Új Kelet, 1995. május (2. évfolyam, 101-126. szám)
1995-05-26 / 122. szám
UJ KELET Megyénk életéből 1995. május 26., péntek 5 Gyűjtőúton Kárpátalján A nyíregyházi Koch Sándor Ásványgyűjtő Kör nemrégiben kárpátaljai gyűjtőúton vett részt. Az első állomás Beregszász volt, ahol Szabó Gyula geológus bemutatta a beregszászi Bányászati Kutatóintézet gyűjteményét. Nagy élmény volt, hiszen nemcsak Kárpátaljáról, hanem az egykori Szovjetunió egyéb területeiről, például az Uraiból is láthatott a csoport ásványokat és kőzeteket. A következő helyszínen, a Munkács melletti Kolcsino-Selesztava elhagyott oszlopos andezitbányájából ungváritot gyűjthet- tek az ásványok szerelmesei. Szolyván keresztül a Keleti- Beszkidek területére érkeztek, melynek jellegzetes kőzete a kárpáti homokkő, más néven flis. Alsóverecke környékén, az Abava-hágón a flis hasadé- kait kitöltő kvarcváltozattal találkoztak a gyűjtők, melyet errefelé „máramarosi gyémántnak” is hívnak. A csoport legközelebb a Vereckei-há- gón pihent meg, itt a szalonnasütést a hógolyózás tette kellemesebbé. Hogy a szálláshelyen, Valócon se tétlenkedjenek a szorgos gyűjtők, a Vecsa-patak hordalékából mosással nyertek néhány apró kvarckristályt. A gyűjtőút másnapján a csoport meglátogatta a Kamionka-hegycso- portban fekvő Szinevéri-tavat, néhol féllábszárig süllyedve a kásás, olvadó hóba. Itt a zsákmány csak homokkő volt kalciterek nélkül. Az újabb szálláshely Ökörmezőn volt. A Kelecseny-patak mellett vasas-szénsavas forrásvizet kóstolhattak a fáradt vándorok, a patak partján többen találtak 6-8 milliméteres kvarckristályokat, ezenkívül hema- tit és citrin is előfordult. A harmadik napon a Nagyág völgyében ereszkedtek le a síkságra a fáradságot nem ismerő gyűjtők, és Nagyszőlős érintésével Nagy- muzsajra érkeztek. Itt andezitben polimetal- likus érctelepre bukkantak, mely nagyban hasonlít Gyöngyösoro- szi élesedéséhez. Az uralkodó ércásvány a gale- nit és a szfalerit, járulékos érc a pirít, a kalkopirit, a markazit. A nap szenzációját viszont egy wurtzittömb jelentette. Az utolsó gyűjtőhely útja a Mezőkaszonyi-hegycsoport- ba, Nagybégányra vezetett. A hidrotormák által elbontott, átalakított riolittufában arasznyi berittelérek húzódnak. Ugyanitt sikerült ametiszt- telért találniuk. A kristályok mérete alig érte el az egy centimétert, általában barit települt rá egészen apró kristályokban. A körút ott ért véget, ahol elkezdődött: Beregszászon. A kör tagjai ismét egy eredményes és élményekben gazdag kirándulást tudhatnak maguk mögött. Híd a határvizeken Magyar—ukrán határvízi kormány-meghatalmazotti ülést tartottak az elmúlt héten Kijevben. A tárgyalásokon a magyar delegációt dr. Váradi József, a Közlekedési, Hírközlési és Vízügyi Minisztérium főosztályvezetője, az ukrán felet pedig Goncsarnk Jurij Ignatovics vízgazdálkodási miniszterhelyettes vezette. Az ülésre az 1993-ban aláírt Magyar—Ukrán Határvízi Egyezmény alapján került sor. Számos olyan közös feladat egyeztetése történt meg, amely érinti Szabolcs-Szatmár-Bereg megye árvízvédelmi biztonságát és vízgazdálkodási helyzetét. A tárgyaló felek megállapodtak többek között abban is, hogy korszerű módszerek alkalmazásával megvizsgálják a határ menti magyar és ukrán árvízvédelmi töltések állapotát, feltárják a töltésszakadás szempontjából