Új Kelet, 1995. május (2. évfolyam, 101-126. szám)
1995-05-16 / 113. szám
Magy UJ KELET A magányos futó — Hatodik osztályos koromban jött egy új testnevelő tanár, és ő szerettette meg velem az atlétikát — emlékezett Kovács Judit nyolcadik osztályos tanuló. Azóta körzeti bájnokságot nyertem, de igazán nagy sikert, ami a megyén kívül is ismertté tenne, nem értem el, mert Magyról még atletizálni is nehéz. Az edzések is nehezen megoldhatók, mert naponta lefutom a kilométereimet, sokszor télen is a szabad ég alatt, mert a kultúrházban van az iskola tornaterme is. Egy időben apu behordott a nyíregyházi atlétikai csarnokba edzeni. Ez meg is látszott a nyolcszáz és hatszáz méteres eredményeimen. Elsősorban a középtávot szeretem, mert inkább kitartó vagyok, mint robbanékony, gyors. — Egyesülethez nem tartozom, talán majd a középiskola évei alatt, mert felvettek a Vasvári Pál Gimnázium testnevelő tagozatára. Hiába vagyok kitűnő tanuló, a felvételin szakadó esőben kellett háromezer métert futni, mert az volt a döntő szempont. Hetediknek értem célba, de sokan végig sem bírták futni a távot. Mindent megtettem, hogy felvegyenek, mert szeretnék valami nagy futóeredményt elérni, és testnevelő tanárnak készülök. Munkanélküliség elől a kereskedelembe Hederman Mihály és felesége, Csontos Ildikó nem várta meg a munkanélküliséget, hanem vállalkozásba fogott. A feleség a kereskedő szakmát tanulta, és Nyírbátorban volt az AFESZ-nél, mielőtt gyesre ment. A férj mezőgazdasági gépszerelőnek tanult, és a nyíregyházi gazdaságban dolgozott. Éppen építkezni akartak, amikor fellépett a munkanélküliség veszélyének lehetősége. Úgy döntött a család, hogy boltot nyit a magyi alvégen, ehhez tervezték a lakást. A kereskedelem a sűrű fillért jelenti, ezért kiegészítő keresetként sertést hizlalnak, burgonyát, paradicsomot termelnek. 1995. május 16., kedd 5 Nyomás az önkormányzatokra Nincs olyan rendezvény a megyében, és sokszor azon kívül sem, amelyiken Málik Zoltán, Magy polgármestere ne venne részt, ha faluja érdeke úgy kívánja. — Az elmúlt négy évben tekintélyes mennyiségű időt és energiát fordítottak egy új, sikeres stílusú működés bevezetésére az önkormányzatok, és kezdték kialakítani a tanácsi típusú településvezetés helyett a demokratikus helyi önigazgatást — mondta megfontoltan Málik úr. — Tudjuk, hogy nem minden önkormányzat volt ilyen, de a többségre ez volt jellemző. Előrelátással, az ügyfelekre összpontosítva, az alkalmazottaikat teljes kapacitással foglalkoztató helyi autonómiák alakultak ki. — Nagyon múltidős hangú-' lata van mondatainak. —r- Egyre inkább úgy néz ki, hogy a települések magukra maradnak, az önkormányzatokra erősödő nyomás növekszik, önállóságuk kerülhet veszélybe. Pedig sok település éppen az-elmúlt négy évben vívta ki függetlenségét. Mi is a társközségi létre voltunk kényszerítve, és most még sikerült peres úton elérni, hogy amit a székhely községbe építettek, abból Magy is részesedjen. Az önállóságunkat a magyi lakosok helyes választásának is köszönhettük, és az igazi önkormányzás soha nem látott fejlődést eredményezett településünkön. — Néhányat megemlítene ezek közül? — Az első ciklusban működő önkormányzat fontos döntéseket hozott, és azokat megvalósította. Felépítettük a ravatalozót, megtisztítottuk a temetőt, halottaskocsit vásároltunk. Autóbuszvárókat építettünk. vezetékes vízzel láttuk el a Kauzsai-tanyát. kézilabdapályát, utakat, gázvezetéket készítettünk. Megvalósítottuk a mindennapos háziorvosi ellátást. fogorvosi rendelőt építettünk, átalakítottuk a kultúrhá- zat, önállóvá tettük az iskolát, és korszerűsítettük azt. A kormány még csak most szorgalmazza a kistelepülések együttműködését, de mi már hat településsel közösen víztisztító berendezését építettünk, amit tavaly novemberben helyeztünk üzembe. Néhány dolgot kért, néhányat említettem. — Minden településen vannak gondok is. — Van megoldandó feladatunk, a következő választásokig sem pihenünk. Hirtelen jött az iskolai önállóság, nem minden pedagógus tudott ehhez felnőni. Ideje