Új Kelet, 1995. május (2. évfolyam, 101-126. szám)
1995-05-04 / 103. szám
$ 1995. május 4., csütörtök Újfehértó UJ KELET VAROSRÓL JSS VAROSRA ÚJ KELET Újfehértón II M V Uffl | Megbeszélném a miniszter úrral... Ragyogó, tavaszi napsütésben sétálunk a település egyik utcáján, amikor felfigyelünk arra, hogy az egyik ház előtti lócáról egy öregúr integet felénk. „Ezt fotózzák le!” — mutatja a lábát. Majd észrevesszük, hogy a pádon ülve egy járógépbe kapaszkodik. — Mi történt a lábával? — Nem bírok ráállni. Elütött egy...!, most hatodik éve. Jöttem hazafelé az egyik nap, és úgy jött ki az utcából, hogy nem nézett semerre... Felkapott a kocsijával, hogy majd az ölibe estem, még az ablakát is ösz- szetörtem. Bebizonyították, hogy nem én voltam a hibás. De meg is mondta, amikor leestem a kocsi elejéről: „Zsiga bácsi, én vagyok a hibás.” — Kapott valamilyen kártérítést? — Háromezer forint baleseti pénzt kapok.-— Megtudhatnánk, hogy hány éves? — Meg bizony, fiam, de ha már megtiszteltek, hogy közelebb jöttek hozzám, hadd mutatkozzak be. Göncz Zsig- mond a becsületes nevem, és a 88. évemet taposnám, ha tudnék rendesen járni, de csak úgy bicegek ezzel a masinával. — Szép korban van, Zsiga bácsi. A baleset előtt mivel foglalkozott? — Vasutas voltam, onnan mentem nyugdíjba. — Mit szól a vasutassztrájkhoz, ami nemrégiben volt? — Jááá.... Akinek adni kéne, az nem olyan helyzetben van, mint aki kér. Én is szeretném a miniszter úrral megbeszélni az én nyugdíjamat meg az ő fizetését. Azt, hogy én miből élek, meg ő. Most emeltek valamennyit, de így is nagyon kevés. A 13 ezer forintból nagyon nehéz megélni. — Család van? — Egyedül vagyok. Az első asszony még megvan. A második feleségem meghalt. — Gyerekek? — Azok nem néznek énrám egyik sem, már amelyik tőlem van. A mostohagyermekem lát el, ha ők nem volnának, nem tudom, mi lenne velem... —Mivel tölti az idejét azonkívül, hogy kiül a kapu elé? — Nézem a tévét meg olvasom az újságot. Aztán eljárok a focimeccsekre, mert van egy tekerős kocsim, azzal távolabb is el tudok menni. Ez az én szórakozásom... Elfogyott a segítség í 11 < M'—P! SifeBf"' j tns.-3epa>«gai mm # * * W Elsősorban a fiatal házasokat — akik még nem rendelkeznek önálló lakással — érinti kellemetlenül, mi több, súlyosan az újfehértói ön- kormányzat azon döntése, amellyel egycsapásra hatályon kívül helyezték az első lakáshoz jutók támogatásáról szóló rendeletet. Az okokról Nagy Sándor polgármesterrel beszélgettünk. — Mi indokolta a rendelet visszavonását? — Az ok rendkívül egyszerű: a költségvetésben erre a célra előirányzott 7 millió forintot már szétosztottuk, s nem tudtunk máshonnan újabb ösz- szegeket átcsoportosítani. —Gyorsan elfogyott a pénz... — Számunkra ez nem meglepő, mert tavaly is így jártunk. Először ugyanis az előző évről áthozott kérelmeket kell kielégíteni, s csak utána foglalkozhatunk az ideiekkel. — Az idén hányán kapták meg a támogatást? — Körülbelül 70 családnak segítettünk lakáshoz jutni. — Most van benn igény? — Per pillanat egyetlenegy beadvány sincs nálunk. Ami volt, mindet elbíráltuk, sőt... A rendelet visszavonásáig beérkezett valamennyi jogos kérelmet teljesítettük még azon az áron is, hogy 350 ezer forinttal túlléptük a keretet. — Ha jól vettem ki a szavaiból, akkor az ezután felmerülő igényeket