Új Kelet, 1995. május (2. évfolyam, 101-126. szám)

1995-05-25 / 121. szám

UJ KELET Tiszavasvári 1995. május 25., csütörtök 9 A Uj kezelő kezében a strand A hét végén nyitnak UJ KELET Ti szavas váriban Gyerekektől hangos a tábor A strand mellett, ma még csendes magányában bújik meg az Ifjúsági tábor. Talán épp most készül fel lélekben a nyárra. A nyárra, amikor is gyermekzsivajtól visszhang­zik majd épületeinek fala. A tábor 1988-ban indult be 50 férőhellyel, és ahogy az lenni szokott, hamarosan ke­vésnek bizonyult a hely. Egy évvel később már tíz kis fa­házzal, valamint egy konyhá­val és ebédlővel kibővítve várta kis barátait, ma pedig 120 gyermeket képes elszál­lásolni gond nélkül. Az önkormányzat tulajdo­na, de fenntartója és kezelője a GAMESZ. Évi hárommil­lió 755 ezer forinttal gazdál­kodhatnak, amiből három- milió forint saját bevétel, 755 ezer forint a PHARE prog­ramból leemelt pályázati pénz, amelyből egy nyitott faépüle­tet szeretnének építeni. Ehhez mindössze 3 ezer forintot ad az önkormányzat, egyszóval a tábor csaknem önellátó. A vezetők legnagyobb saj­nálatára, az idén a megszorí­tások miatt nem jut pénz újabb játékok vásárlására. Ehelyett be kell érniük a tavalyiakkal, vagy a sportpá­lyával, a pingpongasztallal és a labdákkal. A táborba előszerettel fo­gadnak más városból érkezett diákokat is, de csak és kizá­rólag általános iskolásokat. A napi térítési díj 538 forint egy főnek, ami a szállást és napi háromszori étkezést fedezi. Az idény május 25-én kezdődik; a helyi 1. számú óvodai körzet és a Kabay Já­nos Általános Iskola Zsol- nay-programon alapuló tábo­ra nyitja meg. Ezt követően a 2. számú óvodai körzet ve­szi birtokba a tábort. Június 17-én jönnek az első vendé­gek. A nyolcnapos turnusban szikszói csereüdültetős gye­rekek, angol nyelvi táboro- sok és a debreceni gyakorló iskola gyermekei vesznek részt. Június 25. és július 1- je között a tímári iskolások és a kisvárdai sporttáboroso- ké a terep. Július 2-án Mis­kolcról érkeznek gyerekek. Július 12—17 között Parasz- nyáról és Nyírbátorból lesz­nek vendégek, majd néptán­cosok érkeznek. Július 25-e és augusztus 8-a között két­szer hétnapos turnusban an­gol nyelvi tábort rendeznek itt, majd a horgász szaktábor és a vöröskeresztes szaktábor veszi át a megüresedett he­lyet. Az idényt a Kabay is­kola sporttábora és a szor- galmatosi gyerekek zárják. Ha valamelyik csoporttal 120 diáknál több gyerek ér­kezne, sátorozási helyet biz­tosítanak nekik, de az ellátás természetesen ugyanúgy jár. „Szeretnek azok minket, ha nem is mutatják" Az önkormányzat sugalma- zására indult el tavaly a város­ban egy szerveződés a cigá­nyok közösségi házának meg­építésére. Kezdő lépésként pá­lyázatot nyújtottak be a Nép­jóléti Minisztériumhoz, és el­nyertek hét és félmillió forin­tot. A sikeren febuzdulva ha­marosan belekezdtek az épít­kezésbe, és mára már csaknem el is készültek. Az építkezésre kilátogatva serényen dolgozó munkásokat találtunk, akik — ha szűkszavúan is, de — kész­ségesen válaszolgattak kérdé­seinkre. — Mikor láttak neki a mun­kának? — Tavaly október 3-án kezdtük el a felvonulást, majd pedig az építkezést — mondja a legbátrabb. — Hol tartanak most? — Az első simításoknál. Még körülbelül egy szűk hó­nap kell ahhoz, hogy teljesen elkészüljön. — Hány ember dolgozik itt? — Kilencen vagyunk. Aze­lőtt munkanélküliek voltunk, de most a polgármesteri hiva­taltól kapunk fizetést. Hogy mi lesz, ha itt befejezzük a mun­kát, még senki sem tudja. Vagy megbíznak minket mással, vagy megyünk megint munka- nélkülire. — Úgy