veszélyes szakaszokat és javaslatokat dolgoznak ki a fejlesztési munkák összehangolására. Az elmúlt évek tapasztalataira és a közös kutatás-fejlesztési munkák eredményeire alapozva dolgoznak ki műszaki terveket a mindkét fél számára elengedhetetlenül fontos árvízvédelmi riasztó- és előrejelző-rendszer fejlesztésére. Előirányozták, hogy automata megfigyelő állomásokat telepítenek a Felső-Tisza ukrán szakaszára, és biztosítják az adatok gyors továbbítását az ungvári és a nyíregyházi árvízvédelmi központokba. A Felső-Tisza még meglévő jó vízminőségének megóvásáért tovább folytatják a folyó vízminőségének közös és rendszeres vizsgálatát Tiszabecsnél és Záhonynál. Ennek keretében radiológiai vizsgálatokat is végeznek. A tárgyaló felek elhatározták azt is, hogy hozzálátnak a Határvízi Egyezmény korszerűsítéséhez. Ennek kapcsán állapodtak meg abban, hogy az új Egyezménybe beépítik azokat a nemzetközi európai normákat, melyeket az utóbbi években dolgoztak ki az ENSZ különböző szervezeteiben és mis nemzetközi fórumokon. Tanulmányút Bajorországban Mindenütt a célszerűség dominál A megyei pedagógiai intézetben dr. Kuknyó János igazgatóval és Papik Péter igazgató- helyettessel beszélgetve elevenítjük fel az elmúlt heti bajorországi tanulmányutat, amelyen a megye általános és középiskoláiból 24 oktatási szakember, intézményigazgató vett részt. A tanulmányutat a megyei pedagógiai intézet szervezte, a kinti program össze állítását és lebonyolítását a bajor kultuszminisztérium vendégfogadó kirendeltsége végezte. A heti programot olvasva ugyancsak sok oktatási intézményt, valamennyi iskolatípust sikerült a szabolcsi delegációnak megtekinteni, hétköznapjaikba bepillantást nyerni, de megismerkedhettek a müncheni pedagógiai intézet munkájával, sőt a bajor kultuszminisztériumban is fogadták őket. Dr. Kuknyó János a tanulmányúnál kapcsolatban azt emelte ki, hogy a bajor oktatásban kevesebb ismeretanyag átadására törekszenek, mint nálunk, viszont sokkal többet törődnek gyermekekkel, személyiségük és képességük fejlesztésével.— „Szemet szúrt” az iskolák térszerkezete — mondta dr. Kuknyó János — lényegesen tágasabb a folyosótól kezdve a tanteremig minden, óriási alapterületet áll rendelkezésre. A megtekintett iskolának például 460 tanulója volt. A mi léptékeink szerint egy ekkora iskolában legalább 1500 gyeA rendszerváltást követően sok, addig zökkenőmentesen és nyereségesen működő termelőszövetkezetnek áldozott le a csillaga. Köztük volt a csarodai Új Elet Tsz is, melynek dolgozói már a válság elején igyekeztek kiutat találni a csőd után automatikusan következő munkanélküliség elől. A mentsvárat néhányuk- nak Kosa Andor ötlete jelentette. — Már régóta sejteni lehetett, hogy elkerülhetetlen a csőd, s aki tudott, más munka után nézett — vallja a Poli-Mű-Ép Gmk ügyvezetője. Ekkor, azaz 1990 nyarán az építőbrigád kivált a tsz-ből. Belőlük, belőlünk alapítottam meg a céget. Mint említettem, mi alkottuk a szövetkezet építőbrigádját, és ebből már önkéntelenül adódott profilunk irányvonala. — Vagyis maradtak az építési tevékenységnél... — Igen. Elsősorban új épületek felhúzásával és felújításokkal foglalkozunk, de emellett minden más építési munkát elvállalunk. Legyen az lakatos- munka vagy akár karbantartás. Sikerült jó kapcsolatot kialakítani