Új Kelet, 1995. május (2. évfolyam, 101-126. szám)

1995-05-16 / 113. szám

Labdarúgás UJ KELET 1995. május 16., kedd 15 NB III Tisza-csoport Oláh új lapot nyitott Mátészalka harmadik vo­nalbeli gárdája a Tisza-cso­port egyik éllovasát, Szeren­cset fogadta szombaton. Mi tró Károly nem volt köny- nyű helyzetben az összeállí­tásnál, hiszen sérülések, eltil­tások tizedelik a keretet. En­nek ellenére az edző már előtte fogadkozott: nem adják meg azt a sanszot a szeren­csieknek, hogy Mátészalkáról bravúrral távozzanak. A mérkőzés kellemes tava­szi időben kezdődött, minden adott volt a jó derbihez. A vendégek két legjobbika, Koszta és Szántó az első perctől komoly védőőrizetet kapott. Előbbit Szűcs, utóbbit Márián kísérte árnyékként a pályán, ha valamelyikük mégis lemaradt, a mester egyből figyelmeztette őket kötelességükre. Mögöttük Krizán szinte hiba nélkül vé­gezte dolgát. A középpályán Krasznai irányított, elöl két ék, a fiatal Sira és a tapasz­taltabb Oláh próbálkozott a gólszerzéssel, ami ezen a dél­utánon mindkettőjüknek si­került is. Kicsit mögöttük ját­szott Király és Szilvási, s leg­többször ők is időben érkez­tek az ellenfél kapujához. Különösen Király előtt adó­dott sok lehetőség, de ezen a napon körbelőtte a kaput. Nemcsak ők, de Kocsán is többször odaért leghátulról a támadásokhoz, s egy minta­szerű egyéni akció után előtte is adódott egy nagy helyzet. Fazekas inkább középen és hátul ténykedett. A hazaiak légióként gyors, a széleken vezetett támadásokkal veszé­lyeztettek, illetve időnként Krasznai lódult meg középen, s vagy rádurrantott, vagy ügyesen indított. Távolról, a szabadrúgásokból még Kri­zán volt veszélyes Rus kapu­jára, aki ezen a napon sok lö­vést megfogott. A szeren­csiek az ellentámadásaikat a középpályán még gördüléke­nyen vezették, de a kapu előterében elakadtak, mert nem tudták a két éket meg­játszani. Igazán nagy helyze­tük nem is adódott, annak el­lenére, hogy néha percekig náluk volt a labda; ez legin­kább a büntetőből szerzett szépítő góljuk után volt így. A kapura ebben az idő­szakban is a hazaiak voltak veszélyesebbek. A mérkőzés után láthatóan felszabadultan nyilatkozott Mitró Károly: — A nyírbátori győzelem után megtaláltuk azt a rit­must, azt a módot, amivel fel­törhetjük az ellenfél védel­mét. Hét közben is jó erőben voltak a fiúk, már akkor bi­zakodtam a sikerben. Érzik, hogy mikor merre kell indul­ni a támadásoknál, merre kell elszabadulni. Felépítettük tá­madási elképzeléseinket, és ezeket sokszor már meg is valósítjuk. A taktikánk reme­kül bejött, az emberfogókat külön is dicsérném. Nagyon jó mérkőzést nyertünk meg egy igazán erős ellenféllel szemben, s azt külön értéke­lem, hogy 2-0-ra vezettünk. Szerintem a szépítő gól után is nálunk maradt a kez­deményezés, a különböző já­tékelemekben is felülmúltuk vendégeinket. Még több gól­ra is lett volna lehetőségünk. Ennek ellenére még mindig van lehetőségünk a javításra, a szebb* játékra. A várt győ­zelem megszületett. —Kiket dicsérnél a csapat­ból? — Nem szívesen emelek ki senkit, mert igazi csapatküz­delem volt, de ha kell, akkor (hátulról kezdve) Nagy Krisz­tiánt és Krizánt a biztonságu­kért, Kocsánt a mozgékony­ságáért, azért, hogy odaért a széleken a támadásokhoz, a két emberfogót, Szűcsöt és Máriánt taktikai fegyelmü­kért, Sirát harcosságáért. Nagyjából őket említeném, de például Oláh is megtalálta a góllövőcipőjét. — Krasznai kitűnő teljesít­ményt nyújtott percekig, fo­rintos labdákat adott, aztán néha percekre