Új Kelet, 1995. május (2. évfolyam, 101-126. szám)
1995-05-13 / 111. szám
Megyénk életéből UJ KELET Küldöttek véleménye a MSZOSZ kongresszusról Kemény munkaharc várható? Május 5-én és 6-án tartotta — az ország legnagyobb szak- szervezeti tömörülése — a Magyar Szakszervezetek Országos Szövetsége III. Kongresszusát Budapesten, az Építők székházában, amelyen megyénket tizenhárom küldött képviselte. Közülük kérdeztünk meg három résztvevőt — Vaskó Mihályt, az MSZOSZ megyei képviseletének vezetőjét, Mrenkó Lászlónét, a Kereskedelmi Alkalmazottak Szak- szervezete (KASZ) megyei titkárát és Eszenyi Lászlót, a MÁV Deberceni Igazgatóságának vasutas szakszervezetének területi titkárát — arról, hogy milyennek látták belülről a kongresszust, a kétnapos tanácskozás milyen utravalót nyújtott számukra a további szakszervezeti munkájuk végzéséhez? Vaskó Mihály: — A kongresszus mentes volt minden harsányságtól, és látványtervezőket sem foglalkoztatott, a szigorú menetrendet betartva tette dolgát, mondhatom: munkaértekezlet volt — a szó valós értelmében. A kongresszus alapvető feladataként — az eb múlt időszak beszámoltatása mellett — meghatározta a következő kongresszusig szóló érdekvédelmi törekvéseit, szakszervezetpolitikai célkitűzéseit. Az MSZOSZ programja alkalmat kínál a szociális partnereknek, a kormánynak és a munkáltatóknak, hogy a szakszervezetek a munkavállalói törekvéseket kölcsönös kompromisszumok árán a tárgyalóasztal mellett, megállapodások keretében érvényesítsék. A kiadott nyilatkozatból idézve: „A kongresszus ugyanakkor szükségesnek tartja felhívni a figyelmet: a munka világában ma számos aggasztó jel utal arra, hogy az elkövetkező években a legalapvetőbb munkavállalói érdekeknek csak az érdekérvényesítés, a munkaharc keményebb eszközeinek igénybevételével nyílhat lehetőség.” Szinte valamennyi felszólaló foglalkozott a kormány és a szövetség kapcsolatával, elutasítva azt a kormányzati magatartást, stílust, amellyel még- csak mérlegelni sem hajlandók a szociális partnerek javaslatait. A kongresszus úgy ítélte meg, hogy az MSZOSZ-nek a kormány gazdasági stabilizációs intézkedései kapcsán kidolgozott javaslatai gazdaságilag ésszerűek, tekintettel vannak a valóságos egyensúlyi problémákra, azokat nem veszélyeztetik, de a társadalom és a munkavállalók számára még elfogadható megoldást kínálnak. Ugyanakkor szó volt a munkáltatók azon magatartásáról is, ahogyan mindinkább passzív szemlélőként asszisztálják végig a szakszervezetek és a kormány párharcát, megpróbálnak megbújni, sőt elzárkózni a kétoldalú tárgyalásoktól, a kollektív szerződések megkötésétől. Segítséget jelentene, ha egy szociálisan lekötelezett kormány ösztönözné a szakszervezetek és a munkáltatók kétoldalú megállapodásainak terjedését, de ameny- nyiben ezzel nem lehet számolni, úgy a szakszervezeti fellépés, a szolidaritás lehet az az erő, amelyre alapozva a munkaadókat tárgyalásokra és megállapodásokra lehet kényszeríteni. A kongresszus első munkanapján megjelenő Horn Gyula miniszterelnök úr is foglalkozott a kormány és a szakszervezetek kapcsolatával, megemlítve, hogy a kormány is bizonyos mértékig kényszerpályán mozog. A szociális partnerek részére — május 8-ra — politikai nyilatkozatot ígért, amelyben a további együttműködés módszereit rögzíti a kormány. A kongresszus munkájában 50 tagszervezet vett részt, meghívottként ott volt 24. nemzetközi szervezet, valamint az Európai Szakszervezetek Szövetsége (ESZSZ — melyben