Új Kelet, 1995. május (2. évfolyam, 101-126. szám)
1995-05-24 / 120. szám
UJ KELET Megyénk életéből Hosszú az út az igazságig 1995. május 24., szerda 5 A kisemmizett tizenhármak A tizenhárom ember negyedszázadnyi történelme összeforrott szövetkezetük történetével. Alapító tagok voltak, éjt nappallá téve dolgoztak — néha csak a szűkös terménybérért. Tagok voltak, a szövetkezet vagyonának résztulajdonosai, amit munkájukkal teremtettek meg. A szövetkezet a végelszámolás napjait éli, amikor mindenki megkapta a , jussát” — csak ők nem! A miértre sok válasz létezik. Túl sok, s miközben a bíróság próbált igazságot tenni, az idő haladt — és a szövetkezeti vagyon egyre csak fogyott. Több mint két évig tartott az idegőrlő várakozás, hogy a tizenhárom ember valamit lásson a vagyonából. Hogy mennyit, arra csak május végén derül majd fény... Ameddig a dolgok a szokásos mederben haladtak A ramocsaházi szövetkezetben vezetőségi határozat született, hogy 1992 március-április környékén megcsinálják a vagyoncsoportosítást az akkori jogszabályok szerint, és úgy döntöttek, hogy a tagoknak kiválási szándékukat 1992. július 28-ig kell írásban jelezniük. Ennek eleget téve 153 szövetkezeti tag adta be csoportos kiválási szándékát. Akkoriban ők egy képviselőt választott maguknak, aki később visszavonta a kérelmét, és példáját követve — a 13 idős tag kivételével, akik soha nem vonták vissza az igényüket — mindenki ugyanezt tette. Később az idős emberek bejelentették eszközigényüket, amit ki szerettek volna vinni a szövetkezetből. 1992. november 26-án tartották meg a vagyonmegosztó közgyűlést. Még ez előtt, a bizonyítási eljárás során kiderült, hogy tizenhármuk képviselője többszörösen megpróbálta a szövetkezet akkori vezetőjével egyeztetni, hogy milyen eszközöket vihetnének ki és melyeket nem. Lépés, amely vihart kavart A bajba jutott tagok elmondása alapján akkor követtek el óriási hibát, amikor a szövetkezet vagyontárgyai között lévő budapesti nagybani piacra is igényt tartottak — ami később másé lett, sőt, azóta új tulajdonosa el is adta. Amikor rájöttek arra, hogy ezzel magasabb érdekeket sérthetnek, módosítani szerették volna ezen igényüket. Ekkor kihagyták a kérelmükből a piacot, de szerettek volna kérni például traktorokat, villás emelőt, pótkocsit, erdőtárcsát. De ezt a módosítást a november 26-i közgyűlés, mint nem létező, be nem adott kiválási szándékot nem tárgyalta. Hiába állt fel a kiválni szándékozók képviselője a közgyűlésen, hogy igenis, nekik van egy ilyen kérvényük, de az ilyenkor uralkodó „aki kapja, marja” hangulatból kifolyólag a tagság leszavazta őket. Ezek után ők november 27-én az akkori jogszabályoknak megfelelően törvényességi óvást jelentettek be a cégbíróságnak, ahol írásban meghagyták azt, hogy a 363/1992-es iktatószámon a szövetkezetnél a kiválási szándékuk nyilván van tartva, igaz, hogy 153 taggal, akik közül időközben 140-en visszaléptek. Ugyanebben az óvásban mellékelték, hogy melyek azok az eszközök, amiket az átmeneti törvény értelmében ki szeretnének vinni. képviselő elláthatja a feladatot — amit a szövetkezet vezetőségének tudomásul keljét volna vennie. Ez a bizonyítási eljárás kilenc hónapig, márciustól decemberig tartott. a tanúmeghallgatás során például a téesz elnöke csak a második alkalommal történő be- idézése során jelent meg, először betegségre hivatkozva, igazoltan maradt távol. Meghallgatása során ő sem tudott arról, hogy kik szerettek volna kiválni. Ennek ellentmondott a széleskörű tanúmeghallgatás, és bizonyítást nyert, hogy a kérvény tényleg be lett adva... ...az 1995. április 21-én megtartott szövetkezeti közgyűlésen az idős emberek kérésével újfennt nem foglalkoztak, mondván, a másodfokú bírósági ítéletet még nem kapta kézhez a szövetkezet, pedig a polgári perrendtartás szerint az a bírósági kihirdetéssel egy időben lép hatályba... ...a Széra-Coop Szövetkezetét, mint átalakult szövetkezetét bejegyezte a cégbíróság, pedig tizenháron tagjának az ügyét még nem rendezték le... Egyezzünk meg! Amire az elsőfokú ítélet megszületett, addigra