Új Kelet, 1995. május (2. évfolyam, 101-126. szám)
1995-05-16 / 113. szám
Megyénk életéből UJ KELET Szociális földprogram Pénteken és szombaton megyénkben tartózkodott Dr. Bíró Boldizsár, a Népjóléti Minisztérium helyettes államtitkára. Zsúfolt programjában megnyitotta a Start Rehabilitációs Vállalat legújabb szociális diszkontját Fehérgyarmaton, ellátogatott Rozsálvba, és tanulmányozta a szociális földprogram tapasztalatait, találkozott az országban működő, megváltozott munkaképességűeket foglalkoztató nagyobb cégek vezetőivel, és a földprogramban részt vevő települések polgármestereivel. Munkatársunk tapasztalatairól kérdezte a helyettes államtitkárt. —Bizonyára ismeri a megye nehéz helyzetét. Am mégis jobb minderről a helyszínen tájékozódni... — Pontosan így van! Emiatt is jöttem ide. Találkoztam a szociális földprogram legreprezentánsabb megvalósítóival. Ugyanis ha van egy kormányszinten pnegho- zott jó döntés, a megvalósítás sikere elsősorban azokon múlik, akik az első vonalban végrehajtják azt. Erről egy dolog jelentéseket olvasni, ám akár egyetlen nap helyszíni tapasztalatai többet mondhatnak, mintha napokig tanulmányoznám az írásos anyagokat. Megnéztem például Ro- zsályban a szociális földprogram helyzetét. Örömmel tapasztaltam, hogy nagyon sikeres volt. Ez megerősített abban, hogy helyesen cselekszünk, amikor azon dolgozunk, hogy kiterjesszük, bővítsük ezt a tevékenységet. Ezért intenzíven dolgozunk egy ilyen ajánláson, amelyet a kormány elé kívánunk terjeszteni. — Van ennek realitása ebben a nehéz helyzetben? — A kétéves tapasztalatok megmutatták, hogy ez egy olyan eszköz, ami nem a szegénységi csapdába szorítja a családokat, nem az ellehetetlenülés felé tereli az embereket, s nem lesznek kedveszegették, hanem értelmét látják az életüknek, még akkor is, ha egy időre elvesztették munkahelyüket. Nagyon fontos, hogy nemcsak fizikailag, de lelkileg is kondícióban tartsuk az embereket, hiszen a kedvetlen, pesszimista munkaerőnek hiába teremtenénk új munkahelyeket. Ilyen progam eddig csak a harmincas években volt — ennek keretében épültek azok a bizonyos ONCSA-házak —, de azt éppen a háború miatt nem sikerült végigvinni. —Ma a mezőgazdaságban nem is termelni, hanem inkább értékesíteni nehéz... —- Nem is az árutermelés az elsődleges cél, hanem az, hogy a családok biztosítsák saját szükségleteiket. Ebben a munkában részt vesz a család minden tagja. Szerencsére, amint Rozsályban is láttam, most már minden szükséges dolog együtt van, nemcsak a föld és a munkaerő, hanem a szaporítóanyag és a gépek is. S ami ennél is fontosabb, a falu vezetői és a programban részt vevők őszintén hisznek a sikerben. — Ön most indul Szakolyba, ahol találkozik a programban részt vevő települések polgármestereivel. Miért éppen ezt a települést választották helyszínként? — Mert ők is nagyon sikeresek ezen a területen, van mit megmutatniuk. A polgármester és a jegyző messze hivatali kötelességükön felül vállalták föl a feladatokat. Sokfelé jártam az országban, gyákorta hallgattam települések vezetőit egyfolytában siránkozni. A szakolyiak még sohasem panaszkodtak nekem. Viszont keményen dolgoztak, aminek meg is lett az eredménye. — Én most mégis egy kicsit panaszkodom. A mi megyénk segédmunkásai felépítették a fél, országot, itt mindig sokkal többet kellett dolgozni, sokkal kevesebb