Új Kelet, 1995. május (2. évfolyam, 101-126. szám)
1995-05-10 / 108. szám
UJ KELET Fizetni kell az orvosért, de... Kis híján tragédiával végződött a hétvégi Kisvárda—Rakamaz összecsapás, hiszen a vendég kapus, Vitkai Elemér nyelve hátracsúszott. Az óriási szerencsére nézőként jelen lévő Kántor Csaba, az NYFC gyúrója mentette meg a kapuvédő életét. Az ügynek — érthetően — élénk visszhangja támadt. Az alábbiakban három harmad- osztályú klub vezetője mondja el véleményét a történtekről. Somogyi József, a Nyírbátor szakosztályvezetője: — Véleményem szerint a játékvezetőnek nem lenne szabad addig jelt adnia a kezdésre, amíg nincs orvos a közelben. Ez a rendező egyesület felelőssége is. Az orvosért természetesen fizetni kell, de mi vállaljuk ezt az áldozatot, így tehát Nyírbátorban nem kezdődhet el mérkőzés doktor nélkül. Az NB Ill-ban is kötelezővé kellene tenni az orvos jelenlétét, mert bár viszonylag ritka az ilyen eset, de benne van a játékban. Papp Lajos, a Sényő szakosztályvezetője: — A harmad- osztályban nem kötelező, hogy orvos legyen kint a meccseken, így hát, ha nélküle rendezik az összecsapást, azért sem a játékvezető, sem a hazai egyesület nem hibáztatható. A szakképzett segítség persze szükséges lenne nemcsak a harmadosztályban, de ugyanúgy a járási bajnokságokban is, mert ott is bármikor bekövetkezhet a tragédia. De ez, sajnos, megoldhatatlan. A mi gyúrónk egyébként igen felkészült, és ilyen szituációkban segítséget tud nyújtani. A futball egyre hajtósabbá válik, ezzel párhuzamosan gyakoribbak lesznek az ilyen esetek is. Orosz János, a Nagykálló szakosztályvezetője: — Rendkívül megdöbbentő ez az eset. Az eddigi hazai mérkőzéseinkre nem hívtunk orvost, csak a gyúró volt jelen. így volt ez azért is, mert a pályánk közel van a kórházhoz, és rádió- telefon segítségével bármikor érintkezésbe lehet lépni a mentőkkel. Ezek után azonban már nem fogjuk kockáztatni a játékosok egészségét, és ha pénzbe is kerül, de doktort hívunk a találkozóinkra. Csiky Nándor 99 inrA-Oo-i Véletlenül mentem ki a meccsre 99 Már korábban is többször beszélgettünk Kántor Csabával, az NYFC gyúrójával, aki sok mindent megélt már a focipályák szélén. Legutoljára abban maradtunk, hogy egyszer egy hosszabb beszélgetésre is sort kerítünk, amikor munkájáról beszélünk. Akkor nem gondoltuk, hogy beszélgetésünk témája egy szomorú focibaleset lesz. Kedden az NYFC öltözőjében találtuk meg a gyúrót, aki rögtön azzal kezdte, sejti miért keressük. — Egy kérésem lenne, ne értékeljétek túl a szerepemet. Azt tettem, amit abban a helyzetben tehettem, ez volt a kötelességem. Bárki megtette volna, aki ért valamennyit az elsősegélynyújtáshoz és ott van a helyszínen.-— Ennek ellenére a balesetnek mindenképpen vannak tanulságai. Ezért jó lenne, ha beszélnénk róla. Halhatnánk a személyes véleményedet? Hogy kerültél a nézőtérre? — Ez egy véletlen. Otthon voltunk a szüléinknél, délelőtt Veresmarton horgásztam, aztán édesanyámat köszöntöttük, hiszen anyák napja volt. Korán akartunk hazaindulni, de a nagyobbik fiam elkezdte nézni a Walt Disney-műsort. Akkor döntöttem el, kisebbik fiammal kimegyünk a meccsre. — Hogyan emlékszel vissza a történtekre? — Miután Vitkai kapus a földön maradt, már látszott, hogy komoly baj lehet. Göncz Bertalan tudta, hogy ott vagyok a nézőtéren, ő hívott, hogy segítsek. Vagy két perc telhetett el, mire odaértem, bár a részletekre nem igazán emlékszem. Egyből látszott, hogy a kapusnak görcs miatt szájzára van. Az volt a