Új Kelet, 1995. május (2. évfolyam, 101-126. szám)
1995-05-15 / 112. szám
Megyénk életéből UJ KELET Komputervilág A fekete testű, fehér arcú alakokról csak az vehette észre, hogy nem bábuk, hanem élő emberek, aki huzamosabb ideig állt a stand előtt, és figyelte a három figurát. A reklámcéllal „kiállított" pantomimesek oly rez- zenetlenül álltak, guggoltak, hogy csak egy-egy apró pil- larebbenésük tanúskodott élő voltukról. Mutatós volt, kétségtelen, a hét végén zárult Ifabo számítástechnikai kiállításon igen sokan megcsodálták őket—és talán el is töprengtek mint jómagam... Ami csoda ma létezik a komputervilágban, azt mind megtekinthette, kipróbálhatta a nagyérdemű. Láthatta a legkorszerűbb, nagy teljesítményű számítógépeket, a multimédiát, a villámsebesen hódító CD-k elképesztő választékát, bepillanthatott a számítógépes világhálózatokba, részese lehetett az egyre szélesebb körben terjedő virtuális valóság technikai bravúrjának. S-persze, aki egy kicsit is otthon van a számítógépek között, annak csörgött a nyála a szupertechnika láttán, s csak lapogatta a zsebét az árak hallatán... Szupertechnika és ember. Van, aki úgy vélekedik: talán a fentebb említett standon találkozott igazi valójában e kettő. És igazi rémségét is felvillantotta, amikor az élő embert bábbá merevítette. Valós e félelem? — teszik fel sokan a kérdést aggódva. A jövőnk a gépeké? Az ember nélküli technikáé? Beigazolódik McLuhan évtizedekkel ezelőtti jóslata, miszerint vége a Gutenberg-gala- xisnak? Azaz: leáldozott a nyomtatott információ világának, s helyébe lép az elektronikus információ-áramlás? A kérdések jogosak. Hiszen egyetlen CD-n láthatóhallható az Enciklopédia Britannica, a világ legtávolabbi pontjaira léphetünk a számítógép segítségével, ha bekacsolódunk a CompuServe vagy az Internet hálózatába, egy sisakot a fejünkre téve szabadon kószálhatunk egy komputer alkotta mesterséges világban vagy éppen a Mars felszínén (ezt is bemutatták az Ifabón!). Nehéz válaszolni. Nem lehet előre megjósolni, hogy meddig tartja a kezében az ember a technikát, mikor lesz az önállóvá, mikor gyűri maga alá az alkotót. Hiszen gondoljunk csak az Internetre, amely ma már behálózza a földgolyót. Mintegy 40 millió számítógépet érhet el, aki otthonában egy telefonhívással rákapcsolódik a saját gépével. S a hírek szerint egyetlen év alatt megduplázódik e gépek száma... Olyasmi ez, mint egy érrendszer: s ha annak tekintjük, máris élőlényhez hasonlítjuk a hálózatot. Márpedig ha így teszünk, felbukkan a kérdés: mi van, ha... Mi van, ha egyszer csak öntudatra ébred a kolosszus, amelynek csápjai a világ minden szegletében ott vannak? Ha úgy dönt, hogy nem kell neki ez a sok akadékoskodó apró lény a monitorok előtt? S egy szempillantás alatt átveszi az irányítást — mondjuk egy harcászati központ komputerei fölött, melyekkel atomrakéták indíthatók?... Sci-fi? Fantazmagória? Lehet. Ne higgyünk benne, maradjon elmejáték ez a lehetőség. De Cromwell szavaival élve: „tartsuk szárazon a puskaport” — ne kápráztasson el bennünket teljesen a modern technika. Aki ismer, tudja: bolondja vagyok a számítógépeknek, kihasználom tudásukat, ahol csak lehet. Mégis... Bementem egy könyvesboltba az Ifabo után. Egy csodálatos kötésű, ragyogó kiállítású enciklopédiát emeltem le a polcról. Megtapogattam a friss könyvillatot árasztó kötetet, és elárasztott valami olyan érzés, amit soha nem fogok átélni a monitor előtt ülve... —tarnavölgyi— Kér(d)és a miniszterhez A vízművek átadása Kedden a parlamentben megyénk két országgyűlési képviselője, Nagy Sándor (MSZP) és Iványi Tamás (SZDSZ) az azonnali kérdések órájában választ vár a vízművagyon mielőbbi átadásában Lotz Kálmán miniszter úrtól. — A vízművagyon mielőbbi átadása megyénkben Nyíregyházát és további félszáz települést érint. Reményeink szerint egy hosszú folyamat zárul most le, ha sikerül a bírósági döntésnek minél hamarabb érvényt szerezni. Mint ismeretes, a bíróság megítélte a vízművagyont az önkormányzatok részére — tájékoztatta az Új Kelet olvasóit Iványi Tamás. — Mennyi esély van arra, hogy a miniszter úr is fel szeretné gyorsítani az átadási folyamatot? Korábban ezek a települések a Közlekedési és Hírközlési Minisztériummal is perben álltak. — Bízom Lotz miniszter úr lojalitásában. Én azt hiszem, hogy ez egy olyan hosszan húzódó ügy, melynek a minél gyorsabb lezárása mindenki érdeke, így nemcsak az önkormányzatoknak, hanem a minisztériumoknak is. Ha ennek az átadási vitának a végére pont kerülne, akkor a jövőben valóban az érintett önkormányzatok határoznák meg az üzemeltetés feltételeit. Például nagyobb odafigyeléssel, takarékossággal a vízárak meghatározása talán kedvezőbb lesz az adott településen élők számára, mint a korábbi központosított árak. —Mi történik akkor, ha nem kapnak kedvező választ? — Erre nem is merek gondolni. Az átadásnak minél hamarabb le kell zárulni. Optimista vagyok, és bízom abban, hogy ez egy hónapon belül megtörténik. Az igazi az lenne, ha május 30-ig kormánybitost neveznének ki, aki az átadást felügyeli és bonyolítja. (sz.a.) 1995. május 15., hétfő 3 Dr. Oláh Albert kitüntetéséhez „Egymásra találtunk” A Magyar Köztársaság elnöke a belügyminiszter előterjesztésére, Kisvárda város fejlesztésében végzett kiemelkedő munkájáért Kisvárda 25. éves jubileuma alkalmából Dr. Oláh Albertnek, Kisvárda polgármesterének a Magyar Köz- társasági Arany Érdemkereszt (polgári fokozat) kitüntetést adományozta. Dr. Oláh Albert a kitüntetést pénteken vette át ünnepélyes keretek között Kuncze Gábor belügyminiszter úrtól. Nem volt könnyű a kisvárdai tűzoltóság fennállásának 125. évfordulója alkalmából rendezett ünnepi fogadáson Dr. Oláh Albertet „elrabolni” az ünneplők közül. Nagyon sokan gratuláltak a város 47 éves népszerű polgármesterének. A jókedélyű, segítőkész polgár- mester így emlékezett vissza életútja elejére: — Dombrádon születtem, édesapám ott volt főjegyző, majd Nyírtassra kellett költöznünk. Negyvenhárom évi köz- szolgálat volt édesapám mögött, amikor meghalt. Soha semmilyen elismerést nem kapott. Nagyon szívesen átadtam volna számára ezt a kitüntetést. Kisvárdán, a Bessenyei gimnáziumban érettségiztem, érettségi után bevonultam katonának. Kétszer kellett a katonaság miatt érvényes felvételi vizsgát tennem az állam- és jogtudományi egyetemre, míg felvettek. Sorkatonaként nem járhattam egyetemre. Tisza- szederkényben — milyen szép neve volt, kár, hogy Lenin- város lett belőle — a műszaki mentőalakulatnál szolgáltam, az