pénzért. Ebbe nagyon sokan belerokkantak. A Start vállalat többek közt éppen ezeken a megváltozott munkaképességű embereken kíván segíteni. Van a cégnek lét- jogosultsága? — Már hogyne lenne! Azért is állítom ezt, mert ott voltam a Start startjánál. Tíz év alatt gyönyörűen kilom- bosodott az akkor ültetett fa. Tegnap és ma sokat beszélgettem a vezérigazgató úrral, nyugodtan állíthatom, hogy a cég egy olyan vagyoncsoport, amely a megye szociálpolitikájának motorja, hiszen eredményeit rendre visszaforgatja a szociális támogatórendszerbe. Jó példa erre a szociális diszkontok hálózata. — Most mégis mintha viharfelhők tűnnének fel a Start felett. Lehetséges, hogy el kell bocsátani embereket, hogy szűkíteni kell a megváltozott munkaképességűek foglalkoztatását. — Ez semmiképpen sem lenne jó. Ez nemcsak szociálpolitikai, hanem gazdasági kérdés is. A kormánynak nincs olyan álláspontja, hogy meg kellene szüntetni az efféle tevékenység támogatását. Kétségtelen viszont, hogy ezen a területen sem könnyebbedik a helyzet. Ezért is ültünk most itt le ezeknek a cégeknek a vezetőivel, hogy kicseréljük információinkat, kialakítsunk egy közös álláspontot, és tájékoztassuk egymást. — Tudott-e valami biztató információt adni? — Erről még korai lenne beszélni. — Optimista-e ön ebben a dologban? — Mondjuk úgy: mérsékelten optimista vagyok. — Köszönöm a beszélgetést! Kézy Béla 1995. május 1(/., kedd 3 Élni akaró települések Szakolyba látogatott szombaton a szociális földprogram megtekintése végett dr. Bíró Boldizsár, a Népjóléti Minisztérium helyettes államtitkára. A minisztériumi meghívottakon kívül a szakmai beszélgetésen részt vettek még a környező települések polgármesterei, jegyzői, vajai, nyírmegy- gyesi képviselők, és a megyei közgyűlés is képviseltette magát. Megnyitóbeszédében Rényai János szakolyi polgármester kijelentette: nem halat, hanem hálót kémek a minisztériumoktól, azaz lehetőségek megteremtését, hogy a települések dolgozni tudjanak. Ha a feltételek megteremtődnek, akkor — majdhogynem függetlenül az ország helyzetétől — a települések kiaknázhatják lehetőségeiket, erőforrásaikat átcsoportosítva — mint például a Dél-Nyírségi Közhasznú Társaság létrejötte — kezdhetnek valamit magukkal. Tudja, hogy a föld minősége rossz, de mégis sok minden megterem rajta. Példaként említette a gyógynövény termesztését, ami ugyan kézimunka igényes (ebből az erőforrásból nincs hiány a környékükön), de egy szárítóházzal kombinálva közvetlen értékesítése nyereséges vállalkozás lehet. Ezután Győri András, Szakoly község jegyzője vette át a szót, s a nemrégiben megalakult Dél-Nyírségi Közhasznú Társaság (KHT) szociális földprogramjának terveiről tartott rövid előadást a vendégeknek. Mint elmondta, 1993-ban indult el a korábbi terv kivitelezése, mert a népjóléti tárcától ekkor nyerték el a kivitelezéshez szükséges pályázatot. Három település — Szakoly, Nyírmihálydi és Nyírgelse — A gyönyörű parkban évtizedes fák, bokrok között sétálgatva már-már elfeledett tavacskára bukkantunk. Partján sétálgatva megbabonázva hallgattuk az erdő csendjét. Az erdőét, mely zavartalanul, barbár és pénzhajhász emberektől háborítatlanul él. Mélyén elő-elő- villan egy-egy ritkaságnak, mi több, kuriózumnak számító fa vagy bokor, mint például a megye utolsó magnóliafája. A látszólagos nyugalom azonban csalóka. A kastély