Új Kelet, 1995. május (2. évfolyam, 101-126. szám)

1995-05-20 / 117. szám

UJ KELET Sport 1995. május 20., szombat 13 Megyei sportbizottsági ülés Közhasznú társaságként tovább? Csütörtökön ülést tartott a megyei közgyűlés sportbizott­sága. Szomorúan állapították meg a tagok, hogy a megyei cél­tartalékból a sportra szánt ötmillió forintból még egy fillér sem érkezett be sem a diáksportszövetségbe, sem pedig a szak- szövetségekhez. A napirendi pontok között szerepelt annak az anyagnak a megvitatása, amely június 9-én kerül a köz­gyűlés elé, szó esett a Bujtosi Szabadidő Csarnok helyzetéről, sorsáról, valamint arról, hogy közhasznú társasággá alakít­sák át a megyei sportigazgatóságot. Bartha László, a bizottság elnöke így foglalta össze a tör­ténteket: — A sportbizottság az első fordulóban megtárgyalta a jú­nius 9-én közgyűlés elé kerülő, a megye sportjával, jövőbeni stratégiájával foglalkozó terve­zetet. A következő héten tár­gyaljuk újra. Egy olyan előter­jesztést szeretnénk a megye­gyűlés képviselői számára el­készíteni, aminek segítségével a megyei közgyűlés minimum négy évre meg tudja határozni azokat az alapelveket, irányel­veket, amelyek mentén a következő négy évben koordi­nálja, finanszírozza a megye sportját. Igyekszünk ezt minél szélesebb körben megvitatni, nemcsak a sportbizottság tag­jainak a bevonásával, hanem kikérjük a szakma, a sport­vezetők, a testnevelők, a spor­tolók véleményét is. Ennek a napirendi pontnak az is megad­ja a súlyát, hogy a sportkoncep­ció elfogadása mögött pénz van. Az egyesületek, diákspor­tolók a sportkoncepcióban meghatározottak szerint kap­hatnak támogatást a következő négy esztendőben. — A sportkoncepció része az OTSH megyei sporthivatalá­nak további sorsa. Közismert, hogy az önkormányzati tör­vény értelmében 1996. január elsejével a megyei sporthivata­loknak a megyei önkormány­zatokhoz kell kerülniük. A me­gye sportjának szervezése, ko­ordinálása a megyei önkor­mányzat kötelező feladatává válik. A mai sportbizottsági ülésen az első alternatívát, azaz hogy a megyei sporthivatal be­integrálódjon a megyei hivatal­ba, elvetettük. Ekkor ugyanis félő, hogy az a szellemi tőke, ami az évek során felhalmozó­dott és ami a megyei sporthi­vatalban jelenleg megvan, az integrációval elveszne. Jobb­nak tartanánk, ha vagy alapít­ványi formában, vagy az ön- kormányzat intézményeként esetleg a már említett közhasz­nú társaságként működne to­vább. Én az utóbbi mellett vok­solok, mert a közhasznú társa­ság egy olyan nonprofit szer­vezet, melynek a nyereségét vissza kell fordítani — jelen esetben a sportba. A közhasz­nú társaság létrehozásával távo­labb kerül a sport a napi politi­kától, miközben ellátja megma­radt állami feladatait és azokat, amiket a megyei közgyűlés meghatároz a részére, de ugyanakkor nyitott marad az egyesületek, a sportszövetsé­gek számára. Sokkal szélesebb, több rétegű munkát tudnának így végezni, mintha egyszerű­en csak beintegrálódnának egy intézményi formába, ahol köz- alkalmazottakká minősülnek a dolgozók, vagy egy hivatali formába köztisztviselőként. ü A közhasznú társaság munkáját ki finanszírozná? — Eddig erről csak érintő­legesen beszéltünk. Szóba ke­rülhet az is, hogy nemcsak a megye alapítja meg ezt a köz­hasznú társaságot, hanem ad hozzá pénzt a megyeszékhely és azok a városok, települések, ahol pezsgő sportélet van, NB I-es és NB II-es csapatok sze­repelnek a különböző sport­ágakban, kiemelkedő diák- sportkörök működnek, hiszen a közhasznú társaságnak ezek a települések is hasznát látják. Nekik sem mindegy, hogy sta­bilan működik-e a társaság vagy sem. Bízunk benne, hogy az új forma létrejöttével a finan­szírozáshoz, működéshez szük­séges támogatást az állami és megyei szervektől megkapjuk. Az alapításhoz viszont tőke kell, és ehhez kell a megyeszék­hely és a megyei városok segít­sége. Ez nem egy olyan vállal­kozás, ami otthon egy telefon­nal és egy faxszal megoldható. — A Bujtosi Szabadidő Csarnok ügyében úgy foglal­tunk állást, jó döntés volt az, hogy az intézményt a megye és a város közösen üzemelteti. A három év alatt növelte bevéte­lét az intézmény, amiből ko­moly összegeket fordított fel­újításra és fejlesztésre. Ezért mindenképpen támogatjuk ezt a formát. A megye-város egyeztető bizottságának azt ja­vasoljuk, hogy az együttműkö­dési formát négy évre hosszab­bítsa meg, és mivel a rendez­vények szervezése, rendezése, a csarnokban készülő csapatok edzésideje eltolódott a nyíregy­háziak javára, ajövőben változ­tatni kell a 35-65 százalékos arányon. Magyarul: Nyíregy­házának az eddig 65 százalékos üzemeltetési elkötelezettségét magasabbra kell emelni. Az az összeg, amivel a megye és a város támogatja a Bujtosi Sza­badidő Csarnokot, nem csök­kenhet, csak növekedhet a következő években. Mint a nyíregyházi közgyűlés SZDSZ- frakcióvezetője 1996-ban látok erre fedezetet. Elképzelhető, hogy 25-75 százalék lesz majd az előbb említett arány, de nyil­ván ezt az egyeztető bizottság­nak kell jóváhagynia. Ez évi 2- 3 millióval jelent nagyobb tá­mogatást a korábbinál. O Miért bukott meg az az el­képzelés, hogy a megye eladja Nyíregyházának 18 millió fo­rintért a Bujtosi Szabadidő Csarnok résztulajdonjogát? így teljes egészében a városé len­ne a csarnok, egyedül Nyíregy­háza finanszírozná. — Ötlet szinten ez valóban felmerült, de olyan tárgyalásról nem tudok, ami pontos össze­geket tartalmazott volna. Az elmúlt öt évben azok az intéz­mények, amelyeket a két ön- kormányzat közösen finanszí­rozott mint például a színház és megyei könyvtár, jól működ­nek. Nem hiszem, hogy ezt a jó tendenciát ’95-ben fel kelle­ne rúgni. Q Mennyire vonják be a sportkoncepció elkészítésébe, a tervezett átalakításokba a me­gyei településeket? Mintha az arányok nagyon kezdenének eltolódni a megyeszékhely felé, közben ezzel párhuzamosan a régi-új szervezet is igyekszik részt kérni a megyeszékhely sportköltségvetéséből. — Én ezt nem így látom, igyekszünk az arányokat betar­tani. Éppen most hoztunk ha­tározatot arról, hogy a nyíregy­házi sportalbizottsággal történő egyeztetés után a megye na­gyobb városaiban a helyszínen tájékozódunk a sportéletről, kikérjük a helyi sportszakem­berek véleményét az aktuális kérdésekben. Érdekel bennün­ket, ők miként gondolják azt, hogy a megyei sportbizottság miben tudna segíteni nekik. O Hamvas László, a megyei közgyűlés alelnöke úgy nyilat­kozott, hogy a megyei közgyű­lés nem a megyében lévő önkor­mányzatok közgyűlése, hanem a megyében található 288 ön- kormányzat után a 299. Ón most úgy nyilatkozik, mintha ez a sportra nem lenne teljesén igaz. — A megye a régi vezető szerepét való igaz, hogy nem tudja megtartani, de szerintem abból kell kiindulni, amit az önkormányzati törvény szá­munkra kijelöl, és aszerint a megye sportjának irányítása, szervezése, koordinálása a fel­adatunk. Amennyiben van erre forrás, pluszfeladatot is felvál­lalhat. Minthogy fel is vállalja — ismerve a megyei közgyű­lés tagjainak sportszeretetét — az élsport, a diáksport támoga­tását. Száraz Attila A világ sportja — sorokban Brüsszel: Halálos autóbal­esetet szenvedett Kurt Van- gompel, a belga Antwerp csa­patának csatára. A 21 éves lab­darúgó az egyik legtehetsége­sebb játékos volt hazájának utánpótlás-válogatottjában. Madrid: Emilio Butragueno, a spanyol Real Madrid futbal­listája csütörtökön megerősí­tette, hogy az idény végén tá­vozik klubjától. A 31 éves, 69- szeres válogatott csatár egye­lőre nem árulta el, hol folytatja pályafutását, a kiszivárgott hí­rek arról szólnak, hogy Japán­ba költözik. A Keselyű bece­névre hallgató játékos 1984- ben debütált a Reálban, s az­óta 341 mérkőzésen 123 gólt szerzett. Labdarúgás Ritka vendég az orvos A pályákat járva lépten-nyomon tapasztalhatjuk a gerjedő indulatokat, mondjuk ki bátran: eldurvult a futballt körülvevő millió. Nem véletlen, hogy egyre ritkábban botlunk a gyengéb­bik nem képviselőibe a mér­kőzéseken, ha mégis, több­nyire a játékosok hozzátarto­zói, barátnők, feleségek szo­rítanak párjukért. Azokért a fiúkért, meglett családapá­kért, akik gyakran testi épsé­güket veszélyeztetve vetik magukat a küzdelembe. S ez még a szerencsésebbik eset. Mostanság ugyanis hamar fel­megy a pumpa, elborulnak az agyak, régi, kipróbált emberi kapcsolatok mennek a pilla­nat tört része alatt tönkre egy- egy brutális belemenés láttán, annak megítélésekor. Az éb­redés pedig szörnyű. Sziréná­zó mentőautók, kétségbeesett tekintetek, döbbenet. Törik a csont, eszméletvesztés, labda­rúgó hordágyon el, s még jó, ha időben érkezik az orvos. Tényleg! Hol vannak az egészségügyiek, ott vannak- e egyáltalán a találkozókon? Ennek jártunk utána, kör­kérdést intézve a megyei első osztályú csapatokhoz, edzők­höz, szakvezetőkhöz. Kemecse, Kondor Lajos sportköri elnök: — A csapat mellett hivatásos mentőápoló tevékenykedik, aki mind a ha­zai, mind az idegenbeli mér­kőzéseken ugrásra kész. Ter­mészetesen akkor jó, ha semmi dolga nem akad. Mió­ta benne élek a futballban, egy borzalmas esetre emlékszem. Közel húsz éve, Rácz István nyílt lábszárcsonttörése oko­zott izgalmat, játékostársam lábát én magam tartottam. Nem kívánom senkinek a lát­ványt, a törött csont átszakí­totta a sportszárat. Csenger, Juhász Zsolt lab­darúgó: — Tudomásom sze­rint nincs jelen orvos. Illetve, mint szurkoló igen, de nem a kispadon foglal helyet. Visz- szagondolva a közelmúltra, egy kéztörést kellett ellátni, az őszi idényben pedig két, a fejbőrön keletkezett sebet varrtak össze. Abból a szem­pontból szerencsés a pálya fekvése, hogy közel a mentő- állomás, így a segítség is ha­mar érkezhet. Levelek, Kapdos József sportköri elnök: — Amíg az NB Ill-ban szerepelt együtte­sünk, valamennyi otthoni meccsünkön biztosítottunk orvost. Azóta ez megszűnt. A sportteleptől alig száz méter­re lakik a doktor, ami több a semminél. Lábtörés már volt nálunk is, akkor mentőt kel­lett hívni. Fehérgyarmat, dr. Katona Sándor klubelnök: — El­mondhatom, jómagam és dr. Tóth József technikai vezető személyében állandó az orvo­si felügyelet. Kívánatos len­ne olyan emberek jelenléte a mérkőzéseken, akik nemcsak felismerik a sérülés súlyossá­gát, hanem intézkedni is tud­nak. Nem elég kitenni a men­tőládát, azt használni is tudni illenék! Csak két esetet emlí­tenék: három éve Cserepes Ottó, tavaly Gubacsi Zoltán törte lábát. Záhony, Erdei Árpád ügy­vezető elnök: — Az ügyeletes orvossal tartjuk a kapcsolatot, magán az összecsapáson nincs állandó felügyelet. Nagy sze­rencsére, futballpályán még nem láttam olyan esetet, ami gyors beavatkozást igényelt volna. Kézilabdában már igen: súlyos szemöldöksérülést oko­zott egy kemény ütközés, ami agyrázkódással, valamint emlé­kezetkihagyással párosult. Tarpa, Nagy Elek játékos­edző: — Sajnos Tarpán sem megoldott az orvosi ellátás. Korábban egy lelkes fiatalem­ber viselte gondját a sérültek­nek, ám időközben a labdarú­gást igencsak kedvelő doki el­költözött a faluból. A verseny- kiírás nem kötelezi a csapato­kat egészségügyi személyzet biztosítására, pedig nem ártana ottlétük a pályák tőszomszéd­ságában. Még a megyei másod- osztályban történt, hogy a Nagycserkesz elleni mérkőzé­sünkön kapusunk a levegőben ütközött a felugró csatárral, és elájult. Azonnal értesítették a körzeti orvost, mire ő befutott, a szerencsétlenül járt játékos magához tért. Ibrány, Kovács Tibor veze­tőedző: — Amennyiben ideje engedi, dr. Szegedi Tibor kiláto­gat a gárda mérkőzéseire. És hál' istennek, ezt gyakran teszi. Má­sokhoz hasonlóan, én is szen­vedő részese voltam lábtörésnek, és Kató István lábszárcsonttö­rése is élénken él még bennem. Vásárosnamény, Pankotai Pál szakosztályvezető: — Abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy egy orvos isme­rősünk rendszeresen kijár a meccsekre. Szereti a futballt, nemegyszer távolabbi települé­sekre is- velünk tart. Tavaly Szpodnyi kiugrott vállát rántot­ta vissza, ennél komolyabb bal­eset — lekopogom — még nem történt. K isléta, Czirbik Richárd já­tékos-edző: — Tény, orvos nélkül zajlanak otthoni találko­zóink, de gyorsan hozzáteszem, a körzeti orvos hétvégeken kö­teles ügyeletet adni, elérhető távolságban kell tartózkodnia. Nem azt mondom, hogy ez a módszer tökéletes, ám amikor két hete egyik ifjúsági játéko­sunk bokatörést szenvedett, azonnal a helyszínen termett, s tette a dolgát. Véleményem szerint a legalsó szinten is igen­csak szükség lenne a fehérkö­penyesek jelenlétére, amellyel megelőzhetnénk a tragédiákat. Tiszalök, Gáli Sándor ve­zetőedző: — Orvos hiányában rendezzük mérkőzéseinket, amit én személy szerint nagyon fájlalok. Odaát, Romániában még a serdülő meccsek sem kezdődhetnek el, ha nem áll készenlétben egészségügyi stáb! Szakavatott asszisztensek figyelik árgus szemekkel a pá­lyán zajló eseményeket, s ez felettébb megnyugtató érzés. Nagyhalász, Szakács Lász­ló vezetőedző: — Nem tu­dom, hogy más településeken van-e, nálunk nincs jelen or­vos a hazai derbiken. Vitkai tragikus sérülése ébresztett rá, hogy bizony elkelne a külső segítségnyújtás. Szóvá is tet­tem a vezetőség tagjainak ezen kívánságomat, mert nem lehet halogatni ennek a lépés­nek a megtételét. Az edzők ugyan elméletileg értenek az elsősegélynyújtáshoz, ám mindez kevés, ha gyors be­avatkozásra kényszerülünk. Pályafutásom során előfor­dult már, hogy a mentő vitt el játékost, de szerencsére utó­lag kiderült, nagyobb volt az ijedtség, mint az a sérülés első pillanataiban tűnt. Újfehértó, Nyisztor Sán­dor vezetőedző: —Legalább egy olyan valaki lehetne a kö­zelben, aki képes szakszerű­en ellátni a sérülést szenvedett labdarúgót. Ezzel máris el­árultam, hogy tudtommal nem szegődött orvos a csapat mellé. Azt vélem az elsőrangú feladatnak, hogy az együttes környékén mozgók közül va­lakit, lehet az edző, vezető vagy egyéb beosztásban tevé­kenykedő, kioktatnának első­segélynyújtásból. Persze a leg­jobb megoldás nyilvánvalóan az lenne, ha értő kezek avat­koznának közbe, amikor per­ceken múlhat az emberélet. Hardware, Szilvási István vezetőedző: — Sajnos hiú ábránd orvosi segítségre vár­ni. Mérkőzéseinket nélkülük rendezzük. Korábban javasol­tam a szövetségnek, hogy le­galább életmentő vizsgával rendelkező egészségügyi dol­gozó jelenlétére kényszerít­sék a csapatokat. Az edzők ugyan bírnak minimális isme­retekkel, ám amilyen idegál­lapotban nézik a játékosok produkcióját, elképzelhető, hogy milyen támogatást kap­hat a rászoruló. Dubóczki ese­te rémlik fel. akit két éve Tarpán nyakon rúgtak. Hirte­len elvesztette az eszméletét. Rögtön került orvos — mert milyen jó, hogy ott volt a helyszínen —, s magához té­rítette a pórul járt fiút. Baktalórántháza, Kor­mány Béla szakosztályel­nök: — Nincs orvos a mérkő­zéseken. Ezen azonban sürgő­sen változtatni fogunk. Jelen voltam ugyanis Kisvárdán, tanultam a Vitkaival történt megdöbbentő esetből. Megrá­zott a sérülés mértéke, felka­vartak a látottak. Mentsé­günkre szóljon: a mentőállo­más a közelben található. Nyírlugos, Domokos Já­nos vezetőedző: — Borzasz­tóan fontos lenne orvost biz­tosítani a bajnoki mérkőzé­sekre. Megvallom, eddig en­gem sem foglalkoztatott a kérdés, túlságosan lekötötte figyelmemet a csapat felké­szítése. Ezentúl megpróbá­lom rábírni a körzeti orvost, aki mellesleg, a futballt értő ember, hogy kijöjjön va­sárnap délutánonként a pá­lyára. Koncz Tibor

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom