Új Kelet, 1995. május (2. évfolyam, 101-126. szám)
1995-05-29 / 124. szám
Megyénk életéből UJ KELET BBBH Naponta háromszor, négyszer Nagy bélyegzővel a feketézés ellen Mostanában egyre gyakrab- ben a kilépő forgalom a szobán reménykedtünk abban, kásos. Szemléletesebb, ha azt hogy hamarosan itt a jó idő. De mondom, hogy a belépés egész vajon mindenki határtalanul nap folyamatos, és inkább az BEREGSURÁNY tud örülni ennek? Vajon hogy éreznek a határőrök, akiknek a meleg csak még több munkát, még nagyobb határforgalmat hoz? Erre próbáltunk választ keresni a beregsurányi határátkelőn. — Nekünk már most nagyon sok a munkánk — újságolja Simon Attila hadnagy. — Rengetegen jönnek be az országba. A belépőforgalmunk jelentősen megnőtt, ezzel szemesti órákban hagyják el hazánkat. —Z-s rendszámú kocsikkal? — A Z-s rendszámú kocsik inkább a hét első napjaiban okoznak gondot, körülbelül szerdáig. Ugyanics csak ezeken a napokon adnak ki a rendőrségen rendszámokat. A hét végére már csak egy-két kocsi marad, de azok nem okoznak tumultust. — A többiek igen? Kisvasúti ügyek Tisztelt Főszerkesztő Úr! A kisvonattal bejáró dolgozók és egyéb utasok azzal a kéréssel fordulunk Önökhöz, hogy segítsenek nekünk egy probléma és az ezzel összefüggő kérelem megoldásában. Előrebocsátjuk, hogy megértjük a vasút nehéz helyzetét, de a kérés olyan vonatot érint, amely mindennap kihasznált volt. Ráadásul a vasútnak nem kerülne pluszpénzébe a dolog. Ugyanis a 14 óra 20 perckor induló járat két mozdonyból és szerelvényekből áll, amit ketté kellene választani, és az egyik szerelvényt 12 óra 20 perckor kellene indítani. így a déli órákban is lenne járat hazafelé az utasoknak. Ez a vonat egyébként minden nap maximálisan kihasznált volt, sőt, szombati napokon még pluszkocsikat is tettek rá, mert nem fértek fel az utasok. Ugyanez a helyzet a szombaton 20 óra 00 perckor induló járattal is. Az egyik szerelvényt délután öt órakor kellene indítani. A vasútnak bevétel kellene, de ezt csak úgy tudná elérni, ha figyelembe venné az utasok igényeit is. Nem beszélve arról, hogy az az 50- 60 utas, aki mindennap utazott Balsa felé már nem tud a vonattal hazajárni, mert a vezetőség úgy határozott, hogy Dombrád felé közlekedteti ezután. Pedig arra lényegesen kevesebben járnak haza. Lehet, hogy mi, utasok nem értünk hozzá, de úgy gondoljuk, hogy ha egy vonat két mozdonnyal jön, vagy ha külön jön, a fogyasztása ugyanannyi, személyzet is ugyanolyan létszámba van rajta, ezzel szemben, ha több az utas nagyobb lenne a bevétel is. Tisztelettel a kisvas úttal járó utasok Levelüket kézhez kapva azonnal továbbítottuk azt a MÁV Debreceni Igazgatósága felé. Észrevételükre és kérelmükre Török László, a Forgalmi Osztály osztály- vezetője adott választ. Elmondta, hogy a 12 óra 20 perckor Nyíregyházáról induló vonat visszaállítását nem tervezik. Ugyanis az érintett települések polgár- mesterei részvételével tartott megyei menetrendi értekezleten a kéréseknek megfelelően hirdették meg a vonatok indulását. Ennek keretében kérték a hétvégén, azaz szombaton és vasárnap 11 óra után közlekedő vonatot a piaci, kórházi és távolról érkező átszálló utasok részére. A munkanapokon 14 óra 30 perc után közlekedő vonatot a hivatásforgalom és a diákigény miatt vezették be. Ugyanakkor, kérésüknek megfelelően, a Nyíregyházáról 17 órakor induló vonathoz munkanapokon csatlakozást biztosítanak Herminatanyára és Balsa irányába