Új Kelet, 1995. május (2. évfolyam, 101-126. szám)
1995-05-15 / 112. szám
Gazdaság UJ KELET Tőzsdei hírek Richter a csúcson Az elmúlt hét legfontosabb híre, hogy a Richter elérte, sőt túllépte (pénteken már 2125 forint volt) a 2000 forintot. Jellemzően 2600 forinton forgott az Egis részvénye; de igen élénk forgalom mellett hét végén már 2655 forintig kúszott az árfolyam. Mindkét részvény további áremelkedését várjuk. A Pick a hét elején 6500 forintról 7500 forintig emelkedett, majd 6600-ra csökkent, péntekre azonban már újra 7000 forinton forgott. A Pick közgyűlésén elhangzott, hogy az idei évre várható nyereség 1,7 milliárd forint, mely megfelel az alaptőke közel 50 százalékának. Megindult a Pannon- plast részvényeinek árfolyama is, a hét elején még csak 1180 forint volt a papír ára. Pénteken a kereskedési időszak elején 1250 forinton forgott a részvény, majd hirtelen 1350 forintra emelkedett. A héten már osztalékszelvény nélkül forog az Inter- Európa Bank részvénye. Ez meg is látszik az árfolyamon. Az ár az osztalék összegével esett. Pénteken már újra 12 000 forint alatt forgott a papír. A héten a likvidebb papírok közül csak a Soproni Sörgyár papírja nem emelkedett, mely továbbra is 2150 forinton forog. A tőzsdén kívüli piacon szintén emelkedtek az árak. Az OTP és a Mól törzsrész- vény újra elérte a névértéket. A legutóbbi kárpótlási jegyért jegyezhető Pannon Váltó részvény tovább emelkedett. Jelenleg 45 százalékon adható el. Néhány üzletkötés történt a héten Skála J részvényre 80-85 százalék közötti árfolyamon. A banki részvények közül emelkedett az MHB és a Mezőbank részvénye. Mindkettőt 15 százalék körül ad- ják-veszik. A kárpótlási jegy a tőzsdén egész héten 20 százalék felett forgott. A tőzsdén kívül ettől néhány százalékkal olcsóbban lehet értékesíteni készpénzért. A tőzsdei értékelést készítette Turcsik Ottó, a BU-KÉ Bróker Kft. kereskedelmi igazgatója. Részletes tájékoztatást a 06-42-406-910 vagy a 06-30-353-667-es telefonon kaphatnak. Nyugdíj 2000 után Az önkéntes biztosítópénztárak országos konferenciája zajlott a napokban Budapesten. Nyíregyházát a Gyémánt biztosítópénztár munkatársai képviselték. Nádpor Enikő, az iroda egyik dolgozója elmondta, hogy a megbeszélésen a központi téma a pénztárak és a pénztárfelügyeletek működése volt. Rendkívüli nemzetközi összehasonlítást hallgathattak végig a meghívottak az Európában és a tengerentúlon már beRóluk van szó vált módszerekről, sok éves — helyenként ötven-nyolcvan éves múltai rendelkező — tapasztalattal kialakított gyakorlatokról. Az európai önkéntes pénztárak sokszínűsége lenyűgöző, de magában hordozza az újabb problémákat, amikkel az EU tagországainak hamarosan szembe kell nézniük. A hazai szabályzástól eltérően például Svájcban — ahol már több mint nyolcvan éve működnek biztosítópénztárak — kötelező jelleggel kell minden vállalatnak ilyet alapítania. Ennek eredményeképpen majdnem tizenkétezer intézet működik a huszonnégy kantonban. Ami érdekesség, hogy az ingatlan- piacnak közel húsz, a tőzsdei befektetéseknek harminc százalékát birtokolják ezek a fiókok. A holland előadó elmondása szerint náluk a nyugdíjalapot csak negyedévente kell fizetni, és a minimális öregkori járadék tizennégyezer dollár körül mozog. A második pillérnek is nevezett önkéntes pénztáraknak legalább 1 -7 évig terjedő ideig tagjának kell maradnia a frissen belépőknek. A belga gyakorlat szerint — ahol a legmagasabb az átlagéletkor — csak munkahelyi pénztárakat lehet alapítani. Az előbbi példákhoz hasonlóan náluk sem megengedett a pénzintézetek tőkéjének külföldi befektetése. Viszont a nyugdíj előtti utolsó fizetés nyolcvan százalékáig a pénztári tagok adómentességet élveznek. A belföldi korlát is szigorú: művészeti tárgyakban, aranyban és nyersanyagokban nem lehet az összegyűlő pénzt „tárolni”. Az angol példa volt a legszabadabb, mert megengedi a pénztáraknak a külföldi befektetési lehetőségeket. Náluk, amennyiben valaki legalább két éve tagja valamelyik szervezetnek, akkor már jogosult az őt megillető nyugdíj felvételére. A konferencián kiderült, hogy pontosan az előbb felsorolt önkéntes pénztárak előfordulásainak sokszínűsége miatt lesz komoly munka az EK vezetőségének ezeket valamennyire egységesíteni. Magyarország hogyan tud majd ebbe a rendszerbe integrálódni, mikor a hazai szabályzók sokkal szigorúbbak, mint az európai átlag? —vip— 1995. május 15., hétfő Városszépítés bizalmi elven A közelmúltban Nyíregyházán járt Katona Attila, a Városvédő Vállalkozók Klubja (VVK) kereskedelmi kft. ügyvezető igazgatója. A bizalmi elven működő eladási rendszer 1992. június 4-én alakult meg Budapesten, akkor még Belvárosi Céh Klub néven, és az ismert városvédő-újságíró személyiség, Ráday Mihály is részt vett a munkában. Fél évvel később, 1993 januárjára tehető a VVK valódi megalakulása. Ma Katona Attila és Demeter Péter irányítja az országossá bővült kft.-t. Korábban mindketten, és Demeter felesége is egy nagyon jó hírű hatékony — kommunikációs, vezetőkészség, emberi kapcsolatok fejlesztésével foglalkozó tréning — cégnél dolgoztak vezető beosztásban. A VVK idei forgalmi terve 500 millió forint. Katona Attilával, aki végzettségét tekintve irányítás- technikai szaküzemmérnök, Száraz Attila beszélgetett. — Azért fogtam bele ebbe a vállalkozásba, mert úgy éreztem, hogy az akkori állásomban — tanárként dolgoztam egy középiskolában — nem tudom megvalósítani a céljaimat. Igyekeztünk újságíró barátommal piacképes ötletet kitalálni, mert csak ilyen vállalkozásba érdemes kezdeni. Ezért alakítottuk úgy ki a rendszert, hogy az emberek olcsóbban tudjanak vásárolni, kockázatmentes befektetés, vállalkozás legyen, és szerepeljen benne közcélú eszme is, ami a lakosság szívét megdobogtatja. A VVK létrehozásánál ez a három fő szempont vezetett bennünket, ez garantálta a piacképes ötletet. Újságíró barátom, mivel nem tudott sok időt a vállalkozással foglalkozni, egy bizonyos idő után úgy gondolta, hogy marad inkább újságíró — mert elhivatott a szakmája iránt —, én pedig új tulajdonosokkal folytattam tovább a megkezdett munkát. Negyvenháromezer kártyatulajdonosunk számára ma már 34 ezer üzletben biztosítjuk a kedvezményes vásárlás lehetőségét az ország 172 városában és 1500 településén. Sza- bolcs-Szatmár-Bereg megyében több mint ezer elfogadó- hely van, melyből Nyíregyházán közel 400 található, ezek átlagosan 10-15 százalék kedvezményt adnak. A vállalkozás lehetősége nálunk azt jegozik a cégnél. Ők képezik a vállalkozás alapját. A legeslegelején ismerősi, bizalmi alapon indítottuk el a rendszert, egyik megyében sem hirdettünk, hirdetéssel nem kerestünk munkatársakat. Budapesten, Győrben és Szolnokon voltak barátaink, ebből a három városból fejlődött fel a VVK arra a vásárlói hálózatra, melynek eredményeként ma az ország 1500 településén ott vagyunk. Ilyesmikre fordítják a pénzt lenti, hogy akinek tetszik ez az ötlet, és