megfigyelőként vagyunk jelen) és a Szabad Szakszervezetek Nemzetközi Szövetsége (melynek már rendes tagjai vagyunk) képviselője. Ez utóbbi két szervezet képviselője azon véleményének adott hangot, hogy a szakszervezetnek tudni kell függetlennek lenni, még ha az korábban szövetséget jelentett a hatalomra került kormánnyal, hiszen időközben megváltoztak a viszonyok. A kongresszus, véleményem szerint, elérte célját: ez a szövetség az elfogadott szervezetkorszerűsítés révén pedig a jövőben is működés- és döntésképes lesz. Mrenkó László: —A kongresszus három fő elemét emelném ki: az első az alapszabály módosítása feletti vita. Pozitívumként értékelendő az MSZOSZ-nek azon törekvése, amely a tagszervezetek és a tagság érdekében a szövetség működőképességének a javítására irányul, valamint a tag- szervezetek súlyának, beleszólásának megfelelő garanciák biztosítására. Ugyancsak ide sorolom a pénzügyi fegyelem megszilárdítására, a szakszervezeti vagyon ésszerű hasznosítására való törekvést. Másodikként fontosnak tartom, hogy szinte minden hozzászóló a tagság megtartását eredményező markánsabb érdekvédelmet sürgetett. A kongresszus harmadik eleme a politikai és a szakszervezeti tevékenység tisztázását célozta. Élesen előtérbe került a szakszervezeti vezetők parlamenti és pártpolitikai szerepvállalása. Minden felvetett kérdés nagy vitát váltott ki, az őszinte megnyilatkozások őszinte tagsági hangulatot továbbítottak a kormányfő és a résztvevő miniszterek felé. A miniszterelnök úr csalódását fejezte ki a hozzászólások miatt, s ígéretet tett a párbeszéd megerősítésére, A kereskedők képviseletében dr. Sáling József, a KASZ ügyvezető elnöke szólt a privatizációnak és a feketekéres1 kedelemnek az ágazatot Sújtó negatív hatásairól. A kormány és a szakszervezetek viszonyáról pedig úgy fogalmazott, „Nem értjük, hogy ez a kormány miért olyan intézkedésekkel jutalmazza a szakszervezetekét, amelyekkel az elmúlt kormány is sújtotta.” Összességében a kongresz- szusnak minden fontos kérdésben sikerült kidolgoznia, meghatároznia egy feladatrendszert, pozitívumként értékelendő, hogy a kongresszus előtti, esetlegesep várt indulatok felett győzött a jőzán’ész, a” reményeink szerinti jó döntéseket sikerült hoznunk. Eszenyi László: — A kongresszus, véleményem szerint, nagyot lépett előre az MSZOSZ jövőbeni hatékonyabb szerepvállalásában. A tanácskozáson 41 vasutas küldött vett részt, s el kell mondanom: nagy megbecsüléssel vettek körül valamennyiünket, sokan gratuláltak a legutóbbi eredményes fellépésünkhöz, ami nyilván nem szerepjátszás volt, hanem a ránk kényszerí- tett, valóságos élet maga. (lefler) Kiss Gyuri bácsi a teraszon üldögélt, amikor becsöngettünk hozzájuk. Munka utáni jóízű pihenője közben zavartuk meg. A ház ajtajából intett, nyitva a kapu, beléphet a hirtelen jött vendég. Felesége, Mariska néni büszkén mutatta végig a lakást, amit kemény munkával építettek és rendeztek be. — Amikor hazajönnek a gyermekeim tele van az egész ház. Szerencsére el tudom helyezni őket. Öt gyermekünk van és tizenegy unokánk. Négy gyermekem pedagógus, egyiküknek nincs érettségije — ő az, mutat ki az ablakon — de neki aranykeze van, öt szakmát szerzett. Két fiam itt él mellettünk, azt a társasházat építették. Egyikük iskolaigazgató, itt az általános iskolában. — Engem nagyon szeret a Jóisten — folytatta mondókáját Gyuri bácsi. — A háborúban német hadifogságba kerültem, halálra ítéltek, mégis hazajutottam. Szép családom