is. Ez pillanatnyilag kidolgozás alatt áll, de további vonatpárok beállítására a korlátozott mozdony és eszközállomány miatt nem látunk reális lehetőséget. — Igyekszünk úgy intézni, hogy ne legyen miattuk fennakadás a határnál, mert nagyon kicsi a határátlépő áteresztőképessége, ezért a katonák az átkelő előtt egy-két kilométerrel állítják meg a kocsikat, és ott vizsgálják át őket. — Jön a jó idő, még többen fognak átjárni... — A jó vagy a rossz időjárás nálunk nem igazán számít, mert a kimondott turistaforgalom nem jellemző erre a határrészre. Itt inkább a megélhetés reményében járnak át az emberek, piacolással próbálnak pénzhez jutni. Itt vannak mínusz, és plusz harminc fokban is. — Meddig maradnak az országban? — Attól függ, hogy milyen céllal jönnek. Aki üzemanya- gozni jön, csak egy-két órát tölt hazánkban. Éppencsak annyit, amíg eléri a célállomást. Leadja az üzemanyagot, és már fordul is vissza. Naponta megjárják ezt az utat három- szor-négyszer is. Aki pedig pi- acolni jön, az reggel jön, este megy. — Tehát nem alszanak itt. — így van.-—Mit hoznak eladni? — Továbbra is a cigaretta és a szesz a nagy sláger. Ezeket el tudják adni nálunk. Amikor A Hamburgi Magyar Napok, amelyeknek közismerten Horn Gyula magyar miniszterelnök és Kohl német kancellár a fővédnöke, jó alkalmat nyújt az Ungarn Panorama című német nyelvű magazinnak, hogy sokrétűen bemutassa a két ország közötti kapcsolatokat. Theodor Zeus, aki korábban német konzulként tevékenykedett Pécsett, jelentős szerepet vállalt abban, hogy Bonnban létrejöhetett a Német—Magyar Baráti Társaság. Beszámol a magazin a testvérvárosok kapcsolatáról is, így például Pécs és Fellbach együttműködéséről. Németország jelentős összegeket, gépeket és technológiát hozott a magyar iparba és a közös vállalatokba. A német befektetések egyik célpontja a további esztendőkben is Kelet- Közép-Európa lesz. Erről a tépedig hazamennek élelmiszerrel, kenyérrel, tejjel, fűszerekkel van tele a táskájuk. — Sokan benzineznek? — A határ nagy része — mindkét oldalon — ebből él. Munkanélküli, összegyűjti a pénzét egy nagy tankú kocsira, mert itt az a legfőbb szempont. Minél nagyobb a tankja a kocsinak, annál több benzint tud áthozni. Odakint megveszik 24-30 forintért a gázolajat, itthon pedig busás haszonnal adják tovább. — Nem próbálták szigorítani a feketekereskedelemnek ezt a formáját? — Nem igazán tudunk mit kezdeni velük, ugyanis minden magyar embernek állampolgári joga, hogy annyiszor hagyja el az országot egy nap, ahányszor akarja. Annyi lehetőségünk van csupán, hogy jó nagy a bélyegzőnk, sok helyet foglal el. Ha valaki sokszor megy ki egy hónapban, hamar betelik az útlevele, és a rendőrségen egy hónap múlva adják ki az újat. — így eSy hónap kiesik nekik... — Higgye el, könnyedén behozzák ezt a „dolgozós” időszakban... Úri Mariann máról Günter Alfi-ednek, a Német Ipari és Kereskedelmi Kamara vezető szakemberének a véleményét ugyancsak ismerteti az Ungarn Panorama. Kelet és Nyugat üzletembereinek találkozási színhelye a nyíregyházi vásár, amint ez Lendvai Istvánnak, az esemény igazgatójának a nyilatkozatából kiderül. A németeket változatlanul érdeklik a magyar turisztika jellegzetes helyei, a Balaton éppen úgy, mint a „magyar puszta” még megőrizhető állat- és növényvilága, valamint a magyar konyha specialitásai. Az Ungarn Panorama nemcsak a Hamburgi Magyar Napok eseménysorozatára jut el, hanem ablakot nyit