eltűnt. Miért ilyen hullámzó a teljesítmé­nye? — Sérüléssel is bajlódik, aztán igazán ékként szeret­ném szerepeltetni, s most kénytelen Kosát helyettesíte­ni. Ezenkívül volt olyan eset is, hogy nála volt a labda, de a társak nem arra indultak, amerre kellett volna. — Hogyan tovább? — Folytatjuk, amit elkezd­tünk: mi látványos, érdekes focit szeretnénk játszani. Révay Zoltán Felhívás! Nem jelentkezett még jutalomért (egy-egy gö­rögországi utazásért) az a két szerencsés bérlettulajdonos, akiknek sorszámát kihúzták a Nyíregyházi FC tavasszal megtartott tombolasorsolásain. Az érintettek, a B tribün 770-es és a szektorba szóló 260-as sorszámú bérletek gaz­dái szerdáig vehetik át a nyereményükről szóló igazolást a Városi Stadion klubirodájában. A mielőbbi átvételt szor­galmazza az utazás kezdetének rohamos közelsége, mely május 26-án esedékes. Ez történt az NB II-ben Biztosra ment az NYFC Aki mer, az nyer — szól az ősrégi intelem. Vasárnap dél­után Hajdúnánáson sem a ha­zai, sem a nyíregyházi legény­ség nem tette magáévá ezen szárnyaló gondolatot. A játéko­sok pedáns rendet tartva saját kapujuk térségében, beérték annyival, hogy jobbára a mezőnyben járatták a labdát. Az eső vigasztalanul esett, gól viszont nem. így szürkére sike­redett a kilencven perc. A pon­tos „vízitúra” mögött rejlő szakmai titkok kiteregetését kértük Tóth János klubigazga­tótól. — Átgondolva a mérkőzést, visszapörgetve magamban a történéseket, azt mondom, bár maximálisan nem elégített ki a döntetlen, annak azért örülök, hogy nem kaptunk ki. Márpe­dig ha egy csapat ponttal tér haza idegenből, akkor semmi ok az elkeseredésre. Hajdú­nánás rutinos ellenfél, amely otthonában bárkire nézve ve­szélyes lehet, na és rossz talaj várt ránk. Nekünk mindket­tővel meg kellett birkóznunk. — A két csapat tartott egy­mástól, vagy „az egy pont is pont” szemlélet uralkodott el a pályán, s ezért forogtak oly rit­kán veszélyben a kapuk? — Nem hiszem, hogy a szo­kásosnál jobban figyelt volna egymásra a két együttes. Na­gyon egyszerű képlet játszódott le. Átadtuk a teret a náná­siaknak, ebből következett, hogy a mi tizenhatosunk kör­nyékén többet pattogott a lab­da. Közbevetném, egy hete az MTK ellen hasonló taktikát ter­veztem. Meggyőződésem, ha akkor ugyanilyen hatásfokkal zárjuk le a kapu felé vezető utat, az időközben bajnokságot nyert kék-fehérek szintúgy ne­hezen bontakoznak ki, mint mostani vetélytársunk. A véde­kezési részt tehát megoldottuk. Sajnos elöl már közel sem nyúj­tották azt a teljesítményt a já­tékosok, amit kértem. Különö­sen az első félidei futball láttán marasztaltam el a társaságot kemény szavakkal a szünetben. Aztán már négyszer-ötször ígé­retesen meglódultunk, voltak is lehetőségeink, ám ezeket nem tudtuk gólra váltani. Ugyanak­kor a hazaiak előtt is adódtak helyzetek, főleg az oldalvona­lak mellől belőtt labdákból. Nyitottabb volt ez a találkozó, mint ahogy az kívülről tűnhe­tett. — Többször céloztál a gyá­moltalan támadójátékra. Egy­re inkább kidomborodik, hogy ez a csapat Achilles-sarka. —A támadóposztokon rutin- talan labdarúgók állnak rendel­kezésre, s azt se felejtsük el, nélkülöztük Bessenyeit és Lel­tet. Adámszki, Domokos vala­mint Marcsek egytől-egyig ügyes, tehetséges játékos, de még idő kell nekik átállni az NB II magasabb színvonalá­hoz. Gönczöt lekötötte a Nagy //-vei vívott párviadal, mígBa- goly Vonyigással tusakodott. Ennek ellenére a második félidőben nemegyszer előfor­dult, hogy öten vezethették rá két védőre a labdát, de