a MÓL Rt. megyei állomásaival, a beregdaróci kompresszorállomással és a fényes- litkei szivattyúálomással is. Talán ennek köszönhetően vehettünk részt a megye területén folyó nagy beruházásokban, mint például a gázvezeték-építésben. Főleg a földmunkákat végeztük, mert erre gépesítettünk. reknek kellene járnia, s még akkor is kihasználatlanságról beszélnénk, illetve azt rónák fel az iskola vezetésének. Egy másik általános iskola tanulóinak száma: 400 fő, 15 tanuló- csoporttal működik, az iskolában 28 pedagógus tanít, és 24 az előadótermek száma. Azt már csak félve mondom, hogy három tornateremmel büszkélkedhetnek még ezenfelül. Egyébként mellőztek minden luxust a cél célszerűség és a takarékosság volt. A tanulmányút lényegében feltáró-ismerkedő jellegű volt, s bízunk benne, hogy ennek oda-vissza lesz folytatása, ahogyan születtek is iskolák közötti együttműködési megállapodások. A tanulmányút jó szolgálatot tett a német iskola- és képzési rendszer megismeréséhez, s annak hazai hasznosításához — vélekedett Kuknyó úr. Papik Péter elsőként az iskolák tisztaságát emelte ki, a gyönyörű, ápolt iskolaudvarokat, - parkokat, de a tantermek felszereltsége, a padok állapota is „ámulatba” ejtette. Nem kisebb csodálkozást váltott ki nála a tanulók számára ingyenes tankönyv! A gyerekek a könyveket folyamatosan átadják egymásnak, a könyv elején hatalmas pecsétbe írják a használók nevét, évfolyamát, a könyv állapotát stb. — Találkoztam olyan tankönyvvel — mondta Papik úr —, amelyik a hetedik —Hány emberrel dolgoztak? — Akkor még 23—25-en voltunk, ma már csak 12 emberem van. — Mikor váltottak profilt? — Profilváltásról nem beszélhetünk, csak profilbővítésről. Két évvel ezelőtt vetődött fel bennem a gondolat, hogy jó lenne kiterjeszteni a tevékenységünket valami olyanra, ami a téli hónapokban biztos pénzforgalmat, bevételt jelentene. Végül az olajsajtoló üzem mellett döntöttünk. — Miért? — Kínálkozott a lehetőség. A felszámolás alatt álló szövetkezet értékesítette az építményeit és az eszközeit. Sikerült elfogadható áron megvásárolunk a gépműhelyt és a hozzátartozó gépsíneket. Emellett pedig biztosítottnak látszott a termelői háttér is, a beregi föld ugyanis kiválóan alkalmas napraforgótermelésre. Sok magángazdálkodó, illetve farmergazdaság alakult meg és szakosodott erre a térségben. —Mekkora mennyiségű napraforgót vásárolnakfel évente? — Körülbelül egy 400—500 hektáros terület termését tudjuk felvásárolni, ami évi hatezer mázsa kapacitást jelent. — Hány fővel dolgoznak az üzemben? — Kezdettől fogva tizenkét gyereknél volt, azaz hét éve abból tanult hét gyerek! A takarékosság másutt is észlelhető volt: például villanyt csak nagyon gyenge fény mellett gyújtottak, s ez így volt a tanáriban is. Az ablakokon nincs függöny, de azok ragyogón tiszták. A déli oldalon automata vezérlésű napernyő gondoskodik a megfelelő fényviszonyokról. A táblafelületek óriásiak, le-fel mozdíthatók és mágnesesek. A nálunk szokásos feleltetés ott nem dívik, a tanár a tananyag feldolgozása során jobban bevonja a gyerekeket, az együttdolgozást értékeli. Idegen nyelvként elsősorban az angolt tanulják. Az elmondott „külsőségek” mellett tapasztalható volt, hogy mennyire nyitott az iskolarendszerük, bármilyen irányba indulnak el a gyerekek, a felső- oktatási