már 1994 végét mutatta a naptár. Azóta a szövetkezet tagjainak a háromnegyede már kivált, ami annyit jelent, hogy mindenki kivette azokat az eszközöket. amik az üzletrészük fejében bent voltak, s ezzel a tagsági viszonyuk meg is szűnt. Közben a szövetkezet elkezdte felvásárolni a tagi üzletrészek névértékének az 54 százalékának az 53 százalékát. Ezek miatt az 1992-es állapotot gyakorlatilag képtelenség rekonstruálni. Közben, még 1994 nyarán az idős emberek jogi képviselője — az élni és élni hagyni elvére hivatkozva, illetve mielőtt még jobban elmérgesedne a peres viszony — egyességet ajánlott fel a szövetkezet vezetőségének. Ők ebbe beleegyezve ajánlották, hogy az előbb említett konstrukcióban megvásárolják a hölgyek üzletrészét, ami 2 899 520 forintot jelentett volna, és a fennmaradó 7 311 060 forint értékben kérjenek eszközöket. A felsorolt tételek még mindig csak 2 840 000 forintot tettek ki. A különbözet fejében ajánlották, hogy Kisvárdán, a Tavasz u. 12. alatti két lakást fogadják el a felperesek (a tagság nem tudta, hogy ezek léteznek), és a jelenlegi bérlőkkel majd a jogi képviselő segítségével megegyeznek. 1994. augusztus 22- én a felperesek képviselője megtette ennek szellemében az ajánlatot, amit a bíróságnak is megküldött, de a szövetkezettől a mai napig sem kapott rá választ... Újra a bíróságon Az elsőfokú ítéletet az alperes megfellebbezte, mert nem lehet egy 1992-es állapotot visszaállítani. A másodfokú bírósági tárgyalás már a gazdasági bíróságon volt, az ítéletet 1995. március 30-án hozta meg a döntőtanács: az idős embereknek ekkor is igazat adott a bíróság. Természetesen a bírák is tisztában voltak azzal, hogy a három évvel azelőtti állapot visszaállíthatat- lan. Ezért megkérték az alperes jogi képviselőjét, hogy tegyen egyezségi ajánlatot. Amennyiben ezt megtette volna — még ha csak a felét ígérve is az eredeti összegnek —, az idős emberek örömmel elfogadták volna! Úgyhogy — megegyezés hiányában — a korábban meghatározott kilencven napon belüli újabb vagyoncsoportosító és vagyonmegosztó közgyűlés időpontjának a kijelölése fellebbezhe- tetlenül várat magára. „Senkinek sem jó ez az állapot” — Aki 1992-ben ki akart válni a szövetkezetből, az beadta a kérvényét és megnevezte a vagyontárgyakat, amiket magával szeretne vinni, így tett mintegy nyolcvan tagunk — mondta Ignác József, a Széra-Coop Szövetkezet elnöke. — Az akkori közgyűlés határozott úgy, hogy aki nem adta be időben az igénylését, annak az ügyét nem tárgyalja. Ez a peres ügy gyakorlatilag idáig nyúlik vissza. A tizenhárom ember a bírósághoz fordult, hogy ők igenis beadták a kérvényüket. 1994 decemberében megszületett az elsőfokú ítélet, de addig is folyt tovább az élet. Tavaly májusban született egy olyan közgyűlési határozat, hogy a vagyontárgyakat értékesíteni kell —mert nincs tovább szükség a szövetkezetre! A több mint kétszáz nyugdíjas — az egy tag egy szavazat elvén — a nyolcvan aktív taggal szemben döntött így. Volt egy 60 millió forintos bankszámlánk is, amit a szavazás eredményeképpen záros határidőn belül ki kellett fizetnünk, illetve a további értékesítésekből befolyó bevételekkel szintén ezt kellett tennünk. Ez üzletrész- vásárlás formájában történt. A szövetkezet a tagjainak felajánlotta, hogy akkori árfolyamon megveszi a részüket, és azonnal kézpénzben fizet. Aki pedig élt ezzel a lehetőséggel, annak ki is fizettük a neki járó összeget. Ez a bírósági per pedig folyamatban volt még mindig. Decemberben megszületett az ítélet, hogy kilencven napon belül újabb vagyoncsoportosító és vagyonmegosztó közgyűlést kell összehívni. Ennek van egy szépséghibája, hogy a szövetkezet gyakorlatilag már eladta a telephelyeit, a gépparkját, tehát a ’92-es vagyoncsoportok már nem léteznek. A tizenhárom ember a maga teljes vagyoni részét perelte, és világos, hogy nem fogadták el az általunk tett ajánlatot, mert az csak a fele volt az ő igénylésüknek. De ha a bíróság megítéli részükre az egész összeget, akkor az kerül hátrányba, akinek félárért vásároltuk vissza az üzletrészét. A kialakult jelenlegi