talonba teszik, és majd jövőre bírálják el.... — így van. Természetesen ezek a kérelmek elsőbbséget élveznek majd. —Mekkora a támogatás ösz- szege? — Építéshez maximum 15o ezer forint vissza nem térítendő támogatást adunk, a lakásvásárlást pedig általában a lakás vételárának a 10 százalékával, de legföljebb 150 ezer forinttal segítjük elő. Érdekes módon az emberek inkább építkezni szeretnének, ha... Telefon júniusban Bár már régóta elindult a telefonhálózat kiépítése, eredmény nem sok látszik. Az embereknek mindennapos kérdés, vajon mikor telefonálhatnak már „igaziból”. A polgármesteri hivatalban megtudtuk, hogy a munkálatok folyamatosan zajlanak. A belső szerelési munkák 90 százalékban készen vannak, a légvezetékes hálózat oszlopsorait lerakták. A napokban megkezdték a földkábelek lefektetését is. A telefonközpont épülete is áll, már csak a belső szerelési munkálatok vannak hátra. Annyit azonban tudni kell, hogy semmi sem megy egyik napról a másikra. Hogy mégis mikor fejezik be végre a munkát? Előreláthatólag júniusban... Úgy legyen! Művelődési ház bérben Már az ókorban is gyakori dolog volt, hogy bérbe adták, illetve bérbe vették a földet az emberek, s ez manapság is elfogadott formula. Ugyanígy szokványos, hogy valaki kibérel egy termet valamilyen eseményre. De hogy egy egész művelődési házat adjanak, illetve vegyenek bérbe, az ritka dolog még manapság is. Gázzal olcsóbb Úgy tűnik, a változás, azaz a korszerűsödés szele eléri végre az önkormányzat intézményeit is. A város gázhálózatának kialakítása már befejeződött, s most átállítják gázfűtésre az intézményeket is. Az elmúlt héten megtartott testületi ülésen a képviselők döntöttek arról, hogy a kivitelezést a francia többségi tulajdonban lévő Prometheus Rt. végzi el. — Mely intézményekről van szó? — tettük fel a kérdést a polgármesternek. — Az 1 -es iskola, a 3-as iskola, a 4-es iskola, az óvodák, az Egészségügyi Központ, a polgármesteri hivatal. a csaknem kész tájház és az Öregek Napközi Otthonáról van szó. Ahol konyha van, természetesen annak a fűtését is korszerűsítjük. Az átállítást — hogy ne zavarja az oktatást — a nyári szünet végéig befejezi a társaság, akik egyébként nem csak a kivetelezők, hanem az elkövetkező tíz évben az üzemeltetők is lesznek. —Mennyibe kerül mindez a városnak? — Közel 40 millió forintos beruházásról van szó, de a beruházási költség nagy része megtérül az üzemeltetési költség megtakarításából. —Ezenfelül is megéri átállni? — Igen. Eddig évente durván 19 millió forintot költöttünk a fűtésre—részben szénnel, részben pedig olajjal tüzeltünk az intézményekben —, az átállítást követően pedig körülbelül 12 millió forintos „számlára” számítunk azaz évi 7 milliós megta-karítás lesz a jutalmunk, ami nem elhanyagolható szempont. —Miután az üzemeltetést kiadta a kezéből az önkormányzat, hol foglalkoztatják majd a fűtőket? — A szerződéskötéskor természetesen rájuk is gondoltunk. A vizsgázott fűtőket kivétel nélkül átveszi és továbbfoglalkoztatja a cég. Nyugodt szívvel kijelenthetem, hogy mindenki csak nyert ezen az ügyön... Újfehértón az elmúlt hónapban került sor erre a kissé szokatlan üzletkötésre. Az önkormányzat, hogy csökkentse anyagi terheit, 20 évre bérbe adta a művelődési házat az Essor Trade Kft.