és a hozzá tartozó hatalmas park jelenleg a megyei kórház egy részlege, és csak addig marad zavartalan, míg a kórház vezetősége úgy nem dönt, hogy nincs rá szükség. — Az egykori kastélyt 1946 őszén alakították át szanatóriummá — kezdi beszélgetésünket dr. Bátor Ferenc osztály- vezető főorvos. — Időközben a tbc-s betegek kezelésére specializálódtunk, és napjainkban is ilyen típusú gyógyintéz- ményként működünk. Korábban 120 ágyunk volt, jelenleg pedig 80 férőhellyel gazdálkodunk. — Kevesebb a beteg? — A beteg ugyanannyi, de ágyszám csökkentésével elértük, hogy lényegében csak tbcmintegy 3 millió forinttal, a Népjóléti Minisztérium 6 millió forinttal járult hozzá a megyében elsőként létrejövő társaság megalakulásához. A hosszú távú program nem más, mint egy kistérségi szociális modell létrehozása, aminek célja a lakossági megélhetés biztosítása. Ennek keretében az önkormányzati tulajdonú, mintegy 13 hektáros földet szétosztották a termelők között, de művelési, majd később állattartási támogatásokat is adtak az igénylőknek. Tavaly összértékben mintegy 240 ezer forint kamatmentes támogatásban részesítették a sertéstenyésztőket. A kapott 10 ezer forintos segítséget 180-250 nap alatt kell a társaságnak visszafizetni. Baromfitenyésztési támogatást vissza nem térítendő formában 122-en igényeltek. Erre 10-20 forintos egyedenkénti összeget tudott adni a társaság. 1994-ben a KHT több mint 810 ezer forinttal tudott hozzájárulni a rászorulók talpra állításához. A tervek szerint idén emelni szeretnék a sertéstenyésztési támogatásokat 15 ezer forintra, mert nőttek a felvásárlási árak. seket fogadunk. A most kezelt páciensek 80-85 százaléka szenved ebben a betegségben, a többi 15-20 százalék főleg tüdőrákos, és egyéb légzőszervi beteg. Ágykihasználtságunk egyébként általánosan 95 százalékos. — Az egész megyéből fogadják a betegeket, vagy csak egy bizonyos körzetből utalják őket ide? — A fertőzők nagy részét ide helyezik át másik két pul- monológiai osztályról. Egyébként jól ismerjük vala- mennyiüket, mert azon túl, hogy tüdőbetegek, krónikus alkoholizmusban szenvednek, s miután hazaengedjük őket, két éven belül újból fertőző betegként kerülnek vissza hozzánk. — Úgy hallottam, hogy a gyógykezelés ideje alatt mindenkit rendszeresen hazaengednek ... — Senkit nem lehet szabadság nélkül bezárva tartani. Éppen ezért a gyógyszeresen Ezeken kívül mintegy 2000 mázsa műtrágyához juttatták kedvezményesen a lakosságot (mintegy 550 családot segítve ilyen módon), ezzel is előse-' gítve a minőségi termelést. A közhasznú társaság birtokában lévő kisbálázógéppel 70 családi gazdaságnak 23 ezer bálát készítettek, aminek eredményeképpen közel 500 ezer forintos visszaforgatható bevételhez jutott a társaság. Más gépeikkel 100 családi földet felszántottak, bevetettek, vagy segítettek szállítási, fuvarozta- tási gondjaikon.. Ingyen' sem- í mit sem ad, szolgáltat a közhasznú társaság, de a jövedelmi viszonyoktól függően a szociális programban részt vevők részére 20-70 százalékos ár- kedvezménnyel segíti minden család talpra állását. A társaság a szociális program keretében bővíti tevékenységi körét: aranykoronát vásárolnak, s ezáltal újabb 50 hektáros földet tudtak bevonni a szociális földprogramba. Ezt 100 családnak ki tudtuk adni művelésre. Ezenkívül még 1994-ben elkezdték építeni a mintegy 250 