lenne tudomásul venni, hogy az iskola van a faluért, a község tartja el, nem pedig fordítva. A fogorvosi rendelő megépült, de még nem működik. Munkahelyteremtéssel is kell foglalkozni, lehetőségeink szerint. Mindennél fontosabb azonban a jelenlegi megszorító intézkedések mellett. hogy működőképességünket megőrizzük. A vállalat kapitulált Az eltűnt lakáspénz — Ki tudja, mi lesz itt. mert a kormány az előnyugdíjazáson is változtatni akar nézett bizonytalanul a vendégre Tóth István faluszéli házában. Hatvannyolctól tavalyig voltam a FEFAG biztonsági őre a magyi erdőben, de a vállalat kapitulált, nekem meg előnyugdíjra kellett jönnöm, mert három év van még a nyugdíjig. Az erdő most vállalkozásban van, és úgy hírlik, viszik a fát a tolvajok, pedig milliárdokat érő fakincs van ott. Sajnálom, hogy el kellett jönnöm, mert közel harminc évig gyönyörködtem abban, ahogy az erdő szépült. — Megszoktam a hosszú évek alatt a magányt, most sem szívesen megyek zajos társaságba. Termelek egy kis dohányt, paradicsomot, paprikát, de az sem biztos, hogy megéri. Vettem huszonkét bárányt, és az lesz az igazi, amikor kihajtom őket az erdő alá... Kárpótlás jegyre — Há újságírónak teszik lenni, tessék beljebb jönni, mert van itt panasz Magyon is, de az embereket nem hallgatja meg senki, különösen a fentebbi hivatalok nem — fakadt ki Kovács Györgyné. — Nem azért mondom, hogy kisgazdapárti vagyok, de Torgyán Józsefnek volt igaza, amikor azt mondta, vissza kellett volna adni a földet annak, akitől elvették, hogy ne lopják szét a téeszvezetők. Kitalálták ezt a kárpótlást jegyre, aztán a szegény ember meg nézhet magán körül. — Licitálással is lehet visszaszerezni földet.-— Na még ezt mondja! Volt itt már árverés, de akkor még nem jött meg a kárpótlási jegyem, pedig egyszerre adtuk be testvérek, aztán volt, aki megkapta, volt, aki nem, köztük én sem. Aztán mi fizessünk rá, hogy a téesz hiányos, ebbe idegileg kimerültünk. Megyünk a felszámolás alatt lévő szövetkezethez, aztán azt mondják, fizessünk a földért, ha kell. De miért fizessünk azért, amit apánk már egyszer megvett? — Sok haj van a kis föl- decskével... — Tizennyolc hold az a földecske, de megélt abból egy héttagú család, úgy fogja fel. Nem kértünk mi mást, csak a sajátunkat, ezért volt igaza Torgyán doktornak. Oláh Mihály és családja lakásépítésbe kezdett, mert a hivatal támogatta a szociális programot. Az OTP adta a pénzt, két évvel ezelőtt. Aláírták a pénzintézetnél a hitel felvételét, aztán az összeg ott a helyszínen átvándorolt egy vállalkozó kezébe. Tető alá került a lakás, aztán eltűnt az iparos. Azóta Oláhék hatan alszanak egy szobában, és a négy gyerek játszik a saját pénzen vett fürdőszoba-felszerelések között. A történetnek itt még nincs vége... Káposzta, káposzta... Nagy István karbantartó az iskolában, a felesége munka- nélküli. A magyi ember ilyenkor sem esik kétségbe, hanem megfogja a kapa végét, ha sorsa úgy hozza, és megtermeli a családnak valót, meg a piacra való többletet. — Tudja, ez a homoki talaj csak akkor jó, ha egész évben esik az eső. Ezzel viszont az utóbbi években nem dicsekedhetünk, ezért változtatni kellett. Áttértünk az öntözéses művelésre a visszakapott földünkön. A termeléssel még nem is lenne baj, de ez a politika... —Már az is a mezőgazdaság ellen van? — Mindig azt mondták, a parasztnak meg kell tanulni számolni, mert csak úgy boldogul. Azt látjuk, hogy most már azzal sem érünk semmit, mert tavaly még negyvenöttel szerződték a karfiol kilóját, most tizenöttel. A művelési költségek meg növekednek. Az oldalt összeállította: Aradi Balogh Attila — Majd csak segít ezen is a Bokros-program... — Mirajtunk csak az segít, ha a káposzta, a karfiol és a karalábé bokrosodik. Lehet, hogy még ez sem, mert tavalyelőtt négyszáz mázsát tárcsáztam a földbe, mert így volt a legolcsóbb betakarítani, eladni ugyanis nem lehetett. Az idén is már kipalántáztunk egy hektár korai káposztát, várjuk a fagyos napokat, de nő ez, mint a fergeteg, most már csak piac kell, meg jó ár, amiből kijön az ember.