szívesen ajánlja ismerőseinek, azért mi hajlandók vagyunk fizetni. Ez az egész alapja. — Hogyan sikerült ehhez a kezdetekkor megtalálni a megfelelő partnereket, hány közvetlen munkatárssal indultak el? — Igyekeztem megkeresni ismerőseim körében azokat, akik szerettek volna kockázat nélkül sokat keresni. Először egy barátom révén eljutottam Győrbe, ahol találtam egy nagyon agilis házaspárt, akiknek sikerült két és fél év alatt egy 9000 fős hálózatot kiépíteni. Tetszett nekik az ötlet, hittek benne, majd egyre jobban meggyőződtek arról, hogy a VVK jól eladható. Természetesen pontrendszerünk is motiválta őket. Rajtuk kívül még öt közvetlen munkatársam dol— A vállalkozók mennyire partnerek? — A vállalkozók számára — akik velünk szerződést kötnek — rendszeres ingyenes hirdetési lehetőséget biztosítunk negyedévente megjelenő katalógusainkban, melyet mind a 43 ezer klubtagunk megkap. Természetesen ezért az ingyenes hirdetési lehetőségért mi kedvezményeket kérünk tagjaink számára. Az a tapasztalatom, hogy tíz vállalkozóból nyolc rögtön szerződést köt velünk, nem kell őket különösképpen rábeszélni. — Hogyan határozzák el, hogy melyik városban mennyit forgatnak vissza a bevételeikből? Hogyan, milyen elvek szerint osztják szét ezt a pénzt? — A VVK-nak van egy alapítványa, a Vállalkozók a Városért Közösségépítő Alapítvány. Ennek az a célja, hogy a közbiztonság, a köztisztaság, az üzelti kultúra, a közösségszervezés, a közösségépítés területén támogasson különböző lehetőségeket. Tavaly 25 városban 14 millió forinttal 260 ügyet támogattunk. Általában iskolák, óvodák, közintézmények kaptak ebből a pénzből. Ahhoz, hogy egy adott településen legyen támogatás, minimum 50 klubtagra van szükség. Ötven és 100 klubtag között tíz százalékot, ami 100-150 ezer forintot jelent, több klubtag esetén ez a szám nyilván magasabb. Győrben eddig több mint hárommillió foimtot fizettünk ki. Nyíregyházán is van már 500 ezer forint, keressük azokat a lehetőségeket, amikre szét tudjuk osztani. Mi nem ismerjük Nyíregyházát, majd az itteni klubtagok eldöntik, hogy mire mennyit fordítsunk. — A matematikusok bizonyos fokig óvnak az ilyen multilevel marketing hálózatoktól, a rádióban is szó volt erről az AMWAY kapcsán. Önök nem félnek a telítődéstől, amely a bukást jelenti a WK számára? Hiszen ha mindenki klubtag lesz az országban, vagy már nem lehet több új belépőt találni, akkor vége a szépen felépített teóriának... — Természetesen ez a kérdés többször szóba került. Egy ilyen típusú rendszer sohasem tud telítődni, aminek több oka is van. Egyik az, hogy mindig van felnövekvő generáció, akiket még nem kerestünk meg az ajánlatunkkal. Mindig van olyan rétege az országnak, amely megkeresésükkor nem találja fontosnak, hogy extra jövedelemre tegyen szert vagy megtakarítsa, de később igen. Ehhez hozzájön még, hogy nekünk egy- és négyéves kártyáink vannak, amiknek a lejártakor olyan, mintha szűz lenne a piac. Éppen ezért a VVK sohanem képes, telítődni. Falugazdák helyett gazdajegyzők A falugazdászok niunkái a tervek és elképzelések szerint nyár közepén befejeződnek, s helyüket az agrárkamara munkatársai, a gazdajegyzők veszik át. Bíró Miklóst kérdeztük meg arról, hogy mennyiben lesz más júniustól a honi mezőgazdaság szerkezete, illetve a gazdajegyzőket milyen feladatkörrel ruházzák fel. — A leendő agrárkamarai gazdajegyzők feladatairól szóló, kamarai elképzelések szerint elkészített dokumentumok mintegy egy hónappal