Új Kelet, 1995. május (2. évfolyam, 101-126. szám)

1995-05-16 / 113. szám

Magy UJ KELET A magányos futó — Hatodik osztályos ko­romban jött egy új testnevelő tanár, és ő szerettette meg ve­lem az atlétikát — emlékezett Kovács Judit nyolcadik osz­tályos tanuló. Azóta körzeti bájnokságot nyertem, de iga­zán nagy sikert, ami a me­gyén kívül is ismertté tenne, nem értem el, mert Magyról még atletizálni is nehéz. Az edzések is nehezen megold­hatók, mert naponta lefutom a kilométereimet, sokszor té­len is a szabad ég alatt, mert a kultúrházban van az iskola tornaterme is. Egy időben apu behordott a nyíregyházi atlétikai csar­nokba edzeni. Ez meg is lát­szott a nyolcszáz és hatszáz méteres eredményeimen. Elsősorban a középtávot sze­retem, mert inkább kitartó vagyok, mint robbanékony, gyors. — Egyesülethez nem tarto­zom, talán majd a középisko­la évei alatt, mert felvettek a Vasvári Pál Gimnázium test­nevelő tagozatára. Hiába va­gyok kitűnő tanuló, a felvé­telin szakadó esőben kellett háromezer métert futni, mert az volt a döntő szempont. He­tediknek értem célba, de so­kan végig sem bírták futni a távot. Mindent megtettem, hogy felvegyenek, mert sze­retnék valami nagy futóered­ményt elérni, és testnevelő tanárnak készülök. Munkanélküliség elől a kereskedelembe Hederman Mihály és felesé­ge, Csontos Ildikó nem várta meg a munkanélküliséget, ha­nem vállalkozásba fogott. A feleség a kereskedő szakmát tanulta, és Nyírbátorban volt az AFESZ-nél, mielőtt gyesre ment. A férj mezőgazdasági gép­szerelőnek tanult, és a nyíregy­házi gazdaságban dolgozott. Éppen építkezni akartak, ami­kor fellépett a munkanélküli­ség veszélyének lehetősége. Úgy döntött a család, hogy boltot nyit a magyi alvégen, ehhez tervezték a lakást. A kereskedelem a sűrű fillért je­lenti, ezért kiegészítő kereset­ként sertést hizlalnak, bur­gonyát, paradicsomot termel­nek. 1995. május 16., kedd 5 Nyomás az önkormányzatokra Nincs olyan rendezvény a megyében, és sokszor azon kí­vül sem, amelyiken Málik Zol­tán, Magy polgármestere ne venne részt, ha faluja érdeke úgy kívánja. — Az elmúlt négy évben te­kintélyes mennyiségű időt és energiát fordítottak egy új, si­keres stílusú működés beveze­tésére az önkormányzatok, és kezdték kialakítani a tanácsi típusú településvezetés helyett a demokratikus helyi önigaz­gatást — mondta megfontoltan Málik úr. — Tudjuk, hogy nem minden önkormányzat volt ilyen, de a többségre ez volt jellemző. Előrelátással, az ügyfelekre összpontosítva, az alkalmazottaikat teljes kapaci­tással foglalkoztató helyi auto­nómiák alakultak ki. — Nagyon múltidős hangú-' lata van mondatainak. —r- Egyre inkább úgy néz ki, hogy a települések magukra maradnak, az önkormányza­tokra erősödő nyomás növek­szik, önállóságuk kerülhet ve­szélybe. Pedig sok település éppen az-elmúlt négy évben vívta ki függetlenségét. Mi is a társközségi létre voltunk kényszerítve, és most még si­került peres úton elérni, hogy amit a székhely községbe épí­tettek, abból Magy is részesed­jen. Az önállóságunkat a ma­gyi lakosok helyes választásá­nak is köszönhettük, és az iga­zi önkormányzás soha nem lá­tott fejlődést eredményezett településünkön. — Néhányat megemlítene ezek közül? — Az első ciklusban mű­ködő önkormányzat fontos döntéseket hozott, és azokat megvalósította. Felépítettük a ravatalozót, megtisztítottuk a temetőt, halottaskocsit vásárol­tunk. Autóbuszvárókat építet­tünk. vezetékes vízzel láttuk el a Kauzsai-tanyát. kézilabdapá­lyát, utakat, gázvezetéket ké­szítettünk. Megvalósítottuk a mindennapos háziorvosi ellá­tást. fogorvosi rendelőt építet­tünk, átalakítottuk a kultúrhá- zat, önállóvá tettük az iskolát, és korszerűsítettük azt. A kor­mány még csak most szorgal­mazza a kistelepülések együtt­működését, de mi már hat településsel közösen víztisztí­tó berendezését építettünk, amit tavaly novemberben he­lyeztünk üzembe. Néhány dol­got kért, néhányat említet­tem. — Minden településen van­nak gondok is. — Van megoldandó felada­tunk, a következő választáso­kig sem pihenünk. Hirtelen jött az iskolai önállóság, nem min­den pedagógus tudott ehhez felnőni. Ideje lenne