tonnás évi kapacitású aszalóüzemet, amit auelőkezelt betegek hétvégére eltávozhatnak. — Mekkora az esély, hogy kint megfertőznek valakit? — Ezt senki sem tudja megmondani, de igazából nem is ezt kellene firtatni, hanem azt szorgalmazni, hogy mindenki rendszeresen járjon tüdőszűrésre. A szűrésen fennakadó betegeket sokkal hamarabb, és ami fő, eredményesebben lehetne gyógyítani. — Ma már minden kisgyermek megkapja a tbc elleni védőoltást, mégis egyre többször lehet hallani, hogy ismét felütötte fejét a betegség... — Ez igaz... Az idős embereknél a gyermekkorban átvészelt betegség kiújulásaként úgynevezett belső fellobbanás- ból alakul ki a tuberkulózis, a fiatalok pedig cseppfertőzés útján kaphatják el. — Úgy hallottuk, hamarosan bezárják az intézményt... — Egy évekkel ezelőtt felgusztus 20-án üzembe is helyeznek. Itt a környező települések gyümölcseit szeretnék aszalni, de a későbbiekben akár gyógynövényeket is lehet rajta szárítani. Ahogyan ezt konstatálta a készülő üzem meglátogatása alkalmával a népjóléti helyettes államtitkár: az aszalt gyümölcsnek a hölgyek stabil vásárlói piacát képezik. A további tervek között szerepel még egy 10-20 vagon befogadóképességű hűtőtároló építése is. Egyelőre a közhasznú társaság éves forgalma 15 millió forint volt. A befektetéseket leszámítva nem képződött jelentős visszaforgatható aktívum, de az elképzelések szerint idén már a kommunális befektetések nyereségesek lesznek. A vajai — a megyében másodikként megalakuló — közhasznú társaság képviselője elmondta, hogy ők más szemszögből közelítik meg a szociális földprogramot. Eddig 33 hektáros területet vontak be a projektbe, de vállalkozói alapon. Az a munkanélküli, illetve jövedelempótlékos, aki mentálisan képes rá, az vállalkozóként kivehette, akiben kevesebb volt a kurázsi, munkavállalóként csatlakozhatott a szociális programhoz. A felszólalások után a minisztérium munkatársainak bemutatták a Dél-Nyírségi KHT gépeit, megismertették őket szociális boltjuk, országos hírű foglalkoztató intézetük működésével. Megtekintették a készülőben lévő aszalóüzemet, illetve a felújított általános iskolát, ahol egy munkaebéden összegezték a résztvevők a szociális földprogramról szerzett tapasztalataikat. —vépé— vetődött és most megfogalmazott terv szerint még az idén, de legkésőbb a jövő év első felében beköltöztetnek minket Nyíregyházára. A végső határidő 1996. június 30. — Mi lesz a betegekkel? — Valószínűleg ők is átkerülnek a megyeszékhelyre, bár egyelőre nem látom biztosítva a szükséges helyet. Én inkább azért a 36 ágyas részlegünkért aggódom, melyet elfekvőnek alakítottunk ki a belgyógyászati utókezelő bezárása után. Annak fölszámolásakor magunkhoz vettük azokat az idős, magatehetetlen embereket, akiket nem tudtak szociális otthonban elhelyezni, és a családjuk sem vállalta gondozásukat. Az ő jövőjükről szó sincs. — A dolgozókat elküldik? — Biztosan ajánlanak munkát Nyíregyházán, de az itt dolgozó 140 emberből csak nagyon kevesen tudják majd vállalni az állandó, mindennapos bejárást. Gyakorlatilag, ha ez a munkahely megszűnik, és nem lesz helyette utógondozó vagy valami más, legalább 120 ember válik munkanélkülivé. Mit lehet még ehhez hozzátenni?... S még egy kérdés: vajon mi lesz a sorsa a gyönyörű birtoknak? Úri Mariann Növekvő betegség, szűkülő kórház f; Vitéz P. felvétele Fotó: Bozsó
