Új Kelet, 1995. május (2. évfolyam, 101-126. szám)

1995-05-25 / 121. szám

Megyénk életéből UJ KELET Szapora nyulak Olaszországba Nyíregyháza—Borbányán él a város egyik legöregebb nyúltenyésztője. Több mint negyven éve foglalatoskodik ezzel a hasznos hobbival. Az elmúlt öt év nem éppen mező­gazdabarát politikája sem vet­te el a kedvét. A kapujára most is ki van ragasztva, hogy mi­kor lesz a legközelebbi nyúl- átvétel. Sói András bácsi két­hetente biztosít helyet a portá­ján a békéscsabai átvevőknek. —Mennyire éri meg ma nyu- lat tartani? — Az elmúlt négy évtized alatt volt, hogy jobban megér­te, de volt olyan is, hogy kész ráfizetéses volt a kisállattartás. Egyszer már az anyákkal együtt a ketreceket is eladtam, amikor — nem is olyan régen — 67 forint alá esett a felvá­sárlási ár —, de két hét múlva ismét összeszegeltem két új fialtatót, és újrakezdtem. — Mekkora az állomány? — Úgy 130-140 darab körül van. Két bak és kilenc anya­nyúl a törzsállományom. Az egyik bakot épp most adtam el egy tenyésztő barátomnak. így szoktuk egymást kisegíteni. Tavasszal mindig növeljük az állományt, a nyár folyamán felnőnek a kis süldőnyulak, és ősszel — amikor újra emelke­dik a felvásárlási ár — a na­gyobb részét leadjuk. — Mennyit fizetnek most az élő nyúl kilójáért? — Télen és kora tavasszal 220 forintot. Ez nyár közepére visszaesik 170 forintra, majd szeptembertől újra emelked­nek az árak. Az elmúlt évben újra nőni kezdett a kereslet a nyúlhús iránt. A kereskedők még a tenyésztők lakására is el­mennek, hogy az olaszországi szerződéseiket teljesíteni tudják. 1990-től 1994-ig úgy elvették a kistermelők kedvét, hogy még a törzsállomány java részét is felszámolták. Megint éveknek kell eltelni ahhoz, hogy a terme­lői kedv visszatérjen. — Mennyire folyamatos a felvásárlás? — A leadás havonta két al­kalommal, pontos időben meg­történik. A baj inkább ott van, hogy nem rendszeresen hozzák a gazdák. Legutóbb is elmen­tem egy ismerősömhöz, aki addig mindig adott le, de két hónapja nem is láttam. Kide­rült, hogy jobban jár, ha ő maga nyúzza meg az állatokat, mert így egy 2 kg 20 dkg-os süldőnyulért 400 forintot fizet­nek, és háztól el is viszik. — Mivel lehet ennyi jószá­got etetni? — Nem vagyok híve a zöld­takarmányozásnak, inkább száraz borsószalmát, lóherét, lucernát, illetve szemes takar­mányt adok nekik. Mindig előző év nyarán, a betakarítás után egy tételben megveszem az egész éves készletet. Olyan­kor féláron juthat hozzá az okos tenyésztő. Előfordul, hogy nyúltápra is szükség van, de az nagyon drága. Most egy mázsa 2300 forintba kerül. Ha csak ezzel etetném az állato­kat, semmi hasznom nem len­ne rajtuk. A szálas takarmány vételénél arra kell vigyázni, hogy ne legyen penészes a ter­mény. Ettől a nyulak hasme­nést kapnak, és oda a haszon. —Fekete— Koncert után Feledhetetlen élmény­ben volt részük azoknak, akik részt vettek a Scie- ranski trió május 11-én, a Váci Mihály Művelődési Központban rendezett koncertjén. Á szinte már csak legendaként létező együttes a Mabao Music által szervezett, április 19-től május 13-ig tartó exkluzív magyarországi turnéja során látogatott el Nyíregyházára. A zenekart Malecz At­tila, a Bop-Art Orchestra vezetője 1987-ben a wroc- lavi fesztiválon fedezte fel Magyarország számára, amikor elhatározta, hogy megismerteti művészetü­ket a hazai közönséggel, és a rockzene itthoni kép­viselőivel. Az 1988-89-es turnéik során az öt-nyolc ráadásos koncerteken a tinédzser rockimádók, az idősebb korosztályok tag­jai, a jazzrajongók, a len­gyel kultúra iránt érdek­lődők és a komolyzenét kedvelők egyaránt szí­vükbe zárták a Scieranski trió különleges zenéjét, a néhány percre élménnyé vált varázslatot. A Bop-Art stúdióban készült Scieranski-lemez címe is innen ered: The King is in town — utalva a középkori Anglia szoká­saira, amikor a felhúzott zászló hirdette a városla­kóknak: „A király a vá­rosban van”. Az együttes mindhárom tagja a maga nemében a zene „királyának” tekint­hető. Krzysztof Scieranski a világ legjobb basszusgi­tárosa, aki hangszere négy húrján egymaga ké­pes zenekarokat megszó­laltatni, muzsikája chopi- ni mélységű szimfonikus zene. Testvére, Pavel Scieranski játszik a gitá­ron, aki a lengyel jazz- rock progresszív korsza­kának csillaga volt, s aki Krzysztoffal együtt a le­gendás Laboratórium alapítótagja. A doboknál Marek Surzinnak, a mai lengyel rockélet legna­gyobb alakjának játéka teszi még izgalmasabbá ezt a különleges zenei él­ményt. M. Zs. Borsót vásárolni tértem be múlt héten a mátészalkai vetőmag mintaboltba. Indu­láskor a lelkemre kötötték, olyan kiszerelésben vegyem, hogy egy dobozban három fajta legyen. Találtam is, sőt, nem három, hanem négy fajta volt a dobozban.. Igen korai, korai, nor­mál és egy késői típus, mind külön-külön, egy- egy zacskóban. A doboz te­teje ki volt szakítva, ezért egy másikat emeltem le a polc­ról. Aztán egy harmadikat, negyediket, de mind ki volt szakítva, ezért nem törődtem tovább vele, beraktam a ko­sárba, és kifizettem. Hazaérve jött a meglepetés. Nemcsak a zárópapír volt szakadt, a doboz oldalát is kivágták ügyes ke­zek, kivették a korai és igen korai zacskót, utóbbinak két­Borsótolvajok harmadát, előbbinek felét a zacskót felbontva kiszedték, majd a maradékot visszarakták a lyukon át. A doboz oldalát visszahajtot­ták, a papírt úgy-ahogy el­egyengették, és a borsó visz- szakerült a polcra. Nem tu­dom, ki csinálhatta, de azt ál­lítom, hogy sok időre volt szüksége a művelethez. Már csak azért is, mert mint mondtam, a többi doboz is hasonló állapotban volt! Az sem lehet véletlen, hogy csak a korai faj­tákra hajtottak. Egy ismerősöm ugyanezt a ter­méket Miskolcon vette meg, abból egy darab sem hiány­zott, igaz ott 180, itt pedig csak 160 forintba került egy doboz százhatvan forint. Ki­nek ér ennyit a becsülete? Turbó D. 1995. május 25., csütörtök A közúti jelzőtáblákról Céltábla és hólapát Valamennyi fő- és alárendelt út elejére ki lehetne tenni az „egyéb veszély”-t jelölő köz­lekedési táblát, nevezete­sen azért, mert egyre gyako­ribb a közúti jelzőtáblák eltu­lajdonítása, illetve azok vandál megrongálása. Mindez nem­csak milliókban mérhető káro­kat jelent, hanem közlekedés- biztonsági szempontból igen veszélyessé is válhat: súlyos közlekedési baleseteket idéz­het elő. A megyei helyzet felől érdeklődve kerestük fel a Nyír­egyházi Közúti Igazgatóságon Bodócs János forgalomszabá­lyozási és hálózatkezelői osz­tályvezető főmérnököt. Bodócs úr bevezetésként az ózdi példát emlíette: — A kö­zelmúlt egyik hétvégéjén nem kevesebb, mint 180 közúti jelzőtáblát loptak el oszlopos­tól. A nyíregyházi igazgatóság ilyen „eredménnyel” még nem dicsekedhet, de a táblák hiánya nekik is egyre több bosszúsá­got okoz. Közlekedési minisz­teri rendelet mondja ki, hogy „az utak forgalomszabályozá­sáért, valamint a közúti jelzé­sek elhelyezéséért és fenntar­tásáért az út kezelője (tulajdo­nosa) a felelős”. A kihelyezett jelzőtáblák nyilván nem indo­kolatlanul kerültek a helyükre, azoknak ott kell(ene) lenniük! Különösebben nem szorul ma­gyarázatra, milyen körülmé­nyekkel járhat egy forgalmas csomópont közlekedési táblái­nak eltulajdonítása! — füstö­lög a közutak szakembere. — Valamennyi, általunk ke­zelt út jelzőtábláiról nyilván­tartást vezetünk — folytatta Bodócs úr. — Az igazgatóság területén mintegy 18 ezer köz­úti jelzőtábla van kihelyezve. Ezeket az előírt időszakoknak megfelelően ellenőrizzük, a narancssárga Volkswagen mikrobusz az elsőrendű utakat (ebből kettő van a megyében: a 4. sz. és a 41-es) naponta, a másodrendű utakat kétnapon­ta, a legalacsonyabb besorolá­sú utakat negyedévente bejár­ja. Az útellenőri szolgálat az észlelt hiányosságokról jelen­tést tesz, mértékétől függően a rendőrség hatáskörébe kerül az ügy. A táblák eltűnése orszá­gosan növekvő tendenciát mu­tat, az igazgatóság a nagyobb arányú károkozást az elmúlt évtől tapasztalja. A természe­tes elhasználódás, a