ezelőtt már a Földművelésügyi Minisztérium asztalára kerültek — mondta Bíró Miklós, az Agrárkamara megyei munkatársa. — A tervezet szerint minden egyes településen biztosítani kell a legalapvetőbb három kamarai szolgáltatást: az információadást, a termelés-, illetve a piacszervezést. Azt, hogy ezek a tevékenységek egymást kiegészítve tisztességesen működni tudjanak, kell lennie egy operatív irányítónak, aki a kamara központja és az adott település között fenntartja az állandó kapcsolatot. Ezt a hivatást töltené be az agrárkamarai gazdajegyző. Nagyon fontos feladat és célkitűzés, hogy amit az adott faluban vagy városban el lehet dönteni, azt ott a helyszínen kell megoldani. Felesleges további bürokratikus elemeket beiktatni, felesleges csak az adott települést érintő kérdéssel Nyíregyházára, vagy uram bocsá’, Budapestre rohangálni. Ennek a szakszerű ellátásáért is a gazdajegyző felel. Tehát az ő tényleges feladatköre: egyrészt operatív szervező- munka, másrészt segítség- és tanácsadás , hogy a gazdák és a települési mezőgazdasági bizottságok munkáját segítse, harmadsorban pedig a kamarai feladatok ellátását végzi. A szaktanácsadás a felsoroltak közül rendkívül fontos — ha nem a legfontosabb —, mert a mezőgazdasági termelés szakmai kultúrája alacsony szinten áll hazánkban. Megengedhetetlen, hogy valamely gazda azon bukjon meg, hogy nem tudja, mivel kell permetezni, vagy rossz minőségű vetőmaggal kísérletezik. Mindenkinek biztosítani kell a gazdálkodási ismeretekhez való hozzájutást. A tervezetek szerint a tanácsadásnak lenne egy általános és egy speciális része. Például: pont egy órája történt meg, hogy valaki hozott egy diófaágat, hogy mondjam meg, mi a baja. A majdan működő rendszerben a gazdajegyző sem fog tudni erre válaszolni, de nem is az lesz a dolga. Ilyenkor, mint koordinátor, a gazdát elirányítja majd egy közeli növénytani kutatóintézetbe vagy a mezőgazdasági főiskolára, ahol megtalálhatók e terület szakemberei, s ők segítik majd a hozzájuk fordulót tanácsaikkal. Általános jelleggel jogi, piacszervezési vagy piackutatási témakörökben nyújtanak majd segítséget. Lényeges különbség van a falugazdász-hálózat és az agrárkamarai rendszer között. Amíg az előbbiek tevékenységét a Földművelésügyi Minisztérium felügyeli, addig az utóbbi, most kialakuló rendszerből az állam teljesen kivonja magát. Egy olyan szervezet van kialakulóban, ami saját magát konnányozza a helyi igényeknek, termelési feladatoknak megfelelően, a főhatóság csupán a jogi feltételrendszert biztosítja. — Lehet, hogy a minisztérium kivonulása a termelésirányításból olyan érzést kelt, mintha magára hagynák a termelőt. De például, amíg 117 központosított termelő- szövetkezet volt a megyében, addig ezeknek a vezetőit össze lehetett hívni, és ki lehetett nekik adni a termelési utasításokat. A piacgazdaság körülményei között egyrészt helytelen a központi irányítás, másrészt a sok ezer termelő összefogása, információellátása a területi lehetőségek és adottságok szerint másképpen lehetlen. Most minden település saját maga döntheti el, hogy mit akar termelni, hogyan akar gazdálkodni — egyszóval, megélhetésük a közvetlen döntéseiktől függ. Június 30. után a falugazdászok szerepkörét kibővítve átveszik a gazdajegyzők. Az elképzelések szerint a kamara olyan kollégákkal szeretne dolgozni, akiket elfogadnak a gazdálkodók, és a települési mezőgazdasági bizottsággal harmonikusan együtt tudnak majd működni. —vépé—