volt a jelszavunk: ,,Allj, vagy eláslak!” Végül a fővárosból, a Fáy utcából szereltem le. Esti egyetemre jártam, és közben a XII. kerületi tanácson dolgoztam igazgatási előadóként. Hamar kiderült, hogy az esti egyetem nem a legjobb megoldás, mert az előadások időpontja egybe esett az NB I- es találkozók időpontjával. Egy ideig a Népsport külső tudósítója voltam, lett volna lehetőségem arra, hogy bekerüljek a laphoz „belsősként” is. Nagy protektorom volt, a legnagyobb tisztelettel emlékszem rá a mai napig. Csanádi Árpádnak hívták... Első NB I- es tudósításom egy MTK— Komló mérkőzés volt. — Haza kellett jönnöm Nyírtassra. Édesapám infarktust kapott, testvéreim tanultak, senki nem volt itthon. Próbálkoztam volna újságírással a megyében is, de amikor meghallottam, hogy mennyi a pénz, akkor gyorsan letettem erről a szándékomról. Szerencsére a nyírtassi termelőszövetkezetbe jó pénzért felvettek könyvelőnek, majd jogi előadó lettem. A másfél évemet nem ismerték el, újra felvételiznem kellett a jogi egyetemre. Az egyetem elvégzése után jogász lettem. Környékbeli termelő- szövetkezetekben dolgoztam 1990. október 25-ig. Közben megnősültem, és 1986 végén beköltöztünk Kisvárdára. A ’90-es választások előtt egyetlen percet sem dolgoztam Kisvárdán, nem is ismertek. Ez volt az az időszak, amikor csalódottságukban az MDF ellen szavaztak az emberek. Soha életemben nem voltam párttag. mégis SZDSZ-alapítótag voltam Kisvárdán. így lettem polgármester 1990. október 25- től. — Kisvárda és én azért találtunk egymásra, mert megszerettük egymást. Ezt jelzi a választáson elért igen magas támogatottságom. Soha nem gondoltam volna, hogy ennyit fogok hajtani, küzdeni, lobbizni ezért a városért. Most is jól áll több pályázatunk, mint például a Belügyminisztériumban a kórház újabb támogatása, vagy a várost elkerülő útszakasz megépítéséhez szükséges pénz előteremtésére beadott igényünk. Megszerettem a várost, és ha ő nem is szeret mindig ugyanúgy, mint én őt, de elfogadja a törekvésemet, hogy szebbé, jobbá akarom tenni. Az elmúlt öt év alatt a legbüszkébb arra vagyok, hogy az egyházi ingatlanok átadásakor itt nem volt cirkusz. Nem voltak látványos csaták, az állam még mindig 86,5 millió forinttal tartozik nekünk. Lakossági pénzbevétel nélkül rengeteg fejlesztést hajtottunk végre. Utak épültek, szépültek, két új iskolaszámyat építettünk, elkészült a tornacsarnok. Több évtizedes álmot sikerült megvalósítani, amikor a telefon korszerűsítésével sikerült közvetlenül az ország és a világ vérkeringésébe bekapcsolni Kisvárdát. Óriási lobbizásba került, kevesen tudják milyen sok munkát fektettem ebbe bele. A kitüntetés — mely nagy lökést adott további munkámhoz — is bizonyítja, hogy jó úton járunk, jó úton járok. ( száraz) „A szabad idejüket áldozták rá...” Baktai tanulmányi sikerek Balról: Paksai János, K. Tóth Ágnes és Krakkó Károly A Baktalórántházi Szakmunkásképző Intézet diákjai a Hódmezővásárhelyen és Kenderesen megrendezett országos szakmai versenyen kimagasló eredményeket értek el. Ezzel nemcsak iskolájuk jó hímevét öregbítették, hanem felmutatott teljesítményükkel a saját jövőjüket is biztosan megalapozták. A baktai szakmunkásképzőben nemrégiben indították be új szakként a gazdasszonykép- zést, de