intézmény felé zöld jelzést kapnak. Nincs tehát olyan „zsákutca”, mint nálunk a szakmunkásképző iskolák. Valamennyi iskolatípust módunkban volt megismerni, igen hasznosnak ítélem meg a tanulmányutat — fejezte be Papik úr a beszélgetést. A tanulmányút tapasztalatait a Pedagógiai Hírmondóban, a Pedagógiai Műhelyben megjelentetik, de a továbbképzések során is sorra kerül majd a bajorországi látogatás. A delegációból két igazgató véleményét is kértük, íme: Elek Lászlóné, nyírbogáti általános iskola: — Megérte eltartásán munkanélkülit alkalmaztam, ami kritériuma volt a Megyei Munkaügyi Központtól és az ÁFI-tól kapott támogatásnak. — Az indulás óta már eltelt két év. Megérte belevágni? — A tavalyi év éppen hogy nullszaldós volt, azaz sem nyereségünk, sem pedig veszteségünk nem volt. Az idén várhatóan jobb lesz a helyzet, úgy egy-két millió forint nyereséggel számolok. Bár minden a mezőgazdasági viszonyok alakulásától függ. Amikor beindultunk, 1200—1300 forintért vásároltuk föl a nyers napraforgót, tavaly 2100—2300 forint volt mázsája, az idén pedig menni, mert sok hasznosítható tapasztalatot szereztem, a hasonlóság és eltérés mérlegelésekor ugyanakkor meg is nyugodtam. Módunkban volt több iskolai órát megtekinteni, s mint gyakorló pedagógusnak feltétlenül a hasznomra vált. A tárgyi feltételek lenyűgöztek, a kedves fogadás nemkülönben, hiszen magyar gyermekek köszöntöttek bennünket mindenhol. A szervezés igazán precízen, német alapossággal történt. Hegedűs Gyula, baktaló- rántházi általános iskola: — Teljesen más iskolasturktúrával rendelkeznek, tökéletes „átjárhatósággal”. Érdekes volt számomra a tanárképzés rendszere: valamennyi egyetemi szintet igényel. Alapszinten (1—4. osztályig) négyéves, a felső iskolákban ötéves a képzés. A diplomát szerzetteknek még két év gyakorlati idő szükséges valamely iskolában, s a diploma és a gyakorlati időszak pontszámai együttesen adják „végbizonyítványát”. A haim- hauseni iskolával felvettük a kapcsolatot, de ez minden bizonnyal kibővül, s testvérvárosi rangra emelkedik, amelyet mindkét város polgármestere messzemenően támogat. Végezetül még annyit: a Dillingeni Oktatási Központ — személyesen meghívott egy egyhetes kurzusra Kuknyó úrral együtt. (lefler) 2800—3000 forint közötti összegekben kötöttünk szerződéseket. A felvásárlási árakban ugyanis a nagy cégek diktálnak, és nekünk igazodni kell hozzájuk, ha nem akarunk megbukni. —Csak a helybéliektől vásárolják fel az alapanyagot? — A környező településekről is, főleg Gelénes, Barabás, Csaroda, Tarpa, Beregdaróc, Beregsurány, Gergelyiugomya és Jánd térségéből. — Mit hoz a jövő év? — A szerződéseket már megkötöttük, a termelés folyamatosan fog menni. Ha kedvezőek lesznek a piaci viszonyok, nyereségesek leszünk, ha nem lesz kedvező, akkor veszteséges lesz a cég. Az az igazság, hogy a megyében nehezen tudjuk eladni az étolajat, mert nagyon nagy a konkurencia. Ezért távolabbi helyekre, Budapestre és Dunántúlra szállítunk. —Ez óriási szállítási költséggel jár... — Valóban. Egy fővárosi fuvar 20-30 ezer forintba kerül, ami mind-mind a nyereséget csökkenti. — Újabb fejlesztés? — Nem akarunk most belevágni, mert nincs rá fedezetünk. Nagyon nagy a pénzigénye az olajgyártásnak, s a haszon oly kevés... Vállalkozó szellemű csarodaiak Gázprogram és étolaj