-nek, akik már ezt megelőzően bérelték a ház egy részét. — Mi lett az intézmény dolgozóinak sorsa? — indítottam a Dohanics Lászlóval folytatott beszélgetésemet. — Hozzám hasonlóan mindenkit átvettek, és az eredeti státuszában foglalkoztatják — válaszolja a megbízott igazgató. — Ez alapfeltétel volt a szerződéskötéskor ugyanúgy, mint ahogy az alaptevékenységben meghatározták, hogy hány felnőtt és gyermek előadást, rendezvényeken tartani. Szabályozták a színházi előadások számát, és továbbra is működtetni kell a tanfolyamokat. A könyvtárat sem lehet bezárni, sőt, évente 150 ezer forintos állománygyarapítást kell csinálni. A művelődési ház ad otthont továbbra is az önkormányzat rendezvényeinek. Egyszóval minden maradt a régiben, csak a tulajdonos lett más. —Erezhető a tulajdonosváltás? — Ha a munkát tekintem, nem. Ugyanúgy telnek a napjaink, hiszen a munkánk is ugyanaz. Minden más téren azonban nagyon is érezhető, hogy már nem az önkormányzat a munkaadónk. Azelőtt az évi hatmillió forintos költség- vetésből nem sok mindenre futotta. A felújítási munkákat mindig húztuk-halasztottuk, a könyvtárállományt csak nagy ritkán frissítettük föl. Most pedig az egy hónap alatt rengeteg felújítást és szükségszerű átépítést éltünk meg. Jelenleg is folyik a vizesblokk komplett rendbetétele, állandó a fásítás, parkosítás, védőkorlátokat helyezünk el körbe. Felújítjuk végre az eddig nem használt termeket is. Ezeket elsősorban azért nem használtuk, mert nem volt pénz a rendbehozatalukra. — Nem unatkoznak... — Az első hónapot teljes egészében ezeknek a munkáknak a megvalósítására szántuk, és közben folyamatosan dolgoztunk az igények felmérésén is. — Mire jutottak? — Erről még nem szívesen beszélnék, meg azt hiszem, ez nem is az én feladatom. A tulajdonosokat kellene megkérdezni róla... Természetesen — ha nem is erről, de — a tulajdonosokat is megkérdeztem. Elsősorban arra voltam kíváncsi, hogy vajon mi motiválta őket abban, hogy bérbe vegyék a művelődési házat. Eme kérdésemre Papp Józsefié adta meg a választ. — Másfél éve béreltük a „házban” az aulát az általunk kialakított és életre hívott Tornádó Diszkó számára. A sikereken felbuzdulva tovább gondolkodtunk, terveztünk és fontolgattunk, s végül úgy döntöttünk, érdemes belevágni egy ilyen nagyszabású vállalkozásba. Fantáziát láttunk és látunk a mai napig a művelődési házban, ezért szántuk rá magunkat erre a lépésre. Ugyanakkor azzal is tisztában voltunk, hogy ez nagy könnyebbséget jelent majd az önkormányzatnak. Természetesen felmértük, hogy az első években szinte csak vinni fogja a pénzt, hasznot nem sokat látunk, de hát egy befektetés nem térül meg egyik napról a másikra. Éppen ezért kötöttük a szerződést hosz- szabb távra. Úgy gondoljuk, hogy ügyes munkával és jó szervezéssel nemcsak a városnak, hanem a térségnek is kulturális és szórakoztatóközpontja lehet majd az intézmény. — Ehhez a már meglévők mellé újabb tanfolyamokat és programokat kel! felvenniük a kínálatba... — Már gondolkodunk rajta, hogyan lehetne szélesíteni és színesíteni a kínálat skáláját. Egyelőre azonban arra törekszünk, hogy minél színvonalasabban rendezzük meg azt, ami van. — Bár nagyon messze van még a bérleti szerződés lejárata, mégis felmerül bennem a kérdés, hogy mi lesz utána? Meghosszabbítják vagy feladják? — Ez tényleg a jövő zenéje...