a kenderesi országos vetélkedőn már K. Tóth Ágnes képviselni tudta az iskolát. Nem is akármilyen szinten, mert az eredményhirdetésen kiderült, hogy ő az ország negyedik legjobban képzett gazdasszonya. Mint elmesélte, harmincketten indultak a versengésen, közülük ketten osztrák színekben. A gyakorlatiasságukat többek között főzéssel, szervírozással, blúzvarrással, csecsemőápolással és elsősegélynyújtással kellett bizonyítaniuk. Ágnes a díja mellé ajándékul még egy nagyon ötletes gazdasszonygyűrűt és egy karkötőt kapott még. A hogyan tovább kérdésre válaszolva elmondta, hogy gimnáziumban szeretne tovább tanulni, de a szállodaipar nyújtotta lehetőségek felé is kacsingat. Amint Paksai János, a verseny növénytermesztő gépész szakának országos első helyezettje elmondta, nagyon erős, hatfős mezőnyben kellett bebizonyítania tudását mind a gyakorlatban, mind az elméletben. A gyakorlati feladatok közül csak egyet ismert előre: a szántást, a többit, mint például az erőgépszerelést, -beállítást vagy a fémmegmunkálást csak sejtette, hogy szerepelni fognak a feladatok között. Ezen versenyszámok értékelésénél a minőségi munka éppúgy fontos kritérium volt, mint a gyorsaság. Az elméleti kérdések átfogták az iskolai évek teljes növénytermesztő szakmai tudásanyagát. Mint elmondta. már szeptember-október óta folyamatosan készült erre a nagy megmérettetésre felkészítő tanárai segítségével. Krakkó Károlynak huszonegy versenytárssal kellett „megbirkóznia” a mezőgazda- sági gépszerelő, gépüzemeltető szakversenyen. Mint mondta, a területi versenyen három iskolatársa közül került ki győztesen, és képviselhette iskoláját az országos versenyen, ahol az előkelő harmadik helyezés megszerzésével igazolhatta a belé vetett bizalmat. Az ő gyakorlati feladatai hasonlóak voltak, mint a növénytermesztőknek, de az elmélet már gépészeti jellegű volt. Nagyon fárasztó volt a háromnapos verseny számára, de az ott kapott elismerés kárpótolta mindenért. Ő is, mint az iskolatársa, János szintén gimnáziumban szeretné folytatni a tanulmányait. Az első helyezett Jánost felkészítő tanári csapat vezetője, Orosz György elmondta, hogy a legjobbak közül választódtak ki a versenyen részt vevő diákok. Már szeptember óta folyamatosan készülnek, nem egyszer feláldozva erre a szabad idejüket. Tőle tudtuk meg, hogy János az általános iskolában végig kitűnő eredménnyel tanult, éppen ezért senki sem értette, hogy miért szakmunkásképzőbe akart jelentkezni, mikor a képességei sokkal többre tennék alkalmassá. De ő ide jött, és rácáfolt a kétkedőkre, mert bebizonyította, hogy bárhol is van, meg tud felelni az intézményi elvárásoknak. A most elért eredménye ezt csak tetézi. Károly segítő tanára, Bási Csaba átvéve a szót hozzátette, hogy a három nap alatt felmutatott teljesítményük mesz- sze magasabb felkészültséget mutatott, mint ami a szakmunkásvizsga követelményszintje, úgyhogy az ott kapott vizsgaoklevél ezáltal is sokkal többet ér. Orosz és Barsi tanár urakon kívül még dr. Kissné Szabó Mária, Kerezsi István, Blánár András, Bíró Miklós, Tóth Viktor, Bartusz András, Nagy Sándor és Kiss Sándor tanárok és szakoktatók segítették a diákokat felkészíteni az eredményekben gazdag versenyre. Mindannyiuknak gratulálunk! —vip—