tudom, hogy a közös­ségi ház teljesen az Önöké lesz. Az itt élők határozzák majd meg, hogy milyen programok, rendezvények vagy tanfolya­mok lesznek.... — Hát ezt ne tőlem tessék kérdezni, ebben nem én vagyok az illetékes — nevet rám hirte­len eddigi beszélgetőtársam —, mert én magyar vagyok. — Nagyon le vagy bámulva — kiabálja jókedvűen valaki. Szabó Ferenc, Tiszavasvári strandfürdőjének vezetője most elődjének hanyagságát, nemtörődömségét nyögi. Nem­csak hogy teljes egészében fel kell újíttatnia az egész fürdőt, de vissza kell csalogatnia a rossz bánásmód és a még rosszabb körülmények miatt elpártolt vendégeket. — Rengeteg munkánk van — kezdi beszélgetésünket ki­csit bosszúsan Szabó Ferenc. — Félre ne értsen, nem emiatt vagyok mérges, hiszen az idény előtti felújítás, a karban­tartások elvégzése és az álta­lános ellenőrzés a mi szak­mánkban alapkövetelmény. Azt sem lehet rámfogni, hogy megijednénk egy kis plusz­munkától, de az már igazán bosszant, amikor látnom kell egyes emberek felelőtlen visel­kedésének következményeit. Teljesen elhanyagolták ezt a strandot, nem csodálom, hogy a vendégek nem jártak ki ta­valy. Látnia kellett volna egy hónappal ezelőtt. A fű akkora volt, hogy alig lehetett átjárni benne, a padokról lepattagzott a festékréteg, a medencékről nem különben, öltöző szinte nem is volt. Csoda, hogy egyáltalán jöttek ide fürödni. — Kinek „köszönhető" min­dez? — Egyértelműen az előző — azt kell hogy mondjam, hozzá nem értő — vezető vagy ve­zetők számlájára írható a do- log. — Hogy lett az Öné? Az ön- kormányzat felkérte, hogy vegye át a fürdő irányítását? — Nem igazán így történt a dolog. Az önkormányzat erre az évre kiadta működtetésre a — Ne fogjátok már rám, hogy cigány vagyok, inkább válaszoljatok ti a kérdésekre — mondja álharaggal a „meggyanúsított”. Majd még egyszer hozzám fordulva meg­jegyzi: tetszik tudni, én vagyok itt az egyetlen magyar, a töb­biek mind cigányok. — Tudják már, hogy mit sze­retnének itt csinálni? — kér­dezem ismételten. — Hát.... Lesz ingyenkony­ha, már elkészült hozzá a ki­osztó is. Lesz egy nagyterem, ahol majd a különböző rendez­vényeket tarthatjuk, meg hát NYITVICSAV-nak a strandot, a vállalat vezetői pedig engem bíztak meg a munkálatok és a vezetés irányításával. Egyrészt nem sok tapasztalatom van ezen a téren, másrészt pedig évekkel ezelőtt már voltam itt vezető.-— Mi mindent kellett és kell még elvégezni a nyitásig? — A legkisebbtől a legna- gyobbig mindent, de mindent fel kell újítani vagy ki kell cse­rélni. Értem ezalatt a meleg­vizes kútfejek átalakítását, a vezetékek, tolózárak kicserélé­sét, a medencék újrafestését, a parkfelület kialakítását, a mel­lékhelyiségek és közlekedő utak rendbetételét. És akkor még nem is esett szó a kem­szeretnénk valami tanfolyamot is indítani. — Van már ötlet? — Tulajdonképpen igen, seprűkötésre, kosárfonásra akarjuk megtanítani az érdek­lődőket. Meg vesszőből fo­gunk bútorokat csinálni. — Nádbútorra gondol? — Arra bizony, arra. Van­nak itt sokan, akik értik eze­ket a mesterségeket, majd ők megtanítják a többieknek. — Van már érdeklődő? —■ Hogyne. Mindennap kér­dezik, hogy mikorra fejezzük be a munkát, mikor lesz kész a ház, meg hát az is érdekli őket, hogy milyen programok lesznek itt. Már sokan jelez­ték,hogy ők is szeretnének be­iratkozni erre vagy arra a tan­folyamra. — Hány embernek építik ezt a házat? — Körülbelül 750 cigány él itt. — Mindenki ide fog járni? — Ha már építjük nekik.... Hetenként kétszer, csütörtökön és szombaton lehet majd jönni zuhanyozni, mert lesz itt für­déslehetőség