állapot senkinek sem jó. Megfellebbeztük az elsőfokú ítéletet, mert az nem a per tárgyáról szólt. Ezt nekik is elmondtam, amikor megkerestek, hogy ez a döntés se nekik, se a szövetkezetnek nem jó. A szövetkezet korábbi ajánlatát megint csak nem fogadták el. Az ügy pillanatnyilag ott áll, hogy kilencven napon belül lesz egy újabb vagyoncsoportosító közgyűlés. A szövetkezetnek van vagyona. Rendelkezik egy közel 19 millió forintos értékpapírtömeggel, ami banki betétek és részvények formájában van elhelyezve, továbbá az iroda, a személygépkocsija még a tulajdonát képezi. Egyelőre itt áll a dolog. Szerettük volna, ha a bíróság hoz olyan döntést, hogy ezeknek az embereknek ki kell adni a vagyonát - de ilyet sohasem mondtak ki! Sőt, a vagyontárgyak eladásának a korlátozását is feloldották, ezért is adhattunk el mindent. Az ítéletet végre kell hajtanunk, ha tetszik, ha nem, mert megfellbebezhetetlen. így a három vagyoncsoportot — értékpapírokat, irodát, autót — megnevezve, a május vége felé összehívandó közgyűlés — az időközben kilépők miatt már megcsapant létszámmal — mondja majd ki a végső szót... —vip— A gépek pedig tönkre fognak menni. Idegeket ölő várakozás Az idő könyörtelenül haladt tovább, és az óvás után mintegy fél évre, 1993 nyarán kérte először a cégbíróság a tizenhárom téesztag jogi képviselőjétől a bizonyítási indítványt. A bajbajutott emberek fellélegeztek, hogy a bíróság mégiscsak foglalkozni fog az ügyükkel. 1993.szeptember 27-i dátummal a bíróság asztalára került az elkészült bizonyítási indítvány. Ezt követően a cégbíróság először november 3-án, majd másodszor december hónapban is kiküldött egy értesítést, hogy illetékesség hiányában az ügyet áttették a városi bíróságra. 1994 márciusában kezdődtek el az utóbbi helyen a bírósági tárgyalások. Ekkor a kiválni szándékozó emberek jogi képviselője értesítette az alperest, hogy a tárgyalás időpontja 1994. március 18-án 14 órára lett kitűzve... Megkezdődött a bizonyítási eljárás A bizonyítási eljárás során az alperes először azzal érvelt, hogy a tizenhárom ember nem vett részt a vagyonmegosztó közgyűlésen. (Itt meg kell jegyezni, hogy többségük koránál és egészségi állapotánál fogva gyakorlatilag mozgás- képtelen, de akik tudtak, ott voltak a gyűlésen.) A felperesek jogi képviselője háziorvosi igazolásokkal bizonyította ezt a tényt, ami megdöntötte az alperes ezen megalapozatlan állítását. Természetesen a tagságijogokat csak személyesen lehet gyakorolni, de amennyiben ez akadályoztatva van, akkor megbízatás alapján a A kisemmizett emberek ügyvédje a szövetkezet eljárási jogát támadta, de — hogy a mintegy 12 millió forintos üzletrész értéke nehogy elvesz- szen — emellett kérte a bíróságot, hogy a szövetkezetét kötelezze a szóban forgó üzletrész kiadására. Persze erre a bíróságnak nincs joga, de megállapította, hogy ez közgyűlési hatáskörbe tartozik. Ami az ítéletben fontos volt az idős emberek számára: megállapítást nyert — mintegy két, idegőrlő év után —, hogy az üzletrész jogosan járna nekik! Továbbá az elsőfokú bíróság kötelezte a szövetkezetei, hogy kilencven napon belül tartson újabb vagyoncsoportosító és vagyonmegosztó közgyűlést. Jegyzőkönyvi pillanatképek ...az átmeneti törvény hatálya miatt keletkezett az egyik gond. A törvény 1992. január 1-én lépett életbe, és még ugyanazon év december 31 -én meg is szűnt. Attól kezdve a szövetkezeti törvény létezik. A felpereseknek viszont az az érdeke, hogy az 1992-es állapotot rekonstruálják részükre, mert ők akkor kerültek le a napirendről... ...más jellegű probléma volt, hogy az alperes sokáig azzal érvelt, nem tudták, hogy kik szándékoztak kiválni, és számukra csak a bizonyítási eljárás során derült erre fény. A felperesek jogi képviselője a bíróságon levezette ezt a matematikai egyenletet: 153 (a kérvényezők száma) - 140 (a visszalépők száma) = 13 (a vissza nem vont kérvények száma)... ...a szövetkezetét a jogi meghatalmazottjuk képviselte, iMB»swií- ■ f •• SrmebMHHhH vagy már tönkre is mentek. Harascsák Annamária felvételei nem a helyszínen készültek