van, gyermekeimet becsülettel felneveltem, taníttattam őket. Büszke vagyok valamennyiükre. A szomszéd házból kutyaugatás hallatszik. Fiatalaszszony jelenik meg, kíváncsi lehetett, kié az idegen hang. — A menyem az, szólt Gyuri bácsi, ő is pedagógus. Gyógypedagógus. Két gyermekük van, már mindkettő gimnazista. — A lányom elsőéves a Korányi Frigyes Gimnázium dráma tagozatán, újságíró szeretne lenni. A fiam harmadéves egy nyíregyházi gimnáziumban, egyetemre készül — kapcsoldódik be a beszélgetésbe a fiatalasz- szony. Sietve el is köszön, hisz hamarosan hazaérkezik a család, s addigra készen kell lennie a vacsorával. Mariska néni is munkához lát. Pillanatra sem áll meg. Egyik dologból a másikba kezd, úgy érzi ráér még pihenni. 1995. május 13., szombat A Levél Állam Bácsinak Kedves Bátyám! Az agyam széjjeldurran! Voltam a kocsmában, hogy találkozzak alkoholt kedvelő rokonainkkal. Észrevettem, hogy a kocsmáros már megint hinti a sódert. Azt mondta, hogy ön már megint emelni akarja a gyógyszer árát. Ugye nem igaz? Mert ha igen, akkor azt kell mondanom, hogy Ön teljesen meg van bokrosodva. A sógorom, aki okos ember, és mint bizonyára tudja (mert már az előző levelemben említettem), még anyai nagybátyánk uralkodása idején megelégelte a keleti demokráciát (azt a típusút, amelyet egyes rosszindulatú történészek diktatúrának neveznek), és idejében dobbantott, azt mondta, hogy az állampolgárok egészsége nagyon fontos. Neki fontos? Én biztosítottam róla, hogy ez magának is fontos, és hogy a család első embere nem állampolgárnak, hanem egyenesen gyermekeinek tekint bennünket. (Igaz, hogy így aztán nem szólhatunk bele semmibe, mert hát a gyerekeknek: kuss.) Ezért aztán az történik velünk, amit Ón jónak lát. Tudja miért kezdtem becses levelemet azzal a mondattal, hogy eldurran az agyam? Mert magas a vérnyomásom, és a gyógyszereim (egy nagy marék j háromezer forintba kerülnek havonta. Magának elárulom (de csak akkor; ha nem közli az orvosommal), hogy néha-néha kihagyok egyet- egyet. így közelebb kerülök a gutaütéshez, d-e legalább tudok az unokámnak' Túró kudir venni. (Ha nem mondtam eddig, most örömmel közlöm, hogy a lányom rászánta magát, és szült egy kis csóró unokát. Nincs semmijük; itt laknak a fél szobában, a vöm jövedelempótló támogatást kap, és éhbérért végez feketemunkát egy maszek sírkövesnél. Jó gyerek, nagyon szeretem, mert azt mondta, hogy majd felújít nekem egy használtat, ha — mint már említettem — szétdurran az agyam.) Maradok tisztelettel: a Józsi. Ui.: Ne haragudjon, hogy nem volt kedven jópofás- kodni, de tegnap elfogyott a gyógyszerem, és ilyen horribilis összeget -- háromezer forint — csak két hét múlva tudok az egészségemre áldozni (merthogy enni is kell), kernelem, addig még kihúzom egy felújított síremlék nélkül. Példátlan tűzoltósiker Budapesten Győztek a gyarmatiak — Korábban az volt a hagyomány, hogy a tűzoltóság kinevelte utánpótlását — fogalmazott lényegre törően Berta László fehérgyarmati tűzoltóparancsnok. — Az úttörőszervezet, az ifjúgárda és a KISZ voltak azok a mozgalmak, ahol elméleti és gyakorlati képzésben részeültek a fiatalok, és kapták kedvét ehhez á munkához. Ennék elsősorrom közé kerülhetnek a gyarmati fiúk. J — Akkor ez egy hirtelen jött siker? — Három év kemény munkája van e mögött az eredmény mögött. A csapattagok az egyes szakmai feladatokat felosztották egymás között, és a felkészítésük alatt házi feladatokat, vb deoanyagot,1 oktatócsomagot kapiak tőlem. Már