg nemcsak a megbetegedési, hanem a halálozási arány magas voltával is. Az már közismert, hogy a dohányzás káros hatása a legközvetlenebbül a légzőszervi, a rákbetegségeknél, a szív- és érrendszeri betegségeknél mutatható ki, és sajnos éppen ezek a betegségek állnak az élen a hazai halál okok sorában. Különösen ijesztő a fiatalkorban elkezdett dohányzás magas aránya. Már a 14 évesek csaknem 5 százaléka rendszeresen dohányzik, a 15-29 éveseknek pedig több, mint 40 százaléka. Egy iskolások körében végzett felmérés szerint a nemdohányzó apák gyerekei közül 3,7 százalék gyújt rá rendszeresen, az erősen dohányos apák gyerekeinek 10,5 százaléka. A nemdohányzó anyák iskoláskorú gyerekei között 2,9 százalék volt a dohányosok aránya, az erős dohányos anyáknál ez 11,4 százalékra emelkedett. Hogy miért erősebb az édesanyák „példamutatása”? Feltehető, hogy az esetek többségében ezekben a családokban már mind a két szülő erős dohányos, és így egyik szülőnek sincs erkölcsi alapja megtiltani a „cigizést”. Más hatások is erősek: az iskolában „sikk” a rágyújtás, és teszi a gyerek akkor is, ha nem leli örömét benne. Szerepe van a dohányzó tanárnak is, mert míg a nemdohányzó tanárok tanítványai között „mindössze” 4,9 százaléknyi dohányost találtak, addig a dohányzó tanárok mellett a gyerekek 10,9 százaléka cigizett bevallottan is. Azzal akartam befejezni, hogy mindezzel nem ijeszteget- ni szándékoztam az olvasót, de meggondoltam: igenis, ijeszte- getni van szándékomban. És nem is alaptalanul. Bár a dohányosok hazánk lakosságának csaknem a felét teszik ki, a többség mégis a nemdohányzóké, akiknek jelentős része kénytelen elviselni, beszívni a dohányfüstöt, amely csaknem olyan káros az egészségre, mint az aktív dohányzás. Hogy miért? A Nemzeti Egészségvédelmi Intézet Dohányzás vagy egészség csoportjának munkatársai, dr. Lázár Beatrix és Dem- jén Tibor ismeretterjesztő könyvecskét állított össze ennek a kérdésnek a megválaszolására. „A dohányfüstöt tartalmazó levegőben lévő apró részecskék és gázok több mint négyezer féle kémiai anyagot tartalmaznak.” - írják a szerzők. „Ezek többsége veszélyes - legalább hatvanról tudjuk, hogy rákkeltő És mi, akik beszívjuk? (ilyen az arzén, a benzol, a króm, a nikkel, a vinilklorid, a kadmi- um, a formaldehid) - ezen kívül olyan mérgező anyagok vannak benne, mint a nikotin, a nitro- géndioxidok, a ciánvegyületek, az ammónia stb. ” Ha egy szobában többen füstölnek vagy egyvalaki igen sokat dohányzik - különösen télen, amikor kevesebbet szellőztetünk -, ahogyan mondják, „vágni lehet a füstöt”. Az állandó dohányfüst kényszerű beszívásának kitett emberek csaknem olyan károsodásoknak vannak kitéve, mint dohányzó társaik. A tüdőrák és a passzív dohányzás közötti összefüggésekről elvégzett vizsgálat szerint, például a betegség nemdohányzók közötti gyakorisága 20-30 százalékban a környezeti dohányfüst miatt következik be. Amit a szerzők külön is hangsúlyoznak, az a terhesség alatti aktív vagy passzív dohányzás káros hatása: „A terhesség alatti dohányzás ártalmas a magzatra is. Az anya által leszívott füst bejut a tüdőbe. Az oxigén szállítására szolgáló anyai vörös vértestek nem az oxigént, hanem az erősebben kötődő szén- monoxidot szállítják tovább. Megérkezve a méhlepényhez, nem veszik fel a magzati anyagcsere-végterméket. A magzati vörös vértestek nem tudják elvégezni feladatukat és visszakeringenek a magzatba, ahol a felhalmozódó magzati anyagcsere-végtermékek mérgezési tüneteket hoznak létre. Ez a folyamat minden egyes cigarettánál végbemegy. Az erősen dohányzó nők (20 db/nap) átlagban 340 grammal kisebb súlyú újszülöttet hoznak a világra. Az újszülöttkori halálozás egyharmaddal nagyobb, mint a nemdohányzóknál...” Kedves leendő édesanyák, így tessenek hát terhesség alatt rágyújtani! És kedves édesapák, kollégák, barátok: így tessenek a várandós anyuka közelében cigarettázni, abban a