nehezebb dolog, hogy az állkapcsát szétnyissam, ezzel másodpercek is eltelhettek, aztán a nyelvét kellett kiszabadítani. Korábban már láttam egy ilyen balesetet focimeccsen, így már futás közben gondoltam, hogy mi lehet a baj. Ilyenkor az a legfontosabb, hogy aki segít, nyugodt maradjon, de legyen határozott. Veigli Géza, a raka- maziak edzője volt segítségemre. Fontos, hogy csak az tud segíteni, akinek van gyakorlata az elsősegélynyújtásban. Bizony előfordulhat, a hozzá nem értő többet árt, mint amennyit segít. — Hogyan lettél gyúró? Tanultad az elsősegélynyújtást? — Tíz éve tanultam a szakmát Hajdúszoboszlón, akkor tanultunk elsősegélynyújtást. Ez az eset azonban elég ritkán fordul elő, kevesen tudják az orvosokat kivéve, hogy mit kell tenni. Nekem az a szerencsém, hogy amikor az NYFC- nél kezdtem, akkor dr. Bakai Zoltán volt a csapat orvosa. O nagyon sok mindenre megtanított, mikor mi a teendő. A pálya szélén sokszor beszélgettünk arról, hogy melyik sérülésnél mit kell csinálni. — Szerinted szükséges-e orvos a focimeccseken? — Feltétlenül jó lenne, ha minden meccsen ott lenne egy orvos, de lagalább olyan valaki, aki ért az elsősegélynyújtáshoz. Mindig előfordulhatnak balesetek, sérülések, s döntő, mikor érkezik szakszerű segítség. Annál is inkább, mivel vidékre a mentőautó sem közelről érkezik. Labdarúgás 1995. május 10., szerda A játékvezetők megbeszélésén halottuk Gyalogosan járó sípos ember Vannak még megszállottak a magyar labdarúgásban. Kosa Sándor vasárnap leszállt a mátészalkai vasútállomáson, majd tempós léptekkel elindult Nyírmeggyes felé. Elgyalogolt a faluig, fekete ruhát öltött, és partjelzett a helyi csapat mérkőzésén. Ha teheti, mindenhová biciklivel, néhanapján lábai segítségével jut el, aztán sípot, zászlót ragadva tőle akár kezdődhet is az előadás. Kosa úr esete tudtommal egyedülálló, s ennyi vidámság igazán belefér ebbe az írásba. Lentebb ugyanis erre már nem lesz lehetőség. Elsőként Ambrus László kazincbarcikai utazására térjünk rá. A megyei JT elnöke ellenőrként járt a városban, ahol Hidasi sípmester működésének milyenségét vizslatta. Játékvezetőnk kiosztott kilenc sárga lapot, amit a Diósgyőr kémkedő edzője akképpen értékelt, hogy a vegyészek direkt húzatták elő a kártyákat, letudván büntetésüket a borsodi rangadó előtt. Barcikára nemcsak a vendég Balmazújváros érkezett, a találkozó nyitányára az eső is rákezdett. De nem ám akármilyen elánnal! Jég verte a pályát, az oldalvonalak eltűntek, a második félidőben húszperces kényszerszünetet kellett programon kívül beiktatni. A Tiszavasváriból kölcsönben Kazincbarcikán futballozó Szurkos Imre utólag az sem bánta volna, ha nem kerül sor a folytatásra. A csereként beálltjátékost mentővel szállították el, miután az egyik újvárosi fiú ollózás közben fejberúgta. Szurkost pillanatok alatt elöntötte a vér, több öltéssel kellett összevarni a csúnyán felszakadt arcbőrt. A vétkes megúszta tettét — ez nagy hiba —, a kiállítás elmaradt, persze az ellenőri jelentésben mindez benne foglaltatik. A megyei első osztály két jeles csapata. Baktalórántháza és Vásárosnamény egymás ellen meccseit. Baktán úgy vélekedtek, Ficze játékvezető nagyban felelőssé tehető, hogy két labdarúgójukká? valamint Geda súlyosan megsérült. A bírónak erről egészen más meglátásai vannak, elmondásából felsejlik, hogy mindkét játékos balszerencsés volt, hiszen előbbi rosszul lépett, közelében pedig senki nem tartózkodott. Geda ütközött a labdáért dúló csatában, bokatörése