két évVel' A győztes csapat. Balról jobbra: Pálur László, Juhász Imre, Földvári Csaba, Kerekes Gábor, Berta László Kép és szöveg: ABA ban a téeszek, vállalatok voltak a bázisai. A társadalmi életben bekövetkezett változások miatt veszített népszerűségéből ez a gyakorlat. Az ifjúság felkészítéséről azonban nem lehet lemondani egy ilyen fontos élet- és vagyonvédelmi területen, ezért iskolai szinten felmenő rendszerben kétévenként megyei, majd országos versenyeken igazolják tudásukat, felkészültségüket a fiatalok. — A hírek szerint egész jól sikerült a fehérgyarmatiaknak ez a bizonyítás. — A fehérgyarmati Zalka Máté Gimnázium háromfős csapata: Kerekes Gábor, Földvári Csaba és Juhász Imre ebben az évben megnyerte a kor- osztályos országos tűzoltóversenyt. Ehhez a megyei döntőn keresztül vezetett az út. A helyi siker után már az volt a szakemberek véleménye, hogy az országos döntőn az első háezelőtt, amikor először indult a gimnázium csapata, másodikok lettek a megyei döntőn, éppen- hogy lemaradva az országos megmérettetéstől. . Lesz-e folytatása a sikernek? — Szinte biztos, hogy nem, mert mindhárman az idén érettségizünk, és nem tűzoltónak készülünk — folytatta a beszélgetést Földvári Csaba. — Kerekes Gabi állatorvos, Juhász Imi tanár, jómagam jogász szeretnék lenni. Több felkészítő órát tartott Berta százados, és ott kovácsolódtunk igazán csapattá, mert addig csak barátok voltunk az osztályban. Két évvel ezelőtt mi veszítettük el a megyei versenyt, mert az utolsó kérdésig vezettünk. Azóta az az érzés fűt bennünket, hogy bebizonyítsuk, mégis mi vagyunk a legjobb tűzoltó diákcsapat a megyében. Igazán nagy öröm, hogy ezt á tervet túlteljesítettük. Felkészítőink: Pálur-Lá'sz\ ' ló tanár, Berta László tűzoltó- parancsnok, valamint megyei menedzserünk, Holes István őrnagy nagyon bíztak bennünk, és nekik lett igazuk. — Annak ellenére, hogy tudatosan készültünk, nehéz verseny 'vöh.*^-‘folytátta‘á beszélj getést Juhász Imre. Zala: és 'Vas megye'csapatai lettek á nagy ellenfeleink, ahogy ez verseny közben kiderült. Szerencsére Holes István őrnagy nagyon jó taktikai tanácsokat adott, lelkileg felkészített. Az volt a döntő, hogy már az ele-f jén sokkoltuk a-vetélytársakat! mert a háromszázhúsz pontos totó kitöltésével az élre álltunkj és végig őriztük fJőnyijnlíeti Ennék ellenére nagyon-veSzé- lyes lett a vége, mert ha nem szerezzük meg az utolsó feladat tért járó pontokat, akkor Vas megye megelőz bennünket. . — Nekem az a véleményem, hogy azon a napon nem előzött volna meg senki, annyira felkészülve mentünk az országos versenyre — jelentette ki egyértelműen Kerekes Gábor. —1 Jó volt érezni, hogy nálunk jobb helyzetű megyék csapatait biztosan utasítottuk magunk mögé. Ezzel is bizonyt'-1 tottuk, hogy ezt a megyét sem szabad elfelejteni, leírni. Jóllehet hivatásosan egyikünk sem akar foglalkozni a tűzoltósággal, nem tudni, hogy hol és mikor vesszük hasznát a három éven át tanultaknak. — Most már az a feladatunk, hogy új csapatot szervezzünk, mert a későbbiekben is szüksége van a fehérgyarmati gimnáziumnak sikerekre — fejtette ki a befejező gondolatokat Pálur László, felkészítést segítő tanár. — Az országos verseny megnyerésének elismeréseként Szent Flórián napján, a tűzoltóság ünnepén a három fiú, a felkészítő Berta százados és jómagam elismerő jutalmat vehettünk át a Belügyminisztériumban rendezett ünnepégen. A verseny és az elismerés egy életre szóló élmény a csapat tagjainak. Nyitva a kapu