tudatban, hogy a mérgező anyagok egy részét bizony ő és a magzat szívják be! Szinte mindennapos, hogy a dohányzó ember - aki udvarias - megkérdezi társaságban, terített asztal mellett:- Rágyújthatok? Magyarországon ma még szégyenszámba megy azt válaszolni, hogy:- Inkább ne! Kérem, ne gyújtson rá! Ézt tartjuk sértésnek és nem a rágyújtás kérelmét, megengedését. Jó lenne változtatni ezen. A dohányos ne is kérjen engedélyt, hanem - ha nem bírja ki nélküle - szívjon néhány „slukkot” a szabadban, s ha mégis elhangzik a kérés, a nemdohányzók nyugodtan válaszolják:- Ha lehet, ne gyújtson rá! Amerikából jött hozzánk boldogulni J.A. Miként a kép is tanúsítja, Steve elnyomta az utolsó cigarettát Ha egy filmben nem gyújtanak rá, akkor biztos, hogy a film amerikai. Ha a film hőse csak cigivel a szájában tud szenvedni, s minél értelmiségibb, annál többször gyújt rá, a nagymonológot is csikkel a szájában adja elő - nos, akkor jó eséllyel tippelhetjük, magyar remekművel állunk szemben. S ez nemcsak a vásznon, az életben is így van. Nálunk, Magyarországon még mindig sikk dohányozni, az Amerikai Egyesült Államokban viszont minden nyilvános helyen tilos rágyújtani, és tilos a tévében, a filmeken. ga van, mint a cigizéshez. Persze, nem föltétlenül Magyar- ország volt az úticél, valami egzotikus helyet keresett magának. Mongólia, Kína, Japán - oda ment volna szívesen, dehát az nem jött össze. Nyugat-Európába nem vágyott, azt mondja, az nagyon hasonlít Amerikára, ő pedig a titkosat, a titokzatost kereste. 1988-at írtunk, amikor Steve nálunk megtalálta, amit keresett. Először is egy „csajt” - mondja a született amerikai, bizonyítva, hogy a nyelvleckéket akadálytalanul vette. Aztán munkát talált, a számítógépek világában keresi a kenyerét, s ebből a bérelt lakás díjára is futja. Most már egészen kényelmesen berendezkedett nálunk, ötéves a kislánya, „gyors munka volt” - mondja. Ennek ellenére még nem kérelmezte a magyar állampolgárságot, nem is állítja, hogy véglegesen nálunk akarA tengerentúlon ugyanis azt gondolják, hogy a nemdohányzóknak is vannak emberi jogaik, s aki bagózik, az bújjon el a bűzrudacskával. Oda, ahol senki sem látja, ahol senkinek az egészségét nem veszélyezteti. így történhetett, hogy a kaliforniai Steve Carlston egész Magyarországig bujdokolt. Itt mindenki láthatta, élvezhette, hogy a fiatalember egyik cigiről a másikra gyújt, de persze nálunk senki nem szólt rá. Ha ebből valaki azt gondolná, hogy Steve az emberi jogok országából csak a cigaretta miatt menekült a nagy magyar, nyilvános hamutartóba - az jócskán téved. A mese sokkal prózaibb. A fiatalember, megannyi amerikai társával munkát keresni jött hazánkba. Tanulmányai végeztével ugyanis az alkalmi pincérkedés közben rájött, a munkához pont annyi jona maradni. Különösen, hogy már egy éve leszokott a dohányzásról. Steve azt mondja, egy titkos fogadalma volt, hogy harminc éves korában abbahagyja a dohányzást. Nem szólt senkinek, viszont állta a magának tett titkos fogadalmat. Dehát nem azért jött, s nem is azért marad. Nem fogják elhinni, az amerikai fiú szerint ma, Magyarországon biztosabb a megélhetés, mint Amerikában. Hát, ő tudja. Illetve, ő se nagyon, azt mondja, régen volt otthon, s nem tudja összehasonlítani a két ország lehetőségeit. Azt tudja, hogy mi van itt. Itt jól lehet élni, persze ez attól függ, hogy kinek mi a fontos. Akinek a pénz, a jólét, az úszómedence, a pálmafák, pincér a jeges whiskyvel, az Amerikába vágyik. S ha már ott van, nézheti a kerítés rácsain át a másét is. Steve-nek az a fontos, hogyhá éhes, ehessen, ha dolgozni akar, dolgozhasson, ha lakni akar, legyen tető a feje fölött. Szóval, biztos, hogy marad még egy kicsit. S mi lesz később? Nem tudja. A reményt még nem adta föl, hogy eljut majd egyszer Japánba. S az sem baj, ha addigra ott is kiteszik az országhatáron a táblát: az ország területén tilos a dohányzás.