tudomásul venni, hogy az iskola van a fa­luért, a község tartja el, nem pedig fordítva. A fogorvosi rendelő megépült, de még nem működik. Munkahelyteremtés­sel is kell foglalkozni, lehe­tőségeink szerint. Mindennél fontosabb azonban a jelenlegi megszorító intézkedések mel­lett. hogy működőképességün­ket megőrizzük. A vállalat kapitulált Az eltűnt lakáspénz — Ki tudja, mi lesz itt. mert a kormány az előnyugdíja­záson is változtatni akar nézett bizonytalanul a vendég­re Tóth István faluszéli házá­ban. Hatvannyolctól tavalyig voltam a FEFAG biztonsági őre a magyi erdőben, de a vál­lalat kapitulált, nekem meg előnyugdíjra kellett jönnöm, mert három év van még a nyugdíjig. Az erdő most vál­lalkozásban van, és úgy hírlik, viszik a fát a tolvajok, pedig milliárdokat érő fakincs van ott. Sajnálom, hogy el kellett jönnöm, mert közel harminc évig gyönyörködtem abban, ahogy az erdő szépült. — Megszoktam a hosszú évek alatt a magányt, most sem szívesen megyek zajos társa­ságba. Termelek egy kis do­hányt, paradicsomot, paprikát, de az sem biztos, hogy meg­éri. Vettem huszonkét bárányt, és az lesz az igazi, amikor ki­hajtom őket az erdő alá... Kárpótlás jegyre — Há újságírónak teszik lenni, tessék beljebb jönni, mert van itt panasz Magyon is, de az embereket nem hall­gatja meg senki, különösen a fentebbi hivatalok nem — fa­kadt ki Kovács Györgyné. — Nem azért mondom, hogy kisgazdapárti vagyok, de Torgyán Józsefnek volt iga­za, amikor azt mondta, vissza kellett volna adni a földet annak, akitől elvették, hogy ne lopják szét a téeszvezetők. Kitalálták ezt a kárpótlást jegyre, aztán a szegény em­ber meg nézhet magán kö­rül. — Licitálással is lehet visszaszerezni földet.-— Na még ezt mondja! Volt itt már árverés, de ak­kor még nem jött meg a kár­pótlási jegyem, pedig egy­szerre adtuk be testvérek, az­tán volt, aki megkapta, volt, aki nem, köztük én sem. Az­tán mi fizessünk rá, hogy a téesz hiányos, ebbe idegileg kimerültünk. Megyünk a fel­számolás alatt lévő szövet­kezethez, aztán azt mondják, fizessünk a földért, ha kell. De miért fizessünk azért, amit apánk már egyszer megvett? — Sok haj van a kis föl- decskével... — Tizennyolc hold az a földecske, de megélt abból egy héttagú család, úgy fog­ja fel. Nem kértünk mi mást, csak a sajátunkat, ezért volt igaza Torgyán doktornak. Oláh Mihály és családja la­kásépítésbe kezdett, mert a hi­vatal támogatta a szociális programot. Az OTP adta a pénzt, két évvel ezelőtt. Aláír­ták a pénzintézetnél a hitel fel­vételét, aztán az összeg ott a helyszínen átvándorolt egy vállalkozó kezébe. Tető alá ke­rült a lakás, aztán eltűnt az ipa­ros. Azóta Oláhék hatan alsza­nak egy szobában, és a négy gyerek játszik a saját pénzen vett fürdőszoba-felszerelések között. A történetnek itt még nincs vége... Káposzta, káposzta... Nagy István karbantartó az iskolában, a felesége munka- nélküli. A magyi ember ilyen­kor sem esik kétségbe, hanem megfogja a kapa végét, ha sor­sa úgy hozza, és megtermeli a családnak valót, meg a piacra való többletet. — Tudja, ez a homoki talaj csak akkor jó, ha egész évben esik az eső. Ezzel viszont az utóbbi években nem dicseked­hetünk, ezért változtatni kel­lett. Áttértünk az öntözéses művelésre a visszakapott föl­dünkön. A termeléssel még nem is lenne baj, de ez a poli­tika... —Már az is a mezőgazdaság ellen van? — Mindig azt mondták, a parasztnak meg kell tanulni számolni, mert csak úgy bol­dogul. Azt látjuk, hogy most már azzal sem érünk semmit, mert tavaly még negyven­öttel szerződték a karfiol kiló­ját, most tizenöttel. A műve­lési költségek meg növeked­nek. Az oldalt összeállította: Aradi Balogh Attila — Majd csak segít ezen is a Bokros-program... — Mirajtunk csak az segít, ha a káposzta, a karfiol és a karalábé bokrosodik. Lehet, hogy még ez sem, mert ta­valyelőtt négyszáz mázsát tár­csáztam a földbe, mert így volt a legolcsóbb betakarítani, el­adni ugyanis nem lehetett. Az idén is már kipalántáztunk egy hektár korai káposztát, várjuk a fagyos napokat, de nő ez, mint a fergeteg, most már csak piac kell, meg jó ár, amiből kijön az ember.

Next

/
Oldalképek
Tartalom