sajnálatos, de a beregiek vétlenek. Tasi Tamás partbíróként szólt kollégája védelmében: „Nem értem a hazaiak felháborodását, mikor a játékosok egy szót sem szóltak. Ficze nem vezethette volna jobban a mérkőzést!” Egy osztállyal lejjebb, a Dombrád—Fényeslitke mérkőzés bírájában a húszadik perc táján megfogalmazódott a kérdés: érdekel-e egyáltalán itt valakit, hogy mi lesz az eredmény? Dr. Maródi Gyula azon tűnődött a küzdőfelek acsarko- dását tapasztalva, meddig tart majd a meccs. A játékvezető bevallása szerint négy-öt esetben ő ugrott közbe, megakadályozandó a páros verekedéseket. Végül csak letelt a játékidő, a vendéglátók a hajrában rúgott góllal nyerték a viadalt. Kótajba a listavezető De- mecser látogatott, s a második félidő derekán az oldalvonal mellett zajló események kötötték le a figyelmet. Benya partjelző orra előtt hadonászott egy begőzölt néző, akit két rendőr távolított el. Túloldali társának, Bendik Józsefnek is megelőlegezték a verést, a spicces duhajko- dót a rendezők bírták jobb belátásra, elvonszolták a helyszínről. Bár fentebb csupa szomorúságot jeleztem, a végére jó hírt hagytam. Vida László ismét színre lépett az NB I-ben, ő lengetett a Debrecen—Békéscsaba derbin. Mi több, talán hamarosan újra megmerülhet a mély vízben, tartósítva helyét a honi játékvezetők krémjében. Koncz Tibor Megyei II. osztály Jánkmajtis tovább szárnyal Vencsellői vitézkedés Az Erimpex csoportban a bajnoki címre pályázó Jánkmajtis a tavasszal gyengélkedő, ám az elmúlt fordulóban győzelmet aratott Kállósem- jént fogadta. A papírforma hazai sikert sejtetett, ami aztán a mérkőzésen be is igazolódott. A vendéglátók egy hetest gurítottak a Czeczeli Károly vezette semjéni legénységnek. A meccsről Cséke Lászó jánk- majtisi polgármester mondta el véleményét. — Miután bajnokok szeretnénk lenni és jövőre magasabb osztályban folytatni a küzdelmeket, így hát itthoni környezetben számunkra minden összecsapáson csak a győzelem lehet az elfogadható eredmény — kezdte mondandóját Cséke úr, a falu első számú embere. — A legutóbbi megmérettetésen hogyan játszott a csapat? — Elégedett vagyok a fiúkkal, minden tőlük telhetőt megtettek a játéktéren a három pont begyűjtése érdekében. A helyzetkihasználásunkra sem panaszkodhatok, bár az igazság az, hogy amennyiben a támadásaink végén csatáraink jobban összpontosítanak, akkor — nem túlzók — akár kétszámjegyű eredmény is születhetett volna. Egyértelműen mi uraltuk a pályát, egy percig nem lehetett kérdéses, hogy melyik együttes vonul le a kétszer negyvenöt perc végét jelző sípszó után a játéktérről. Egyfolytában támadtunk, nem volt egy súlycsoportban a két tizenegy. — Volt-e olyan futballista, aki a hét gólból egynél többet szerzett? — Della és Tóth Zoli kétszer találtak ellenfelünk hálójába. — Az említett két fiú közül Della el akart igazolni a téli holt szezonban, Tóth Zoli pedig akkor érkezett. Ók hogyan produkáltak a tavasszal eddig lejátszott meccseken? — Della többnyire hozta formáját, hasznos gólokat lőtt, és látszik, hogy nagyon érzi a kaput. Örülünk annak, hogy nem ment el Baktára, nagy segítségére van a gárdának játéka. Tóth Zoli sem focizik rosszul, de benne több van, tudása alapján eddig elmaradt saját magától. — Ónok a megyei I. osztályba történő feljutást tűzték ki célként. Ehhez adottak a feltételek? — A pályánk első osztályú, sokkal több pénzbe nem kerülne az utazás sem a különböző meccsekre. A játékosállomány, ami most a vezetőedző rendelkezésére áll, szerintem az első tízben zárná az idényt. Tóth Zoli már az NB I-et is megjárta. Szabó Pista focizott az NB Ill-ban, Mátészalka színeiben, míg Czeglédi Fehér- gyarmaton, Herczegh Csen- gerben szerepelt a megyei I. osztályban. — Ezen hétvégén vár a legnagyobb feladat Jánkmajtisra: Nyírcsaholyban kell helytállniuk. Mit vár a bajnoki cím eldöntésében nagy szerepet játszó vasárnap délutáni csaholyi vendégeskedéstől ? — Amennyiben kikapunk, akkor valószínűleg kútba esik az a tervünk, mely szerint a következő szezonban egy osztállyal feljebb bizonyíthatunk. Döntetlen esetén még reménykedhetünk, mert legnagyobb riválisunk, Nyírcsaholy sorsolása kedvezőtlenebb, mint a miénk. Ha nyerni tudnánk, úgy nagy esélyünk lenne arra, hogy dédelgetett álmunk valóra váljon. ___ _________ Tó th Mihály A megyei II. osztály Kárpát- Hús csoportjában a második hely megszerzése szempontjából nagyon fontos meccset vívott egymással a megyeszékhelyen a Kárpát-Hús Volán és Gávavencsellő. A találkozót, melyet óriási érdeklődés előzött meg, a vendég vencsel- lőiek nyerték meg 1-0 arányban, ezzel hatalmas lépést tettek a dobogó második fokának elérésére. A kilencven percről Hempsperger András, a győztes had vezére, pontosabban szakosztályvezetője tájékoztatta lapunkat. — Milyen taktikával vették fel a versenyt a közlekedésiekkel szemben? — Átadtuk a teret a hazaiaknak a támadások vezetésére, és mi kontrákra próbáltunk játszani. Győzelemre törekedtünk, és mint azt az eredmény is mutatja, ez, hála istennek, sikerült. A mérkőzés első félidejében a Volán birtokolta többet a labdát, és az elején kihagyták helyzeteiket. Mi a széleken igyekeztünk vezetni támadásainkat két gyors szélsőnk, Konrád és Türk révén, hozzájuk zárkózott fel Holp, a középcsatár posztján. Ő tulajdonképpen visszavont centert játszott. A második játékrészben kezdtünk erőre kapni, és már mi dolgoztunk ki rengeteg ziccert, de ezeket a gólszerzési lehetőségeket rendre elügyet- lenkedtük. A helyzetek elpus- kázásában Holp jeleskedett, két alkalommal is a vendéglátók kapuvédőjével nézett farkasszemet, de mindannyiszor érintetlen maradt a háló. — A pályaválasztókról mi volt a benyomása? — Hajtós csapat, az utolsó pillanatban sem adják fel. Én úgy vettem észre, mintha elfáradtak volna a végére. Ez valószínűleg annak tulajdonítható, hogy van egy-két labdarúgójuk, akik már nem a fiatal korosztályhoz tartoznak. — Elégedett volt a gárda vasárnapi teljesítményével? — Megyénk több labdarúgószakembere megtekintette a rangadót, és valamennyien egyöntetűen azt állították, hogy megérdemelten győztünk. Kemény, de sportszerű derbin zsebeltük be a három pontot. A védelem nagyon jól állította meg a csatárokat, a középpályások pedig ügyesen kapcsolták ki a közlekedésiek veszélyes embereit. Szász, Frank, Mudróczki és Holp nagyszerűen futballoztak. Kassai, akit Rakamazról igazoltunk le, egyelőre katona, de hamarosan leszerel, és akkor számíthatunk rá minden összecsapáson. ' T. M. Elutasították az óvást! Lapzártakor érkezett a ban szerepelt többek kö- jó hír, miszerint másod- zött Csehi Tibor átigazo- szor is megnyerte a Nyír- lásának általuk vitatott egyházi FC csapata az részletei. Nos, erőfe- NYFC—Tiszakécske NB szítéseiket nem koronáz- ll-es bajnoki mérkőzést, ta siker, kedden délután Mint ismeretes, a vendé- a fegyelmi bizottság el- gek a pályán elvesztett utasította az óvást, kipontok után eredtek, mondván: a nyírségiek a óvást nyújtottak be az szabályok szerint csele- MLSZ-hez. Indoklásuk- kedtek.
