Új Kelet, 1995. május (2. évfolyam, 101-126. szám)

1995-05-20 / 117. szám

UJ KELET Labdarúgás 1995. május 20., szombat 15 NB II Keleti csoport, 26. forduló Vad a bíró, szívós az ellenfél! Pikáns találka NYÍREGYHÁZI FC—GÖDÖLLŐ V.: Vad (Herbály, Mezei). Kezdési idő: szombat, Városi Stadion, 17 óra. TISZA VASVÁRI ALKALOIDA- HAJDÚNÁNÁSI FC V.: Márta (Jenei, Kalicz). Kezdési idő: vasárnap 17 óra. Az időjárás gondosan titkolja, de kifelé ballagunk a tavaszból. A focinaptáron is gyorsan pereg­nek a napok, maholnap végkifej­letéhez ér a bajnokság. A tabella alsó fertályán összetorlódtak a csapatok, a már biztos búcsúzó MVSC két vetélytársat készül magával rántani a mélybe. A menekülők közé tartozik Gö­döllő, aki nyakán ott lihegnek a közvetlen kiesőjelöltek. A Gorá­ba Imre fémjelezte együttes most Nyíregyházán keresi a tabellán felfelé vezető utat. Ehhez persze a hazai legénységnek is lesz egy­két szava. Tóth János klubigaz­gató mértéktartóan ecsetelte az esélyeket. — Nem számítok könnyű meccsre. Nemcsak az óvatosság mondatja ezt velem, hanem a gödöllőiek játékereje is. Idegen­beli találkozóikon rendre veze­tést szereznek, s amíg bírják szuflával, jól futballoznak. Kri­tikus helyzetben vannak, pedig még igen kemény ellenfelek várnak rájuk. Tehát egy nagyon elszánt csapat látogat hozzánk. Ami minket illet, edzői szemmel optimizmusra okot adó hetet hagytunk magunk mögött. így aztán, bár biztosan meg kell szenvednünk a győzelemért, mardéktalanul bízom a társaság­ban. Kezdési idő: szombat 17 óra. NYÍRBÁTOR (3.)— NAGYKÁLLÓ (9.) V.: Nyikes (Nyitrai, Szelényi). Nyírbátor, Somogyi József szakosztályvezető: — Mi sem természetesebb annál, hogy le akarjuk gyűrni Nagykállót. Az elmúlt héten ott kukucskáltunk a Tiszaújváros elleni mérkő­zésükön, ahol újra megbizo­nyosodhattunk arról, hogy Vágó sokadik virágzását éli. A szívósan védekező, kevés vesz­tenivalóval érkező vendégcsa­pat fogadására kell minél töké­letesebben felkészülni. Szerdán Tiszalökön ennek irányába megtettük az első lépéséket, a lelkes hazaiakkal szemben a társaság teljesítette a minimá­lis elvárást, s a Kupa következő fordulójába evickéltünk. Unchiás ágyban töltötte nem­csak azt a napot, de a hét na­gyobbik felét is, biztató, hogy lábra kapására még van némi esély. Lukács sípcsontján to­vábbra is ott éktelenkedik egy rúgás nyoma, kiválása biztosra vehető. Elképzelhető, hogy Tömöri debütál a rangadón, ő igazán friss emlékeket raktá­rozhatott el a kállóiakról, az előző körben még ellenük fut­— A kupaszerda Jékén érte az NYFC-t. Szerény tudású ellenfélről lévén szó, mennyire sikerült — ha sikerült egyálta­lán—gyakorolni a Gödöllő el­len alkalamazandó taktikát? — Végtelenül szimpatikus csapattal játszottunk. Belelke­sedett közönség és ellenfél fo­gadott bennünket a faluban. Labdarúgóim nem vették fél­vállról a mérkőzést, egyetlen könnyelmű megoldást sem ész­leltem. Kellő lendülettel, fe­gyelmezetten futballoztak, ez számomra az elért eredmény­nél lényegesen fontosabb. Emi­att gondolom, hogy volt hasz­na a kilencven percnek. — Keveset tudunk a vendé­gekről. Gondolom, a stáb rész­letes információk birtokában van. — A két ékre mindig figyelni kell. Nagylaki és főleg a moz­gékony Szamosi jelenti a leg­több veszélyt. A karmester, Ivanics szedi össze a labdákat, őt igyekszünk majd kizárni a játékból. Jelen pillanatban bi­zonytalan, hogy a Vácról kijáró Burzi felépült-e korábbi sérü­léséből, s ha igen, elengedi-e Csank János szombaton, hiszen az NB I-ben is fordulót rendez­nek. Másik dolog, amire felké­szítettem a srácokat, hogy na­ballozott újvárosi színekben. Nagykálló, Kaszab István játékos-edző: — Hét közben kellemetlen események történ­tek a csapat háza táján. Kezde­ném azzal, hogy a szerdai kupamérkőzést sérülés miatt ki­hagyta Boda, Vágó és Szilágyi, raádásul egy közönségbosszan­tó, gyenge kilencven perc so­rán kiestünk a további küz­delmekből. És ez még nem minden. Horváth, valamint Bo­ros sincs tökéletes állapotban, ezért igazoltan hiányoztak az edzésekről. így a szombati rangadó előtt a legfőbb óha­junk, hogy a maródiak közül lehetőleg minél többen vállal­ják a játékot. Ugyanis csak eb­ben az esetben lehet esélyünk a pontszerzésre. Kezdési idő: vasárnap 17 óra. SÉNYŐ (1.)— RAKAMAZ (10.) V.: Lőrincz (Tomasovszki, Tassy). Sényő, Papp Lajos szakosz­tályvezető: — Szerdán nem igazán remekeltünk a bujtosi pályán, a játékosok is tompa­ságra panaszkodtak. Továbbju­tásunkkal érdekes szituáció állt elő, négy napon belül kétszer meccselünk Rakamazzal. Nem gyón szívós, erőszakosan foci­zó csapat a gödöllői. Piócaként ragadnak az ellenfélre. Erre csak agresszív harcmodorral lehet válaszolni. — Hazai pályán is Csehi marad a leghátsó ember, vagy Drobni lép vissza a középhát­véd posztjára? — Végre eljutottunk oda, hogy akár a mérkőzésen belül is két-három formációt variál­hatunk. Ennek egyik kulcsfigu­rája Csehi Tibi. Hátul a rutin­ját, a középpályán és legelöl pe­dig gyorsaságát, gólérzékeny­ségét fordíthatjuk a javunkra. Most utóbbi tulajdonságaira van szükség, ezért újra Drobni lesz a söprögető. Előtte a két emberfogó helyezkedik el, il­letve Ivanicsra is ráállítok egy embert. A többieknek szigorú­an támadó feladatot kell ellát­niuk. — Milyen egyéb változáso­kat tervez? — Barna sárga lapos bünte­tése letelt, és Sira is visszatér a keretbe, miután Mátészalka va­sárnap lép színre. Minden adott lett volna az eredetileg megál­modott kezdő tizenegy kijelö­léséhez, ám Bessenyei vírusos gyomorbántalmakkal kidőlt a sorból. A támadósor összetéte­lén fogok módosítani, úgy, hogy a kispadra is olyan játé­kosokat ültetek, akik csatárként is bevethetők. Koncz Tibor repesünk amiatt, hogy a Veigli- legénység érkezik hozzánk, jól tudván, a vendégek rossz soro­zatának is vége szakad egyszer. Elaltatnánk magunkat, ha a táb­lázaton elfoglalt pozíciójukat vennénk alapul. Mindent egy­bevetve sem mondhatok mást: három pontot kalkuláltunk erre a derbire, ezáltal tovább szilár­díthatjuk helyünket a csoport élén. Felettébb reményteli, hogy Kegye felépült térd­sérüléséből, vele a középpályán még acélosabbak lehetünk. Annyit még: a mérkőzésen be­lül „nagy bulit” tervezünk, ami állna a szünetben tizen- egyesrúgó-versenyből, vala­mint a megemelt árú belépő­jegyek egyben tombolaszelvé­nyül szolgálnak, a sorsoláson a Kőbányai Sörgyár termékeit kóstolhatják meg a szeren­csések. Rakamaz, Veigli Géza veze­tőedző: — Nyírkárászon az első félidőben elnyerte tetszé­semet a csapat akarása, tulaj­donképpen már ekkor eldőlt to­vábbjutásunk. Később vissza­estünk, több hiba csúszott a já­tékba. Látványos javulás nem­igen következik be, de becsü­letes hozzáállást várok vala­mennyi pályára lépő labdarú­Az elmúlt vasárnap a fővárosi éjszakában vége szakadt egy fe­lejthetetlen sorozatnak. A Hun­gária körúton az MTK bajnoki címét ünnepelte, felettébb csa­ládias légkörben, a kék-fehér tá­bor. Emelt fővel távozhatott a vereség ellenére is a tiszavasvári csapat, tíz fordulónyi gyorsított menetelésük így is maradandó emléket hagyott a szurkolókban. Most pedig itt a lehetőség a hosszú hajrá nyitására. — Furcsa mérkőzés lesz, annyi szent! A Hajdúnánás el­leni kilencven perc számos pi­káns részlettel szolgál. Köztu­dott: jómagam a szomszédvár kispadját cseréltem el a tisza­vasvári pálya ülőalkalmatos­ságára. Az sem feledhető, hogy Lente és Szűcs Sanyi is egykori társaival fog farkasszemet néz­ni. Továbbá amióta a második vonalban szerepelnek Fecs- kuék, a vendégek még minden pontot eloroztak előlük. Ha em­lékezetem nem csal, a kapuju­kat sem sikerült még felavatni. Ennyi ok bőven elég ahhoz, hogy legyen miért hajtanunk — érvel Szikszói Lajos veze­tőedző. — Mindezek ismeretében fö­löslegesnek tűnhet a kérdés: milyen reményeket táplál az gomtól. Meggyőződésem: nincs akkora különbség Sényő javára, mint azt a táblázat mu­tatja. Ezt, remélem, bebizonyít­juk. Eddig az volt a tendencia, hogy a rangadókon nem vallott szégyent együttesem. Kisvár­dán például közel álltunk a bra­vúrhoz, nemcsak rajtunk múlt, hogy végül vesztesen távoz­tunk. Sajnálatos, hogy Barczi derékbántalmak miatt — ki tudja, hányadszor — kidőlt a sorból, viszont Kapusztyin ál­lapota, úgy látom, talán meg­engedi beállítását. KISVÁRDA (2.)— KARCAG (5.) V.: Kálmán (Vitányi, Somosi). Kisvárda, Komáromi György vezetőedző: — A szerdai kupa- mérkőzésen néhány fiatalnak is lehetőséget adtam. Tanulság: a lelkesedés nem elég, bár az is igaz, kissé fáradtnak tűnt a tár­saság. Bántott a kiesés, a má­sodik félidőben jobbnál jobb helyzeteket puskáztunk el, mégis: a döntetlen reális ered­mény. Vasárnap nincs pardon, már csak azért is szeretnénk győzni, hogy tapadhassunk az éllovas Sényőre. Karcag kelle­metlen stílusú ellenfél, ismere­teink szerint lescsapdájukba már sok csapat belesétált. A hét második felében az edzések fő programja abból állt, hogy be­hatóan tanulmányoztattam a fi­úkkal e zavaró játékelem ellen­szerét. Jó jelnek veszem, hogy összecsapással kapcsolatban? — Megpróbáltam tompítani a találkozó élét azzal, hogy igyekeztem tudatosítani a fiúk­ban: ez is csak egy meccs lesz a sok közül. Vegyék olybá, mintha korábban mi sem történt volna. Ilyen előzmények után nem mondhatok mást, mint hogy szoros küzdelem jósolha­tó, de — s ezek nem nagy sza­vak — minden idegszálunkkal a győzelem elérésére koncent­rálunk. Várhatóan sokan elkí­sérik a nánási együttest, gondo­lom, a helybéliek sem hagyják cserben övéiket, így tehát be­népesülnek majd a lelátók. Azon leszünk, hogy mindenki — elsősorban a bennünket buz­dítok — elégedetten állhasson fel a lefújást követően. — Tapasztalt letörtséget a fiúk körében az első tavaszi kurdarc nyomán? — Nem hiszem, hogy külö­nösebben el kellene kenődni a vereség miatt. Az MTK ottho­nában ki lehet kapni, ez úgy­szólván benne van a futballban. — Szerdán Leveleken játszott kupamérkőzést Tiszavasvári. Az eredmény azt sugallja, si­mán nyert a gárda. Mennyivel jelentett többet, hogy a megszo­kott edzőmeccsek helyett ezút­gyakorlatilag a legideálisabb kezdő tizenegyet küldhetem pályára, mivel Marginean is kiheverte sérülését, de biztos, ami biztos, Nyírlugoson még pihentettem. VÁMOSPÉRCS (11.)— MÁTÉSZALKA (8.) V.: Drucskó (Bobkó, Dávid). Mátészalka, Mitró Károly vezetőedző: — Megmondom őszintén, a szerdai kupatalálko­zóra ugyan tartalékos csapattal utaztunk, de azt nem vártam, hogy rúgott gól nélkül kies­sünk. Mindez jól tükrözi, hogy nem vagyunk képesek több irányban koncentrálni. Abban azért nagyon bízom: bajnoki lendületünk nem törik meg, s egy pontszerzéssel stabilizáljuk helyünket a középmezőnyben. Az utolsó két mérkőzésünket megnyertük, ami számomra azt jelzi, érdemes dolgozni, még akkor is, ha sérülések és eltil­tások ritkítják sorainkat. Kosa, Szeles, Kocsán, Varga Attila és Papp teszi teljessé a hiányzók listáját. Azt már csak halkan jegyzem meg, eddig a számta­lan hátráltató tényező sem érin­tette eredményességünket. tál téttel bíró kilencven percen léptek pályára Pitácsék? — Szó, ami szó, nem brillíro­zott az együttes. Könnyedén vették a játékosok az összecsa­pást; mit ne mondjak, fegyelme­zetlenül, szétszórtan fociztak. Ez akkor is igaz, ha végül 4-1-re győztünk. Góljaink közül Erdei kettőt, Szűcs és Fecsku egyet- egyet vallhat magáénak. A tel­jes képhez tartozik, hogy a lel­kes vendéglátók szerezték meg a vezetést, innen fordítottunk. Ennél a teljesítménynél azonban jóval többet kell nyújtanunk a bajnoki meccsen. — Szikszói Lajosnál jobban aligha ismeri valaki Hajdúná­nást. Mi a sebezhető pontja az ellenfélnek? — Nehéz, nagyon nehéz ve­lük szemben futballozni. Annyit érdemes megjegyezni róluk, hogy a zárt védekezést nemigen adják fel, hacsak erre rá nem kényszerülnek. A fejet­len kitámadás rájuk aztán vég­képp nem jellemző. Rendkívü­li fegyelmezettséggel hajtják végre a játékosok a rájuk bízott feladatot. Három csatárral — mint azt idehaza már nemegy­szer tettük — fogjuk rohamoz­ni kapujukat. Az első perctől nyomást kell gyakorolnunk védelmükre, minél előbb hibá- zásra kell késztetni a hátsó alak­zat tagjait. Ilyenkor azzal könnyíthetjük meg helyzetün­ket, ha mihamarabb gólra vált­juk fölényünket. Ez az elkép­zelésünk egyébként ez idáig tökéletesen bevált, hazai kör­nyezetben csak Kaba ellen vá­ratott magára sokáig az első gól. — Eltiltás, sérülés zavarta-e a felkészülést? — Tulajdonképpen rendben lennénk. Természetesen gon­dok mindig akadnak, így Bohács torokfájdalmakra pa­naszkodott, míg Lente lába megrándult a fővárosban. A péntek délutáni edzés tisztáz­hatja a legapróbb részleteket is. Még meditálok egy-két poszton a kezdő tizenegyben, most csak az biztos, hogy Szilágyi helyet kap a csapatban, emígyen a négy középpályás közül valaki a kispadra szorul. K. T. Fegyelmik A megyei labdarúgó-szö­vetség fegyelmi bizottsága csü­törtöki ülésén a következő dön­téseket hozta: Palotai István (Záhony), Farkas Gábor (Fé- nyeslitke), Tunyácsi János (Kótaj), Lakatos József (Tisza­vasvári) 1-1; Mándoki László (Nyíribrony), Csáki László (Dombrád), Bihari István (Tisza- lök), Tóth Tibor (Kemecse) 2-2 soron következő bajnoki mér­kőzésen nem léphet pályára. BírÓCSerék! A pénteki számunkban közöltekkel ellen­tétben időközben módosult a megyei első osztály hétvégi for­dulójában sorra kerülő Csenger—Nyírlugos mérkőzésen közreműködő játékvezetői hármas összetétele. Mint arról Ambrus László, a JB elnöke értesítette szerkesztőségünket, a kilencven percet Varga Ferenc dirigálja majd, segítői Bellus és Szegedi partjelzők lesznek. Egy osztállyal lejjebb, a Dombrád—Gávavencsellő találkozót Radványi sípmester vezeti, partjelzői Naményi, valamint Máté sporttársak. NB III Tisza-csoport, 25. forduló Tömöri, a Nagykálló-szakértő Rangadók, megint csak rangadók! Hovatovább nem múlhat el anélkül hétvége, hogy a megyei csapatok ne egymás ellen csatázzanak. Ezúttal Nagykálló zarándokol Nyírbátorba, és Sényőre várják a rakamazi regimentet. A háziderbik alól mentesí­tett Kisvárda a várkertben Karcagot próbálja satuba fogni, Mátészalka pedig Vámospércsen igyekszik majd vámot szedni a hajdúságiaktól.

Next

/
Oldalképek
Tartalom