Magyarországra az egész európai német nyelvterületen, Németországban, Svájcban és Ausztriában is. Németül az expóról 1995. május 29., hétfő Ha megjavulnak a szülők... Szeretet ajándékba A gyermeknap nem minden kiskorúnak ünnep. Vannak, akik legszívesebben nem is emlékeznének ifjúságukra. A mátészalkai gyermekváros lakói, az „intézeti” gyerekek élményei sem a szépről, a boldogságról szólnak. is veszekedtek, ittak, az iskolában meg nem törődtek a gyerekekkel — panaszolta a 14 éves K. Gabriella. — Nekem nincs is szükségem gyermeknapra. Senkire sincs szükségem — mormogta a 15 éves F. József. A mátészalkai gyermekváros lakóinak egy csoportja. Kiss Zsolt, Tavali Richárd, Gyulyás Krisztina, Gyulyás Csilla, Balázs Erzsébet, Páll Attila — elől, balról jobbra, Kiss Miklós, Lengyel Katalin, Faragó József, Karácsony Gabriella, Rácz János — hátul balról jobbra Fotó: AB A — Mátészalkán a kórházban születtem, és anyám haza sem vitt — emlékezett a 19 éves B. Erzsébet. — Innen Kisvárdára nevelőszülőkhöz, majd Ökö- ritóra otthonba kerültem. Ott mindig jó volt a gyermeknap, mert valóságos ünnep volt. Akkor még hiányoztak a szüleim, mert semmit nem tudtam róluk. Ma sem ismerem őket, de már nincs is szükségem rájuk. Új nevelőszüleimnél családban nevelkedem, és ott mindent közösen ünnepiünk. — Nővéremmel és húgommal vagyuk az intézetben — folytatta a beszélgetést a 16 éves L. Katalin. Nekem a gyermeknap meg a hétköznap is menekülést jelentett, sokat kellett az erdőben bujdosni. Egy gyerek számára természetes dolog lenne a szeretet, de nekem ez eddig ritka ajándék volt. — Ha nem csinálok rosszat, minden hétvégén hazamehetek anyuhoz — mondta örömmel a 13 éves R. János. — Nekem már csak ő van, ha nem vagyok az intézetben, mert apu meghalt, a nővérem pedig elment az intézetből egy fiúval. Nekem eddig a gyereknap szomorú lett volna, ha az intézetekben, ahol eddig voltam, nem lett volna minden alkalommal sportverseny, mert a futballt szeretem. — Én onnan tudtam, hogy gyermeknap van, hogy akkor nem kellett a falunkban iskolába menni. Szerettem volna, ha legalább akkor mindenki vidám, de anyu és apu akkor — Minket gyerekkorunktól a nagyanyánk nevelt — mondták egymás szavába vágva a 13 éves G. Krisztina és a 11 éves G. Csilla. — Négy éve mama megbetegedett, intézetbe kerültünk. Még emlékszünk rá, hogy a gyermeknapok vidámak, szabadok voltak, mert mentünk a nyírteleki tisztásra. — Nekünk, amíg a testvéreimmel a családban éltünk, az volt az ünnep, ha kisebb verést kaptunk — szólalt meg megtörtén P. Attila. — Amikor az ököritói intézetbe kerültem, az első alkalommal furcsa volt, hogy engem ünnepeltek, köszöntöttek. — Nekünk vagy kétszer-há- romszor volt jó a gyermeknap — emlékezett egymásra nézve a 14 éves K. Zsolt és két évvel idősebb bátyja, K. Miklós. — Aztán szüléink meghaltak, és a Guszevban olyan környezetbe kerültünk, ahol a gyerekek szeme láttára késeitek is. Itt, Szálkán sok a gyerek, és az a jó, hogy együtt ünnepelhetünk. — Amikor még két évvel ezelőtt a családommal éltem, kaptam gyermeknapra ajándékba autót meg más játékokat. Testvéreimmel egymás ajándékait néztük, játszottunk, jó volt a családban. Lehet, hogy megint ilyenek lesznek a napjaim, mert megjött a papír, hogy anyu visszavesz. Szeretném, ha egy gyermeknapon minden intézetis gyereknek az lenne az ajándék, hogy szülei megjavulnak, és visszaveszik őket. Megjelentek a strandolok az ibrányi Tisza-parton