Új Kelet, 1995. május (2. évfolyam, 101-126. szám)
1995-05-22 / 118. szám
/ 8 1995. május 22., hétfő Kultúra T UJ KELET A könyv Szűcs Sándor, Záhony 1954—57 közötti állomásfőnökének élettörténete. Szűcs Sándor 1919-ben született Csapon, vasutascsaládban. Édesapja Trianon után Kárpátalján ájlomás- főnökösködött az első bécsi döntésig. Szűcs Sándor kisebbségi sorsban élt és készült a vasutas pályára. 1938- ban katonai szolgálatát tölti az első bécsi döntés idején. A család Magyarországra került, és férfitagjai, édesapja és testvérei mind a MÁV-nál helyezkedtek el, dolgoztak különböző beosztásban. A háború után Szűcs Sándor már képzett vasutas, 1954-ban Záhony állomásfőnöke lesz. 1956. október 24- én a forradalom mellé áll. Tilosra állítja a váltókat Szovjetunió felé. Az állomás forradalmi központtá válik. Szűcs Sándor és vasutas barátai megalakítják a munkás- tanácsot. Támogatásra lel a katonákban. Több napon át megbénítja a vasúti forgalmat Szovjetunió és Magyarország között, tíz napon át nem érkezik vasúton szovjet hadi utánpótlás az országba! Október utolsó napjaiban kokszot, vasércet öntet a sínekre, a mozdonyokat működésképtelenné teteti. Sakkban tartja a tüzérség ágyúival a Záhonynál épülő pontonhidat. Nap mint nap küld jelentéseket a kormánynak, személyesen jelent 'Nagy Imrénél és kabinetjénél. November 4-én a záhonyi állomás elfoglalásakor letartóztatják és ötvennyolcad- magával átviszik a Szovjetunió területére, 56 társát egy nap múlva hazaengedik, őt Könczöl Ernő határőrhadnaggyal november 7-én Ung- várra szállítják. O az ungvári börtön első magyar foglya 1956 őszén... December kb's ________________________ zepéig volt Ungváron, többször kihallgatták, s élő, hiteles tanúja az ungvári deportálásoknak. Decemberben kerül szabadlábra, Záhonyban a vasutasság kitörő örömmel fogadja, de az oroszok nem engedik munkát végezni. Januárban kihallgatást kér Csanádi György közlekedési minisztertől. Felajánlják neki a Déli pályaudvar főnökségét, ha belép az MSZMP-be és nyilatkozatot ad, hogy nem volt deportálva és az oroszok nem vittek ki az országból senkit Záhonyon keresztül. Ezt nem vállalja. Elbocsátják a vasúttól, január utolsó napjaiban egy korábbi ismerőse — akkor rendőrtiszt — értesíti: éjjel letartóztatják. Elmenekül, és Jugoszláviába disszidál. A jugoszláv menekülttáborban kiemelt személyként kezelik, kihallgatják Záhonyra vonatkozóan. Együtt volt Méray TiborraI és Kende Péterrel, a Nagy Imréhez közel álló újságírókkal. Az év tavaszán Norvégiába kerül, tanúskodik az ENSZ ötös bizottsága előtt. Segédmunkásként kezdi, megtanul norvégul. Szervezője az ottani magyar közösségnek, a protestáns egyháznak. Oslóba kerül üzemmérnöknek. Mint mérnök, egyik főkonstruktőre, tervezője az oslói új, modem pályaudvarnak. Egyetemen tanít. Jelentős közéleti tevékenységet fejt ki. Moldova György Akit a mozdony fifslje megcsapott... című könyvében halálhírét kelti, s karrierista ellenforradalmámak nevezi. Ahogyan azt tették az 1957-ben Szabolcs-Szatmár megyében kiadott Fehér könyv szerkesztői is. Szűcs Sándor 70 éves korában vonul nyugdíjba 1989-ben, de szakértőként tovább dolgozik a Norvég Államvasutak szolgálatában. A rendszerváltozás után Svájcban élő Gosztonyi Péter történész is halottként említi egyik írásában. Ekkor szólal meg Szűcs Sándor, hogy él. Sőt, hazalátogatott Magyarországra, elment Záhonyba, felvette a kapcsolatot a Magyar Államvasutakkal. 