is. Csak a sorren­det kell még beosztani. pingpark gondozásáról. Ren­geteg munka ez. — Mennyibe került mindez? — Alaphangon is kétmillió forint kell ahhoz, hogy elfo­gadható színvonalúra emeljük a strandot. A település és maga a fürdő környezete is megér­demel ennyit. Gyönyörű hely, nem szabad veszni hagyni. — Mi lyen szolgál tatásokat nyújtanak majd a vendégek­nek? — Van egy termálmeden­cénk, két gyermekmedencénk és egy uszodánk. Emellett a már említett kempingbe is vár­juk a nyaralni vágyókat. Ezek­hez kapcsolódóan szeretném a parkolási gondokat is enyhíte­ni. Egyrészt további parko­— Hány helyiség lesz? — Van egy gondnoki lakás, iroda, zuhanyzó, WC-helyisé- gek, belső közösségi terem, meg egy külső nyitott helyiség a nyári rendezvényeknek. Ott fogjuk majd tartani jó időben a lakodalmakat, cigánybálokat meg a keresztelőket. Még a pap is fog ide járni misét meg beszédet tartani. — Hol lesznek a tanfolya­mok? — Természetesen itt, majd kialakítjuk a műhelyeket. — Mennyit kell érte fizetni? — Ingyen lesz,, legalábbis a képviselők ezt mondták ne­künk. — Tehát mindenki eljöhet megtanulni valamelyik mester­séget... Utána is biztosítanak nekik helyet? — A tervek szerint igen, de majd meglátjuk. — A gyerekeknek szerveznek majd programokat? — Ezt még nem tudjuk. Majd összegyűlik a cigányság, és kigondolják, hogy mi min­dent szeretnének. — Lesz itt vezető? — Egy gondnok lesz. Gyere már elő, Rezső, veled is sze­lóállásokat építenénk ki, más­részt pedig kerékpártárolókat alakítanánk ki... — Vendégcsalogató progra­mok? — Sem az önkormányzat­nak, sem pedig a vállalatunk­nak nincs pénze arra, hogy olyan befektetéseket csinál­junk, amelyek később térülnek meg. Éppen ezért megmara­dunk a hagyományos strand­szolgáltatásoknál. — Mikor nyitnak? — Május 26-ára terveztük a hivatalos megnyitást, de az időjárás közbeszólhat. Reggel 9 órától délután hat óráig tar­tunk nyitva. — Belépőárak? — A felnőtt belépőt 100 fo­rintban, a gyermek belépőt pe­dig 60 forintban határoztuk meg. Ezenkívül három óra után félnapi jegyet is árulunk majd. — Nem túl magasak az árak? — Szerintem nem, tanulmá­nyoztuk a többi fürdő belépőit, és a miénk messze a legalacso­nyabbnak bizonyult. Ezzel együtt is nagyon nehéz lesz visszacsalogatni a közönséget, de köztudottan nem szeretek félmunkát végezni... — Jövőre ugyanitt találko­zunk? . i • ' —'Fogalmam Piríts“rölá‘, ho­gyan alakul a jövő év. Szerin­tem senki sem tudná megmon­dani, hogy az önkormányzat jövőre is bizalmat szavaz-e cégünknek. Szeretném azt mondani, hogy ez csak rajtam és a segítőtársaim munkájától függ, de nem akarok hamis ábrándokat ébreszteni a többi­ekben... retnének beszélni — kiáltanak oda neki. Kisebb noszogatás és rábe­szélés után előballag végre a leendő vezető is, és már mond­ja is kérdezetlenül. — Ez tulajdonképpen cigány közösségi ház lesz, elsősorban a cigányok számára, de jöhet ide majd bárki, mert mi min­denkit nagyon szívesen látunk. Itt tartjuk majd a lakodalma­kat meg a mulatságokat, tan­folyamaink is lesznek, meg ál­lítólag játéktermet is csiná­lunk. — Miből fogja magát fenn­tartani a közösségi ház? — Hát minden lakodalomért bérleti díjat szedünk, meg ta­lán belépő is lesz a rendezvé­nyeken. Ezeket a pénzeket át­utaljuk az önkormányzatnak, mert ők pénzelik majd az egé­szet. — Ennyire segítőkészek? — Nagyon. Csak jót tudunk róluk mondani. Igyekeznek minket mindenben támogatni. A polgármester is gyakran ki­jön megnézni, hogy hol tart az építkezés. Szeretnek azok minket, még ha nem is mutat­ják ..... *

Next

/
Oldalképek
Tartalom