közleke­dési balesetek következtében cserére szorult táblák — na­gyon méltányos becsléssel is — csak az egyharmadát jelen­tik azoknak a tábláknak, ame­lyek a vandalizmus, de még- inkább a lopás „áldozatai” lesznek. Az elmúlt évben emi­att az igazgatóság 12,4 millió forinttal lett szegényebb, me­lyet máshol is el tudott volna költeni. Az útellenőri szolgálat szak­emberei már jól ismerik a ■ fertőzött területeket: ilyen a 4. sz. főút szinte teljes, de főleg a Nyíregyházától északra lévő szakasza, ide számít Vaja— Rohod térsége, Tarpa, Kisar és Tivadar környéke, ahol elég nagy gyakorisággal tűnik el két-három tábla. Tivadar igen népszerű lehet mint személy­név is, mert ugyancsak sokszor találjuk hűlt helyét a helység­névtábláknak. Az elmúlt héten fedeztük fel a Tiszakanyár— cigándi híd rövid útszakaszán nyolc közúti tábla meglovasí- tását, s ugyanennyit vittek el a napokban Szakoly térségéből is. A táblák típusai között van­nak slágerszámba menők: ilyen a veszélyes útkanyart jelző'úgynevezett halszálkás (2 mx0,5) táblák (remélhetőleg ezzel nem tippet adunk!), me­lyek kerítésként is használato­sak, a kilométerjelző-táblák, melyek többnyire hólapátként végzik pályafutásukat. Ugyan­csak kurrens cikknek számíta­nak a tartóoszlopok. Előfor­dult, hogy a nagyméretű tájé­koztató tábla négy oszlopából hármat elvittek, gondolván: elég oda egy is. Szegény, per­sze, hogy összeroskadt a súly alatt. Valami hasonló dolog tör­ténhet velünk is, ha ez így folytatódik tovább — fejezte be mondandóját Bodócs úr, s még egy újságot tett elém: a képen látható átlőtt közúti táblával. — Ez nem jellemző a területünkön, bár akad azért mifelénk is. Ami inkább előfordul, az a diszkók utáni „erőslegénykedés” nyo­mait viselő, megnyomorított táblák, kitört műanyag útjel­zőtáblák, amelyek igen veszé­lyesek, különösen télen komoly sérüléseket okozhatnak a gyön­géd lelkű rongálókban is. Az eltűnt táblák lehetséges előfordulási helye: valamely hulladékfelvásárló telep. A nyíregyházi Kállói úti ERE- CO-MÉH-nél érdeklődtünk naiv kérdésünkkel: szoktak-e bevinni jelzőtáblákat? A vá­lasz egyértelmű: ha előfordult is, a rendőrséget értesítették, hiszen ez a kötelességük. A francia tulajdonos egyébként szünetelteti a nemesfémek át­vételét, így most táblákkal va­lóban nenv. találkozhattunk...': A, rendőrségeji —- Valter Mihály őrnagy úrtól '—- azt a tájékoztatást kaptuk, hogy a táblák eltulajdonítása lopásnak minősül: ötezer forint alatt sza­bálysértési eljárást kezdemé­nyeznek, az afölötti összeget vétségként kezelik, amennyi­ben ismert az elkövető szemé­lye. Ennek hiányában ismeret­len tettes után nyomoz a rend­őrség, harminc, hatvan vagy kilencven nap nyomozati idő­vel. Véleménye szerint a vál­lalati hulladékbegyűjtők jó kapcsolatban állnak a rend­őrséggel, ilyen esetekben érte­sítik őket. A zugátvevők a ve­szélyesek, akik kisebb falvak­ban (is) összegyűjtik, felvásá­rolják, s az ezzel foglalkozó nagykereskedőkhöz jutva azok közvetlenül az olvasztókba vi­szik az akkor már többnyire feldarabolt, megkapart jel­zőtáblákat, oszlopokat. Jó len­ne, ha a közúti táblák elorzóit az állampolgárok is jelentenék a rendőrségnek, illetve a köz­úti igazgatóságnak — a ma­gunk érdekében. (lefler) Civilek a törvényért Már néhány éve él a gon­dolat a civil szervezetekben, hogy érdemes lenne meg­próbálkozni egy nonpro- fittörvény elkészítésével, amely elsősorban az alapít­ványokat segítené, és nem az államtól várni annak megalkotását, mivel éppen a civilek tudják leginkább megfogalmazni saját elvá­rásaikat. Már elkészült a nonprofittörvény civil szak­értők által írt tartalmi váz­lata, melynek széleskörű társadalmi vitája zajlik elő­adássorozat formájában országszerte. A vitasorozat következő állomása Nyír­egyháza. Szombaton két előadás hangzik el a közcé­lú szervezetekről és a köz­célú szervezetek kamarájá­ról szóló nonprofittörvény tervezetével kapcsolatban. KvZ

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom