Új Kelet, 1995. május (2. évfolyam, 101-126. szám)
1995-05-19 / 116. szám
Megyénk életéből 1995. május 19., péntek UJ KELET Skót szakértő a Tiszánál Amit tudni kell az önkéntes biztosítópénztárakról (2.) Isten hozta, őrnagy úr! Nyíregyházán töltött két napot Robin Cuthbert, a brit hadsereg őrnagya. Itt-tartózkodása félhivatalosnak tekinthető, míg csütörtökön Budapesten hivatalos tárgyalásokat folytat a magyar hadsereg szakértőivel, a közelgő magyar—brit hadgyakorlat előkészületeiről. Városunkban a Felső-Tisza Alapítvány vendége volt. Jövetelének az volt a célja, hogy bejárja azokat a helyeket a Felső-Tiszán, ahová a nyáron angol diákok érkeznek terep- gyakorlatra. Ennek angliai szervezője az Operation New World, házigazdája a Felső- Tisza Alapítvány. Rövid itt-tartózkodása alatt volt alkalmunk beszélgetni az igen szimpatikus őrnaggyal munkájáról és magánéletéről. Megtudtuk, hogy a hadseregben kommunikációs szakértőként dolgozik, közelebből a különböző helyszínek közötti műholdas összeköttetések telepítését-irányítja. Az Operation New World felkérésére azon dolgozik, hogy a júliusi terepgyakorlat idején közvetlen, élő kapcsolat legyen a Tisza-parti helyszínek és London között. Most egy teljesen új technikát alkalmaznak az expedíció munkájának nyomon követésére. Eddig a műholdas kapcsolat- tartásnál külön volt a kép- és a hangküldés, most a kettőt egyszerre fogják továbbítani. Részéről ez személyes ügy, mert ennek kifejlesztésében maga is nagy részt vállalt. Ez a rendszer nem túl gyakori magas költsége miatt (70 000 font + percenként 10 font), de a CNN elektromos-információgyűjtő csapata már ilyet használ külföldi tudósításai alkalmával. A terepet Tokajnál és Szat- márcsekénél nézte meg, hogy alkalmasak-e a helyszínek a telepítésre. Az angol hadseregről elmondta, hogy azokon a területeken, ahol hadgyakorlatot, kiképzést folytatnak, hivatásos természetvédőkkel együttműködve rendezik vissza a terepet az eredeti állapotára. Ez számukra kötelezően előírt, és az anyagiakat a kormány biztosítja hozzá. Magánéletéről annyit árult el a skót származású őrnagy, hogy körülbelül 30 km-re él Bristoltól feleségével és két gyermekével. Hobbija elsősorban a családja. Kedvenc időtöltése a barkácsolás, leginkább a régi bútorok újjávarázsolása, a modellezés és az ejtőernyőzés. Hivatásánál fogva a világ több részén járt már, és sok országban állomásozott hosz- szabb-rövidebb ideig (Ciprus, Németország, Beliz az Antilláknál, Falkland-szige- tek). Magyarországon most jár először. Az utóbi öt évet leszámítva angol katonatiszt nem utazhatott turistaként szocialista és volt szocialista országba. Számára minden új és érdekes, ami előítélete volt, azt egytől egyig elfelejtette. Nagyon szeretnék, ha nyáron személyesen jöhetne beüzemelni a rendszert, így jobban körülnézhetne, mert nagyon tetszett, amit eddig látott. Ez, sajnos, nem rajta múlik, de ha sikerül, elhozza a gyermekeit is. Csisztu Csilla Tehetséges cigánygyerekek vetélkedője * Érdemes tanulni Május 17-én háromnapos kulturális, szaktárgyi és sport- vetélkedő kezdődött 6—16 éves korú cigánygyerekek számára a 13. Számú Általános Iskolában. A vetélkedőnek otthont adó intézmény igazgatóját, Kozma Istvánná! a kezdeményezés céljairól, jelentőségéről kérdeztem: — Miért szervezték a versenysorozatot? — A rendezvény célja a tehetséggondozáson túl elsősorban az, hogy a cigány származású tanulók is lehetőséget kapjanak a versenyzésre, megmérettetésre. hiszen ezeknek a gyerekeknek nagyon kevés esélyük van arra, hogy az ilyen jellegű rendezvényeken eredményesen szerepeljenek. Nagyon sok olyan cigánygyerek van, akiknek egyébként nincsenek a tanulásban sikerélményei, de itt valamilyen téren tehetségesnek bizonyulnak. Arra törekszünk, hogy az itt „felfedezett” gyerekeket továbbra is kitartó munkára ösztönözzük, megerősítsük bennük a meggyőződést, hogy érdemes tanulni. —Eddigi tapasztalatai alapján eredményesnek tartja ezt a törekvést? — Tanítványaink és a versenyeken kiemelkedően jól szerepelő gyerekek többsége tovább tanul középiskolában, a legtöbbjüknél viszont éppen a kitartással van gond. A sikeresen felvé-telizők egy része rövid időn belül félbeszakítja tanulmányait, de szerencsére azonban arra is van számos példa, hogy a gyerek becsületesen helytáll, és elvégzi a középiskolát. — Honnan jelentkeznek a gyerekek erre a versenyre? — A város bármely iskolájából jöhetnek a résztvevők, de természetesen elsősorban azokból az iskolákból jelentkeznek. ahol sok a cigánygyerek. Nagyrészt az 1. Számú, a 23. Számú Általános Iskolából, valamint a nyírszőlősi és a sóstóhegyi iskolából érkeznek a versenyzők. Mivel az idén az Úttörő című lap is támogatja rendezvényünket, a versenyfelhívás megyei, illetve országos szinten is megjelent, de egyelőre még csak a nyírteleki általános iskola nevezett be a vetélkedőre. Megyén kívüliek nem jelentkeztek, reméljük a résztvevő iskolák köre a közeljövőben bővülni fog. „— Melyek azok a verseny számok, amelyek általában a legnépszerűbbek és amelyekben a legjobb eredmény születik? — A különböző sportversenyek a kulturális, irodalmi vetélkedők a legkedveltebbek, általában itt produkálnak legjobban a gyerekek. — A felkészítés és a versenyek lebonyolítása — gondolom—jelentős többletmunka a pedagógusoknak. Nem érzik ezt tehernek? — Semmiképp sem. Mi önként és örömmel vállaltuk ezt a munkát, együtt küzdünk és dolgozunk a gyerekekkel, és tanítványaink sikerei bőven kárpótolnak minket fáradozásainkért. A múltban gyökerező hagyományok Az önsegélyezés az ipari fejlődéshez, a polgárosodáshoz szorosan kapcsolódó folyamat, amely Magyarországon a bányamunkásság körében kezdődött el. Az első írásos nyomok a XII. századból maradtak ránk. Ekkor a bányászok önsegítése az egyház jótékonysági tevékenységéhez kapcsolódott. A kolostorok, apátságok kezelték az adományokat, cserébe kórházakat, betegszobákat és ellátást biztosítottak. Thurzó János bányájában 1496-ban megalakult az első bányatársláda, a bajba jutott társaik, illetve az elhunytak özvegyeinek megsegítésére. A kincstári bányatársulati társládák létesítésére 1778-ban udvari kamarai rendelet született, amely a mai szabályzatok eredetijének tekinthetők. Mintegy 76 évvel később az osztrák bányatörvények hatályát kiterjesztették a magyarok lakta területekre is. Ekkor már nemcsak a bányászok, hanem a kohászatban dolgozó emberek és családtagjaik védelmében is kötelezővé tették az önsegélyező pénztárak létrehozását. A Monarchia idejében megalakult az Általános Munkás- betegsegélyező és Rokkantpénztár, amit a mai társadalom- biztosítás előszervének lehet tekinteni. A két világháború közötti időszakban megszületett a modern társadalombiztosítás feltételeit szabályzó törvény, amely az önsegélyezést merőben új alapokra helyezte. Részben elismerte pénztárként, de többségében kisegítő szolgáltatásokat nyújtó segélyegyesületekként működtek tovább. A második világháború kitörésekor Magyarországon 95 elismert nyugdíjpénztár működött. Az 50-es évek elején a társadalombiztosítási rendszer átalakításával egy időben az önsegélyező pénztárak is javarészt megszűntek. Napjainkig mintegy húsz olyan kölcsönös segélyegylet maradt fenn, amely 1945 előtt alakult. Ezek elsősorban a vasútnál, a bányákban, illetve a tartós egészségkárosodást okozó munkahelyeken maradhattak meg. Két évvel ezelőtt pedig megalkották és hatályba léptették azt a törvényt, amely újra megadja a keretlehetőséget az önkéntes biztosítópénztárak működéséhez. 1993 óta folyamatosan alakulnak újabb és újabb független és autonóm önsegélyező pénztárak hazánkban, mára több mint száz bejegyzett pénztár működik. A feladatkörüket tekintve részben kiegészítő, részben helyettesítő — külön törvény által feljogosítva például tb-ellátást helyettesítő — funkciót töltenek be a kötelező biztonsági rendszerben. így most már a nyugat-európai rendszerekhez hasonlóan három pilléren — a tb-n, az önsegélyező pénztárakon és az öntakarékosságon — nyugodhat a magyar polgárok nyudíj- és egészségbiztosítása. (A következő rész: Állami érdek a pénztárak elterjedése) —vip— Sajtótájékoztató a Megyeházán Vízmű, gyógyszertár, sóstó Sajtótájékoztatót tartott tegnap délelőtt kilenc órától dr. Zilahi József , a megyei közgyűlés elnöke a Megyeházán. A témák között a vízmű és a Gyógyszertár Központ átalakítása, Sóstó rekonstrukciója, a TIGÁZ és a MÓL privatizációja, va-lamint az Amerikába utazó küldöttség célja, programja szerepelt. Ez utóbbival lapunk más részén hosszabban foglalkozunk. Dr. Zilahi József emlékeztetett arra, hogy a megyei közgyűlés 1992-ben tárgyalta először a közüzemi vállalatok átalakítását és a vagyon átadásának egyes kérdéseit. Akkor úgy foglaltak állást, hogy a vállalatokat egyszemélyes gazdasági társaságokká kell alakítani. A vonalas közművek körül akkor sem volt és most sincs vita, hiszen azt minden település megkapta. A megyei közgyűlésnek az önkormányzati törvény szerint nincs alapszolgáltatási feladata, nem kötelezhető tehát vízellátási, csatornázási feladatokra. így vagyont sem kérhet, és nem is kér. Politikai csatározások miatt ez a szilárdnak hitt szakmai elképzelés felborult. Nagyon félő, ha rövid időn belül nem sikerül megállítani ezt a folyamatot, akkor a megye vízellátási és csatornázási problémájánál számolni kell azzal, hogy a lakosság és gazdaságok vízellátása is veszélybe kerülhet — figyelmeztetett a megyei közgyűlés elnöke —, hisz a felúj ítások, karbantartások nem úgy történtek meg, ahogy azt normál körülmények között elvárható lett volna. Országos példák állnak ennek megerősítésére, elég, ha a dombóvári és szekszárdi esetekre gondolunk. Nem túlzás azt állítani, hogy ez közvetlen életet is veszélyeztethet. Ma a vízművek őrzése alig-alig megoldott. Ez az állapot, ahogy most van, sokáig büntetlenül nem maradhat fenn — állította. — Ennek rendezésére kértük, hogy Nyíregyháza Megyei Jogú Város és a megyei közgyűlés egyeztető bizottsága közösen tárgyalja meg ezt az ügyet. Május negyedikén másodízben került megtárgyalásra, ahol lényegében meg is állapodtunk abban, hogy ezt a kérdést jogi úton rendezni kell. de bíróság bekapcsolása nélkül. Mielőtt a közös munkát megkezdhettük volna, meglepetéssel vettük tudomásul, hogy a bíróság a NYITVICSAV-ot bejegyezte. A nem jogerős bejegyzést a megyei közgyűlés megfellebbezte. A vízműnek két alapítója van, annak bárminemű átalakítására csak azok hozzájárulásával kerülhet sor. Éppen ezért nem jegyezhető be részünkről a KELETVÍZ sem. Szerdán ezt tisztáztuk, és Gazda László koordinálja majd a város és a megye között a közös munkát. (További részletek lapunk holnapi számában) Vízműviták Lapunk egy korábbi számában már tájékoztattuk olvasóinkat a Nyíregyháza és Térsége Víz- és Csatornamű Vállalat testületi tulajdonosi üléséről. Az értekezleten a cég vezetése bejelentette, hogy az évek óta folyó pereskedés eredményeként a megyei bíróság mint másodfokú hatóság kötelezte a Tisza- menti Vízművek Rt.-t — amely eddig biztosította a vizet a NYITVICSAV számára —-, hogy közművagyonát a csatornamű vállalathoz tartozó településeknek adja át. Elhangzott, hogy a TV Rt. vezérigazgatója a megyénk igazgatóságán egy munkásgyűlésen azt jelentette ki, hogy a bíróság döntése törvénytelen, és mindent elkövetnek — még a Legfelsőbb Bíróságon is —, hogy a vagyonátadást megakadályozzák. Telefonon érdeklődtünk Szolnok székhelyű részvénytársasásg vezérigazgatójánál: — Mi történt a munkásgyűlésen, és mit várnak a Legfelsőbb Bíróságtól?-— Én nem mondtam, hogy a bíróság döntése törvénytelen — tájékoztatott Makrai Mihály. — Mi a bíróság döntését tiszteletben tartjuk, ha nem is értünk azzal egyet. Jogorvoslatért fordultunk a Legfelsőbb Bírósághoz, mert véleményünk szerint az ítélet több esetben is pontatlan. Három variáció lehetsége. A legfelsőbb bíróság jóváhagyja a megyei bíróság ítéletét, vagy új eljárás lefolytatására visz- szaadja. Mi a harmadik verzióban reménykedünk, amely alapján felfüggesztik a vagyon átadását, a közművagyon továbbra is tartósan állami tulajdonban maradna, és az rt. kezelné. Ez már csak azért is indokolt, mert a Közlekedési, Hírközlési és Vízügyi Minisztérium a vagyont jelentős közcélúnak minősítette. KvZ