1991-ben a MÁV vezérigazgatója rehabilitálja, MÁV-igazgatóvá nevezi ki, és megbízza a MÁV észak-európai vezérképviseletének ellátásával. Itthon több újságcikk foglalkozik '56-os szerepével, de az elismerés késik. Végül dr. Virágh Pál köztársasági megbízott közbenjárására megkapja az oslói követségen az 1956-os emlékérmet. Azóta többször járt Magyarországon, s önzetlenül segíti a MÁV észak-európai tevékenységét. A könyv szerkezete A történetet Szűcs Sándor mondja el, a monológba az elmondottakat erősítendő eredeti dokumentumokat építettem be. így például az 1956-os fejezetnél a Magyar Rádió korabeli adásait, az újságok Záhonyra vonatkozó cikkeit, peranyagokban fellelhető dokumentumokat. A deportálásokra vonatkozó utóbbi időben napvilágra került szovjet KGB-s dokumentumokat. Ellenpontként Moldova könyvének 1956-ra és Szűcs Sándorra vonatkozó részleteit, illetve a Fehér Könyv passzusait. Az utolsó két fejezetben pedig hivatalos MÁV-dokumentumokat. A négyoldalas képmel lékjét pedig eredeti dokumentumokat, fotókat tartalmazza. A könyv egyrészt egy magyar vasutas sajátos életpályája a kisebbségi léttől az ötvenes éveken, majd a forradalom napjain át az emigrá- ciós évekkel bezárólag. Másrészt a magyar forradalom egy teljesen ismeretlen, elhallgatott, rendkívüli fejezetének feldolgozása. Filep Tihpr Mindent egy helyen... Fotó: Martyn Péter Estéli nótázás... Estéli nótázás címmej az Ádám Jenő Pedagóguskörus adott hangversenyt máj u^ 19- én a mátészalkai művelődési központ színháztermében. A közelmúltban Gyulán megrendezett találkozón arany minősítést elért pedagóguskórus műsorában Friderici, Praetorius, Pitoni, Butler dallamai mellett Mozart, Beethoven örökértékű művei is felcsendültek. Az önálló esten magyar szerzők — Lisznyai, Karai, Szőnyi, Bárdos — műveit is megszólaltattak a szálkái dalosok. A műsorban vendégként közreműködött a Nagykárolyi Collegiumi Régizene Együttes, akik Balassi Bálint- dallamokat adak elő. Fellépett a Nagykárolyi Szent József Templom Énekkara is. Előadásukban az egyházi énekek mellett magyar népdalfeldolgozásokat is hallhattunk. A műsor közös énekléssel ért véget, melyen valamennyi közreműködő tolmácsolásában Bárdos—Kölcsey: Nemzeti fény című műve hangzott el. Filmlevél Újra együtt a két fenegyerek Összejöttek hát megint. Kilenc éve nem láttuk őket együtt. Kikről is van szó? Hát a verhetetlen duóról: Búd Spencerről és Terence Hillről. Ez lesz a tizenötödik filmjük. Kicsit és nagyot egyaránt megnevettettek az évek során humorukkal. Ha manapság egy ilyen filmet műsorra tűznek akárhol a világon, csődül a közönség a moziba. Zseniális az a menedzser, aki imázsukat megformálta. Gondoljunk csak bele: ha Spencer lefogyna, más lenne minden. Nem nagy színészek ők, de a közönség szórakoztatásáért nagyon sokat tettek. Ez az újonnan bemutatott film nem egyéb, mint jól megszervezett visszatérésük. A produkció egyébként családi vállalkozás: Hill fia írta a forgató- könyvet, de Spencer fia sem maradt tétlen, ő az egyik gyártásvezető. Terence Hill, aki rendezte a filmet, azt nyilatkozta: „Boldog vagyok, hogy ismét Búddal játszhatom egy olyan típusú filmben, amilyen elindította a karrierünket, majd összefoglalja a Bunyó karácsonyig című produkciót egy mondatban: „Új filmünk sok nevetéssel tarkított könnyed western”. Ez végül is áll. Csakhogy! De előbb lássuk a sztorit: Travis és Moses testvérek. Mindkettőnek gyorsabban jár a pisztolyt rántó keze, mint az esze. Édesanyjuk arra kéri őket, hogy töltsék együtt a karácsonyt. Békében! A mama is tudja, hogy ez lehetetlen kívánság. Meg is jelennek a háznál egy tucatnyi bandita kíséretében, akik őket üldözik. A mama beletörődik: „majd jövőre”. 1967-ben forgatták a párossal az első westernkomédiát, akkor még a nevük más volt: Carlo Pederseli és Mario Gi- rotti. Az isten megbocsát, én nem óriási siker volt. Ezzel szemben az új western szegényesebb. A humor a helyén van, de a szerkesztés hagy kívánnivalót maga után. Színészeink mintha elfelejtettek volna vadnyugati környezetben színészkedni. Hill idiótán mosolyog, nem tud beilleszkedni a miliőbe, Spencer meg csak babot eszik. Nem játszanak ők annyira rosszul, csak szemükből kihunyt az a régi parázs, mellyel hódítottak. Játékuk nem tüzes, mint a régi időkben. Hill nem képes még művi atmoszférát sem teremteni. Kérem, ez egy olyan film, mint egy boxzsák, melyet agyon- gyomroztak. Gombás Sándor Ferenc Terence Hill és Bud Spencer Magyarság és jelen ciális beregszászi képzés vezetőjétől Nemzettudatunk és az irodalom címmel. Serfőző Simont dr. Jánosi Zoltán, a BGYTF magyar nyelvészeti tanszékének docense mutatta be, majd a költő beszélt a vidéki magyar irodalomról. Ezt követően Bella István, Kalász László, Ratkó József és Serfőző Simon verseit adták elő a nyíregyházi főiskola hallgatói, majd magyar költők megzenésített verseit szólaltatták meg Pere Mariann és Vasvári Tamás, a főiskola tanárai. F. Sijó A beregszászi zeneiskola hangversenyter- ?me adott otthont május 20-án annak a ren- íidezvénynek, melyet a Nyíregyházi Főiskolai «Egyesület Hungarológiai Intézete, a Besse- Snyei György Tanárképző Főiskola magyar ^nyelvészeti tanszéke és a Beregszászi Ma- tgyar Pedagógiai Főiskola szervezett Ma- ' .gyarság és jelen címmel. A műsor vendége '• volt Serfőző Simon költő, író és a Felsőmagyarországi Kiadó szerkesztője. A gazdag programon többek között előadás hangzott el dr. Szabó Gézától, a spe[. Kezdetben csupán egy bú- ! gott az ablakom alatt. A felkelő nap simogató sugaraiban fürdőit, és várakozóan kacsázott felém. Nem tudtam közeledésének okát, de mivel soványka volt, úgy gondoltam, hogy éhes lehet. Eltaláltam, mohón kapott a kiszórt kölesmagok | után. Ezután minden reggel megjelent, egyre otthonosabban és boldogabban. A szomszéd I tetőkről házigalambok is érkeztek, igaz, csak tisztes távolságból méregették szürke rokonukat. A mellettünk lakó család szemfüles kutyája az ablakok mögött brillírozott: ugatás-variációival szórakoztatta a ház lakóit. Galambomat ez sem érdekelte. Miután jóllakott, eltűnt, és társaival [portyázott a ház környékén. Eltökélt szándékom lett, hogy idecsábítok egyre több galambot. Kiszórtam tekintélyes mennyiségű kölest, és vártam a fejleményeket. Régi madaram először a párját hozta magával, később egyre többen érkeztek, míg végül egész csapat verbuválódott össze. Eleinte nem vettek tudomást egymásról, csak ettek. A körülöttük ugrabugráló verebeknek is jutott. Egyszer csak arra lettem figyelmes, hogy az egyik házigalamb speciális hangok kíséretében a másik körül táncol. Könnyű volt rájönnöm, hogy itt bizony udvarlás folyik. A természet közbeszólt: unalmas ám az élet, ha csupán eszegetünk! Több pár ] is alakult, vidáman, elégedetten eszegettek és röpködtek naphosszat. Egy alkalommal tekintélyes hófehér galamb érkezett, én elneveztem békegalambnak. Más volt, mint társai. Komótosan lakmározott, körbesétált, és azt gondolhatta: ebből nem élünk meg, uraim, nekünk küldetésünk van! Soha nem láttam többet, remélem, Bosznia felé vette útját, ahol tőlem jobban várnak rá. Az én galambjaim meg csak jönnek, egyre többen vannak, és önfeledten, jóllakottan járják násztáncukat a teraszon. Irigylem őket, de örülök, hogy ez nálunk így természetes. G. S. F.