ekkor ütközött ki leginkább a tapasz­talatlanság, ahelyett, hogy ki­sakkozták volna a védők a hát­védeket, egyedül akarták kive­rekedni a gólt. Elfogadom a kritikának azt az oldalát, hogy tény és való. kevés embert tud­tunk mozgósítani az elöl lévők megsegítésére. Ezt a csapat­részt kell a jövőben jó érzékű igazolásokkal és szakmai mun­kával továbbfejleszteni. — Az NYFC futballistái kö­zül sokan a biztosra töreksze­nek, mellőzve a váratlan húzá­sokat. Hiányzik egy csipetnyi vagányság a fiúkból, emiatt válik gyakran kiismerhetővé az előadott produkció. — Ahhoz, hogy a már emlí­tetteken kívül Sira vagy Paulik egy, a korábbinál kisebb sebes­ségről gyorsabb fizikai cselek­vésre váltson, rengeteg mérkő­zés felgyülemlett tapasztalata szükséges. Egy példa: vasárnap Domokos középen kilépett, egy védővel állt szemben, két olda­lán mutatta magát Bagoly és Paulik. Bárhová gurít, ziccer­be kerülünk. Béla most még nem ismerte fel a szituációt, biztos vagyok benne, holnap­után már helyesen dönt. Az e‘ mondottakkal jelezni kívántam, mennyit kell még javulniuk fej­ben a játékosoknak. — A kapuban Feke kapott lehetőséget. Ezek szerint Kor­most túlságosan is megviselte a: MTK ellen kapott öt gól.'-— Egy hete ilyentájt még nem gondoltam a váltásra. Bár Körmös kifelé jól tartotta ma­gát, belül mégis rágódott a tör ténteken. Jobbnak véltem pi­hentetni. s Feke nem is okozott csalódást. Pedig az egyenetlen talajon kiszámíthatatlanul per dűltek fel a labdák. Szabó lö­vésénél a 10. percben góltól mentette meg a csapatot. — Mikor vetkőzik le ideges­ségüket a játékosok? — Sokszor ér az a kívülről jövő kritika, hogy mindig vé­dem őket. Elismerem, vannak hiányosságaink. Én arról az ol­daláról közelíteném meg a fel­vetést, hogy a játékosok egy része alacsonyabb osztályból jött, ennek tudható be az ese­tenkénti gátlásosság. Az óva­tosság, az egyszerű sémák al­kalmazása ezzel hozható ösz- szefüggésbe. Remélem, az élet megadja azt a lehetőséget, hogy együtt bizonyítsuk be: több munkával, egy bajnoki évad tanulságaival képes lesz felsza­badultan, mi több, eredménye­sen szerepelni az NYFC. Koncz Tibor Egy remek sorozat megsza­kadt. A Tiszavasvári csapata elszenvedte ez évi első vere­ségét, méghozzá attól az MTK-tól, amely ezzel a via­dallal megkaparintotta a baj­noki címet. A vasárnapi vil­lanyfényes találkozóról Szik­szói Lajos, a szabolcsiak trénere számolt be. — Kikaptunk, elvesztettük tavaszi veretlenségünket, de azt hiszem, nincs szégyenkez­nivalónk, az eredmény nem Voltak lehetőségek nevezhető kudarcnak. Túl fog­juk magunkat tenni a veresé­gen. Az MTK azt játszotta, amire számítottam — az előző fordulóban Nyíregyházán megnéztem a kék-fehéreket — , így meglepetés nem érhetett. Milyen taktikával küldte harcba a fiúkat? — Mivel az MTK-nak sok a gyors játékosa, azt hangsú­lyoztam. hogy nem szabad te­rületet adni nekik. Másrészt a kontrajátékot próbáltuk elő­Megyei II. osztály Hétfői számunkban technikai hiba folytán tévesen jelent meg a Kárpát-Hús csoport egyik mérkőzésének eredménye. A hi­báért ezúton is elnézést kérünk az érintettektől. A helyes ered­mény: Anarcs—Kárpát-Hús Volán 2-1. A Kárpát-Hús csoport állása a 21 .forduló után: 1. Demecser 21 15 4 2 50-9 49 2. Gávavencsellő 21 14 5 2 49-15 47 3. Nyh. Kárpát-Hús Volán 21 11 3 7 34-24 36 4. Nyíribrony 21 9 7 5 34-26 34 5. Anarcs 21 8 7 6 34-33 31 6. Napkor 21 7 6 8 33-28 27 7. Dombrád 21 7 6 8 23-32 27 8. Tuzsér 21 6 8 7 28-30 26 9. Nyírtelek 21 5 9 7 25-25 24 10. Ajak 21 5 9 7 27-35 24 11. FényeslitkC 21 7 2 12 26-34 23 12. Kótaj 21 7 2 12 34-53 23 13. Kálmánháza 21 5 6 10 28-40 21 14. Zsurk 21 2 4 15 21-61 10 Az Erimpex csoport állása a 20. forduló után: 1. Nyírcsaholy 20 17 — 3 61-18 51 2. Jánkmajtis 20 14 3 3 55-13 45 3. Nagyecsed 19 13 3 3 41-21 42 4. Nyírmeggyes 19 11 4 4 48-18 37 5. Túrricse 19 10 2 7 34-22 32 6. Balkány 20 8 8 4 28-28 32 7. Kállósemjén* 20 6 6 8 25-37 21 8. Nyírbéltek 19 6 2 11 26-38 20 9. Vaja 19 5 4 10 28-36 19 10. Encsencs 20 4 6 10 20-31 18 11. Olcsva 19 4 4 11 35-54 16 12. Kocsord* 19 5 2 12 18-33 14 13. Nyírmihálydi 19 — 2 17 14-79 2 14. Gyüre visszalépett. A *-gal jelölt csapatoktól 3 büntetőpont levonva. térbe helyezni. Előzetes el­képzeléseimet a fiúk meg is tudták valósítani, de a 35. percben sajnos kaptunk egy szerencsétlen gólt. Ezek után már támadnunk kellett, ki is alakítottunk több százszázalé­kos gólhelyzetet, de eredmé­nyesen befejezni egyiket sem sikerült. — A szünetben mit taná­csolt a játékosoknak? — Óva intettem őket attól, hogy öt-hat emberrel nekiront­sanak a Hungária körútiaknak, továbbra is óvatos kontrajáté­kot kértem tőlük. A második félidő első huszonöt percéig jól is játszottuk ezt, voltak lehetőségeink, de a 75. perc­ben ismét a mi hálónkba ke­rült a labda. Sajnálom, hogy a Bicskei-legénységtől úgy kap­tunk ki, hogy annak két gólja szerencsés körülmények kö­zött esett, és nem tudatos, szé­pen vezetett támadásokból. — A lelkesedéssel elége­dett? — Nem találtam kivetniva­lót a hozzáállásban, rendesen hajtottak a játékosok. Ezt a nézők is elismerték, és taps­sal honorálták nyíltsisakos produkciónkat. — Kiket lehetne kiemelni? — Havelant Béla most volt először kezdő, ennek ellené­re remekül játszott, csakúgy, mint a védelemben Szűcs. Kár, hogy a védelmünk kissé ingatag volt, és hogy az em­berfogóim — Bruckhental és Horváth — gyengélkedtek. Ezt a keddi értekezleten meg is fogom beszélni a fiúkkal. De ne dramatizáljuk túl a helyzetet, az MTK győzelme valahol természetes, ez bele­fért a mérlegünkbe. A vezetők is elégedettek voltak a csapat teljesítményével. Az pedig nem volt zavaró, hogy vil­lanyfényben kellett focizni. — Hogyan alakult az össze­csapás az MTK második gól­ja után? — A hazaiak második talá­latuk után már boldogan ját­szadoztak, hiszen a találkozó eldőlt, és ezzel gyakorlatilag bajnokok lettek. Játékosaim is beletörődtek a 0-2-be, és már nem lángolt bennük a koráb­bi tűz. Összességében elége­dett vagyok a mutatott telje­sítménnyel, bár bosszankod­hatnék is, mert kicsit nagyobb összpontosítással pontot sze­rezhettünk volna. Csiky Nándor Tapie-t elítélték Hétfőn ítéletet hirdetett a valenciennes-i bíróság Bemard Tapie és további öt vádlott perében. Ismert, az ítéletre várók azért ke­rültek a vádlottak padjára, mert az 1993-ban a francia labdarúgó bajnokságban lejátszott Olympique Marseille—Valenciennes mérkőzés kapcsán bundabotrány robbant ki. A bíróság első fo­kon egyéves börtönbüntetésre és további félévnyi felfüggesztett börtönbüntetésre ítélte a politikusként, pénzemberként is jólismert egykori OM-elnököt. A döntés ellen az 52 esztendős Tapie má­jus 26-ig fellebbezhet. Bemard Tapie az ítélethirdetés után így kommentált: — A bírák úgy gondolják, hogy bármit megtehetnek. Tönkre akartak tenni, és úgy tűnik, ez sikerült is nekik. Még nem tudom, hogy élek-e a fellebbezés lehetőségével, de az biztos, ha be kell tennem a lábam a börtönbe, akkor legalább tíz évig nem is aka­rok találkozni emberekkel.

Next

/
Oldalképek
Tartalom